adtak ki, amikor mar vegkepp nem lehetett tovabb halogatni. Termeszetesen oriasi szenzaciokent robbant.
Kertek a mediak megerteset, de tisztaban voltak vele, csak rovid ido kerdese, es a riporterek maris rajuk zudulnak. Megprobaltak lerazni oket azzal, hogy a fogott jelzeseknek semmi ertelmezheto jelentesuk nincsen, hogy csupan az unalomig ismetlodo primszamok.
Am a sajto turelmetlenul hireket, uj ismereteket kovetelt. — Tenyleg csak arrol kepes szovegelni, mi a fene az a primszam? — formedt egy ujsagiro a telefonban Ellie-re.
Tevestabok kezdtek merev szarnyu sportrepulogepekkel es berelt helikopterekkel alacsonyan ropkodni a letesitmeny felett, neha istentelen radiozavarasokat okoztak, a teleszkopok persze rogton fogtak es kiszurtek. Riporterek estek neki az ejszakara a moteljeikbe megtero washingtoni kuldotteknek. Nehanyan a vallalkozo kedvuek kozul megkisereltek, hogy eszrevetlenul jussanak be — volt, aki strandkocsival, volt, aki motorkerekparral, sot akadt egy no, aki lovon probalkozott. O aztan kellemetlen tapasztalatokat szerzett a vihargatlo keritest illetoen.
Der Heer mindjart erkezese utan hallotta annak a tajekoztatasnak a korai valtozatat, amely azota Ellie szabvanyszovege lett: meglepo a jelek intenzitasa, a forrasuknak valahol a Vega kozeleben kell lennie az egbolton, es hogy milyen az impulzusok jellege.
— Igaz, hogy az elnok tudomanyos tanacsadoja vagyok — mondta der Heer Ellie-nek —, de csak egy biologus. Ezert nagyon kerem, szepen, lassan magyarazza el nekem, mirol is van szo. Azt ertem, hogy ha a radiosugarzas forrasa huszonhat fenyevnyire van tolunk, akkor huszonhat evvel ezelott kuldtek az uzenetet. Valami fura, hegyes fulu nepseg az 1960-as evekben ugy velte, erdekelni fog bennunket, hogy ok szeretik a primszamokat. De hat a primszamok egyszeruek. Nem ugy nez ki, mintha ezzel buszkelkedni akartak volna. Inkabb mintha gyogyos szamtant sugaroznanak. Talan meg kellene sertodnunk.
— Nem, ne igy nezze — Ellie elnevette magat. — Ez egy jelzofeny. Figyelemkelto jelzes. Azt akarjak, hogy felfigyeljunk ra. Kapunk mi furcsa jeleket kvazarokrol, pulzarokrol, radiogalaxisokrol meg meg a jo eg tudja, honnan. De primszamokat kapni mas, kulonleges dolog, mert csak mestersegesen keletkezhet az adasuk. Peldaul egyetlen paros szam sem primszam. Nagyon nehez elkepzelni, hogy valami sugarzo plazma vagy felrobbant galaxis ilyen szabalyosan ismetlodo matematikai jelsor forrasa lehetne. A primszamok azert erkeznek, hogy felhivjak a figyelmunket.
— Jo, de mire? — kerdezte der Heer ertetlenkedve.
— Nem tudom. De ehhez a dologhoz sok-sok turelem kell. Talan a primszamok egy ido mulva megszunnek, valami mast kapunk helyettuk, a valodi uzenetet. Figyelnunk kell az adast.
Ezt volt a legnehezebb a sajtoval megertetni, hogy ugyanis a jelek lenyegeben nem tartalmaznak informaciot, nincs jelentesuk — csak nehany szaz primszam erkezik, szepen sorban, ujra meg ujra ismetlodve, a binaris szamtan torvenyei szerint: 1, 2, 3, 5, 7, 11, 13, 17, 19, 23, 29, 31… De miert sugaroz valaki primszamokat? A dolog az olyan felrehordo eszuekre emlekeztette, akik az iskolaban a legrosszabb tanulok, keptelenek viselkedni, tarsalogni, de felelmetesen tudnak fejben szamolni — mondjuk, pillanatnyi gondolkodas utan kivagjak, milyen napra fog esni a 11 977. ev juniusanak elseje. Nem valamiert teszik, hanem csupan azert, mert szeretik ezt csinalni, oromuk telik benne, hogy kepesek ra.
