— A fenebe is, Dexter, nem akarom elvesziteni!
Idorol idore ugy erzem magam, mintha egy sztereo felvetelnek csak az egyik csatornajat hallanam, es most is egy ilyen pillanatot eltem at. Fogalmam nem volt, mirol… legyunk oszintek, arrol sem volt fogalmam, mirol kellene hogy fogalmam legyen. Ezt meg hogy ertette? Mi koze volt ahhoz, amit en mondtam, es miert reagalt ennyi indulattal? Es miert gondolja olyan sok kover no, hogy jol all neki a koldokig ero polo?
Feltetelezem, a zavarodottsagbol valamennyi meglatszott az arcomon, mert Deborah okle ellazult, es a hugom vett egy mely levegot.
— Kyle-nak most osszpontositania kell, folytatnia a munkat. Arra van szukseg, hogy o iranyithassa a dolgokat, kulonben ez a dolog vegez vele.
— Es ezt te honnan tudod?
Megrazta a fejet.
— Mindig o a legjobb abban, amit csinal. Ez az o… ez o maga. Ha elkezd azon gondolkozni, hogy mit tett vele Danco… — Beharapta a szajat, es egy ujabb konnycsepp gordult le az arcan. — Onmaga kell maradjon, Dexter. Vagy elveszitem.
— Hat jo — mondtam.
— Nem akarom elvesziteni, Dexter — mondta megint.
Most mar egy masik ajtonallo volt szolgalatban a Mutinynel, de ugy tunt, felismeri Deboraht, es egyszeruen csak biccentett, mikozben kitarta elottunk az ajtot. Neman a lifthez setaltunk, es felmentunk a tizenkettedik emeletre.
Egesz eletemben Coconut Grove-ban eltem, ugyhogy jol tudtam az omlengo ujsagcikkekbol, hogy Chutsky szobajat brit gyarmati stilusban rendeztek be. Soha nem ertettem, miert, de a szalloda ugy dontott, hogy a brit gyarmati stilus a legmegfelelobb eszkoz, amivel Coconut Grove hangulatat tolmacsolhatja, noha tudomasom szerint soha nem voltunk brit gyarmat. Ugyhogy az egesz szalloda brit gyarmati stilusban volt berendezve. Azt viszont nehezen tudnam elhinni, hogy akar a belsoepitesz, akar barmelyik brit gyarmatosito almodott volna valaha is olyasmit, mint a franciaagyan kiterult Chutsky a tetoapartmanban, ahova Deborah vezetett.
A haja nem nott vissza az elmult egy oraban, de legalabb levette a narancssarga overallt, es felvett egy feher frottirkopenyt, most pedig ott fekudt az agy kozepen leborotvalva, reszketve, es erosen izzadva, maga mellett egy felig telt Skyy vodkasuveggel. Deborah le sem lassitott az ajtoban. Egyenesen az agyhoz sietett, es leult melle, egyetlen kezet a kezebe fogva. Szerelem a romok kozott.
— Debbie? — kerdezte Kyle reszketo oregember hangon.
— Most mar itt vagyok — valaszolta a hugom. — Menj aludni.
— Azt hiszem, nem vagyok olyan jol, mint gondoltam.
— Aludj — mondta Deb a kezet fogva, es elhelyezkedve mellette, igy hagytam oket ott.
27. FEJEZET
Masnap sokaig aludtam. Vegul is megerdemeltem, nem? Es bar tizkor erkeztem meg a munkahelyemre, mar joval azelott ott voltam, hogy Vince, Camilla vagy Angel-nem-rokon megjott volna, akik lathatoan mind valami halalos betegsegben szenvedtek. Egy oraval es negyvenot perccel kesobb befutott vegre Vince, zolden es nagyon oregen.
— Vince! — koszontottem lelkes vidamsaggal, o meg fintorgott egyet, es csukott szemmel a falnak dolt. — Meg akarom koszonni neked ezt az eposzi bulit.
— Koszond meg halkan — nyogte.
— Koszonom — suttogtam.
— Szivesen — suttogta vissza, majd lassan elvanszorgott a kis irodajaba.
Szokatlanul csendes nap volt, ami alatt azt ertem, hogy az uj ugyek hianyan felul a laboratorium kornyeke olyan nema volt, mint egy sirbolt, es csak idonkent suhant at rajta egy-egy zold szellem, hangtalan szenvedessel az arcan. Szerencsere munkank is nagyon keves volt. Ot orara sikerult utolernem magam a papirmunkat illetoen, es sorba rendeztem a ceruzaimat is. Rita ebedidoben telefonalt, hogy meghivjon vacsorara. Azt hiszem, csak meg akart gyozodni arrol, hogy nem rabolt-e el egy sztriptiztancosno, ugyhogy beleegyeztem, hogy munka utan atmegyek. Debs nem hivott, de nem is volt ra szukseg. Meglehetosen biztos voltam benne, hogy ott van Chutskyval a ferfi lakosztalyaban. De egy kicsit aggodtam, mivel Dr. Danco tudta, hol talalja meg oket, es esetleg eljohet megkeresni a befejezetlen munkajat. Masreszrol viszont ott volt neki Doakes ormester, akivel jatszhat, benne pedig sok munkaja es nagy orome telhet meg jo nehany napig.
