kiruccanasomhoz Reikerrel, es nem vitt kozelebb ahhoz sem, hogy megtalaljam Dancot. A helyukre parancsoltam elkalandozo gondolataimat, es vegigneztem a nevek listajan: Borges es Aubrey kiestek. Acosta, Ingraham es Lyle meg mindig versenyben vannak. Meg mindig fogalmuk sincs arrol, hogy lesz egy talalkozojuk Dr. Dancoval. Ketto elesett, tovabbi harom meg talpon, nem szamitva Doakest, akibe most valoszinuleg penge hasit, mikozben Tito Puente tanczeneje szol a hatterben, es a Doktor fole hajol az o-de-fenyes szikejevel, es vegigvezeti az ormestert a darabolas tancan. Tancolj velem, Doakes. Baila con-migo, amigo, ahogy Tito Puente mondana. Persze labak nelkul egy kicsit nehezebb tancolni, de megeri a faradtsagot.
Ezalatt pedig en itt ugy rottam korbe-korbe, mintha a derek Doktor az en egyik labamat tavolitotta volna el.
Hat jo: tetelezzuk fel, hogy Dr. Danco a jelenlegi aldozata hazaban van, nem szamitva Doakest. Azt persze nem tudom, hogy ez ki lehet. Szoval, hol is tartunk akkor? Amikor kizarjuk a tudomanyos adatszerzes lehetoseget, akkor marad a szerencses tipp. Nagyon egyszeru, kedves Dexter. Ecc-pecc, kimehetsz…
Az ujjam a jegyzettombon Ingraham nevere esett. Hat, akkor meg is kaptuk a valaszt, ugye? Hat persze hogy igen. En meg a norvegiai Olaf kiraly vagyok.
Felalltam, es az ablakhoz setaltam, ahonnan oly gyakran kukucskaltam ki Doakes ormester bordo Taurusara a tuloldalon. Most nem volt ott. Nemsokara mar sehol nem lesz, hacsak meg nem talalom. Meg akart olni, vagy legalabb bortonbe juttatni, es en sokkal boldogabb lennek, ha egyszeruen csak eltunne — darabrol darabra, vagy egyben, nekem mindegy. Es megis itt tuloraztam, es Dexter hatalmas mentalis gepezetet keresztuleroltettem a csodalatos helyeken, azert hogy megmentsem — hogy megolhessen vagy bortonbe juttathasson. Csoda, hogy szerintem az elet egy kicsit tulertekelt?
Talan az ironiatol felkavarva, a majdnem-tokeletes Hold ram vihogott a fak kozul. Es minel tovabb bamultam kifele, annal inkabb ereztem a sulyat annak a gonoszkodo oreg Holdnak, amely epp csak a latohatar alatt locsog, es mar most hideget es meleget fuj a gerincemre, cselekvesre osztokelve, amig azon nem kapom magam, hogy fogom a kocsikulcsom, es az ajto fele indulok. Vegul is, miert ne menjek el leellenorizni? Nem telne tobbe egy oranal, es akkor nem kellene elmagyaraznom a gondolatmenetet Debsnek es Chutskynak.
Rajottem, hogy reszben azert talalom vonzonak az otletet, mert gyors volt es konnyu, es ha sikerrel jarok, jutalmul megkapom a jol megszolgalt szabadsagomat a holnap esti randevumig Reikerrel — sot, kezdett bennem feltamadni az etvagy egy kis eloetelre. Miert ne melegitsunk be Dr. Dancoval? Ki hibaztathatna engem, ha azt teszem vele, amit o — o, de meg milyen szivesen — megtett a tobbiekkel? Ha meg kell mentenem Doakest ahhoz, hogy elkapjam Dancot…, hat, senki nem mondta, hogy az elethabos torta.
