amely a csillagokbol jon, furcsa lenyekrol — nem igazan emberek, de nem is igazan istenek —, akikrol kiderult, hogy ott elnek valahol az ejszakai egbolton. Nem a Foldrol szarmaznak. A csillagot, amely az otthonuk, jol latni, meg teliholdnal is. A kulonfele szektak valtozatlan hevesseggel magyarazgattak a dolgot, de most mar — vitathatatlanul vilagszerte — csodavaro vagy eppen csodatol rettego hangulat uralkodott el. Valami valtozik, valami csodaval hataros tortenik. Uj lehetosegek tarulnak elenk. Mindenki erezte az uj idok szelet.
— Az emberiseg felsobb osztalyba lep — irta egy amerikai ujsag tollnoka.
Az univerzumban rajtunk kivul is vannak ertelmes lenyek. Kommunikalni tudunk veluk. Valoszinuleg idosebbek, feltehetoen bolcsebbek is nalunk. Bonyolult, sokoldalu tudast rejto egesz konyvtarakat kuldenek nekunk. Mindenfele varakozas erzodott, minden pillanatban bekovetkezhetett egy vallasoktol fuggetlen kinyilatkoztatas. Mire az osszes tudomanyok szakembereit aggodalom fogta el. A matematikusok azon aggodtak, vajon milyen elemi felfedezes kerulhette el a figyelmuket. Vallasi vezetok azon, hogy barmennyire idegenszeruek lesznek is a vegai erkolcsi tanok, keszseges kovetokre fognak talalni, kulonosen a tajekozatlan fiatalsag koreben. A csillagaszokat az nyugtalanitotta, hogy jol ertelmeztek-e a kozeli csillagokkal kapcsolatos alapveto jelensegeket. Politikusok es kormanyfok azon toprengtek, hogy egy felsobbrendu civilizacio esetleg teljesen mas kormanyzati rendszereket tart celszerunek. Barmit is tudjanak a vegaiak, az o tudasukat nem a mi emberi fogalmaink, a mi tortenelmunk, a mi biologiank alakitotta. Mi lesz, ha kiderul, hogy sok minden, amit mi gondolunk, felreertesen alapul, specialis eset, logikai bukfenc? Elismert szakertok nekialltak ujra vegiggondolni szakmajuk alapjait.
A szuk kort erinto szakmai idegeskedes azonban beleveszett abba az altalanos, mamorito erzesbe, hogy az emberi faj csodalatos uj kalandja kezdodik, hogy merfoldkovet hagyunk el, hogy uj korszakba lepunk — amit meg megsokszorozott a kozelgo harmadik ezredfordulo. Elofordultak meg itt-ott politikai konfliktusok, koztuk sulyosak is, mint peldaul a szunni nem akaro del-afrikai valsag. De erezhetoen alabbhagyott a soviniszta szajtepes es a gyermeteg, onimado nacionalizmus. Az emberek kezdtek az emberi fajban gondolkozni, radobbentek, hogy szerte a Foldon hangyanyi lenyek milliardjai elnek, akik most kozosen kapnak egy soha nem latott, oriasi lehetoseget, vagy kozosen kerulnek sulyos veszelybe. Sokak szamara abszurdnak latszott, hogy egy felmerhetetlen folenyben levo, nem emberi civilizacio letezesenek tudataban a mostani nemzetallamok folytassak gyilkos viszalykodasukat. A remeny halvany fuvallata lengte be a vilagot. Egyesek, akiknek ez szokatlan volt, felreertelmeztek — ok bizonytalansagnak, esetleg felelemnek tartottak.
Az Uzenet Vilagkonzorcium elso plenaris ulesere erkezo kuldottsegek olyan szivelyes legkorre szamithattak, amilyenre az elmult evszazadokban nem volt pelda.
Az ulesen ott volt minden nemzet, ha csak maroknyi adattal is rendelkezett az Uzenetrol. A tudomanyos es politikai kuldottek mellett meglepo modon sok orszag katonai vezetese is kepviseltette magat. Nehany allam kuldottseget a kulugyminiszter vagy maga az allamfo vezette. Nagy-Britannia kuldottei kozott ott volt Boxforth vikomt, a lordpecsetor — micsoda nevetseges meltosag, gondolta Ellie. A szovjet kuldottseg elen B. J. Abukhimov, a Szovjetunio Tudomanyos Akademiajanak elnoke allt, kiseroi kozul fontos szerepe volt a kozepnehezipari miniszternek, Gotszridzenek es Arhangelszkijnek. Az Egyesult Allamok elnokenek kivansagara az amerikai kuldottseget der Heer vezette, bar a kuldottsegnek olyan tagjai voltak, mint Elmo Honicott kulugyi allamtitkar, es az elharitastol a tobbi kozott Michael Kitz is.
