Vaygay edesanyja zsido volt. Suttogtak, hogy Vaygay reszt vett a szovjet nuklearis fegyverek kidolgozasaban, bar tul fiatal volt ahhoz, hogy annak idejen valamilyen jelentosebb szerepe lehetett volna az elso szovjet termonuklearis robbantasban.
A vezetese alatt allo intezetben ertekes munkaerok dolgoztak, es az intezet felszereltsege is jo volt. Figyelemre melto tudomanyos eredmenyeket mutattak fel, amelyeknek koszonhetoen az allambiztonsagi rendorseg fel-felfigyelt rajuk. A kiutazasi engedelyek arapalyanak ellenere Vaygay rendszeresen megjelent a nagyobb nemzetkozi konferenciakon.
Ellie hallott rola, hogy Vaygay az 1960-as evekben meglatogatta Berkeley-ben a Kalifornia Egyetemet, es el volt ragadtatva az olcso kituzokre nyomott tiszteletlen, tragar es felhaborito politikai szlogenektol. Az ember, idezte fel magaban Ellie kis nosztalgiaval, elso latasra fel tudja merni beloluk, hogy kinek mi a legegetobb szocialis ki- fogasa. A Szovjetunioban is nepszeruek a kituzok, rengeteget el is adnak beloluk, de azokon a Dinamo futballcsapatot vagy a Holdon elsokent leszallt urjarmuvek, a Luna-szeria valamelyik szerkezetet dicsoitettek. A Berkeley-i kituzok masok voltak. Vaygay tobbtucatnyit osszevasarolt beloluk, de volt egy kedvence, azt viselte. Akkora volt, mint a tenyere, es ez allt rajta: “Konyorogj szexert!” Hordta a tudomanyos rendezvenyeken is. Amikor megkerdeztek tole, tulajdonkeppen mit akar vele, azt felelte: — Az onok orszagaban a mondas csak egyfele ertelmu felszolitas. Nalunk ket, egymastol fuggetlen ertelme van. A tovabbi faggatozasra annyit mondott csupan, hogy az o hires bolsevik rokona irt egy konyvet arrol, mi a szerepe a vallasnak a Szovjetunioban. Vaygay angol tudasa azota nagyon sokat javult — sokkal tobbet, mint Ellie orosz tudasa —, sajnos azonban ma mar kevesebb a lelkesedes benne, hogy szemtelenul kovetelodzo kituzoket viseljen.
Megerkeztek az albuquerque-i repuloterre, ahol megtudtak, hogy, csodak csodaja, a menetrendszeru New York-i jarat, a szovjet kuldottseggel a fedelzeten feloraval korabban megerkezett. Ellie a repuloter egyik szuvenirboltja elott bukkant Vaygay-re, eppen valami mutyurre alkudozott. Meglathatta Ellie-t a szeme sarkabol, mert anelkul, hogy ranezett volna, figyelmeztetoen felemelte az ujjat: — Egy pillanat, Arroway. Tizenkilenc kilencvenot? — Az utobbi mondat a lezseren unott eladonak szolt. — Tegnap New Yorkban tizenhet otvenert lattam ugyanezt a paklit. — Ellie kozelebb lepett. Vaygay holografikus kartyakat rakosgatott szet, mindket nembeli pucer testeket abrazoltak olyan poziturakban, amelyek manapsag mar csupan nem igazan tetszetoseknek szamitanak, am az elozo generacio botranyosnak nevezte volna oket. Az elado bizonytalanul ossze akarta soporni a kartyakat, Vaygay viszont igyekezett minel jobban szetteriteni oket a pulton. Vaygay bizonyult ugyesebbnek. — Sajnalom, uram, nem en szabom az arakat. En csak elado vagyok — mentegetodzott a ferfi.
— Latja, hat ezek a tervgazdasag fogyatekossagai — mondta Vaygay, mikozben atnyujtott egy huszdollarost az eladonak. — Egy valodi szabadvallalkozo-rendszerben tizenot dollarert megkaptam volna. Lehet, hogy tizenketto kilencvenotert is. Ne nezzen igy ram, Ellie. Nem magamnak veszem. Ez itt a dzsokerekkel egyutt negyvennegy kartyalap. Pontosan ugyanennyi munkatarsam fog orulni a kedves ajandeknak az intezetben.
