Egyebkent is, legalabb ket napjukba telne eldonteni, hogy igazabol mit is akarok toluk, es hogy ok mit akarnak tenni.
— Szoval mit tegyunk? — kerdezte Deborah. — Alljunk ra arra a pasasra? Akit latott? Vagy beszeljunk vele?
Doakes megrazta a fejet.
— O is felismert. Beszelhetek vele. Ha megprobaljuk kovetni, valoszinuleg eszreveszi es eltunik. — Az orajara nezett. — Negyed harom van. Oscar par ora mulva hazaer. Maguk varjanak a hivasomra. — Ezzel leosztott meg nekem egy 150 wattos „figyellek” mosolyt, majd azt mondta: — Miert nem megy es tolti el az idejet a csinos kis menyasszonyaval? — Ezzel felallt es kiment, rank hagyva a szamlat.
Deborah ram meredt.
— Menyasszonyaval? — kerdezte.
— Meg egyaltalan nem biztos a dolog — valaszoltam.
— Eljegyezted?
— El akartam mondani — valaszoltam.
— Mikor? A harmadik hazassagi evfordulodon?
— Amint kiderul, hogy is tortenhetett ez meg — mondtam. — Meg mindig nem tudom elhinni igazan.
Deb felhorkantott.
— Hat en sem. — Felallt. — Induljunk. Visszaviszlek a munkaba. Aztan mehetsz varakozni a menyasszonyoddal — kozolte velem. Letettem nemi penzt az asztalra, es jamboran kovettem.
Vince Masuoka ment el a folyoson, amikor Deborah es en kiszalltunk a liftbol.
— Shalom, csirkefiu — koszontott. — Hogy vagy?
— Eljegyezte magat — tajekoztatta Deborah, meg mielott megszolalhattam volna.
Vince ugy nezett ra, mintha azt mondta volna, hogy terhes vagyok.
— Mit csinalt? — hitetlenkedett.
— Eljegyezte magat. Meg fog hazasodni.
— Meghazasodni? Dexter? — Latszott rajta a kuszkodes, hogy megtalalja a megfelelo arckifejezest, ami nem lehetett konnyu feladat, mivel mindig ugy tunt, mintha csak ugy csinalna, ez volt az egyik oka, hogy en olyan jol kijottem vele; egyik muember a masikkal, mint a pamutzsak meg a muszalas foltjai. Vegul az oromteli meglepetes mellett dontott — nem volt ugyan tul meggyozo az alakitasa, de hatarozottan ki lehetett venni, mit akar. — Mazel tov! — gratulalt, es esetlenul megolelt.
— Koszonom — valaszoltam, meg mindig hokkenten az egesztol, es azon tunodve, hogy akkor most tenyleg vegig kell-e csinalnom.
— Hat jo — tette hozza osszedorzsolve a tenyeret —, ezt nem hagyhatjuk buntetlenul. Holnap este nalam?
— Holnap este mi? — kerdeztem.
A legszebb mumosolyaval valaszolt.
— Osi japan szertartas, a Tokugawa sogunatus idejebol. Leisszuk magunkat, es megnezunk par mocskos filmet — magyarazta, majd Deborah fele fordult egy sokatmondonak szant pillantassal. — Esetleg ravehetjuk a hugodat, hogy ugorjon elo egy tortabol.
— Mi lenne, ha inkabb te ugranal fel a seggedbe? — allt elo alternativ javaslattal Deborah.
— Ez nagyon kedves toled, Vince, de nem hinnem, hogy… — kezdtem, probalva elejet venni mindennek, amitol meg hivatalosabb lehet az eljegyzesem, es ezzel egy idoben probalva megakadalyozni, hogy tulsagosan belemeruljenek a szellemes szocsataba, meg mielott megfajdulna a fejem. De Vince nem hagyta, hogy befejezzem.
Nem, nem — mondta —, ez elkerulhetetlenul szukseges. Becsuletbeli ugy, nem szokhetsz meg. Holnap este nyolckor — jelentette ki, majd indulas kozben Deborahra nezve hozzatette: — Ugyhogy neked mar csak negyvennyolc orad maradt, hogy gyakorold a pomponos tancot.
— Menj, es tancoltasd meg a sajat pomponjaidat — valaszolta Deb.
— Ha! Ha! — adta elo a rettenetes muneveteset Vince, majd eltunt a folyoson.
— Kis hulye — dunnyogte Deborah, majd megfordult, hogy elinduljon a masik iranyba. — Menj inkabb a menyasszonyodhoz munka utan. Felhivlak, ha hallok Doakes felol.
Nem maradt tul sok a munkanapbol. Lefuztem par dolgot, rendeltem egy rekesz Luminolt az ellatonktol, es nyugtaztam par tucat emlekeztetot, amelyek e-mailen erkeztek. Majd a jol vegzett munka tudataval lementem az automhoz, es becsatlakoztam a megnyugtatoan verengzo csucsforgalomba. Megalltam a lakasomnal egy valtas ruhaert; Debs sehol nem volt, de az agy meg volt vetve, ugyhogy tudtam, hogy itt jart. Betomtem a holmim egy bevasarlotaskaba, es elindultam Ritahoz.
