szivesen. Ellie melegen, otthonosan erezte itt magat. Mivel a meteorologia szep idot josolt, sem esokopenyt, sem esernyot nem hozott.
Lathatoan Vaygay sem cipelt magaval semmit. Most epp temat valtott: — A baratnom, Mira — szolalt meg —, sztriptizgorl — igy mondjak, ugye? Itt maguknal Amerikaban szakmai talalkozokon szokott fellepni. Meselte, hogy amikor ketkezi munkasok elott vetkozik szakszervezeti kongresszusokon meg ilyesmiken — teljesen bevadulnak, tisztessegtelen ajanlatokat rikoltoznak, es a szinpadon akarnak rarohanni. De amikor pontosan ugyanazt a musort orvosoknak vagy ugyvedeknek mutatja be, azok rezzenestelenul ulnek. Annyit lat neha, hogy egyik-masik megnyalja a szaja szelet. Marmost, kerdem en: egeszsegesebbek lennenek a jogaszok a vasmunkasoknal?
Mindenki tudta, hogy Vaygay noismeroseinek kore igen vegyes. Olyan extravagansan, nyilt oszinteseggel kozeledett a nokhoz — kiveve valamilyen okbol ot, ami egyreszt tetszett Ellie-nek, masreszt bosszantotta is —, hogy nyugodtan mondhattak nemet, anelkul, hogy ezaltal kenyelmetlen helyzetbe kerultek volna. Sokan mondtak igent neki. Megis, amit most Mirarol hallott, kicsit varatlanul erte Ellie-t.
Az egesz delelottot azzal toltottek, hogy meg egyszer vegigmentek a jegyzeteiken, osszehasonlitottak oket, es ertelmezni probaltak az uj adatokat. A szuntelen folyamban erkezo Uzenet fontos uj szakaszba valtott. Diagramok erkeztek a Vegarol, olyan modon, ahogyan az ujsagoknak tavmasoljak a fotokat. A kepmezot apro feketefeher pontok sorai toltottek ki, a pontok szama ket primszam eredmenye volt. Primszamokbol allt az Uzenet egy resze is megint. Rengeteg ilyen diagram erkezett, egyik a masik utan, de nem a szoveg kozott. Olyan volt, mint egy hangos illusztracio-fuggelek egy konyv vegen. A diagramok hosszu sora utan egyszer csak ujra folytatodott a megfejthetetlen szoveg. Nehany diagram alapjan ugy latszott, Vaygay-nek es Arhangelszkijnek igaza van, az Uzenet, legalabbis reszben egy gepezet megepitesehez szukseges utasitasokat es muhelyrajzokat tartalmaz. A gepezet rendeltetese ismeretlen. Holnap az Uzenet Vilagkonzorcium plenaris ulest tart az Elysee Palotaban. Vaygay meg o most eloszor fogjak tajekoztatni a reszletekrol a konzorciumban reszt vevo tobbi nemzet kepviseloit. De mar eddig is suttogtak a gep-hipotezisrol.
Az ebed elejen Ellie roviden osszefoglalta Vaygay-nek a beszelgetest Josszal es Rankinnel. Vaygay figyelmesen hallgatta, de nem kerdezett semmit. Mintha Ellie valamilyen szemelyes, illetlen eloiteletet gyonta volna meg neki, es ezzel asszociaciok lancolatat inditotta volna el Vaygay-ben, aki hirtelen atugrott egy masik temara.
— Szoval van egy baratnoje, Miranak hivjak es nemzetkozi szinvonalu sztriptiztancosno?
— Miota Wolfgang Pauli, mikozben a Folies-Bergere musorat nezte, felfedezte a Kizaras Elvet, fizikus leven mindig szakmai kotelessegemnek ereztem, hogy annyiszor jojjek Parizsba, ahanyszor csak tehetem. Ez affele tiszteletadas Paulinak. De sajnos nem sikerul meggyoznom az otthoni illetekeseket, ugyan engedelyezzek, hogy kizarolag ebbol a celbol utazgathassak. Rendszerint inteznem kell valami foldhozragadt fizikusmunkat is. De az ilyen letesitmenyekben Miraval is ott ismerkedtem meg — a termeszet gyermeke vagyok, azt lesem, hova kell odavagni.
Erzelmektol futott hangja hirtelen targyilagos lett. — Mira szerint az amerikai szakemberek szexualis gatlasokkal kuzdenek, ketelyek es buntudat gyotri oket.
— Ne mondja. Es az orosz szakemberekrol mi a velemenye Miranak?
— Hat, ebbol a fajtabol csak egyet ismer, engem. Igy aztan termeszetesen igen jo velemenye van roluk. Az az erzesem, sokkal szivesebben toltenem vele a holnapi napot.
— De hat minden baratja ott lesz a konzorcium ulesen — jegyezte meg Ellie konnyeden.
— Igen, es orulok is, hogy ott lesznek — Vaygay valasza kicsit bizonytalan volt.
— Vaygay, mi aggasztja magat?
A tudos sokaig hallgatott, aztan tole szokatlanul, kisse habozva szolalt meg. — Talan nem is aggodalomrol van szo. Talan csak meggondolasokrol… Mi lesz, ha az Uzenet tenyleg valami gepezet tervrajza? Megepitjuk? Ki fogja megcsinalni? Mindannyian, egyutt? A konzorcium? Az Egyesult Nemzetek? Nehany egymassal versengo nemzet? Mi lesz, ha csillagaszati osszegekbe kerul? Ki fizet erte? Miert akarnak finanszirozni? Mi lesz, ha nem fog mukodni? Vajon a gepezet megepitese nem sertene-e valamelyik orszag gazdasagi erdekeit? Vagy mas erdekeiket?
