hogy lassam, majd bedobta, es a viz forrni kezdett, mintha… — Kihallottam hangjabol a novekvo hiszteriat, de o is, es megallt, reszketve levegot vett, majd rekedtes hangon azt mondta: — Hat jo. Tunjunk el innen.
Tovabbi nosztalgiazasok keruloutja nelkul jutottunk el a kapuig, es Chutsky egy keritesoszlopra tamaszkodott, amig kinyitottam neki a bejaratot. Majd odatamogattam az anyosuleshez, bemasztam a kormany moge, es beinditottam a motort. Amikor felkapcsolodtak a fenyszorok, Chutsky hatradolt az ulesen, es lehunyta a szemet.
— Koszonom, haver — mondta. — Sokkal tartozom neked. Koszonom.
— Szivesen — valaszoltam. Megfordultam a kocsival, es elindultam vissza az Alligator Alley fele. Azt hittem, Chutsky elaludt, de a foldut felenel megszolalt.
— Orulok, hogy a hugod nem volt itt — mondta. — Nem kellett igy latnia. Ez… Figyelj, ossze kell szednem magam, mielott… — Hirtelen elhallgatott, es fel percig meg se szolalt. Csendben zotyogtunk vegig az uton. A nemasag kellemes valtozatossagot jelentett. Azon toprengtem, hol lehet Doakes, es vajon mit csinal. Vagy inkabb mit csinalnak vele. Es ha mar itt tartunk, hol lehet Reiker, es mikor tudom vegre elvinni valahova mashova. Valami csendes helyre, ahol elmelkedhetek es bekeben dolgozhatok. Azon gondolkoztam, vajon mennyi lehet a Blalock Aligatorfarm berleti dija.
— Talan az lenne a legjobb, ha nem haborgatnam tobbet — szolalt meg hirtelen Chutsky, es beletelt egy hosszu pillanatba, amig rajottem, hogy valoszinuleg meg mindig Deborahrol beszel. — Valoszinuleg nem akar mar tolem semmit, most, hogy ilyen allapotba kerultem, sajnalatra meg nincs szuksegem.
— Emiatt ne aggodj — nyugtattam meg. — Deborahba nem sok egyutterzes szorult.
— Mondd meg neki, hogy jol vagyok, es visszamentem Washingtonba — folytatta. — Igy lesz a legjobb.
— Lehet, hogy neked igen — vetettem ellen. — De engem meg fog olni.
— Te ezt nem ertheted — kozolte velem.
— Nem, te nem erted. Ram parancsolt, hogy hozzalak vissza. O mar eldontotte magaban a dolgot, es en nem merek ellentmondani neki. Nagyon nagyot tud utni.
Egy ideig csendben maradt. Majd hallottam, hogy melyet sohajt.
— Csaknem tudom, hogy kepes leszek-e vegigcsinalni — mondta.
— Meg visszavihetlek az aligatorfarmra — javasoltam vidaman.
Erre mar nem mondott semmit, en pedig felhajtottam az Alligator Alley-re, az elso lehetosegnel visszakanyarodtam, es a latohataron fenylo narancssarga kod fele indultam, ami Miamit jelezte.
26. FEJEZET
Csendben autoztunk vegig a civilizacio elso kupacaig, ami egy epitkezesbol es egy sor bevasarlokozpontbol allt a jobb oldalon, par kilometerrel az utdijfizeto bodek utan. Ekkor Chutsky felult, es kibamult a fenyekre es az epuletekre.
— Szuksegem van egy telefonra — mondta.
— Hasznalhatod az enyemet, ha kifizeted a roamingdijat — ajanlottam fel.
— Vonalas telefon kell — mondta. — Keressunk egy telefonfulket.
— Nem koveted az idok szavat — kritizaltam. — Nehez lesz telefonfulket talalnunk. Mar senki nem hasznalja oket.
— Menjunk le ennel a kijaratnal — szolitott fel, es bar ettol egy perccel sem kerultem kozelebb a jol megerdemelt alvasomhoz, engedelmesen rakanyarodtam a lehajtora. Egy merfoldon belul talaltunk egy kis elelmiszerboltot, amelynek a falan meg mindig ott volt egy nyilvanos telefon. Segitettem Chutskynak odaugralni a keszulekhez, o pedig nekitamaszkodott a muanyag esovedo tetejenek, es felemelte a kagylot. Ram pillantott, es azt mondta, varjak egy kicsit tavolabb, ami egy cseppet parancsolgatosnak tunt olyasvalakitol, aki meg jarni sem tudott segitseg nelkul, de visszamentem az automhoz, es felultem a motorhaztetore, amig Chutsky telefonalt.
Egy osoreg Buick allt be a mellettem levo parkolohelyre. Par alacsony, sotet boru ferfi szallt ki belole piszkos ruhaban, es a bolt fele indultak. Megbamultak Chutskyt a fel labaval es a kopaszra borotvalt fejevel, de tul udvariasak voltak ahhoz, hogy megjegyzest tegyenek. Bementek, az uvegajto suhogott mogottuk, en pedig ereztem, ahogy maga ala gyur ez a hosszu nap; elfaradtam, a nyakizmaim lemerevedtek, es nem sikerult megolnom semmit. Nagyon nyugos voltam, es csak haza akartam menni, hogy lefekhessek.
