eseteben, aki kisujjgyurut viselt.
A Dixie autopalyanal tertunk le az I-95-osrol, es a Unitynel balra fordultam, hogy vegigguruljak a Bayshore- on. A Mutiny egy kicsit elorebb volt jobb fele, es a szalloda elott megalltam.
— Kiszallok, te meg menj haza nyugodtan — mondta Chutsky.
Rameredtem. Talan az a sok gyogyszer az agyara ment.
— Nem szeretned, hogy segitsek felmenni a szobadba? — kerdeztem.
— Rendben leszek — valaszolta. Talan ez volt az uj mantraja, de nem ugy nezett ki, mint aki rendben lesz. Most mar erosen izzadt, es elkepzelni sem tudtam, hogyan jut majd fel a szobajaba. De nem vagyok az a tipus, aki raeroszakolja a nem kivant segitseget a masikra, ugyhogy egyszeruen csak annyit mondtam, rendben, es neztem, ahogy kinyitja az ajtot es kiszall. Megkapaszkodott az auto tetejeben, es bizonytalanul acsorgott egy percig fel labon, amig a kuldoncok fonoke meg nem latta ott imbolyogni. A srac rameredt erre a narancs overallos, fenylo feju jelenesre.
— Szia, Benny — koszontotte Chutsky. — Segitenel, haver?
— Mr. Chutsky? — kerdezte ketkedve, majd ahogy eszrevette a hianyzo testreszeket, leesett az alla. — O, uramisten — mondta. Haromszor osszeutotte a kezet, mire kirohant egy kifutofiu.
Chutsky visszanezett ram.
— Rendben leszek — mondta.
Es valoban, amikor az emberre nincs szukseg, akkor nem tehet sokat, azonkivul, hogy elmegy, ugyhogy ezt tettem. Amikor utoljara lattam, Chutsky a kifutofiuk fonokere tamaszkodott, mikozben a masik alkalmazott egy tolokocsit guritott felejuk a hotelbol.
Mar majdnem ejfel volt, amikor vegighajtottam a Main autopalyan, es vegre hazafele vettem az iranyt, ami hihetetlennek tunt, tekintettel a nap esemenyeire. Vince bulija mintha hetekkel azelott tortent volna, pedig valoszinuleg meg ki sem huzta a konnektorbol a boles szokokutat. A Sztriptiztancosnok Megprobaltatasa es Chutsky Megmentese az Aligatorfarmrol utan igazan megerdemeltem, hogy vegre nyugovora terhessek, es bevallom, nem jart mas a fejemben, mint hogy bemasszak az agyamba es a fejemre huzzam a takarot.
De az ordog termeszetesen nem alhat, en pedig semmi esetre nem vagyok angyal. Amint balra fordultam a Douglasen, megszolalt a mobiltelefonom. Nagyon keves ember szokott telefonalni nekem, kulonosen ilyen keson. Rapillantottam a telefonra; termeszetesen Deborah volt az.
— Udvozlet, draga hugom — vettem fel.
— Te seggfej, azt igerted, felhivsz! — valaszolta.
— Ugy tunt, keso van mar ehhez — magyarazkodtam.
— Tenyleg azt gondoltad, hogy tudok ALUDNI, baszd meg? — kiabalta eleg hangosan ahhoz, hogy megfajditsa a mellettem elhalado autokban ulo emberek fejet. — Mi tortent?
— Megmentettem Chutskyt — tajekoztattam. — De Dr. Danco elmenekult. Doakesszal.
— Es hol van most?
— Nem tudom, Debs, egy hidroplannal szokott meg, es…
— Kyle, te idiota. Hol van Kyle? Jol van?
— A Mutinynel raktam ki. Es, ooo… Majdnem jol van — valaszoltam.
— Ez meg mi a faszt jelent?!? — uvoltotte, ugyhogy at kellett raknom a telefont a masik fulemre.
— Deborah, rendbe fog jonni. Egyszeruen csak… elveszitette a fel bal karjat es a fel jobb labat. Es az osszes hajat — tettem hozza. Deb par masodpercig nem szolt egy szot sem.
— Hozzal nekem ide ruhat — mondta vegul.
— Nagyon bizonytalanul erzi magat, Debs. Nem hinnem, hogy…
— Ruhakat, Dexter. Most — mondta, majd lerakta a telefont.
Mint mar emlitettem, az ordog nem alhat. Melyet sohajtottam a helyzet igazsagtalansaga miatt, de engedelmeskedtem. Mivel mar ugyis majdnem odaertem a lakasomhoz, ahol Deborah otthagyta par cuccat, berohantam, es bar megtorpantam az agyamnal, hogy egy vagyakozo pillantast vessek ra, osszeszedtem neki nemi ruhat, es elindultam a korhazba.
Deborah az agy szelen ult, turelmetlenul dobolva a labaval, amikor beleptem. A faslibol kinyulo fel kezevel tartotta magan osszezarva a korhazi haloinget, a masik kezeben pedig a fegyveret es a jelvenyet szorongatta. Ugy nezett ki, mint a Bosszuallas Duhe egy baleset utan.
