magyarazata, hogy soha egyikuk sem rugaszkodott neki, hogy egy-ket ugrassal meglatogassa az ut tuloldalan levoket? Ugyan minek velhetik az orszagutat? Valami ismeretlen dolog huzodik itt, koztuk es a tarsaik kozott, kifurkeszhetetlen a rendeltetese, olyan lenyek muve, akiket a nyuszik legtobbje nem is latott meg soha? Persze, nem valoszinu, hogy barmelyikuknek valaha is eszebe jutott volna ilyesmin toprengeni.
A gumik surrogtak az aszfalton, amolyan tiszta, ismert zaj volt, de Ellie rajott, hogy akarva-akaratlanul — itt is, most is — valamifele rendszert lesve hallgatja. Sokfele tiszta zajt hallott mar: a hutoszekreny beindult az ejszaka kozepen; folyt a viz a furdokadba; a mosogep mosta a ruhat a konyha melletti kis kamraban; a tenger morajlott a Yucatan kozeleben levo apro Cozumel-szigeten, ahova rovid buvarkirandulasra mentek, de o meg azt sem birta ki vegig, visszasietett a munkajahoz. Sokszor hallgatta a mindennapi zajokat, es probalta, megallapitani, kevesebb-e bennuk a nyilvanvalo rendszeresseg, mint a csillagkozi radiozavarokban.
A gumik egyhangu surrogasat utemesen el-elnyomta a puffanas, ahogyan a kerekek rafutottak az aszfaltlapok csatlakozovonalanak kituremkedeseire. Az utburkolatot az uj-mexikoi kormanyok valtakozasa szerint kulonbozo utepito csapatok tartottak karban. Mi van akkor, ha az Argus igenis kap csillagkozi uzenetet, csak nagyon lassu utemben? Ha az informacio reszei orankent, vagy hetenkent, vagy esetleg evtizedenkent egyszer erkeznek? Ha nagyon lassan, halkan, turelmesen uzen nekunk egy olyan civilizacio, amely nem tudhatja, hogy mi masodpercek vagy legfeljebb percek mulva beleununk a figyelesbe? Tetelezzuk fel, hogy ok tizezer evekig elnek. Es naaaaagyooon lasssssan beeeszeeeeelneeek. Az Argus sohasem jonne ra. Letezhetnek ilyen hosszu eletu lenyek? Volt-e elegendo ido a vilagegyetem torteneteben arra, hogy a nagyon magas ertelmi szinvonal kifejlodese erdekeben nagyon lassan szaporodo teremtmenyek johessenek letre? Nem kenyszeriti-e oket ra a kemiai kotesek statisztikai pusztulasa, testuknek a termodinamika masodik torvenye megszabta leepulese, hogy kenytelenek legyenek az emberi lenyekhez hasonloan szaporodni? Es hogy az elettartamuk is hasonlo legyen a mienkhez? Vagy lehet, hogy a vilaguk olyan regi es kietlen, ahol meg a molekulak utkozese is rendkivul lassan megy vegbe, legfeljebb egyszer naponta? Vonakodva probalta elkepzelni valamelyik radioadonkat egy metanjegszirt csucsan, tavoli, torpe Nap voros fenyeben, amint lent ammoniatenger hullamai csapodnak fel szuntelen a partra — es az altaluk keltett feher zaj teljesseggel megkulonboztethetetlen a cozumeli hullamverestol.
Am az ellenkezoje is elkepzelheto: hogy sebesen hadaro, nyuzsgo kicsi lenyek, beszed kozben ossze-vissza hadonasznak, es az egesz — angolul oldalak szazait kitevo — uzenetuket leadjak egyetlen nanoszekundum alatt. Persze, ha a radiovevonk kepes lenne nagyon keskeny savban szurni, csak nehany frekvenciat fogni, kenytelenek lennenk elfogadni a hosszu idoallandot. Sosem jonnenk ra, hogy letezik gyors modulacio is. Mindez egyenesen kovetkezik a Fourier-fele integraltetelbol es nagyon kozel all Heisenberg hatarozatlansagi relaciojahoz. Egy egykiloherzes hullamsavszuroju vevovel peldaul nem tudnank milliszekundumnal gyorsabban modulalt jelet fogni, csak holmi hangzavart hallanank. Az Argus hullamsavszuroi keskenyebbek egy hertznel, ahhoz tehat, hogy vegye a jeleiket, az adoknak nagyon lassan kellene modulalniuk, a masodpercenkenti egy informacioreszecskenel is lassabban. Konnyeden fogni lehetne ennel lassabb — orak hosszat tarto — modulaciokat is, felteve, hogy hajlandok volnank a szukseges ideig szegezni teleszkopunkat a sugarzas forrasara, vagyis felteve, hogy rendkivuli turelemmel rendelkeznenk. Az egbolton annyi rengeteg latnivalo van, sok szaz milliardnyi csillag, amelyeket mind meg kellene figyelni. Az ember nem fordithatja minden idejet csupan nehanynak a megfigyelesere. Aggasztotta a gondolat, hogy mikozben azon torik magukat, hogy egyetlen emberi eletnel rovidebb ido alatt atfesuljek az egesz egboltot, milliardnyi frekvencian hallgatozzanak, a kapkodasban mind a hadarok, mind a lassu beszeduek elkerulik a figyelmuket.
