bennem a nyomas, hogy eleg lehunynom a szemem, es hagynom, hogy magatol megtortenjen az egesz: a robotpilotat bekapcsolva asszisztalhatom vegig az egesz boldog esemenyt. Es aztan az edes megkonnyebbules, a kifarasztott izmok utorezgese, amelyekbol minden csomo kioldatott, a hosszu ideje elso rendes alvas boldog kikotoje. Reggel pedig kipihenten es megkonnyebbulten elmondom Deborahnak…
O! Deborah. Hat, ezzel is szamolnom kell meg, nem?
Elmondom Deborahnak, hogy eltem a doakesmentes kornyezet nyujtotta varatlan lehetoseggel, es dalolva elvonultam a sotetbe a Szukseggel es a Kessel, mikozben a baratjanak az utolso ujjai is a szemetdombra hullottak? Valahogy — annak ellenere, hogy a belso szurkoloim renduletlenul bizonygattak, hogy nem lesz semmi baj — nem hittem, hogy ennek tulzottan orulne. Valami veglegesnek a lehetoseget ereztem a hugommal kapcsolatban, talan csak a jozan itelokepessegenek egy kis hianyossagarol volt szo, de ugy veltem, nehezere fog esni, hogy megbocsasson, es bar en nem vagyok kepes valodi szeretetre, fontos nekem, hogy Debs viszonylag elegedett legyen velem.
Ugyhogy ismet a vegeerhetetlen turelmemhez kellett folyamodnom, es megint ram tort az engem regota kinzo becsuletesseg. Duzzogo Dalias Dexter. El fog jonni, mondtam a masik enemnek. Elobb vagy utobb, de eljon a nap. Muszaj neki; nem varhat orokke, de most ez fontosabb. Es persze volt nemi morgas, mert mar tul regota nem jott el, de lecsititottam a duhongest, megint megzorgettem a racsokat a muvidamsagommal, es elovettem a mobiltelefonom.
Felhivtam a szamot, amit Doakestol kaptam. Egy masodperc mulva sipolast hallottam, majd semmit, csak halk sziszegest. Beutottem a hosszu jelszot, kattanas, majd egy semleges noi hang azt mondta, „a szamot”. Megadtam Doakes mobilszamat. Szunet, majd kaptam par koordinatat; sietve lefirkantottam a jegyzettombbe. A hang elhallgatott, majd hozzatette:
— Nyugat fele tart, szaz kilometer per oras sebesseggel. — A vonal elnemult.
Soha nem allitottam, hogy gyakorlott navigator lennek, de van egy kis GPS-eszkozom, amit a hajon szoktam hasznalni. Jol jon, ha horgaszhelyeket akar megjegyezni az ember. Ugyhogy sikerult betaplalnom a koordinatakat anelkul, hogy beutottem volna a fejem vagy felrobbantottam volna valamit. A keszulek, amit Doakestol kaptam, eggyel magasabb szintu volt, mint az enyem, es megjelenitett egy terkepet is a kepernyojen. A koordinatak, mint kiderult, a 75-os autopalyat jeleztek, Alligator Alley fele, Florida nyugati partjainal.
Enyhen meglepodtem. Miami es Naples kozott leginkabb csak az Everglades van, mocsar, amit csak par felszaraz folddarab szakit meg. Tele van aligatorokkal, kigyokkal es indian kaszinokkal, szoval egyaltalan nem olyan helynek tunt, ahol lazitani lehetne, es bekesen darabolgatni. De a GPS nem hazudik, es tegyuk fel, hogy a telefonban hallott hang sem. Ha a koordinatak tevesek, arrol Doakes tehet, o pedig mindenkeppen elveszett ember. Nem volt sok valasztasom. Egy kis lelkifurdalast ereztem, amiert kisetaltam a bulibol anelkul, hogy elkoszontem volna a hazigazdatol, de beultem az automba, es elindultam az I-75-os fele.
Par perc mulva mar az autopalyan voltam, majd gyorsan eszaknak fordultam az I-75-osre. Ha az ember nyugatnak tart az I-75-oson, a varos aprankent eltunik. A bevasarlokozpontok es hazak vegso robbanasa utan mar ott is vannak az utdij fizeto bodek Alligator Alley fele. A bodeknal kihuzodtam az ut szelere, es megint felhivtam a szamot. Ugyanattol a semleges noi hangtol ismet kaptam egy koordinatat, majd elnemult a vonal. Ugy vettem, ez azt jelenti, hogy mar nem mozognak.
A terkep szerint Doakes ormester es Dr. Danco most a jeloletlen, vizes vadon kozepen helyezik kenyelembe magukat, tolem korulbelul hatvan kilometerre. Dancot nem ismerem, de nem gondoltam, hogy Doakes tudna vizen jarni. Talan megiscsak hazudik a GPS. Mindenesetre valamit tennem kellett, ugyhogy visszamentem az utra, kifizettem az utdijat, es tovabbmentem nyugat fele.
A GPS-en megjeleno helyszinnel egy vonalban egy kis bekotout agazott el jobbra. Alig lehetett latni a sotetben, kulonosen, mivel szazhusszal mentem. De amint eszrevettem, hogy elsuhan mellettem, a fekre taposva kimentem a leallosavba, es visszatolattam, hogy megnezzem magamnak. Egysavos kis foldut volt, ami a semmibe vezetett, felment egy rozoga hidra, majd nyilegyenesen az Everglades sotetjebe tartott. A mellettem elhuzo autok lampajanak fenyenel csak az elso otven meteret lattam, ezen a szakaszan pedig semmi erdekes nem volt. Egy kis csoport terdmagassagu gaz nott az ut kozepen, a ket melyen kijart nyomvaju kozott. Par alacsony fa borult az ut fole a sotetseg peremenel, es ennyi.
