— Most tartunk a Hetvenkilencedik utcanal — mondta. — Nem siet, eszak fele tart.
— Tiz-negy — valaszolta Doakes, mire Deborah ram pillantott.
— Egy szot se szoltam — vedekeztem.
— De akartal — valaszolta.
Eszak fele haladtunk, es ketszer megalltunk a piros lampaknal. Deborah ugyelt arra, hogy par kocsival lemaradjon, es ez nem is volt tul nehez Miami utjain, ahol a legtobb autos megprobalja leelozni, atugrani vagy kikerulni a tobbieket. Egy tuzoltoauto ment szirenazva a masik iranyba, a keresztezodeseknel dudalva. A tobbi autos reakciojat tekintve akar egy begeto barany is lehetett volna. Oda se figyeltek a szirenara, es ragaszkodtak jol megerdemelt helyzetukhoz a cikcakkos sorokban. A tuzoltoauto volanja mogott ulo pasas, maga is miami autos leven, egyszeruen csak vegigkigyozott az autok kozott, dudalva es szirenazva — ime, a forgalom Duettje.
Odaertunk a Szazhuszonharmadik utcahoz, ez volt az utolso lehetoseg, ahol at lehetett menni Miami Beachre, mielott a 826. vegigfutott volna North Miami Beachen, es Oscar tovabbra is eszak fele tartott. Amikor odaertunk, Deborah tajekoztatta Doakest a radion.
— Hova a pokolba megy vajon? — dunnyogte, miutan lerakta a radiot.
— Talan csak autokazik — tunodtem. — Gyonyoru ejszakank van.
— Aha. Nem akarnal esetleg egy szonettet irni rola?
Rendes korulmenyek kozott lett volna erre a tarsolyomban egy szellemes visszavagas, de — talan az uldozes izgalma miatt — most semmi nem jutott eszembe. Es Debs egyebkent is ugy nezett ki, mint akire rafer egy kis sikerelmeny.
Par sarokkal kesobb Oscar hirtelen felgyorsitott, bevagott a belso savba, es balra fordult a szembejovo autok kozott, amivel egy egesz dudaconcertot indukalt — mind a ket iranyba halado autosok kozremukodesevel.
— Rakapcsolt — kozolte Deborah Doakesszal —, nyugatra megy a Szazharmincotodik utcan.
— Atmegyek maguk mogott — valaszolta Doakes. — A Broad autouton.
— Mi van a Szazharmincotodik utcaban? — toprengett Debs fennhangon.
— Az Opa-Locka repuloter — valaszoltam. — Par kilometerre egyenesen.
— A francba — nyult Deb a radioert. — Doakes, erre van az Opa-Locka repuloter.
— Odamegyek — valaszolta Doakes, es hallottam, hogy bekapcsolja a szirenajat, meg mielott kikapcsolt volna a radioja.
Az Opa-Locka repuloter regota nepszeru a kabitoszer-importorok es a civil ruhas ugynokok koreben. Ez nagyon praktikus, tekintve, hogy a ketto kozotti hatarvonal helyenkent igen elmosodott. Konnyen lehet, hogy Oscart mar varja ott egy kisrepulogep, keszen arra, hogy elhagyja vele az orszagot, es a Karib-tersegbe, Latin- vagy Del-Amerikaba repitse valahova — ahonnan akar folytathatja is az utjat a vilag barmely egyeb szegletebe, termeszetesen, bar nem tartottam tul valoszinunek, hogy vegso celja Szudan vagy akar Bejrut lenne. Sokkal eselyesebb volt, hogy a Karib-szigetekre keszul, de barmire is essen a valasztasa, logikusnak lepesnek tunt az o helyzeteben elhagyni az orszagot, kulonosen az Opa-Locka repteren keresztul.
Oscar most mar egy kicsit gyorsabban haladt, bar a Szazharmincotodik utca nem volt olyan szeles es konnyen autozhato, mint a Biscayne sugarut. Odaertunk egy kis hidhoz, ami egy csatornan vezetett keresztul, es ahogy Oscar leert a tulso oldalan, hirtelen felgyorsitott, es S-kanyarban vegigcikazott az autok kozott.
— A francba, valami raijesztett — mondta Deborah. — Biztos eszrevett minket. — O is a gazra lepett, hogy le ne maradjon, de meg mindig ugyelt arra, hogy legyen koztunk ket-harom auto, bar most mar nem sok ertelme volt ugy tenni, mintha nem kovetnenk.
Valami tenyleg megijeszthette, mert Oscar most mar eszeveszetten hajtott, veszelyesen kozel kerult ahhoz, hogy balesetet okozzon vagy a jardara csusszon, Debs pedig termeszetesen nem hagyhatta, hogy legyozzek egy ilyesfajta pisiloversenyben. Rajta maradt, vadul kerulgetve azokat az autosokat, akik meg mindig nem tertek magukhoz az Oscarral valo talalkozasuk utan. O eppen kivagott elottunk a legbelso savba, leszoritva egy oreg Buickot, ami megpordult, a jardaszegelynek csapodott, es beleallt egy vilagoskek szinu haz drotkeritesebe.
