— De a fiuk sem — tette hozza, en meg csak megraztam a fejem. Harry lenezett az asztalra, majd vissza a hazra. — Amikor tizenhat eves lettem, az apam elvitt egy kurvahoz. — Megrazta a fejet, es egy nagyon kis mosoly suhant at az arcan. — Tiz evembe kerult, hogy tultegyem magam rajta. — Egyszeruen semmi nem jutott eszembe, amit erre valaszolhattam volna. A szex gondolata teljesen idegen volt tolem, es a gondolat, hogy valaki fizet erte, kulonosen a gyermeke szamara, kulonosen, ha a szoban forgo gyermek Harry — hat, de most tenyleg. Ez tul sok volt nekem. Olyan arckifejezessel neztem Harryre, ami nagyon kozel allt a panikhoz, mire o elmosolyodott.
— Nem — mondta. — Nem akartam felkinalni a lehetoseget. Ugy gondolom, sokkal nagyobb hasznat fogod venni annak a horgaszbotnak. — Lassan megrazta a fejet, es masfele nezett, messze el a kerti asztal felett, at az udvaron, vegig az utcan. — Vagy egy vadaszkesnek.
— Igen — valaszoltam, probalvan nem tul lelkesnek tunni.
— Nem — mondta ismet. — Mindketten tudjuk, mit akarsz. De meg nem allsz keszen.
Miota Harryvel eloszor beszeltunk arrol, hogy mi is vagyok, egy emlekezetes satras turan par evvel azelott, azota folyamatosan keszitettunk fel engem. Harry szavaival elve, tisztaztuk a dolgokat. Mint ifju, zoldfulu alember, alig vartam, hogy belevaghassak vidam palyafutasomba, de Harry visszatartott, mert Harry mindig tudott mindent.
— Tudom, mire kell vigyazni — mondtam.
— De meg nem tokeletesen — valaszolta. — Be kell tartanod a szabalyokat, Dexter. Muszaj. Ez kulonboztet meg teged a tobbitol.
— Be kell olvadnom — mondtam. — El kell takaritanom magam utan, nem szabad kockazatot vallalnom, ooo…
Harry megrazta a fejet.
— Ami meg fontosabb. Mielott belekezdenel, meg kell gyozodnod arrol, hogy az illeto tenyleg megerdemli. Meg se tudom szamolni, hanyszor elofordult, hogy biztos voltam valakinek a bunossegeben, es megis el kellett engednem. Amikor rad nez az a gazember, es vigyorog, es te tudod, es o is tudja, de tartanod kell neki az ajtot, es szabadon kell engedned… — Megfeszult az alla, es oklevel kocogtatni kezdte az asztalt. — Neked nem kell majd. DE… biztosra kell menned. Halalbiztosra, Dexter. Es meg ha teljesen biztos is vagy… — Tenyeret felem forditva emelte fel a kezet. — Szerezz valamilyen bizonyitekot. Hala istennek, nem a birosagot kell meggyoznod vele. — Roviden, keseruen elnevette magat. — Akkor soha nem jutnal egyrol a kettore. De bizonyitekot kell szerezned, Dexter. Ez a legfontosabb. — Megkocogtatta az asztalt az oklevel. — Muszaj, hogy legyen bizonyitekod. Es meg akkor is…
Szunetet tartott, egy leirhatatlan Harry-szunetet, en pedig vartam, tudvan, hogy most valami sulyos dolog kovetkezik. — Neha meg akkor is el kell engedned az illetot. Fuggetlenul attol, hogy mennyire megerdemelne. Peldaul ha tulsagosan… reflektorfenyben van. Ha tul nagy feltunest keltene a dolog, akkor hagyd.
Hat, errol volt szo. Mint mindig, Harry megadta nekem a valaszt. Barmikor elbizonytalanodom, meghallom Harry suttogasat a fulemben. Biztos voltam benne, de nem volt bizonyitekom, hogy Doakes egy duhos es gyanus zsarun kivul barmi is lenne, es egy zsaru feldarabolasa minden bizonnyal nem hagyna hidegen a varost. LaGuerta nyomozo idoelotti halala utan — amely nemreg kovetkezett be — a rendorsegi allomany valoszinuleg egy kicsit erzekenyen reagalna, ha egy ujabb zsaru hasonlomodon vesztene eletet.
Barmilyen elengedhetetlennek is tunt a dolog, Doakes a hatokoromon kivul esett. Kinezve az ablakon lathattam a bordo Taurust egy fa alatt varakozni, de nem tehettem semmit, legfeljebb azt kivanhattam, hogy valahogy spontan modon oldodjon meg a problema — peldaul raessen a fejere egy zongora. Barmilyen szomoru is, a szerencsen kivul masban nem bizhattam.
De ezen az esten szegeny Durcas Dexternek nem volt szerencseje, es ezido tajt tragikusan keves zongora potyogott az egbol Miami kornyeken. Ugyhogy itt alltam nyomorom kis tanyajaban, frusztraltan grasszaltam egyik faltol a masikig, es barmikor is pillantottam ki az ablakon, ott allt a Taurus a tuloldalon. Egy oraval korabbi terveimnek emleke duborgott a fejemben. Kijohet Dexter jatszani? Sajnos nem, kedves Sotet Utas. Dexter buntetesben van.
De volt egy dolog, amit meg a lakasom fogsagaban is meg tudtam tenni. Elovettem a zsebembol a MacGregor hajojabol elhozott, gyurott kis fecnit, kisimitottam, amitol az ujjaim rogton ragadni kezdtek a szigeteloszalagrol szarmazo ragasztomaradek miatt. „Reiker” es egy telefonszam. Tobb mint eleg az egyik, telefonszam alapjan lekerdezheto adatbazishoz, amelyet el tudtam erni az otthoni gepemrol is. Par perccel kesobb igy is tettem.