Mikozben aradtak belole a kerdesek, Lunacsarszkij kitoltotte a poharukba a maradek bort a palackbol. — Ha meg is ismetlik az Uzenetet, es ha teljesen meg is fejtjuk, mennyire tokeletesen tudjuk le forditani? Tudja, mit mondott Cervantes? Hogy forditast olvasni olyan, mintha egy szottes visszajaban gyonyorkodnenk. Talan nem is lehet tokeletesen leforditani az Uzenetet. Akkor a gepet sem fogjuk tokeletesen megepiteni. Es bizhatunk benne, hogy valoban minden adat rendelkezesunkre all? Lehet, hogy nagyon fontos informaciok mas, altalunk meg nem felfedezett frekvenciakon erkeznek!
— Tudja, Ellie, feltetelezem, az emberek nagyon ovatosan bannak majd ezzel a gepepitessel. De akar mar holnap akadhat valaki, aki surgetni kezdi, hogy azonnal epitsuk meg — ugy ertem, rogton, amint megkaptuk a rejtjelkulcsot es megfejtettuk az Uzenetet, felteve, hogy egyaltalan eljutunk odaig. Az amerikai kuldottseg mit fog javasolni?
— Nem tudom — mondta Ellie lassan. Eszebe jutott valami. Roviddel az utan, hogy a diagramhalmazt megkaptak, der Heer kerdezgetni kezdte, vajon a Fold gazdasagi helyzete es technikai szinvonala elegendo lesz-e a gep megepitesehez? Ellie nem sok joval tudta biztatni egyik tekintetben sem. Aztan arra gondolt, mennyire elfoglalt es neha kifejezetten ideges volt Ken az utobbi hetekben. A felelosseg, ami ebben az ugyben ra nehezedik, persze…
— Der Heer doktor es Kitz ur abban a szallodaban laknak, ahol maga?
— Nem, az Embassyben.
Ez mindig ugyanigy volt. A szovjet gazdasag helyzete es a felismert szuksegszeruseg miatt, hogy a Szovjetunionak fogyasztoi javak helyett haditechnikai eszkozoket kell vasarolnia, a nyugatra latogato oroszoknak vajmi keves penz lapult a zsebukben. Meg kellett elegedniuk masod— es harmadosztalyu hotelekkel, fizetovendegszobakkal, mig nyugati kollegaik hozzajuk kepest luxuskorulmenyeket elveztek. Rendkivul kenyelmetlen erzes volt ez mind az orosz, mind az amerikai tudosoknak. Viszonylag szereny ebedjuket Ellie gond nelkul kifizeti, a Szovjetunio tudomanyos ranglistajanak elen allo Vaygay-nek viszont oriasi kiadas volna. De mi is hangzott itt el…
— Beszeljunk nyiltan, Vaygay. Mit akar mondani? Attol tart, hogy Ken es Mike Kitz cserbenhagynak bennunket?
— Attol tartok, hogy a kovetkezo nehany nap alatt meg korantsem idoszeru vitakat fogunk hallani valaminek a megepiteserol, aminek a megepitesehez nem eleg a tudasunk. A politikusok azt hiszik, mindentudok vagyunk. Valojaban szinte semmit nem tudunk. Ez a helyzet veszelyesse valhat.
Ellie-nek vegre derengeni kezdett, hogy Vaygay szemelyes felelosseget erez az Uzenet megfejteseert. Aggasztja, hogy ha a dolog katasztrofaba torkollik, az az o lelken fog szaradni. Hat persze, Vaygay-nek nincsenek szemelyes inditekai.
— Akarja, hogy beszeljek Kennel?
— Ha jonak latja. Maganak barmikor van ra lehetosege, nem? Nem kerdes, hanem targyilagos tenymegallapitas volt.
— Csak nem feltekeny, Vaygay? Azt hiszem, maga elobb rajott, mit erzek Ken irant, mint en magam. Tudja, amikor legutobb az Argus-telepen jart. Ken meg en az elmult ket honapot tobbe-kevesbe egyutt toltottuk. Valami kifogasa van ellene?
— Ugyan, Ellie, dehogy. Nem vagyok en sem az edesapja, sem feltekeny szerelmes. Oszinte szivembol kivanom, hogy nagyon boldog legyen. Csak az a baj, hogy van egy sereg kellemetlen lehetoseg.
De bovebben nem fejtette ki, mire gondol.
Megint nekilattak megbeszelni nehany diagram lehetseges pillanatnyi ertelmezeset, a vendegloasztalt elboritottak a nyomatok. Piheneskeppen kicsit politizaltak is — beszelgettek a del-afrikai krizis megoldasara szuletett Mandala-elv korul Amerika-szerte dulo vitarol, meg az egyre elesedo szocsatarol a Szovjetunio es a Nemet Demokratikus Koztarsasag kozott. Mint mindig, mind Arroway, mind Lunacsarszkij nagyon elvezte, hogy szidhatjak orszagaik kulpolitikajat, ki-ki a magaet. Ez sokkal szorakoztatobb volt, mintha egymaset szidjak, ami ugyanolyan konnyen ment volna. Mikozben a hagyomanyos huzakodas folyt koztuk azon, hogy ki fizessen, Ellie eszrevette, hogy kint a zapor szemerkelo esove csitult.
Mostanra a Vegarol erkezo Uzenet hire mar a Fold nevu bolygo legeldugottabb zugaiba is eljutott. Azok, akik azt sem tudtak, hogy letezik radioteleszkop es eletukben sem hallottak primszamokrol, egy hangrol meseltek,