Alig nehany napja kapjak a jeleket, persze, megis, Ellie egyreszt lelkesedo varakozast, ugyanakkor melyseges csalodast erzett. Annyi ev utan vegre megerkezett a jelzes — legalabbis olyasmi. Am tartalmatlan, ures, nem mond semmit, mikor pedig o a Galaktikus Enciklopediat varta.
De hat mi csak a legutolso evtizedekben ertunk el oda, hogy egyaltalan foglalkozni tudjunk radiocsillagaszattal, vitatkozott onmagaval, egy olyan galaktikaban, amelynek a csillagai atlagosan tobb milliard evesek. Rettenetesen kicsiny az eselye annak, hogy egy, a fejlodesnek ugyanezen a fokan allo civilizaciotol kapjunk uzenetet. Ha csak valamivel is elmaradottabbak, nincsenek meg hozza a technikai eszkozeik. Tehat az a legvaloszinubb, hogy ha erkezik uzenet, annak nalunk joval fejlettebb lenyektol kell jonnie. Lehet, hogy kepesek teljes, melodikus fugak tukorkepet kuldeni, melyekben a visszafele futo tema jelenti az ellenpontot. Nem, intette le magat. Igaz, hogy ez ketsegtelenul zsenialitasrol tanuskodna, messze folotte annak, amit o kepes lenne megerteni, megis csupan csekely extrapolacioja volna az ember kepessegeinek. Bach es Mozart legalabbis figyelemre melto sikerrel probalkoztak vele.
Megprobalt nagyobbat ugrani a gondolkodasmodjaban, belekepzelni magat valakinek az agyaba, aki nagyon sokkal, nagysagrendekkel ertelmesebb nala, okosabb meg, mondjuk, Drumlinnal, vagy annal a fiatal nigeriai fizikusnal, Edanal is, aki most kapott Nobel-dijat.
De hat ez nem megy. Olyan ez, mintha egy teljesen uj szint akarna latni, vagy egy olyan vilagban eligazodni, amelyben nehany szaz ismeroset csupan a szaglasa segitsegevel ismerheti fel… Beszelni, azt lehet minderrol, de tapasztalatokat szerezni lehetetlen. Egyszoval: istentelenul nehez lehet olyanokat megerteni, akik sokkal okosabbak az embernel. De akkor is, megis: miert csak primszamok jonnek?
Az elmult nehany nap alatt az Argus radiocsillagaszai azert elobbre jutottak. A Vega mozgasat ismertek — mind a Foldhoz kozeledo, illetve tavolodo sebessegkomponenst, mind az egbolton tavolabb levo csillagokhoz viszonyitott, lateralis mozgaset. Az Argus berendezeseivel meg a nyugat-virginiai es az ausztraliai teleszkopokkal egyuttesen megallapitottak, hogy a sugarzasforras egyutt mozog a Vegaval. Nemcsak azt sikerult — amennyire a meresi pontossag engedte — megerositeniuk, hogy a jelek az egboltnak arrol a pontjarol erkeznek, ahol a Vega van, hanem azt is bemertek, hogy a jelek egyutt mozognak a Vega kulonos, jellegzetes mozgasaval. Hacsak nem valamilyen oriasi ugratasrol van megis szo, a primszam-impulzusok forrasanak a Vega-rendszerben kell lennie. Nem volt semmifele jarulekos Doppler-effektus sem, amelyet esetleg egy a Vega korul keringo bolygoval kapcsolatos ado mozgasa okozhatna. A foldonkivuliek kompenzaljak a keringest. Lehet, hogy ez amolyan csillagkozi udvariassagi gesztus.