— Jezus Mariam — mondta —, mi tartott ennyi ideig? Segits feloltoznom.
— Ledobta a haloinget, es felallt.
Athuztam a fejen egy polot, ugyetlenul a sinre igazgatva. Eppen hogy csak sikerul a felsoreszt raadnom, amikor egy kopcos kis no rontott be a szobaba noveregyenruhaban.
— Megis mit kepzel, mit csinal? — kerdezte tekintelyes bahamai akcentussal.
— Elmegyek — valaszolta Deborah.
— Azonnal bujjon vissza az agyaba, vagy hivom az orvost — fenyegette a nover.
— Hivja — valaszolta Deborah, immar fel labon ugralva probalva felvenni a nadragjat.
— Szo sem lehet rola — mondta a nover. — Menjen vissza az agyba!
Deborah felemelte a jelvenyet.
— Rendorsegi szukseghelyzetrol van szo — jelentette ki. — Ha hatraltat, felhatalmazasom van ra, hogy letartoztassam az igazsagszolgaltatas akadalyoztatasa miatt.
A nover mondani akart valami nagyon szigoru dolgot, de kinyitotta a szajat, ranezett a jelvenyre, ranezett Deborahra, es meggondolta magat.
— Tajekoztatnom kell az orvost — kozolte velunk.
— Tokmindegy — valaszolta Deborah. — Dexter, segits begombolni a nadragomat. — A nover helytelenitoen nezett meg par masodpercig, majd megfordult, es kivonult a folyosora.
— Ne mar, Debs — szolaltam meg. — Az igazsagszolgaltatas akadalyoztatasa?
— Menjunk — valaszolta a hugom, es kimasirozott az ajton. En engedelmesen kovettem.
Deborah felvaltva volt ideges es duhos uton a Mutiny fele. Az egyik pillanatban az ajkat ragta, a masikban ram formedt, hogy siessek mar, majd, amikor mar egeszen kozel jartunk a szallodahoz, hirtelen nagyon csendes lett. Vegul kinezett az ablakan, es megkerdezte:
— Milyen most, Dex? Mennyire csunya?
— Nagyon rosszul all neki ez a frizura, Debs. Hulyen nez ki. De a tobbi… Ugy tunik, el tudja rendezni magaban. Csak azt nem akarja, hogy sajnald.
Debs megint a szajat ragva nezett ram.
— Ezt mondta — tajekoztattam. — Inkabb visszament volna Washingtonba, mint hogy el kelljen viselnie a sajnalatodat.
— Nem akar teher lenni — mondta Deb. — Tudom, milyen. Muszaj megfizetnie mindenert. — Megint kinezett az ablakon. — Elkepzelni sem tudom, milyen lehetett. Egy olyan ferfinak, mint Kyle, kiszolgaltatottan fekudnie, mint egy… — Megcsovalta a fejet, es egy konnycsepp gordult vegig az arcan.
Az igazat megvallva, en nagyon is el tudtam kepzelni, milyen lehetett, es mar eleg sokszor meg is tettem. A legnagyobb gondom Deborah ezen uj oldala volt. Sirt az anyja temetesen, majd az apjaen is, de — amennyire tudtam — azota egyaltalan nem. Es most itt gyakorlatilag elaztatta a kocsit azzal, amire nem tudtam maskent gondolni, mint elvakult rajongasra egy szellemi kepessegeit tekintve nemikepp fogyatekos illeto irant. Es ami meg rosszabb, most mar raadasul testi kepessegeit tekintve is fogyatekossa valt a pasas, ami azt jelenti, hogy egy ertelmes embernek tovabb kellene lepnie, es keresnie egy epkezlab valakit, akinek meg mindig megvan az osszes szukseges alkotoeleme. De Deborah, ugy tunt, csak meg inkabb ragaszkodik Chutskyhoz, most, hogy vegleg megrongalodott. Ez lenne a szerelem? Deborah, amint szerelmes? Nem tunt lehetsegesnek. Termeszetesen tisztaban voltam azzal, hogy elmeletben kepes ra, de… ugy ertem, vegul is a hugomrol van szo.
Nem volt ertelme ezen toprengeni. En semmit nem tudok a szerelemrol, es soha nem is fogok. Ez nem tunt olyan rettenetes hianyossagnak szamomra, bar megnehezitette, hogy megertsem a popzenet.
Mivel semmi egyebet nem tudtam volna hozzafuzni, temat valtottam.
— Felhivjam Matthews kapitanyt, hogy elmondjam Doakes eltuneset? — kerdeztem.
Deborah letorolte a konnycseppet az arcarol az ujja hegyevel, es megrazta a fejet.
— Ezt dontse el Kyle — mondta.
— Igen, persze, de Deborah, tekintettel a korulmenyekre…
Okollel a labamra csapott, ami ugyanolyan ertelmetlennek tunt, mint amennyire fajdalmas volt.