Ellie mosolyogva belekarolt. — Orulok, hogy megint latom, Vaygay.
— Ritka orom, kedvesem.
Utban Soccorroba, hallgatolagos megegyezessel csupan udvarias csevelyt folytattak. Valerian es a sofor, az uj biztonsagiak egyike ultek elol. Az amugy sem bobeszedu Peter az uleseben hatradolve szotlanul hallgatta a beszelgetesuket, amelyben csak futolag erintettek azt a temat, amelynek a megtargyalasara a szovjet kuldottek erkeztek: a palimpszeszt harmadik reteget, a mindannyiuk szamara jott, meg megfejtetlen Uzenetet. Az Egyesult Allamok kormanya, tobbe-kevesbe vonakodva vegul is belatta, hogy a szovjet reszvetel alapvetoen fontos. Annal is inkabb, mert a Vegarol erkezett jelek olyan erosek voltak, hogy meg kis teljesitmenyu radioteleszkopok is felfedezhettek oket. A Szovjetunio mar evekkel ezelott 9000 kilometer hosszan telerakta az eurazsiai tajat kis teleszkopokkal, nemreg pedig Szamarkand kozeleben letesitettek egy nagyobb radio-megfigyeloallomast. Ezenkivul az Atlanti— es a Csendes-oceanon muholdkoveto hajoik jaroroztek.
A szovjet eszlelesek jo resze pontos volt, mert japan, kinai, indiai es iraki obszervatoriumok ugyanugy fogtak a jeleket. Most mar a vilag minden valamirevalo radioteleszkopja, amelynek ralatasa volt a Vegara, figyelte az adast. Angliaban, Franciaorszagban, Hollandiaban, Svedorszagban, Nemetorszagban, Csehszlovakiaban, Kanadaban, Venezuelaban es Ausztraliaban kovettek a csillagaszok a Vegat felkeltetol lenyugtaig, fogtak az Uzenet egyes reszeit. Voltak gyenge teljesitmenyu obszervatoriumok, amelyek muszereivel meg az egyes impulzusokat sem lehetett megkulonboztetni, csupan valami radiozorejt fogtak. Ez mind egy-egy mozaikdarabja volt a rejtvenynek, hiszen, ahogyan azt Ellie Kitznek mondta, a Fold forog. Minden orszagban megprobalkoztak az impulzusok ertelmezesevel. De nehez dionak bizonyult. Meg azt sem tudta megmondani senki, kepekben vagy szimbolumokban erkezik-e az Uzenet.
Az ujsagok mar alig irtak masrol. Ujra meg ujra megcsamcsogtak azt a keves tenyt — a primszamokat, az olimpiai kozvetitest, egy osszetett, bonyolult uzenet letezeset —, ami rendelkezesukre allt. Egesz bolygonkon alig akadt mar valaki, aki ne hallott volna a Vegarol erkezo Uzenetrol.
Mire visszaertek az Argus-telepre, a kornyeket mar elleptek a parkolo autok, lakokocsik, satrak es rengeteg ember nyuzsgott kozottuk. Ejszaka az egykor oly elhagyatott San Augustin-fennsikot tabortuzek tucatjai boritottak fenyarba. Az orszagut menten taborozok legkevesbe sem a jomoduak kozul kerultek ki. Ellie-nek feltunt ket fiatal hazaspar. A ferfiak trikoban, szakadt farmerben voltak, kisse lotyogve jartak, ahogyan azt iskolaskorukban a szuleiktol ellestek, elenk beszelgetesbe merultek. Az egyikuk viharvert gyerekkocsit tolt, vidamkepu, keteves forma fiucska ult benne. A ferfiak mogott ket asszony jott, az egyikuk kezeben egy meg epp csak botladozo aprosag kis praclija, a masik erosen tolatott, latszott rajta, hogy egy-ket honap mulva ujabb elet kezdodik majd ketes bolygonkon.