Ezzel egyutt, csak a biztonsag kedveert felhivtam Deborah mobilszamat. A negyedik csengetes utan felvette.
— Mi van? — kerdezte.
— Ugye emlekszel, hogy Dr. Danconak nem jelentett nehezseget bejutnia oda az elso alkalommal? — kerdeztem.
— En nem voltam itt az elso alkalommal — valaszolta. Es olyan harciasan csengett a hangja, hogy nagyon remenykedtem benne, hogy nem lovi le veletlenul a szemelyzet egyik tagjat.
— Hat jo — valaszoltam. — De tartsd nyitva a szemed.
— Ne aggodj — mondta. Hallottam, hogy Chutsky valami csiposet dormog a hatterben, mire Deborah hozzatette: — Mennem kell. Majd hivlak. — Ezzel lerakta.
Az esti csucsforgalom teljes lenduletben volt, amikor elindultam delre, Rita haza fele, es azon kaptam magam, hogy vidaman dudoraszom, amikor egy furgon volanjanal ulo voros kepu ferfi felemelte felem a kozepsoujjat. Es nem csak a hovatartozas mindennapos elmenyerol volt szo a miami forgalom gyilkos tomegeben; ugy ereztem, nagy teher kerult le a vallamrol. Es persze igy is volt. Elmehetek Ritahoz, es nem lesz ott a bordo Taurus a tuloldalon. Ragaszkodo arnyekom nelkul mehetek vissza a lakasomba. Es ami meg fontosabb, elvihetem a Sotet Utast egy korre, es egy, mar nagyon vart kis idore vegre kettesben maradhatunk. Doakes ormester eltunt, kilepett az eletembol, es — feltetelezhetoen hamar — a sajat eletebol is ki fog.
Szedulten vidam hangulatban gurultam le a Del-Dixie-n, es kanyarodtam el Rita haza fele. Szabad vagyok — es kotelezettsegektol is mentes, mivel nem hihettem mast, minthogy Chutsky es Deborah egy darabig nem fognak ugralni, amig a ferfi fel nem gyogyul. Ami pedig Dr. Dancot illeti… igaz, hogy tamadt bennem egy kis kivancsisag es vagy, hogy talalkozhassam vele, es meg most is szivesen aldoznek par percet a zsufolt szabadidos programjaimbol arra, hogy jobban megismerhessuk egymast. De meglehetosen biztos voltam abban, hogy Chutsky titokzatos washingtoni ugynoksege kuld majd egy ujabb embert, hogy elintezze, es az illeto valoszinuleg nem szeretne, hogy ott nyuzsogjek korulotte es a tanacsokat osztogassak. Mivelhogy ez kiesett, es Doakes sem volt mar a kepben, visszatertem az „A” tervhez, hogy hozzasegitsem Reikert a korai nyugdijazashoz. Akarki gondja is lesz mostantol Dr. Danco, biztos, hogy nem Dologtalan Dextere.
Olyan boldog voltam, hogy megcsokoltam Ritat, amikor ajtot nyitott, pedig senki nem figyelt bennunket. Es vacsora utan, mikozben Rita mosogatott, megint kimentem a hatso kertbe, hogy ipiapacsozzak a kornyekbeli gyerekekkel. Ezuttal viszont volt egy kulonleges mellekzongeje is a jateknak Codyval es Astorral, kis titkunk hozzaadott egy ujfajta zamatot. Mar-mar szorakoztato volt nezni, hogy kergetik a tobbi gyereket az en kis vadaszni tanulo ragadozoim.
Feloranyi ugrandozas es kergetozes utan viszont nyilvanvalova valt, hogy tulerobe kerult velunk szemben egy masik ragadozofaj — a szunyogok, tobbmillionyi visszataszito kis vampir, mind farkasehesen. Ugyhogy a vervesztesegtol elgyengulve Cody, Astor es en visszacammogtunk a hazba, es osszegyultunk az asztal korul egy kis akasztofazasra.
— En leszek az elso — jelentette be Astor. — Ugyis en jovok.
— Nem, en — rancolta a homlokat Cody.
— Szo sincs rola. Egyebkent is, gondoltam — valaszolta a novere. — Ot betu.
— „C” — mondta Cody.
— Nem! Fej! Hahh! — uvoltott fel Astor gyozelemittasan, es megrajzolta a kis kerek fejet.
— Eloszor a maganhangzokat kell vegigkerdezni — segitettem Codynak.
— Mit? — kerdezte halkan.
— A, E, I, O, U, es neha az Y — sorolta fel neki Astor. — Ezt mindenki tudja.
