emlekeztettuk oket, mikor kezdodik az osszejovetel. Ebed utan pedig felraktuk a koronat az egeszre. A Wendy’s elott ulve az automban fogtam a kezi adovevot, es meg egyszer utoljara felhivtam Doakest egy gondosan megirt parbeszed kedveert.
— Doakes ormester, itt Dexter, vette?
— Itt Doakes — valaszolta rovid szunet utan.
— Sokat jelentene szamomra, ha el tudna jonni az eljegyzesi bulimra ma este.
— Sehova sem mehetek — valaszolta. — Ez a pasas tul veszelyes.
— Csak egy italra nezzen be. Csak jojjon es menjen.
Latta, mit tett Mannyvel, pedig Manny csak statisztalt az egeszhez. En szolgaltattam ki ezt a fickot a rosszfiuknak. Ha a keze koze kaparint, mit tesz vajon velem?
— En meg hazasodni keszulok, ormester — mondtam. — Ez nem tortenik meg mindennap. Az a ficko meg semmit nem fog tudni tenni annyi rendorrel korulotte.
Hosszu, dramai szunet kovetkezett, es en tudtam, hogy Doakes eppen most szamol el hetig, ahogy megbeszeltuk. Majd ujbol felrecsegett a radio. — Hat jo — mondta. — Kilenc korul beugrom.
— Koszonom, ormester — mondtam halasan, es hogy meg teljesebb legyen a boldogsagom, hozzatettem: — Ez tenyleg nagyon sokat jelent nekem. Tiz-negy.
Tiz-negy — nyugtazta.
Remeltem, hogy valahol a varosban a celkozonsegunk hallgatja a kis hangjatekunkat. A mutethez valo bemosakodas kozben megallt volna egy pillanatra, hogy felrebillentse a fejet es odafigyeljen? Ahogy a scannerje- ben felrecsegett Doakes ormester gyonyoru, barsonyos hangja, talan letette a csontfureszt, megtorolte a kezet, es egy darab papirra felfirkantotta a cimet. Majd talan folytatta a munkajat — talan Kyle Chutskyn? — annak az embernek a belso bekejevel, akinek van eleg munkaja, es munka utanra is tele a naptarja szocialis kotelezettsegekkel.
Csak hogy abszolut biztosra mehessunk, jarorozo barataink jo parszor megismetlik majd az uzenetet anelkul, hogy elkefelnek; tudatjak, hogy Doakes ormester szemelyesen is megjelenik majd a bulin kilenc ora korul.
Ami pedig engem illet, mivel egyeb feladatom a kovetkezo par oraban nem akadt, a Jackson Memorial Korhaz fele vettem az utam, hogy megnezzem kedvenc torott szarnyu kismadaram.
Deborah befaslizott felsotesttel uldogelt az agyaban a hatodik emeleti szobajaban, ahonnan szep kilatas nyilt az autopalyara, es bar biztosan adtak neki valami fajdalomcsillapitot, egyaltalan nem tunt boldognak, amikor beleptem a szobaba.
— A fenebe, Dexter — udvozolt —, szolj nekik, hogy engedjenek mar ki innen. Vagy legalabb adjak ide a ruhamat, hogy el tudjak menni.
— Orulok, hogy jobban erzed magad, draga hugom — valaszoltam. — Semmi perc alatt labra fogsz allni.
— Abban a masodpercben labra allok, amint odaadjak a kibaszott ruhaimat — felelte. — Mi a fene folyik ott kint? Mit csinaltatok?
— Doakesszal felallitottunk egy meglehetosen ugyes csapdat, es Doakes benne a csali — mondtam. — Ha Dr. Danco raharap, akkor talalkozunk vele a ma esti, ize, bulimon. Vince bulijan — tettem hozza, es raebredtem, hogy tavolabb akarom helyezni magamtol ezt az egesz eljegyzesesdit, es erre nem a legertelmesebb modszert valasztottam, de megis jobban lettem tole — viszont Debs nyilvanvaloan nem igy erzett.
— Az eljegyzesi bulidon — mondta, majd felmordult. — A picsaba. Ravetted Doakest, hogy dugja be a fejet a csapdaba, miattad. — Es beismerem, ez igy, ebben a formaban nagyon elegansnak hangzott, de nem akartam, hogy ilyesmiken gondolkozzon; a boldogtalan emberek lassabban gyogyulnak.
— Nem, Deborah, tenyleg nem — valaszoltam. — Azert csinaljuk az egeszet, hogy elkapjuk Dr. Dancot.
Egy hosszu pillanatra ram meredt, majd, meglepetesemre, elszipogta magat es visszaparancsolt egy konnycseppet.
— Biznom kell benned — mondta. — De utalom ezt az egeszet. Csak arra tudok gondolni, hogy mit csinalhat most Kyle-lal.
— Ez sikerulni fog, Debs. Kiszabaditjuk Kyle-t. — Es, mivel vegul megiscsak a hugomrol volt szo, nem tettem hozza, hogy „legalabbis a nagy reszet”.
— Jezusom, annyira rossz itt varakozni — mondta. — Szuksegetek lenne ram, hogy segitsek.
