— Van benne „E”? — kerdeztem, es ez kivett nemi szelet a vitorlajabol.
— Igen — valaszolta Astor duzzogva, es felirta az E betut a kozepso ures vonalra.
— Hahh — mondta Cody.
Majdnem egy oran keresztul jatszottunk, amig el nem jott a villanyoltas ideje. Varazsos estem idejekoran befejezodott, es megint a kanapen talaltam magam Ritaval. De most, hogy megszabadultam a kutato tekintetektol, konnyu volt lerazni magamrol a csapjait es hazaindulni, a sajat kis agyamba, azzal a jolfesult indokkal, hogy tul sokaig buliztunk Vince-nel, holnap pedig kemeny munka var ram. Es ezzel kint is voltam, egyedul az ejszakaban, csak a visszhangom, az arnyekom es en. Meg ket ejszaka volt a teliholdig, es gondoskodom rola, hogy ez megerje a varakozast. Ezt a teliholdat nem a Miller Vilagossal fogom tolteni, hanem a Reiker Fenykepesz ceggel. Ket nap mulva szabadon engedem vegre az Utast, feloltom a valodi enemet, Draga Dalias Dexter izzadsagfoltos jelmezet pedig a szemetdombra dobom.
Persze eloszor bizonyitekot kell talalnom, de valamiert meg voltam gyozodve arrol, hogy ez nem okoz majd gondot. Vegul is volt ra egy egesz napom, es amikor a Sotet Utas es en osszedolgozunk, valahogy mindig minden a helyere kerul.
Ezen sotet gyonyorokkel kapcsolatos gondolatokkal eltelve hajtottam haza a kenyelmes lakasomba, es masztam be az agyamba, hogy az igazak mely es almatlan almat aludjam.
Masnap reggel tovabbra is folytatodott sertoen vidam hangulatom. Amikor utkozben megalltam fankert, engedelmeskedtem a hirtelen tamadt kesztetesnek, es vettem egy egesz tucattal, beleertve nehany vaniliakremmel toltott peldanyt is, a tetejen csokolademazzal, es ezt az extravagans gesztust a vegre felerjuk Vince a helyen ertekelte.
— Te jo eg — mondta. — Ugyes voltal, o, Nagy Vadasz.
— Az erdo istenei rank mosolyogtak — valaszoltam. — Vaniliakremeset vagy malnalekvarosat?
— Termeszetesen vaniliakremeset — vagta ra.
A nap gyorsan elszaladt, csak egy utunk volt egy gyilkossagi helyszinre, egy kerti szerszamokkal elkovetett rutindarabolashoz. Egyertelmuen amator munka volt; az az idiota egy elektromos sovenyvagoval probalkozott, de csak nekem okozott nemi pluszmunkat, mielott az agfuresz segitsegevel vegzett volna a felesegevel. Igazan mocskos munka volt, es megerdemelte, hogy elkapjak a repuloteren. Egy jol elvegzett darabolas legfobb jellemzoje, hogy rendes, legalabbis en mindig ezt mondom. Semmi vertocsa, meg raszaradt hus a falakon. Ez az igenyesseg teljes hianyara utal.
Epp idoben vegeztem a helyszinen ahhoz, hogy visszamehessek a torvenyszeki laboratoriumba, a kis kuckomba, es ott hagyhassam a jegyzeteimet az asztalon. Hetfon majd legepelem oket, es befejezem a jelentesemet, sietsegre semmi ok. Sem a gyilkos, sem az aldozat nem fog elszaladni.
Ugyhogy mar kint is voltam az ajton, egyenesen a parkoloba mentem, majd beultem az automba, es szabadon nekivaghattam a videknek. Senki nem fog kovetni, vagy kenyszeriteni, hogy olyan dolgokat tegyek, amelyek alol legszivesebben kibujnek. Senki nem vilagitja meg nem kivant fennyel Dexter arnyekat. Megint onmagam lehetek, Lancait Vesztett Dexter, es ez a gondolat sokkal reszegitobb volt, mint Rita sore es egyutterzese. Tul regen nem ereztem mar igy magam, es megigertem magamnak, hogy soha tobbe nem veszem termeszetes adottsagnak a dolgot.