Ugyhogy egyszer csak ott hajtottam eszak fele a Dixie autopalyan, majd fel az I-95-osre, azon vegig egeszen a Hetvenkilencedik utcai autoutig, majd egyenesen Miami Beach Normandy Shores keruletebe, ahol Ingraham lakott. Mar ejszaka volt, mire befordultam az utcaba es lassan vegigmentem rajta. Egy sotetzold furgon parkolt a kocsifelhajtojaban, nagyon hasonlo ahhoz a feher jarmuhoz, amit Danco par nappal korabban osszetort. Egy ujnak tuno Mercedes mellett allt, es nagyon kilogott a sorbol ebben az elegans negyedben. Hat akkor jo, gondoltam. A Sotet Utas biztato szavakat suttogott, de en tovabbmentem a kanyarban, el egy haz mellett, egy elhagyott telekig, amely elott megalltam. Rogton a sarkan parkoltam le.
A kornyekbol itelve a furgon nem tartozott ide. Persze lehet, hogy Ingrahamnel eppen vakolnak, es a munkasok ugy dontottek, ott maradnak, amig keszen nem lesznek. De nem tartottam valoszinunek, es a Sotet Utas sem. Elovettem a telefonom, es felhivtam Deboraht.
— Lehet, hogy talaltam valamit — kozoltem vele, amikor felvette.
— Mi tartott ennyi ideig? — kerdezte.
— Azt hiszem, Dr. Danco Ingraham hazaban dolgozik Miami Beachen — mondtam.
Rovid szunet, ami kozben szinte lattam, ahogy osszevonja a szemoldoket.
— Miert gondolod?
A gondolat, hogy elmagyarazzam neki, miszerint a tippem csak egy tipp volt, nem tunt olyan borzaszto vonzonak szamomra, ugyhogy csak annyit mondtam:
— Hosszu tortenet, hugi. De azt hiszem, igazam van.
— Azt hiszed — ismetelte utanam. — Szoval nem vagy benne biztos.
— Par percen belul az leszek — valaszoltam. — A haz utan kovetkezo sarkon parkolok, a haz elott pedig egy olyan furgon all, ami nem nagyon illik erre a kornyekre.
— Maradj, ahol vagy — szolitott fel Deb. — Visszahivlak. — Ezzel lerakta a telefont, en meg ott maradtam, es a hazat nezegettem. Nem eppen a legjobb szogben alltam a megfigyeleshez, es csak ugy lattam ra az objektumra, ha teljesen kicsavartam a nyakam. Ugyhogy megfordultam az autoval, es orral az utca kanyarulata fele parkoltam le, ahol ott allt a haz, eppen olyan gunyos vigyorral figyelve engem, mint en ot. Es akkor meglattam. Poffeszkedo arcat kidugva a fak kozul ontotte el homalyos fenysugarakkal a dekadens tajat. A Hold, az a mindig kacago, vilagitotorony-szeru Hold. Megint ott volt.
Ereztem a holdfeny hideg ujjainak bokdoseset, ahogy bokdosnek es hivogatnak es osztokelnek, hogy tegyek valami eszeveszett, csodalatos dolgot, es olyan regen hallgattam rajuk utoljara, hogy most ketszer olyan hangosnak tuntek, mint valaha, vegigomlottek a fejemen, egyenesen le a gerincemre, es igazan, mi baj lehet abbol, ha ketseget kizaro bizonyitekot szerzek, mielott Deborah visszahivna? Termeszetesen nem csinalnek semmi ostobasagot, csak kiszallnek az autobol, es vegigsetalnek a haz elott, a csendes utcan, csak egy gyanun felul allo esti andalgas erejeig. Es ha veletlenul lehetosegem nyilna arra, hogy eljatszadozzak a Doktorral…
Kicsit idegesitonek talaltam, hogy a lelegzetem nem volt tul egyenletes, mikozben kiszalltam az autobol. Szegyelld magad, Dexter. Hol van a hires, jeghideg onuralmad? Talan attol olvadt el, hogy tul regota le volt mar zarva, es talan ugyanennek a hianyossagnak tudhatom be, hogy tulsagosan is izgatott voltam, de ennek igy nem lesz jo vege. Hosszan, melyen szivtam be a levegot, hogy visszanyerjem az egyensulyomat, es elindultam az utcan, csak egy tizenketto-egy-tucat-szornyetegkent, aki eppen esti setajat vegzi egy rogtonzott sebeszeti klinika elott. Udvozlom, szomszed, gyonyoru ejszakank van a vegtag-eltavolitashoz, nemde?