Gondoltam, esetleg kiszallok es keresek valami jelet, amig ra nem dobbentem, mekkora ostobasag lenne ez. Azt hittem volna, en vagyok Csingacsguk, a nyomkereso? En nem tudom egy torott faagbol megallapitani, hany feher ember jart erre az elmult egy oraban. Talan Dexter szorgalmas, amde ihletetlen agya Sherlock Holmeskent tuntette ot fel, aki kepes a kereknyomokbol kikovetkeztetni, hogy egy balkezes, voros haju, santa, pupos alak ment vegig az uton egy szivarral es egy ukulelevel. En nem fogok nyomokat talalni, nem mintha barmi jelentosege lenne. Az volt a szomoru igazsag, hogy vagy ez, vagy vegeztem ma ejszakara, ami azt jelentene, hogy Doakes ormesterrel is vegeznek.
Csak hogy abszolut biztosra menjek — vagy legalabbis, hogy abszolut kizarjam a tevedes lehetoseget —, megint felhivtam Doakes szigoruan bizalmas szamat. A hang megadta ugyanazt a koordinatat, es lerakta; barhol is legyenek, meg mindig ott tartozkodtak, a sotet, poros kis ut menten valahol.
Nyilvanvaloan nem maradt mas valasztasom. Hiv a kotelesseg, es Dexternek mennie kell. Erosen megtekertem a kormanyt, es elindultam az uton.
A GPS szerint korulbelul ot es fel merfoldnyi utat kell megtennem, mielott odaerek, barhol is legyen az ott. Helyzetjelzore allitottam a fenyszoromat, es lassan mentem, ovatosan figyelve az utat. Emiatt rengeteg idom lett gondolkozni, ami nem mindig jo. Azon toprengtem, mi lehet vajon ott az ut vegen, es mit fogok tenni, ha odaerek. Es bar ez nem eppen a legpraktikusabb pillanat volt ehhez, arra is radobbentem, hogy meg ha meg is talalom Dr. Dancot az ut vegen, fogalmam sincs, mit tegyek vele. „Jossz, es kiszabaditasz”, mondta Doakes, es ez egyszerunek is tunt, amig ott nem talaltam magam az Evergladesen egy sotet ejszakan, fegyver gyanant csupan egy nem tul fenyegeto kullemu jegyzettombbel. Dr. Danco pedig lathatoan kulonosebb erofeszites nelkul elbant a tobbiekkel, annak ellenere, hogy ok kemeny, felfegyverzett kliensek voltak. Hogy remelhetne szegeny vedtelen, Domesztikalt Dexter, hogy ki tudja jatszani, amikor Hatalmas Doakes oly konnyen elesett?
Es mit csinalok, ha engem is elkap? Nem gondoltam ugy, hogy tehetseges lennek a jodlizo krumpli szerepeben. Abban sem voltam biztos, hogy kepes lennek megorulni, mivel a legtobb szaktekintely valoszinuleg egyetertene abban, hogy mar most orult vagyok. Lehet, hogy megis bekattannek, es kibugyborekolnek az agyambol egyenesen az orok sikoltasok foldjere? Vagy, mivel az vagyok, ami, tudataban lennek, mi tortenik velem? Velem, ertekes onmagammal, egy asztalhoz szijazva, amint szaktanacsot nyujtok a vegtageltavolitas technikajat illetoen? A valasz valoszinuleg nagyon sokat elarult volna arrol, mi is vagyok, de ugy dontottem, annyira nem is akarom tudni. Maga a gondolat is eleg volt ahhoz, hogy valodi erzelmek ebredjenek bennem, es nem olyasfajtak, amiert halas az ember.
Az ejszaka korbezart, es nem jo ertelemben. Dexter varosi fiu, es vilagos fenyekhez van szokva, amelyek sotet arnyakat generalnak. Minel tovabb jutottam ezen az uton, annal sotetebbnek tunt, es minel sotetebb lett, annal remenytelenebb ongyilkos vallalkozasnak tunt az egesz kis kirandulas. Ez a helyzet nyilvanvaloan egy osztagnyi tengereszgyalogos utan kialtott, nem pedig egy atlagos, gyilkos hajlamu torvenyszeki laborans utan. Megis, mit gondoltam, ki vagyok en? Sir Dexter, a Lovagias megmento? Miben remenykedhettem, mit tehetnek? Es ha mar itt tartunk, mit tehetne barki is, azonkivul, hogy imadkozik?
Termeszetesen en nem szoktam imadkozni. Mihez imadkozhatna olyasvalaki, mint en, es Az miert hallgatna meg? Es ha talalnek is Valamit, barmi is legyen Az, hogy varhatnam el, hogy ne nevessen ki, vagy ne szorjon ram villamokat? Nagyon megnyugtatonak talalnam a tudatot, hogy bizhatok egy felsobb eroben, de persze csak egy felsobb erot ismertem. Es bar az eros volt, ugyes es okos, es nagyon jol ertett a sotetben lopodzashoz, tudna itt barmit is tenni a Sotet Utas?
A GPS szerint fel kilometerre voltam Doakes ormestertol, vagy legalabbis a mobiljatol, amikor odaertem egy kapuhoz. Egy olyasfajta szeles aluminiumkapu volt, amivel a tejgazdasagokban tartjak bent a teheneket. De ez nem tejgazdasag volt. Egy tabla volt a kapun, amin az allt:
BLALOCK ALIGATORFARM
A birtokhaboritokat megesszuk.
