Ez nagyon megfelelo helynek tunt egy aligatorfarm szamara, ami nem jelenti azt, hogy olyan hely volt, ahol en lenni akartam volna. Restellem, de kenytelen vagyok bevallani, hogy bar egesz eletemben Miamiban eltem, nagyon keveset tudok az aligatorfarmokrol. Az allatok vajon szabadon rohangalnak a vizes mezokon, vagy van valamifele karamjuk?
Ebben a pillanatban ez nagyon fontos kerdesnek tunt. Latnak az aligatorok a sotetben? Es altalaban milyen ehesek? Csupa helyenvalo es lenyeges kerdes.
Lekapcsoltam a helyzetjelzomet, megallitottam az autot, es kiszalltam. A hirtelen csendben hallottam a motor pattogasat, a szunyogok zummogeset, es a tavolbol valami zenet egy kis hangszorobol. Kubai zenenek tunt. Valoszinuleg Tito Puente.
A doktor otthon volt.
Odamentem a kapuhoz. Az ut a tuloldalan egyenesen felszaladt egy regi fahidra, majd bele egy facsoportba. Az agakon feny szurodott at. Egy aligatort sem lattam a holdfenyben andalogni.
Hat, Dexter, megerkeztunk. Mit szeretnel csinalni ma ejszaka? Ebben a pillanatban Rita kanapeja nem is tunt olyan rossz helynek. Kulonosen ezzel az ejszakai vadonban torteno acsorgassal osszehasonlitva. A kapu tuloldalan egy elmebeteg elve boncolo vart ram, kiehezett hullok hordai, es egy ferfi, akit meg kell mentenem, annak ellenere, hogy o meg akar engem olni. Ebben a sarokban pedig itt all a Hatalmas Dexter, sotet uszonadragban.
Valoban ugy tunik, mintha nagyon sokszor kerdezgetnem ezt mostanaban, de miert mindig en? Ugy ertem, most tenyleg. En, amint batran kockaztatom az eletemet pont Doakes ormester megmenteseert? Hallo? Mi nem illik a kepbe? Talan csak nem en?
De most mar itt voltam, es akar vegig is csinalhatnam. Atmasztam a kapun, es a feny fele indultam.
Aprankent kezdtek visszaterni a rendes ejszakai zajok. Legalabbis felteteleztem, hogy ezek rendesnek szamitanak itt, a vad oserdoben. Izeltlabu barataink csettintgettek es dongicseltek es zummogtek, illetve felhangzott egy gyaszos sikoly is, amirol nagyon remeltem, hogy valami bagoly adta ki magabol; egy kis bagoly, ha kerhetnem. Tolem jobbra valami megzorgette a bozotot, majd teljesen elhallgatott. Es nagy szerencsemre, ahelyett hogy idegesse valtam es megrettentem volna, mint egy emberi leny, ereztem, ahogy eluralkodik rajtam az ejszakai vadasz uzemmod. A hangok elhalkultak korulottem, a mozgas lelassult, es az osszes erzekszervem erezhetoen egy kicsit elesebbe valt. A sotetseg kicsit vilagosabbra halvanyult; reszletek korvonalazodtak ki korulottem, es egy lassu, hideg, ovatos, nema kacagas kezdett noni, epphogy csak a tudatom felszine alatt. Szegeny meg nem ertett Dexter ugy erzi magat, mint a partra vetett hal? Akkor hadd uljon a kormanyhoz az Utas. O tudja, mit kell tenni, es meg is fogja tenni.
Es, vegul is, miert ne? A kocsiut vegen es a hid mogott Dr. Danco var rank. Mindig is szerettem volna talalkozni vele, es most teljesul ez a vagyam. Harry aldasat adna barmire, amit vele tennek. Meg Doakesnak is be kell ismernie, hogy Dancora nem vonatkoznak a jatekszabalyok — valoszinuleg meg koszonetet is mond nekem. Szedito volt; ezuttal volt engedelyem. Es ami meg jobb, koltoiseg is volt a dologban. Doakes oly regota tartja uvegbe zarva lelkem dzsinnjet. Olyan igazsagosnak tunne, ha Doakes megmentese miatt megint kiszabadulhatna. Es termeszetesen ki fogom szabaditani, persze, minden bizonnyal. Utana…
De eloszor.
Atmentem a fahidon. Feluton megnyikordult egy deszka, es en mozdulatlanna merevedtem. Az ejszaka neszei nem valtoztak, es messze a tavolbol hallottam, ahogy Tito Puente azt mondja, „Aaaaaa-JUU!”, mielott folytatna a dalat. Tovabbmentem.
A hid tuloldalan az ut parkolova szelesedett. Baloldalt egy drotkerites volt, egyenesen elore pedig egy kicsi, foldszintes epulet, amelynek feny szurodott ki az ablakabol. Oreg volt es viharvert, es rafert volna egy egeszsegugyi festes, de talan Dr. Danco megsem olyan korultekinto a kulsosegeket illetoen, mint lennie kellene. Jobboldalt egy chickee kunyho omladozott csendesen egy csatorna mellett, a palmalevel tetejenek darabjai ugy logtak le rola, mint a regi, rongyos ruhak. Egy hidroplan volt a vizbe benyulo, rozzant dokkhoz kotve.