— A fenebe is, ez a legcsodalatosabb dolog, amivel eletemben csak talalkoztam. Es a cegunknek az egvilagon semmi koze hozza mondta a Vedelmi Kutatasok Ugynoksegenek Washingtonba hazakeszulodo kuldotte.
Amint a jeleket felfedeztek, Ellie nehany teleszkopot arra allitott ra, hogy mas frekvenciatartomanyokban vizsgaljak a Vegat. Mind ugyanazt a jelet talaltak, a primszamoknak ugyanazt az egyhanguan ismetlodo sorat. Ez jott az 1420 megahertzes hidrogenvonalon, az 1667 megahertzes hidroxilvonalon, es meg rengeteg mas frekvencian. A Vega elektromagneses zenekara primszamokkal arasztotta el a teljes radiospektrumot.
— Nem ertem — mondta Drumlin, es megmarkolta ovcsatjat. Hogy lehet az, hogy eddig nem vettuk eszre? Hiszen figyeltuk a Vegat. Evekig. Arroway Areciboban mar egy evtizede rajta tartotta a szemet. Aztan mult kedden a Vega egyszerre csak nekiall primszamokat sugarozni? Miert eppen most? Mi tortenhetett? Miert epp nehany evvel az Argus megfigyeleseinek kezdete utan jelentkezik?
— Talan elromlott az adojuk, es nehany evszazadig a szerelonel volt — jegyezte meg Valerian —, most pedig visszakaptak. Az is lehet, hogy rendszeresen millioevenkent egyszer, egy even at sugaroznak nekunk. Tudja, ott van a tobbi rengeteg bolygo, amiken mind lehet elet. — De Drumlin nem vette a lapot, tovabbra is elegedetlenul ingatta a fejet.
Noha a termeszetetol tavol volt mindenfajta spekulacio, Drumlin utolso kerdesebol Valerian megis gyanakvo felhangot velt kihallani: lehet, hogy ez az egesz az Argus munkatarsainak gatlastalan, ketsegbeesett kiserlete, nehogy megszuntessek a kutatasaikat? Nem, ez lehetetlen. Valerian megrazta a fejet. A szobaba lepo der Heer azt latta, hogy a SETI-program ket szakembere ott all egymassal szemben es szotlanul csovaljak a fejuket.
A tudosok es a burokratak kozott feltetelezeseken alapulo, bizonytalan, minduk szamara kellemetlen ellentetek feszultek, osszecsapasra keszen. Az egyik villamosmernok igy fogalmazta meg: impedanciahiba. A legtobb hivatalnok szerint a tudosok tulsagosan elvontan, tulsagosan csak mennyisegekben, tul szakmai modon gondolkoznak ahhoz, hogy szot lehessen veluk erteni. A tudosok legtobbje pedig ugy velte, a hivatalnokoknak semmi fantaziajuk, tul nagyok a minosegi igenyeik, nem partnerek. Ellie es kulonosen der Heer mindent elkovettek, hogy az ellenteteket athidaljak, de az ar ujra meg ujra elsodorta a pontonhidakat.
Ezen az ejszakan mar mindent elboritottak a csikkek es a szennyes kavescseszek. Az iranyito-, az eloado— meg a kicsiny vetitoterem is zsufolasig tele volt a lezseren oltozott tudosokkal, oltonyos tisztviselokkel, egyenruhas katonatisztekkel. Sokan kihuzodtak az epuleten kivulre, cigarettajuk parazsanal es a csillagok fenyenel beszelgettek, vitatkoztak tovabb. Lathato volt, hogy mindnyajuk idegei pattanasig feszultek.
— Michael Kitz vagyok, Arroway doktor, a C3I vedelmi fotitkarhelyettese.
Der Heer hozta be Kitzet, mikozben ovatosan egy lepessel mogotte maradt, es lathatoan probalt valamit jelezni Ellie-nek… de mit? Valamifele tole szokatlan erzelem-egyveleget. Hogy legyen ovatos? Mintha elovigyazatossagra intene. Ennyire forrofejunek tart hat, gondolta Ellie. A — csak “kobce-i”-kent emlegetett — C3I