A szam egy mobil-elofizeteshez tartozott, ami a Coconut Grove-i Tigertail sugaruton lako Mr. Steve Reiker nevere szolt. Egy kis utanajarassal kiderult, hogy Mr. Reiker szakmajara nezve fenykepesz. Persze lehet, hogy mindez csak veletlen egybeeses. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok Reiker nevu fenykepesz van a vilagon. Fellapoztam a Yellow Pagest, es kiderult, hogy ez a konkret Reiker egy bizonyos mufajra szakosodott. Negyedoldalas hirdetese volt a konyvben, azzal a szoveggel, hogy „Emlekezeteben orizze meg oket olyannak, amilyenek most”.
Reiker mufaja a gyermekfotozas volt.
A veletlen egybeesessel kapcsolatos elmeletem ez esetben igen valoszinutlen.
A Sotet Utas feszkelodott es varakozassal telve nevetett, en pedig azon kaptam magam, hogy egy kis kirandulast tervezek Tigertailbe, hogy korulnezzek. Ami azt illeti, nincs is messze. Akar most is odamehetnek, es…
Es lehetoseget adhatnek Doakes ormesternek arra, hogy a szamhaboruzas kozben leolvasson. Nagyszeru otlet, oregfiu. Ezzel megsporolhatnal Doakesnak egy csomo nyomozomunkat, ami akkor var majd ra, amikor Reiker vegre eltunik egy szep napon. Az unalmas rutinmunka helyett egyszeruen csak letartoztathatna.
Es ha igy haladunk, mikor fog Reiker eltunni? Nagyon frusztralt, hogy vegre magam elott latok egy igeretes celpontot, erre vissza kell fognom magam. De Doakes mar orak ota ott varakozott autojaban az utca tuloldalan, es en meg mindig itt voltam. Mit tegyek? A dolog jo oldala az volt, hogy Doakes nyilvanvaloan nem latott eleget ahhoz, hogy barmit is lepjen, azonkivul, hogy folyamatosan megfigyeles alatt tart. De a masik oldalon igen sokat levont az egyenleg ertekebol az, hogy ha tovabbra is kovet mindenhova, kenytelen leszek folyamatosan jatszani a kedelyes laborpatkany szerepet, es gondosan elkerulni minden olyan vegzetes helyzetet, ami tulmutat annal, hogy reszt veszek a Palmetto autopalya forgalmaban. Ez igy nem lesz jo. Nagy nyomas alatt alltam, nemcsak a Sotet Utas, hanem az ido mulasa miatt is. Mielott tul sok ido eltelt volna, bizonyitekot kellett talalnom arra, hogy Reiker volt az a fenykepesz, aki elkeszitette MacGregor kepeit, es ha tenyleg igy allt a helyzet, le kellett vele folytatnom egy lenyegre toro, celzatos parbeszedet. Ha rajon, hogy MacGregort utolerte minden mulando hus vegzete, minden bizonnyal menekulore fogja. Es ha munkatarsaim a rendorkapitanysagon is rajonnek erre, Dalias Dexter helyzete nagyon kenyelmetlenne valhat.
De Doakes lathatoan hosszabb itt-tartozkodasra rendezkedett be, es pillanatnyilag semmit nem tehettem ez ellen. Rettenetesen kinzott a gondolat, hogy Reiker szabadon koszal, ahelyett, hogy a szigeteloszalag szoritasaban vergodne. Homicidus interruptus. A Sotet Utas felol egy halk nyogest es a mentalis fogak csikordulasat hallottam. Pontosan tudtam; mit erez, de nem tehettem semmit azonkivul, hogy fel-ala setalok. Ez pedig nem igazan segitett; ha igy folytatom, kilyukad a padloszonyeg, es akkor soha nem kapom vissza a lakasert fizetett kauciot.
Az elso gondolatom az volt, hogy olyasvalamit kellene csinalnom, ami elteriti Doakest a celjatol — de o nem egy atlagos kopo. Csak egyvalami jutott eszembe, amitol remego, turelmetlen orra elveszitene a szagot. Fennallt annak halvany lehetosege, hogy ki tudom farasztani a melyikunk-birja-tovabb jatek soran, hogy kepes leszek tantorithatatlanul normalis maradni addig, amig vegul feladja, es visszater az igazi munkajahoz, ami szepseges varosunk valoban rettenetes polgarainak lefulelesebol all. Elvegre most is hemzsegnek benne a szabalytalanul parkolok, a szemetelok, es azok, akik a demokratakra fognak szavazni a kovetkezovalasztason. Hogy is pazarolhatja idejet a jo oreg Dexterre es az o artalmatlan hobbijara?
Hat akkor jo: olyan rendithetetlenul atlagos leszek, hogy a fogai is belesajdulnak. Lehet, hogy inkabb hetekbe telik majd, mint napokba, de megteszem. Teljes erobedobassal elem majd muanyag eletemet, amit azert hoztam letre, hogy embernek tunjek. Es mivel az embereket altalaban leginkabb a szex motivalja, eloszor is meglatogatom baratnomet, Ritat.
Furcsa szo a „baratno”, kulonosen felnott emberek eseteben. Es a gyakorlati alkalmazasa meg furcsabb. E kifejezest a felnottek tarsadalmaban altalaban azokra az emberekre alkalmazzak, akik szexualis eletet hajlandoak biztositani, nem pedig baratsagot. Konkretan, ahogy megfigyeltem, nem pelda nelkuli eset, hogy valaki aktivan utalja a baratnojet, bar az oszinte gyuloletet termeszetesen mindenki a hazassagara tartogatja. Mostanaig nem