Becsusszantam egy fasor arnyekaba, es ereztem, ahogy egy ragadozo jeghideg nyugalma veszi at az uralmat az erzekszerveim felett. Ovatosan elindultam a parkolo korul, balrol kezdve, a drotkerites menten. Valami ram mordult es bevetette magat a vizbe, de a kerites tuloldalan volt, ugyhogy oda se figyelve tovabbmentem. A Sotet Utas vezetett, o pedig nem all meg ilyesmi miatt. A kerites egy derekszogben vegzodott, a haztol tavol. Volt meg egy utolso nyilt terulet, nem tobb tizenot meternel, es egy utolso facsoport. Odamentem a leghatso fahoz, hogy megnezzem magamnak a hazat, de amint megalltam, es megfogtam a torzset, valami lezuhant es csapkodni kezdett az agak kozott a fejem felett, es egy rettenetesen hangos, kurtszoszeru sikoltas hasitott az ejszakaba. Visszaugrottam, ahogy azaz akarmi lezuhant a fak levelei kozott, egyenesen a foldre.
Meg mindig olyan hangokat adva, mint egy elmebeteg, tulmeretezett trombita, a dolog az arcomba nezett. Nagy madar volt, nagyobb, mint egy pulyka, es a sziszegesebol es a tulkolesebol egyertelmunek tunt, hogy haragszik ram. Tett felem egy lepest, massziv farktollaival a foldet seperve, es akkor rajottem, hogy egy pava. Az allatok altalaban nem kedvelnek, de ugy tunt, ez a peldany extrem, eroszakos gyuloletet taplal irantam a kebeleben. Feltetelezem, nem volt tudataban, hogy en sokkal nagyobb es joval veszelyesebb vagyok, mint o. Ugy tunt, eltokelt szandeka, hogy vagy megegyen, vagy eluldozzon, es mivel szamomra rendkivul fontos volt, hogy a remito macskazene minel hamarabb elhallgasson, megtettem neki azt a szivesseget, hogy visszavonultam, es a kerites mellett maradva visszarohantam a hid melletti arnyekokhoz. Amint biztonsagban ereztem magam a sotetseg tocsajaban, megfordultam, hogy ranezzek a hazra.
A zene elhallgatott, es a lampakat lekapcsoltak.
Mozdulatlanul alltam az arnyekban par percig. Semmi nem tortent, leszamitva azt, hogy a pava abbahagyta a rikoltozast, es egy utolso rosszindulatu motyogast vetve felem visszalebbent a fajara. Majd visszatertek az ejszaka zajai, a rovarok zizegese es dongasa, egy-egy horkantas es csobbanas az aligatorok iranyabol. De Tito Puente vegleg elhallgatott. Tudtam, hogy Dr. Danco eppen ugy figyel es fulel, ahogy en, hogy mindketten arra varunk, hogy a masik megmozduljon, de nekem volt idom. Neki fogalma sincs, mi varja a sotetben — felole akar egy kommandos csapat is lehetett, vagy egy egyetemi diakegyesulet —, en viszont pontosan tudtam, hogy csak rola van szo. Azt is tudtam, hogy hol van, o pedig nem tudhatta, hogy a teton van-e valaki, esetleg mindenfele korben. Ugyhogy neki kellett lepnie, es csak ket lehetosege volt. Vagy a tamadas, vagy…
A haz tulso vegenel hirtelen felbogott egy motor, es en akaratlanul is megfeszultem, ahogy a hidroplan elugrott a dokktol. Kevesebb mint egy perc alatt el is tunt egy kanyarban az ejszakaba, es elvitte magaval Dr. Dancot is.
25. FEJEZET
Par percig csak alltam ott, es neztem a hazat, reszben ovatossagbol. Nem lattam, konkretan ki vezeti a hidroplant, es lehetsegesnek tartottam, hogy a Doktor meg mindig bent bujkal, es arra var, hogy tortenjen valami. Es hogy oszinte legyek, azt se kivantam, hogy megint megtamadjon valami csiricsare, harcias madar.
De par perc mulva meg mindig nem tortent semmi, es tudtam, hogy be kell mennem a hazba korulnezni. Ugyhogy nagy ivben kikerultem a fat, amelyen a gonosz madar feszkelt, es megkozelitettem a hazat.
Sotet volt bent, de csend, az nem. Ahogy az utott-kopott, parkolora nezo bejarati ajto mellett acsorogtam, meghallottam, hogy valami csendesen vergodik odabent, egy pillanattal kesobb pedig ritmikus nyogdecseles es idonkent egy-egy nyoszorges hangzott fel. Ezek nem olyan zajoknak tuntek, amelyeket olyasvalaki kelt, aki halalos csapdat allitva varakozik eppen. Sokkal inkabb olyanoknak, amelyeket olyasvalaki kelt, aki megvan kotozve es szabadulni probal. Olyan sietve menekult volna Dr. Danco, hogy Doakes ormestert maga mogott hagyta?
Megint ereztem, ahogy az egesz agyamat elonti az extatikus kisertes. Doakes ormester, az osellensegem megkotozve fekszik odabent, becsomagolva, mint egy ajandek, es az irgalmamra van bizva, tokeletes korulmenyek kozott. Korbeveve minden szerszammal, amire csak szuksegem lehet, egy lelek sincs tobbmerfoldes korzetben — es amikor vegzek, csak annyit kell mondanom: „Sajnos, tul keson erkeztem. Nezzek, mit tett az a rettenetes Dr. Danco szegeny, jo oreg Doakes ormesterrel.” Reszegito gondolat volt, es azt hiszem, talan egy kicsit dulongelni is kezdtem, amikor belekostoltam. Persze nem volt tobb egy futo otletnel, es termeszetesen soha nem tennek ilyet, ugye? Ugy ertem, de most tenyleg? Dexter? Hallo? Miert nyaladzol, edes fiam?
Hat persze hogy nem, en aztan soha. Elvegre en voltam Del-Florida lelki sivataganak erkolcsi vilagitotornya. Altalaban. Gerincem egyenes, az arcom frissen borotvalt, energiamat egy Sotet Toltobol nyerem. Sir Dexter, az