Voltak itt Taosz kornyeki elkulonitett kozossegekben elo misztikusok, akik szentsegkent pszilobicint fogyasztanak, es albuquerque-i apacak, akik ugyanerre etanolt hasznalnak. Voltak cserzett boru ferfiak, ezer ranccal a szemuk korul, lathatoan egesz eletuket a szabadban toltottek, meg sapadt konyvmolyok a tucsoni Arizona Egyetemrol. Volt, aki selyem nyakkendot viselt, de volt, akinek olyan ezust madzag csillogott a nyakaban, amilyeneket — a feherek es az oslakosok kozti egykori, az utobbiakat kifoszto kereskedes kis viszonzasakeppen — vallalkozo kedvu navajok kinaltak csillagaszati aron. A Davis-Monthan legitamaszpontrol jott szabadsagos katonak ragtak a bagot es a gumit. Az az elegans osz ur a 900 dollaros oltonyben es hozzaillo szinu Stetson-kalapban feltehetoen foldbirtokos. Jottek ide emberek barakkokbol es felhokarcolokbol, meg viskokban, menhelyeken, parkolokban ejszakazo hajlektalanok is. Jottek azert, mert ugysem volt mas dolguk, de azert is, hogy majd elmeselhessek az unokaiknak: itt voltak. Egyesek kudarcert drukkoltak, masok csodat vartak. Lelkesito, jokedvu, eksztatikus, surgeto kialtasok harsantak a ragyogo delutani napfenyben. Alig nehany fej fordult az elhalado autooszlop fele. Minden kocsin ott viritott pedig: AZ EGYESULT ALLAMOK KORMANYANAK GEPKOCSIPARKJA.
Amint a 101-es teleszkop melletti, uj fokapu fele hajtottak, Ellie megpillantott egy fiatalembert. Hevenyeszett emelvenyen allt, elegge szep szamu tomeghez beszelt. A trikojan a Foldet egi villamok sujtottak, hasonlo trikot viseltek tobben is a tomegben. Amikor behajtottak a kapun, Ellie keresere a kocsi lehuzodott az ut melle, es megallt. Leengedtek az ablakot es hallgattak, mirol beszel a fiu. Hattal allt nekik, ok a hallgatosagra lattak. Az arcokbol itelve elragadja oket a szonok, gondolta Ellie.
A fiatalember a szonoklata kozepen tartott. — …, masok meg azt mondjak, hogy a tudosok lepaktaltak az Ordoggel, eladtak neki a lelkuket. Ezekben a teleszkopokban, mindegyikben, ertekes dragakovek vannak elrejtve. — A 101-es teleszkop fele intett. — Ezt meg maguk a tudosok is elismerik. Azt mondjak, ez az Ordog reszesedese az uzletbol.
— Vallasi huliganizmus — morogta Lunacsarszkij soteten, es turelmetlenul furkeszte az utat elottuk.
— Ne, ne menjunk meg — kerte Ellie, kivancsi kis mosollyal.
— Vannak olyan emberek — vallasos, istenfelo nepek —, akik szerint ez az Uzenet az urbol jon, artalmas lenyektol, idegenektol, akik artani akarnak nekunk, akik az emberiseg ellensegei. — Az utolso szavakat mar harsogta, aztan kis hatasszunetet tartott. — De annyi bizonyos, hogy mindannyiotoknak elege van mar a hamissagbol, ennek a tarsadalomnak a rothadasabol, amelyet az esztelen, gatlastalan, istentelen technika zuditott rank. En nem tudhatom, kinek van igaza. En nem tudom nektek megmondani, mi ez az Uzenet es kitol jon. Magam is tele vagyok ketelkedessel. De azt tudom, hogy a tudosok meg a politikusok meg a burokratak etetnek. Nem mondanak el nekunk mindent. Mint mindig, most is atvagnak bennunket. Isten a tudoja, mar tul regota hallgatjuk a hazugsagaikat, turjuk a hamissagukat.
