De a csalad az csalad, es a panaszkodassal soha nem mentem semmire. Mely levegot vettem, es visszaereszkedtem az iszapos vizbe, tapogatozva bekuzdottem magam az ajtonyilason, egeszen Deborah felfordult autojanak elso uleseig. Valami az arcomba csapott, majd brutalisan belekapaszkodott a hajamba — remeltem, hogy maga Deb, mivel barmi mas, ami abban a vizben lehetett, sokkal elesebb fogakkal kellett volna rendelkezzen. Felnyultam, es megprobaltam szetfesziteni az ujjait. Anelkul is eleg nehez volt a levegot bent tartva vakon kotoraszni, hogy ekozben meg egy hevenyeszett hajvagason is atesnek. De Deborah szoritasa nem veszitett az erejebol — ami bizonyos ertelemben jo jel volt, mert azt jelentette, hogy meg mindig el, de ettol felmerult bennem a kerdes, hogy vajon a tudom vagy a fejborom adja-e fel hamarabb. Ez igy nem lesz jo; most mar mindket kezemmel probaltam eltavolitani az ujjakat szegeny, erzekeny kis frizurambol. Majd vegigtapogatoztam a karjan a vallaig, es megtalalvan a testet, megkerestem a biztonsagi ovet. Vegigcsusztattam a kezem a szijon, egeszen a csatig, es megnyomtam a kioldogombot.
Termeszetesen be volt ragadva. Ugy ertem, ekkorra mar nyilvanvalova valt, hogy rossz napunk van, nem? Az egyik balsiker kovette a masikat, es most tenyleg, tulzott naivitas lett volna azt remelni, hogy akar egy apro kis dologban is szerencsenk lehet. Mintegy ezt bizonyitando, hirtelen bugyborekolast hallottam, es raebredtem, hogy Deborah kifutott az idobol, es most a vizben valo legzessel probalkozik. Lehetsegesnek tartottam, hogy o ugyesebbnek bizonyul nalam, de ez valahogy nem tunt valoszinunek.
Melyebbre csusztam a vizben, es a terdemmel kitamasztottam magam a kocsi tetejen, a vallam Deborah testenek vetve es azt felfele nyomva, hogy igy szabaditsam meg a sulyatol a biztonsagi ovet. Majd amennyit csak lehetett, kihuztam belole egeszen a csatig, amitol az ov ernyedt lett es laza. Kitamasztottam a labamat, es kihuztam Deboraht az ovbol, majd az ajto fele rangattam. O is ernyedtnek es lazanak tunt; lehet, hogy minden hosies erofeszitesem ellenere elkestem. Debet Dexter utan huzva atszuszakoltam magam az ajtonyilason. Az ingem beleakadt valamibe es elszakadt, de sikerult atjutnom, es megint tantorogva egyenesedtem ki az ejszaka levegojeben.
Deborah holtsulykent huzta le a karom, es egy vekony, iszapos kis vizpatak csordogalt a szaja sarkabol. A vallamra dobtam valahogy, es kicsattogtam vele a saron at a fure. A latyak minden lepesnel megprobalt visszarantani, es meg haromlepesnyire sem voltam a kocsitol, amikor elveszitettem a bal cipomet. De a cipoket sokkal konnyebb potolni, minta testvereket, ugyhogy tovabbmeneteltem, amig ki nem tudtam maszni a fure, es hanyatt nem tudtam fektetni Deboraht a szilard talajon.
Valahol a kozelben felsivitott egy szirena, es szinte azonnal csatlakozott hozza egy masodik is. Orom es aldas; uton van a segitseg. Talan meg torolkozo is van naluk. Mindazonaltal nem voltam biztos abban, hogy idoben erkeznek ahhoz, hogy barmit is tudjanak tenni Deborahert. Ugyhogy melle huppantam, arccal lefele a terdemre fektettem, es annyi vizet kipreseltem belole, amennyit csak tudtam. Majd hanyatt forditottam, az ujjammal kikotortam a szajabol egy adag iszapot, es szajbol szajba kezdtem lelegeztetni.
A jutalmam eleinte csak egy ujabb adag iszapos viz volt, ami egyaltalan nem tette kellemesebbe a feladatot. De folytattam, es Debs nemsokara |esosen rangatozni kezdett, majd meg tobb vizet oklendezett fel — a legnagyobb reszet sajnos ram. Borzasztoan kohogott, olyan hang kisereteben vett levegot, ami leginkabb a rozsdas zsaner csikorgasara emlekeztetett es azt mondta:
— A picsaba…
Most az egyszer valodi orommel toltott el kiforrott retorikai stilusa.
— Udv ujra itthon — mondtam. Deborah erotlenul hasra fordult, es megprobalt negykezlabra allni. De a fajdalomtol zihalva visszaesett az arcara.
— Te jo eg. A picsaba, eltort valamim — nyogte. Oldalra forditotta a fejet es hanyt meg egy kicsit, ivbe feszulo hattal es az oklendezorohamok kozott nagy kortyokban nyelve a levegot. Csak neztem, es beismerem, meglehetosen buszke voltam magamra. Dexter, a Diadalmas Delfin ismet megmentette az elesetteket.
— Hat nem csodalatos hanyni? — kerdeztem. — Mar ugy ertem, a masik lehetoseghez kepest.