Minden lepessel, amivel kozelebb kerultem a hazhoz, ereztem, ahogy egyre magasabbra es kemenyebbre no bennem Az A Valami, amit ugyanakkor az oreg, hideg ujjak szoritanak vissza a helyere. Tuz voltam es jeg, tombolt bennem a holdfeny es a halal, es ahogy a haz ele ertem, noni kezdett bennem a suttogo hangok korusa, hallva a hazbol kiszurodo zajokat, a ritmus es a szaxofon korusat, ami leginkabb Tito Puentere emlekeztetett, es nem volt szuksegem az egyre hangosabban elsuttogott szavakra ahhoz, hogy tudjam, igazam volt, tenyleg ez az a hely, ahol a Doktor felallitotta a klinikajat.
Itt volt, es dolgozott.
Es most mit tegyek? A legbolcsebb persze az lenne, ha visszasetalnek az automhoz, es megvarnam Deborah hivasat — de ez tenyleg a bolcsesseg ejszakaja lenne, ezzel a koltoien vigyorgo Holddal, ami olyan alacsonyan fugg az egen, es a veremben rohano jeggel, ami tettre osztokel?
Ugyhogy amikor a haz tulso oldalara ertem, becsusszantam a szomszedkert arnyekai koze, es ovatosan vegigosontam a hatso kerten, amig meg nem lattam Ingraham hazanak hatuljat. Vakitoan vilagos feny egett a hatsoablakban, ugyhogy egy fa arnyekaban a kertbe lopakodtam, egyre kozelebb es kozelebb. Meg par macskalepes, es mar majdnem belattam az ablakon. Egy kicsit kozelebb araszoltam, az ablakbol kisugarzo fenytocsa hataraig.
Onnan, ahol most alltam, vegre belattam az ablakon, tompaszogben felfele, a szoba plafonjara. Es ott volt a tukor, amit Danco lathatoan oly szivesen alkalmazott, benne a fel asztallal…
…es egy kicsit tobb mint fel Doakes ormesterrel.
Gondosan oda volt rogzitve, mozdulatlanul fekudt, meg az ujonnan borotvalt fejet is az asztalhoz kotottek. Nem lattam tul sok reszletet, de azt igen, hogy mindket keze csuklobol hianyzott. Eloszor a kezek? Nagyon erdekes, teljesen mas megkozelites, mint amit Chutskyn alkalmazott. Hogy dontotte vajon el Dr. Danco, mi a kivanatos eljaras az egyes paciensek eseten?
Azon kaptam magam, hogy egyre kivancsibb vagyok erre az emberre es a munkajara; valami beteges humorerzek mukodott itt, es barmilyen butan is hangzik: kicsit tobbet szerettem volna tudni arrol, mi mozgatja. Tettem meg egy fel lepest.
A zene elhallgatott, mire en megmerevedtem, es ahogy a mambo ritmusa ujra beindult, egy femes kohintest hallottam magam mogott, es ereztem, ahogy valami beleall a vallamba, megszur es elzsibbaszt, es ahogy megfordultam, egy alacsony kis ember nezett vissza ram vastagkeretu szemuvegben. Valami olyasmit tartott a kezeben, ami egy paintball puskara hasonlitott, es csak annyi idom volt, hogy enyhe sertettseget erezzek, amiert ram fogja, majd valaki kirantotta az osszes csontot a labambol, en pedig tocsava olvadtam a harmatos, holdsutotte