Egy auto langolt a Douglas es a Grand sarkan, es egy kicsi, de elhivatott tomeg gyult ossze korulotte, hogy nezze. Osztottam lelkesedesuket, mikozben vegigaraszoltam a dugoban, amelyeket a szirenazo autok okoztak, majd hazafele vettem az iranyt.
Otthon rendeltem pizzat, es irtam par jegyzetet Reikerrel kapcsolatban; hol keressek bizonyitekot, mi lenne nekem eleg — egy par voros cowboy-csizma mindenesetre jo kiindulasi alap lenne. Majdnem biztos voltam benne, hogy o az; a pedofil ragadozok altalaban megtalaljak a modjat, hogy a munkajukba is oromet vegyitsenek, es a gyermekfotozas ennek tokeletes peldaja volt. De a „majdnem biztos” az nem eleg. Ugyhogy egy rendezett kis fajlba gyujtottem a gondolataimat — termeszetesen semmi terhelot, es a fellepes elott ugyis gondosan megsemmisitem majd. Hetfore nyoma sem lesz annak, amit tettem, leszamitva egy uj uveglapot a polcon levo dobozban. Egy boldog orat toltottem tervezgetessel es egy nagy szardellas pizza elfogyasztasaval, majd, ahogy a majdnem teli Hold suttogni kezdett nekem az ablakon keresztul, nyugtalanna valtam. Ereztem, hogy vegigsimitanak rajtam a holdfeny jeges ujjai, a gerincemet csiklandozzak, arra biztatnak, hogy menjek ki az ejszakaba es nyujtoztassam ki ragadozoizmaimat, amelyek tul regota nem alszanak mar.
Es miert is ne? Csak nem lehet abbol baj, ha kislisszolok a kacago ejszakaba, es lopok egy pillantast vagy kettot. Lopakodni, lathatatlanul megfigyelni, vegigmenni Reiker labnyoman es beleszagolni a szelbe — mindez eppolyan artatlan, mint amennyire kellemes. Dexter, a Sotet Cserkesz Resen Kell Hogy Legyen. Egyebkent is, pentek este volt. Reiker valoszinuleg elhagyja otthonat valamilyen tarsasagi esemeny kedveert — ellatogat peldaul egy jatekboltba. Ha elmegy, en belopakodhatok hozza korulnezni.
Ugyhogy felvettem a leghitelesebb ejszakai orvvadaszoltozekemet, es vegigmentem a rovid kis utszakaszon a lakasomtol fel a Main autopalyara, majd a Grove-on at a Tigertail sugarutra, es le egeszen Reiker szereny otthonaig. Ez egy kis betonhazakkal teli kornyek volt, es az o haza nem kulonbozott a tobbitol, epp csak egy kis kocsibeallo valasztotta el az uttol. Ott parkolt az autoja, egy kis voros Kia, amitol elontott a remeny kicsiny hullama. Voros, mint a csizmaja; ez volt a szine, ez jelzi, hogy jo nyomon jarok.
Ketszer elhajtottam a haz elott. Amikor masodszorra jartam arra, az autoja belso vilagitasa egett, es eppen idoben ertem oda, hogy egy pillanatra megnezhessem magamnak az arcat, ahogy beult a volan moge. Nem az az arc volt, ami lenyugozne az embert; vekony volt, gyakorlatilag alltalan, es reszben lathatatlan a hosszu furtok es a szeles keretu szemuveg mogott.
Nem lattam, mi van a laban, de amennyire meg tudtam figyelni, akar cowboy-csizmat is viselhet, hogy magasabbnak tunjon. Beszallt a kocsijaba es magara csukta az ajtot, en pedig mentem meg egy kort a haz korul.