Tenyleg a mi kis megkulonbozteto jelzes nelkuli autonktol ijedt volna meg Oscar ennyire? Kellemes gondolat volt, amitol fontos embernek ereztem magam, de nem igazan tudtam hinni benne — mostanaig nagyon higgadtan es onuralmat tanusitva viselkedett. Ha meg akart volna szabadulni tolunk, valoszinuleg inkabb valami hirtelen trukkel probalkozik, peldaul elindul a felvonohidon, amikor az emelkedni kezd. Csak hogy ne uljek ott tetlenul, elorehajoltam, es beleneztem az oldalso visszapillanto tukorbe. A felszinen nagybetuk hirdettek, hogy az autok kozelebb vannak, mint a tukorben latszanak. Ahogy a dolgok alltak, ez elegge elkeserito tenynek bizonyult, mert pillanatnyilag csak egy auto latszott a visszapillantoban.
Egy utott-kopott feher furgon.
Ami minket es Oscart kovetett. Felvette a sebessegunket, es ide-oda cikazott a forgalomban.
— Hat — osszegeztem —, vegul is megsem olyan ostoba.
— Majd felemeltem a hangom, hogy tulkiabaljam a kerekek csikorgasat es a tobbi autos dudajat.
— Mellesleg, Deborah — szolaltam meg —, nem szeretnem elterelni a figyelmed a vezetesrol, de ha van egy pillanatod, bele tudnal nezni a visszapillantoba?
— Ez meg mi a faszt jelentsen? — morgott ram, de a tukorbe pillantott.
Nagy szerencse volt, hogy eppen egy egyenes utszakaszon haladtunk, mert egy masodpercre majdnem kormanyozni is elfelejtett.
— O, a fenebe — suttogta.
— Igen, en is ezt gondoltam — valaszoltam.
Kozvetlenul elottunk az I-95-os feluljaro terpeszkedett, es ahogy atment alatta, Oscar vadul jobbra rantotta a kormanyt, atment keresztben harom savot, majd lefordult egy kis mellekutcara, ami parhuzamosan haladt az autopalyaval. Deborah karomkodott, es jobbra rantotta az autot, hogy kovesse.
— Szolj Doakesnak! — parancsolt ram, es en engedelmesen megfogtam a radiot.
— Doakes ormester — jelentettem —, nem vagyunk egyedul.
A radio felszisszent.
— Mi a faszt jelentsen ez? — kerdezte Doakes, mintha hallotta volna Deborah reakciojat, es annyira megtetszett volna neki, hogy muszaj volt megismetelnie.
— Ebben a pillanatban fordultunk jobbra a Hatodik sugarutra, es egy feher furgon kovet minket. — Nem jott valasz, ugyhogy megismeteltem. — Emlitettem, hogy egy feher szinu furgonrol van szo? — es ezuttal abban az elegtetelben reszesultem, hogy hallhattam Doakest azt morogni:
— Az amocsok.
— Mi is eppen ezt gondoltuk — valaszoltam.
— Engedjek a furgont elore, es kovessek — szolitott fel minket Doakes.
— Mit nem mondasz — sziszegte Deborah osszeszoritott fogsoran keresztul, majd mondott valami sokkal csunyabbat is. Bennem is feltamadt a kesztetes, hogy valami hasonlot mondjak, mert ahogy Doakes kikapcsolta a radiot, Oscar rahajtott az I-95-os felhajtojara velunk a nyomaban, a legeslegutolso pillanatban viszont visszarantotta az autojat a kovel kirakott lejton keresztul a Hatodik sugarutra. A terepjaroja ugrott egyet, amikor foldet ert, es spiccesen jobbra dolt egy pillanatra, de aztan felgyorsult es kiegyenesedett. Deborah a fekbe taposott, es tettunk egy kis felkort; a feher furgon elottunk siklott el, lepattogott a lejton, majd szorosan rahuzodott a terepjarora. Fel masodperccel kesobb Debs visszaszerezte az uralmat az auto felett, es kovette a masik ket jarmuvet.
A szervizut itt keskeny volt, jobb oldalan egy hazsorral, bal oldalan pedig egy magas sarga betontoltessel, amelyen az I-95 futott. Kovettuk oket par saroknyit, egyre nagyobb sebesseggel. Egy kezen fogva setalo idos kicsi par megallt a jardan, hogy megnezzek maguknak a mellettuk elsuvito furcsa kis felvonulasunkat. Talan csak en kepzeltem oda, de ugy tunt, mintha meglebbentene oket Oscar autojanak es a furgonnak a szele.
Sikerult egy kicsit csokkentenunk a koztunk levo tavolsagot, es a feher furgon is rakozelitett a terepjarora. De Oscar egyre gyorsabban hajtott; atment egy STOP tablan, mi pedig kenytelenek voltunk a teherautot kerulgetni, ami korbepordult, hogy elkerulje a terepjarot es a furgont. A teherauto leirt egy esetlen kort, majd belecsapodott egy tuzcsapba. De Debs csak osszeszoritotta a fogat, es csikorogva kikerulte a teherautot, majd folytatta utjat a keresztezodesben, figyelmen kivul hagyva a dudaszot es a tuzcsapbol kilovello szokokutat, igy a kovetkezo sarkon utol is erte a tobbieket.
Par utcaval Oscar elott meglattam egy nagy keresztezodes kozlekedesi lampait. Meg ilyen messzirol is ki tudtam venni a folyamatos kocsisort, ami a keresztuton haladt at. Persze senki nem el orokke, de ha lett volna beleszolasom, egyaltalan nem ilyen halalnemet valasztottam volna. A tevezes Ritaval hirtelen sokkal vonzobb