Azon toprengtem, hova vitte vajon Danco Doakest. Nem tunt kulonosebben fontosnak a dolog, csak merengtem rajta egyet. De ahogy vegiggondoltam, hogy valoban elrabolta, es hamarosan belekezd, hogy maradando karokat okozzon az ormesterben, radobbentem, hogy hosszu ido ota ez volt az elso jo hir, amit kaptam, es ereztem, ahogy vegigomlik bennem a melegseg. Szabad voltam. Doakes eltunt. Darabrol darabra kiszall az eletembol, es felszabadit a Rita kanapejan toltott, kedvem ellen valo rabszolgasagbol. Megint lesz eletem.
— He, haver — kialtott oda Chutsky. Odaintett nekem a bal keze csonkjaval, en pedig felalltam, es odasetaltam. — Megvagyok — kozolte velem. — Induljunk.
— Hat persze — valaszoltam. — Hova megyunk?
Elnezett a tavolba, es lattam, ahogy az allkapocsizmai megfeszulnek. A kis elelmiszerbolt parkolojanak lampai megvilagitottak az overalljat, es fenyuk megcsillant a fejen. Elkepeszto, mennyire megvaltozik egy arc, ha leborotvaljak rola a szemoldokot. Lesz benne valami remiszto, mint egy alacsony koltsegvetesu sci-fi maszkjaiban, es ezert — bar Chutskynak kemenynek es elszantnak kellett volna tunnie —, ahogy a horizontot bamulta osszeszoritott szajjal, sokkal inkabb ugy nezett ki, mintha a Flash Gordon-kepregenyek Kegyetlen Mingjenek verfagyaszto parancsara vart volna. De csak annyit mondott:
— Vigyel vissza a szallodamba, haver. Dolgom van.
— Mit szolnal egy korhazhoz? — kerdeztem, arra gondolva, hogy csak nem lehet tole elvarni, hogy vagjon egy husangot egy gocsortos tiszafarol, es azzal bicegjen vegig az uton. De megrazta a fejet.
— Rendben leszek — mondta. — Rendben leszek.
Sokatmondoan raneztem a ket feher gezfoltra, ahol a keze es a laba volt korabban, es megemeltem a szemoldokom. Elvegre a sebei meg mindig eleg frissek voltak ahhoz, hogy be kelljen oket kotni, es Chutskynak legalabb egy kicsit illett volna gyengelkednie.
Lenezett a ket csonkjara, es valoban megingott egy kicsit, es nemileg ossze is ment.
— Rendben leszek — ismetelte meg meg egyszer utoljara, es kihuzta magat. — Induljunk — mondta. Es annyira faradtnak es szomorunak tunt, hogy nem volt szivem barmit is mondani azonkivul, hogy rendben.
A vallamra tamaszkodva visszaugralt az autom anyosulesehez, es ahogy besegitettem, az oreg Buick utasai trappoltak ki a boltbol sorokkel es ragcsalnivaloval a kezukben. A sofor ram mosolygott, es odabiccentett. En visszamosolyogtam, es becsuktam az ajtot. — Crocodilios — intettem Chutsky fele.
— Ah — valaszolta a sofor. — Lo siento. — Beszallt a kocsija volanja moge, en pedig korbesetaltam, hogy kovessem a peldajat.
Chutskynak az ut nagy resze alatt nem volt mondanivaloja. De kozvetlenul azutan, hogy felhajtottunk az I- 95-osre, elkezdett reszketni.
— A picsaba — mondta. Raneztem. — A gyogyszerek — magyarazta. — Kezd mulni a hatasuk. — Elkezdtek csattogni a fogai, mire osszezarta a szajat. A levego sziszegve tortmaganak utat az ajkai kozott, es lattam, hogy kopasz feje izzadni kezd.
— Szeretned atgondolni a korhazas otletemet? — kerdeztem.
— Van valami piad? — valtott temat meglehetosen hirtelen.
— Szerintem van egy uveg viz a hatso ulesen — valaszoltam segitokeszen.
— Pia — ismetelte meg. — Vodka vagy whisky.
— Altalaban nem tartok ilyesmit az autoban — tajekoztattam.
— A picsaba — mondta. — Csak vigyel el a szallodaba.
Ugyhogy ezt tettem. Csak altala ismert okokbol Chutsky a Mutinyben szallt meg Coconut Grove-ban. Ez volt az egyik elso felhokarcolo a kornyeken, es egykor modellek, rendezok, kabitoszer-kereskedok es egyeb hiressegek latogattak. Meg mindig nagyon jol nezett ki, de ahogy az egykor rusztikus Grove-ot megtoltottek a luxustoronyhazak, veszitett egy kicsit az egyedisegebol. Talan Chutsky ismerte fenykoraban, es most szentimentalis okokbol valasztotta pont ezt. Egyszeruen muszaj volt feltetelezni nemi szentimentalis hajlamot olyasvalaki