De hat ok egeszen biztosan tudni fogjak, jutott eszebe, hogy milyen frekvenciamodulacio felel meg nekunk. Van mar tapasztalatuk a csillagkozi kommunikacioban, volt mar dolguk korabban is ujonnan keletkezo civilizaciokkal. Ha van az impulzussebessegeknek olyan szelesebb frekvenciatartomanya, amelyben a megcelzott civilizacio a sugarzott jeleket fogni kepes, az uzenetet kuldok minden bizonnyal azt hasznaljak. Ha kell, mikroszekundumokra, ha kell, orakra modulalnak. Mi az nekik? A foldlakokhoz viszonyitva bizonyosan szinte minduknek sokkal nagyobb a technikai tudasa, es szamunkra elkepzelhetetlen energiaforrasaiknak kell lenniuk. Ha kapcsolatba akarnak lepni velunk, megkonnyitik a dolgunkat. Rengeteg kulonbozo frekvencian kuldenek jeleket. Sokfele modulacios idotartomanyban sugaroznak. Tudjak, mennyire elmaradottak vagyunk, szannak bennunket.
Hat akkor miert nem fogunk semmit? Megis igaza lenne Dave-nek? A Foldon kivul valoban nem volna egyetlen civilizacio sem? Az a sokmilliardnyi vilag mind puszta, elettelen, meddo? A felfoghatatlanul hatalmas vilagegyetemnek csak ebben az eldugott kis zugaban leteznenek ertelmes lenyek? Hiaba is probalta, Ellie keptelen volt komolyan szamitasba venni ennek lehetoseget. Ez is olyasmi, mint az emberek bizonytalan felelmei es aggodalmai, a halal utani elet soha nem bizonyitott tanai, meg az olyan altudomanyok, mint az asztrologia. Modern formaja a geocentrikus szolipszizmusnak, az elodeinket fogva tarto felfogasnak, hogy mi vagyunk a vilagegyetem kozepe. Drumlin velemenye is alighanem ezen alapszik. Mindenaron ezt akarjuk hinni, igy aztan hisszuk is.
Pillanat, alljunk csak meg, gondolta Ellie. Meg az eszaki felteke egboltjat sem vizsgaltuk vegig az Argusszal. Majd akkor kezdhetunk aggodni, ha hat-het ev mulva sem hallunk meg semmit. Az emberiseg torteneteben csak most kovetkezett el a pillanat, amikor lehetove valik mas vilagok lakoi utan kutatni. Ha a kutatasunk eredmenytelen, akkor meggyozodtunk arrol, mennyire ritka es ertekes kivaltsaga bolygonknak, hogy elet van rajta — marpedig, ha valoban igy lenne, ez roppant ertekes tanulsag. Ha viszont sikerrel jarunk, akkor megvaltozik fajunk tortenete, akkor leraztuk a provincializmus nyuget. Ekkora tet elleneben igazan erdemes nemi kis szakmai kockazatot vallalni.
Kihuzott az ut szelere, versenyzo-stilusban megfordult, a legnagyobb sebessegfokozatba valtott, es szaguldott vissza, az Argus-telep fele. A hajnalpir rozsaszinbe vonta az ut menti nyuszikat, ahogy amultan kaptak utana a fejuket.
PRIMSZAMOK
Vagy nincsenek-e morvak a Holdon, hogy szegeny pogany bolygonkra misszionarius sosem jott civilizalatlannak civilizaciot, keresztenynek keresztenyseget hirdetni?
Csak a hallgatas hatalmas; minden mas gyenge.
A jeges fekete vakuum elmaradt mogottuk. Az impulzusok egy szokott sarga torpe Naphoz kozeledtek, es kezdtek a rendszer vilagai kozott szetszorodni Hidrogengaz-planetak mellett haladtak el, jegholdakon hatoltak at, erintettek szerves felhoit egy puszta vilagnak, melyen meg epp hogy csak mocorogtak az elet elso elojelei, es elhagytak egy masikat, mely evmilliardok elott elte fenykorat. Az impulzusok most egy meleg vilag fele tartottak, kek-feheren forgott a csillagos egbolton.
Ezen a vilagon valtozatos, sokfele elet volt. Hideg hegycsucsokon pokok araszoltak, tengerek melyenek reseibol bugyogo hoforrasokban kenevo fergek lakmaroztak. Voltak itt csak tomeny kensavban elni kepes lenyek, es olyanok is, melyek rogton elpusztultak benne; szervezetek, melyeknek az oxigen mereg, es olyanok is, melyeknek letszukseglet volt, lelegezniuk kellett.
Nemregiben az eletnek egy az ertelem halvany jeleit mutato formaja kezdett elterjedni a bolygon. Elkuldtek eloorseiket az oceanok fenekere, es a bolygo kozeleben alacsony keringesi palyara. Kicsiny vilaguk minden zugaba eljutottak. Az ejszakabol nappalba valtas hatara nyugati iranyban haladt, ezt a mozgast a lenyek millioinak ritualis reggeli mosdasa kiserte. Telikabatot es dhotit huztak magukra; kave-, tea-, pitypangkotyvalekokat ittak; bicikliztek, autoztak, okros fogatot hajtottak; hebe-hoba futolag iskolai osztalyzatokon, a tavaszi vetesen meg a vilag sorsan toprengtek.
A radiohullamok hosszu soranak elso impulzusai athatoltak a legkoron, a felhokon, a talajnak utkoztek, es egy reszuk visszaverodoit az urbe. A Fold forgott alattuk. Szuntelenul ujabb impulzusok erkeztek, nemcsak erre a bolygora, szetterjedtek az egesz rendszerben. A vilagok csak toredeket nyeltek el az energiajuknak. Legnagyobb resze dolgavegezetlen folytatta utjat egeszen masfele — a sarga csillag vilagaival egyutt elmerult mogottuk a tintafeketesegben.