Persze szegeny lany nem volt kepes megfogalmazni egy valoban csipos valaszt, de elegedetten lattam, hogy a suttogashoz mar eleg eros volt.
— Baszd meg — felelte.
— Hol faj? — kerdeztem.
— A fenebe — mondta erotlen hangon. — Nem tudom mozgatni a bal karom. Az egesz karom… — Elhallgatott, es megprobalta megmozditani a szoban forgo karjat, de lathatolag nem ert el mast, csupan egy jo adag fajdalmat. Sziszegve beszivta a levegot, amitol ismet erotlen kohoges tort ra, majd egyszeruen csak hanyatt zuhant es lihegett.
Melle terdeltem, es gyengeden megnyomtam a felkarjat.
— Itt? — kerdeztem. Megrazta a fejet.
Feljebb vittem a kezem, a vallizuletehez es a kulcscsontjahoz, es ekkor mar nem kellett megkerdeznem, ott faj-e. Levego utan kapott, megvonaglott az arca, es meg a raszaradt saron keresztul is lattam, hogy tobbarnyalatnyit sapad.
— Eltort a kulcscsontod — tajekoztattam.
— Nem lehet — tiltakozott nagyon erotlen es reszelos nagyon. — Meg kell talalnom Kyle-t.
— Nem — valaszoltam. — A korhazba kell menned. Ha ilyen allapotban botladozol tovabb, mellette fogsz kikotni osszekotozve, es annak senki nem orulne.
— Muszaj — ragaszkodott az allaspontjahoz.
— Deborah, most huztalak ki egy elsullyedt autobol, es tettem tonkre emiatt az egyik nagyon szep tekepolomat. Azt akarod, hogy a tokeletes, hosies mentoakciom karba vesszen?
Megint kohogott, es felmordult a kulcscsontjabol kisugarzo fajdalom miatt, amelyet a szaggatott levegovetel okozott. Lattam rajta, hogy legszivesebben tovabb vitatkozna, de kezd raebredni, hogy komoly fajdalmai vannak. Es mivel a tovabbi vita sehova se vezetett volna, Doakes epp a legjobbkor futott be ket mentoorvos kisereteben.
A derek ormester kemenyen nezett ram, mintha a ket kezemmel loktem volna az autot a toba es forditottam volna fel.
— Elvesztettek oket, mi? — morogta, es ez rettenetesen igazsagtalannak tunt tole.
— Igen, amikor fejjel lefele logtunk a vizben, hirtelen sokkal nehezebbe valt kovetni oket, mint gondoltam — valaszoltam. — Legkozelebb csereljunk, es majd mi allunk itt sirankozva.
Doakes csak csunyan nezett ram, es morgott valamit. Majd leterdelt Deborah melle, es megkerdezte:
— Megserult?
— A kulcscsontom — valaszolta Deborah. — Eltort. — A sokkhatas gyorsan mult, es most az ajka harapdalasaval es szaggatott lelegzetvetellel kuzdott a fajdalom ellen. Remeltem, a mentosok adnak neki valami hatekonyabbat.
Doakes semmit nem mondott, egyszeruen csak ram emelte rosszallo pillantasat. Deborah felemelte a jo kezet, es megragadta a karjat.
— Doakes — szolitotta meg, mire az ormester ranezett. — Talalja meg — kerte a hugom. A ferfi csak nezte, ahogy egy ujabb fajdalomrohamtol a fogait csikorgatja es levego utan kapkod.
— Itt jovunk — mondta az egyik mentos.
A szikar, fiatal, tuskes haju srac es idosebb, testesebb tarsa atmanovereztek a hordagyat a drotkeritesen levo lyukon, amit Deborah kocsija utott. Doakes megprobalt ugy allni, hogy odaferjenek Deborahhoz, de a hugom meglepo erovel huzta a karjat.
— Talalja meg — ismetelte meg. Doakes csak bolintott, de ez eleg volt Debnek. Elengedte a karjat, es Doakes felreallt, hogy legyen helyuk a mentosoknek. Gyorsan megvizsgaltak tetotol talpig, majd felloditottak a hordagyra, megemeltek, es a varakozo mentoauto fele guritottak. Neztem, ahogy elviszik, es azon toprengtem, mi tortenhetett baratunkkal a feher furgonban. Defektet kapott — milyen messze juthatott? Valoszinunek tunt, hogy megprobal szerezni egy masik jarmuvet, inkabb, mint hogy kihivja az autoklubot, hogy segitsenek neki kereket cserelni. Ugyhogy valahol a kozelben nagy esellyel rabukkanunk az elhagyott furgonra es egy masik kocsi hult helyere.
Hirtelen felindulasbol, ami Doakes velem szemben tanusitott viselkedeset tekintve nagylelkunek tunt, odaleptem hozza, hogy megosszam vele az elmeletemet. De masfel lepes utan valami larmas zurzavart hallottam kozeledni. Megfordultam, hogy odanezzek.
Az ut kozepen egy testes, kozepkoru ferfi szaladt felenk, egy szal bokszeralsoban. A pocakja ralogott az alsonemujere, es vadul rezgett, ahogy kozeledett; az is latszott rajta, hogy nincs nagy gyakorlata a futasban, es