Mire odaertem a hazahoz, mar teljesen besotetedett. Tenyleg nem akartam odamenni, de semmi mast nem tudtam csinalni. Deborah arra szamit, hogy itt leszek, ha szuksege van ram, es amugy is o hasznalta a lakasomat. Ugyhogy leparkoltam Rita kocsifelhajtojan, es kiszalltam az autobol. Tisztan csak reflexbol odapillantottam az utca tuloldalara, ahol Doakes ormester szokott parkolni. Persze ures volt. Eppen Oscarral, a regi katonahaverjaval toltotte az idejet. Es akkor hirtelen radobbentem, hogy szabad vagyok, tavol a baratsagtalan koposzemektol, amelyek mar olyan regota akadalyozzak, hogy onmagam lehessek. A szintiszta, sotet orom lassu, duzzado himnusza noni kezdett bennem, amit az alacsony felhok alol hirtelen elobukkano Hold zeneje festett ala, egy rikito, kizsigerelo, novekvo Holde, amely meg mindig alacsonyan es hatalmasan fuggott az ejszakaban. Es a zene uvoltott a hangszorokbol, es felmaszott Dexter Sotet Arenajanak legmagasabb szinpadara, ahol az alattomos suttogas duborgo eljenzesse, egy egyre hangosabb tedd meg, tedd meg kantalassa nott, hogy melto parja legyen a Hold zenejenek, a testem pedig belulrol remegett, ahogy elertem egy csucspontot, es arra gondoltam, miert is ne?
Es tenyleg, miert is ne? Elloghatok par boldog orara — termeszetesen magammal viszem a mobiltelefonomat, semmi esetre sem szeretnek felelotlenul viselkedni. De miert ne hasznaljam ki ezt a doakestalan, holdfenyes ejszakat, es hagyjam, hogy magaval sodorjon a sotet szello? Azoknak a voros csizmaknak a gondolata eppen olyan ellenallhatatlan volt, mint a tavaszi aradas. Reiker csak par kilometerre lakik innen. Tiz perc alatt ott lehetnek. Besurranhatnek, hogy megkeressem a szukseges bizonyitekot, es aztan… azt hiszem, rogtonoznom kell majd, de a kozvetlenul a hallaskuszob alatt erezheto hang csak ugy ontotta az otleteket ma ejszaka, es minden bizonnyal ki fogunk tudni talalni valamit, ami ahhoz az edes megkonnyebbuleshez vezet, amire mindkettonknek oly nagy szuksege van. O, tedd meg, Dexter, uvoltottek a hangok, es ahogy labujjhegyen megalltam fulelni, es ismet megkerdeztem magamtol, hogy miert is ne, es nem jutott eszembe semmi ok…
…Rita hazanak bejarati ajtaja kivagodott, es Astor kukucskalt ki rajta.
— O az! — kiabalt be a hazba. — Itt van!
Es tenyleg itt voltam. Itt, ahelyett, hogy ott lettem volna. A kanapen terpeszkedtem, ahelyett, hogy a sotetben tancoltam volna. Dexter, a Divanylako faraszto jelmezet viselve a Sotet Bosszuallo ragyogo ezustfenye helyett.
— Gyere be, te — invitalt Rita, es annyi meleg vidamsaggal toltotte meg a bejaratot, hogy ereztem, ahogy osszecsikordulnak a fogaim, es a tomeg ott belul csalodottan bogott, de lassankent elhagyta a stadiont, game over, mert vegtere is mi mast tehettunk volna? Termeszetesen semmit, es pontosan ezt is tettuk, engedelmesen kovettuk a hazba Rita, Astor es a mindig hallgatag Cody vidam menetet. Sikerult visszafojtanom a nyoszorgest, de most tenyleg: nem lehet, hogy ez mar azert egy kicsit tulzas? Nem lehet, hogy csak egy icipicit tulsagosan is kihasznaljuk Dexter vidam jo termeszetet?
A vacsora idegesitoen kellemes volt, mintegy bizonyitando, hogy eletre szolo boldogsagra es sertessultre fizettem be, en pedig udvariasan belementem a jatekba, bar nem adtam bele szivem-lelkem. Kis darabokra vagtam a hust, de kozben azt kivantam, barcsak valaki mast darabolhatnek fel, es a del-csendes-oceani kannibalokon merengtem, akik az embert „hosszudisznonak” hivjak. Es ez tenyleg nagyon illett a helyzethez, mert valojaban azt a masik fajta sertest vagytam felszeletelni, nem pedig ezt a langyos, gombalevessel boritott dolgot a tanyeromon. De mosolyogtam es ledoftem a zoldbabokat, es valahogy sikerult kitartanom egeszen a kaveig. Ez volt a sertessult tuzprobaja, de tuleltem.
Vacsora utan Ritaval a kavenkat kortyolgattuk, amig a gyerekek megettek egy kis pohar parfet. Bar a kave elvileg stimulans, egyaltalan nem segitett kiutat talalnom ebbol az egeszbol — meg csak par orara sem, nemhogy arra, hogy megmenekuljek ettol az aldott, boldog elettol, ami mogem lopakodott es nyakon ragadott. Ugy ereztem, mintha szep lassan egyre halvanyabba valnanak a korvonalaim, es beleolvadnek a jelmezembe, amig vegul a vidam gumialarc egybe nem folyik az arcvonasaimmal, es tenyleg azza nem valok, akit eljatszottam. Aki elviszi a