Mire visszaertem, az auto mar eltunt. Nehany sarokkal odebb parkoltam le, egy kis mellekutcaban, es visszamentem, seta kozben lassan magamra oltve ejszakai boromet. A szomszed osszes lampaja le volt kapcsolva, ugyhogy a kertjen keresztul roviditettem le az utamat. Egy kis vendeghaz volt Reiker lakhelye mogott, es a Sotet Utas azt suttogta a fulembe, studio. Valoban tokeletes hely volt egy fenykepesz felszerelesei szamara, es a studiok pont azok a helyek, ahol az ember a legnagyobb esellyel talal inkriminalo fenykepeket. Mivel az Utas ritkan teved, ha ilyesmirol van szo, feltortem a zarat es bementem.
Az ablakok belulrol mind be voltak deszkazva, de a bejarat alatt beszurodo fenyben lattam a sotetszoba felszerelesenek korvonalait. Az Utasnak igaza volt. Becsuktam az ajtot, es felkapcsoltam a lampat. Homalyos voros feny ontotte el a szobat, epp csak hogy latni lehetett mellette. Ott voltak a szokasos talcak es vegyszeres uvegek egy kis mosogato mellett, attol balra pedig egy nagyon nett kis szamitogepes munkaallomas digitalis eszkozokkel. Egy negyajtos iratszekreny allt a tavolabbi fal mellett, es ugy dontottem, azzal kezdem.
Miutan tiz percen keresztul lapozgattam a kepek es a negativok kozott, a legkompromittalobb dolog, amit talaltam, par tucat kep volt meztelen kisbabakrol egy feher szonyegen, olyan fotok, amelyeket meg azok is legfeljebb „aranyos”-nak titulaltak volna, akik szerint Pat Robertson tulsagosan is liberalis. Nem talaltam eldugott rekeszeket az iratszekrenyben, es egyeb nyilvanvalo helyeket sem, ahova kepeket lehetett volna rejteni.
Nem volt sok idom; azt is elkepzelhetonek talaltam, hogy Reiker egyszeruen csak a boltba ment egy doboz tejert. Barmelyik pillanatban visszaerhet, es ugy donthet, hogy vegignezi a fenykepeit, es abrandozasba merul a tucatnyi draga kis tunderkerol keszitett foto felett. Odamentem a szamitogephez.
A monitor mellett egy magas CD-polc volt, ugyhogy egyenkent vegig-mentem a lemezeken. Par darab szoftver- es GREENFIELD vagy LOPEZ feliratu lemez utan megtalaltam. Konkretan egy elenk rozsaszinu tokot talaltam, amire gyongybetukkel az volt irva, NAMBLA 9/04.
Elkepzelheto, hogy a NAMBLA egy ritka spanyol nev. Ugyanakkor ez a roviditese az Eszak-amerikai Ferfi/Fiu Szerelmi Egyesuletnek is, annak a meleg, befogado csoportnak, amelyik a pedofiloknak segit a pozitiv enkep fenntartasaban azzal, hogy biztositja oket, miszerint amit csinalnak, az teljesen termeszetes. Persze az is — csakugy, mint a nemi eroszak vagy a kannibalizmus, de nezzunk mar magunkba. Attol, hogy termeszetes, meg nem feltetlenul helyes.
Magamhoz vettem a lemezt, lekapcsoltam a lampat, es kiovakodtam az ejszakaba.
Miutan visszaertem a lakasomba, csak par percbe telt, hogy felfedezzem, miszerint ez a lemez egy kereskedelmi prezentacios eszkoz volt, amit tulajdonosa valoszinuleg a NAMBLA osszejoveteleire vitt magaval, es ajanlott fel a valogatos szornyetegek szuk csoportjanak. A rajta szereplo kepek „miniatur” galeriaelrendezesben voltak kiirva ra, majdnem ugy, mint azok a kis kepkatalogusok, amelyeket a viktorianus kor mocskos fantaziaju