— Elboldogulunk, hugi — mondtam. — Egy tucat zsaru ott lesz a bulin, mind felfegyverezve. Es en is ott leszek — tettem hozza egy kicsit sertodotten, hogy ennyire alulertekeli a jelenletemet.
De tovabbra is igy tett.
— Igen. Es ha Doakes elkapja Dancot, ki tudjuk szabaditani Kyle-t. Ha Danco kapja el Doakest, te jarsz jol. Nagyon ravasz, Dexter. Te mindenkepp csak nyerhetsz.
— Ez fel se merult bennem — hazudtam. — Csak a magasabb rendu celok szolgalata lebegett a szemem elott. Egyebkent is, Doakes elmeletileg nagyon nagy gyakorlattal rendelkezik az ilyesmiben. Es ismeri Dancot is.
— A picsaba, Dexter, ez megol engem. Mi van, ha… — Elhallgatott, es beharapta az ajkat. — Nagyon ajanlom ennek a tervnek, hogy sikeruljon — mondta vegul. — Tul regota nala van mar Kyle.
— Sikerulni fog, Deborah — biztositottam.
De egyikunk sem hitt nekem igazan.
Az orvosok ragaszkodtak ahhoz, hogy benntartsak Deboraht egy huszonnegy oras megfigyelesre. Ugyhogy szivelyesen elkoszontem a hugomtol, majd ellovagoltam a naplementebe, onnan pedig a lakasomba, hogy lezuhanyozzak es atoltozzek. Mit vegyek fel? Egy iranyelv sem jutott eszembe azzal kapcsolatban, hogy mit illik iden viselni egy olyan bulin, amit azert eroszakolnak az emberre, hogy megunnepelhesse a nem kivant eljegyzeset, es ami egy bosszuvagyo elmebeteggel valo eroszakos osszecsapasba torkollhat. Nyilvanvalo, hogy nem vehetek fel barna cipot, de ezenkivul semmi nem tunt de rigeurnek. Gondos megfontolasok utan rabiztam magam a jo izlesemre, es kivalasztottam egy citromzold hawaii inget, amit piros elektromos gitarok es rozsaszin motorok diszitettek. Egyszeru, megis elegans. Egy khakinadrag, egy par futocipo, es keszen is alltam a balra.
De meg mindig volt egy oram, hogy odaerjek, es azon kaptam magam, hogy megint Codyra gondolok. Igazam volt vele kapcsolatban? Ha igen, vajon hogyan birkozik meg a benne ebredezo Utassal? Szuksege van a segitsegemre, en pedig alig varom, hogy segithessek neki.
Elindultam a lakasombol, es delnek vettem az utamat, Vince eszakon fekvo haza helyett. Negyedora mulva Rita ajtajan kopogtattam, es az utca tuloldalat bamultam, ahol Doakes ormester szokott parkolni a bordo Taurusban. Most minden bizonnyal otthon keszulodik, a hajat bodoritja a kozelgo osszecsapashoz, es a toltenyeit fenyesitgeti. Megprobalna megolni Dr. Dancot, tudvan, hogy hivatalos engedelye van ra? Miota nem olt meg vajon senkit? Nem hianyzott neki? Nem rontott ra bombolve a Szukseg, mint egy hurrikan, elfujva az osszes eszervet es gatlast?
Kinyilt az ajto. Rita elmosolyodott, majd ram vetette magat, atolelt es egy csokot nyomott az arcomra.
— Szia, hercegem — koszontott. — Gyere csak be.
A latszat kedveert roviden visszaoleltem, majd kimentettem magam.
— Nem maradhatok tul sokaig — tajekoztattam.
A mosolya meg szelesebbe valt.
— Tudom — mondta. — Vince telefonalt, es elmondta. Olyan edes volt. Megigerte, hogy rajtad tartja a szemet, nehogy valami orultseget csinalj. Gyere be — invitalt, es a karomnal fogva berangatott. Amikor bent voltunk az ajton, hirtelen tamadt komolysaggal felem fordult. — Figyelj, Dexter. Szeretnem, ha tudnad, hogy nem vagyok az a feltekeny tipus, es megbizom benned. Menj, es mulass jol.
— Azt fogom tenni, koszonom — valaszoltam, bar ketelkedtem benne, hogy tenyleg jol mulatnek majd. Es azon toprengtem, hogy mit mondhatott neki Vince, amibol azt szurte le, hogy ez a buli a kisertesek es a bunveszelyes csapdaja lehet. Egyebkent az is elkepzelheto, hogy tenyleg errol lesz szo. Mivel Vince sokkal nagyobb reszben mesterseges, mint valodi, tarsasagi esemenyeken nemikepp beszamithatatlanul viselkedik, mint azt a hugommal folytatott bizarr szexualis celzasokkal teli parbajai is tanusitjak.
— Kedves toled, hogy beugrottal a buli elott — vezetett Rita a kanapehoz, amelyen az utobbi idoben olyan sok estet toltottem. — A gyerekek kivancsiak, hogy ok miert nem mehetnek veled.
— Beszelek veluk — vagtam ra, alig varva, hogy lathassam Codyt, es kiderithessem, igazam volt-e.