Egy hatalmas, reszletes terkepen feltuntettek az osszes radioteleszkop helyet a Foldon, a szovjet jelkoveto tengerjaro hajokat is beleertve. Ellie erdeklodve nezett korul a francia elnoki rezidenciahoz es irodaepuletekhez nemreg hozzaepitett, hatalmas konferenciateremben. A heteves idotartamra megvalasztott, tisztjet masodik eve betolto elnok mindent elkovetett, hogy a tanacskozas sikeret biztositsa. A hosszu ivekben huzodo, fenyes mahagoni asztallapokban es a falitukrokben szamtalan arc, nemzeti zaszlocska es nepviselet tukrozodott. A politikusok es a katonak kozul Ellie nemigen ismert senkit, de szinte minden kuldottsegben felfedezett legalabb egy ismeros tudost vagy mernokot. Azok ott Annunziata es Ian Broderick Ausztraliabol; Fredirka Csehszlovakiabol; Braude, Crebillon es Boileau itteniek, franciak; Kumar Chandrapurana es Devi Sukhavati Indiabol jottek; Hironaga es Matsui Japanbol erkezett… Ellie eszrevette, hogy kulonosen a japanok kozott sokkal tobb a gepeszmernok-gepgyarto, technologus- szakember, mint a radiocsillagasz. Miutan felmerult a gondolat, hogy az ules temaja esetleg egy hatalmas gep megalkotasa lehet, az utolso pillanatban megvaltoztattak a kuldottsegek osszetetelet.
Meglatta Malatestat is, Olaszorszagbol; aztan megpillantotta a politikaba beleszedult fizikust, Bedenbaugh-t, Clegget, es egy az europai vendeglok asztalain szokasos angol zaszlocska mogott felfedezte az elenken tarsalgo, tiszteletre melto Arthur Chatost. Az ott Jaime Ortiz, Spanyolorszagbol; ott meg a svajci Prebula, ami azert meglepo, mert Ellie ugy tudta, Svajcnak nincs is radioteleszkopja; Bao, aki olyan csodalatosan hozta ossze Kinaban a radioteleszkophalozatot; a sved kuldottsegben meg Wintergaden. Meglepoen sokan jottek Szaud-Arabiabol, Pakisztanbol meg Irakbol. No es persze, az meg ott a szovjet kuldottseg, Nagya Rozsgyesztvenszkaja es Genrik Arhangelszki] eppen szivbol kacagnak valamin.
Ellie tekintete Lunacsarszkijt kereste, vegul a kinai kuldottek koreben latta meg. Eppen kezet razott Yu Renqionggal, a Pekingi Radioobszervatorium igazgatojaval. Eszebe jutott, hogy ezek ketten nagyon meleg baratsagot kotottek abban az idoben, amikor Kina es a Szovjetunio szorosan egyuttmukodtek. A ket orszag kozott kesobb kitort ellensegeskedes aztan megszakitotta minden kapcsolatukat, a neves kinai tudosoknak csaknem ugyanugy megnehezitik meg most is, hogy kulfoldre utazhassanak, akarcsak kollegaiknak a Szovjetunioban. Ellie tudta, hogy a ket barat vagy negyedszazad ota most talalkozik eloszor.
— Ki az a ven kinai, akivel Vaygay epp jattol? — a kerdes stilusabol arra lehetett kovetkeztetni, hogy Kitz igyekszik konnyedebb hangot megutni. Az utobbi napokban ritkan fordult elo ilyesmi — Ellie nem talalta biztatonak a fejlemenyt.
— A pekingi obszervatorium igazgatoja, Yu.
— Azt hittem, ezek legszivesebben egymas torkanak esnenek.
— A vilag, Michael — mondta Ellie —, jobb is, meg rosszabb is, mint ahogyan maga elkepzeli.
— Hat, ami a “jobbat” illeti, lehet, hogy igaza van — felelte Kitz. De a “rossz” ugyeben maga meg gyenge kezdo sem lehet hozzam kepest.
Franciaorszag elnoke udvozolte a megjelenteket (kisse meglepo modon, az elnok maradt is, vegighallgatta a nyitoeloadasokat), majd der Heer es Abukhimov — a konferencia tarselnokei — vezetesevel megtargyaltak a napirendet es ismertettek a kozerdeku tudnivalokat. Ezutan Ellie es Vaygay egyutt osszegeztek az eddigi adatokat. Igyekeztek nem tulsagosan szaknyelven fogalmazni, hogy a jelenlevo politikusok es katonak is megertsek. Amit a radioteleszkopok mukodeserol, meg a kozeli csillagok Fold koruli eloszlasarol elmondtak, mar sokszor elhangzott; ugyanigy a palimpszeszt jellegu Uzenet tortenete is. Duettkent eloadott ismertetesuk vegen a minden kuldottseg elott ott levo kepernyokon attekintest mutattak be a kozelmultban kapott diagramanyagrol. Ellie aprolekosan elmagyarazta, hogyan ertelmezheto at a polarizacios modulacio nullak es egyesek szakadatlan soraba, ezekbol hogyan alakul ki kep, es hogy a legtobb esetben mennyire nincs halvany fogalmuk sem rola, mit is abrazolhat a kep.
Szaporodtak az adatpontok a komputerek kepernyoin. Ellie nezte, hogyan tukrozodnek feherben, borostyanszinben es zoldben az arcok a most reszben besotetitett teremben. A diagramok indasan szetagaztak, egybefonodtak, elnagyolt, szinte illetlen biologiai formakra emlekeztettek; felvillant egy pompas, szabalyos dodekaeder is. Oldalak hosszu sora a legaprobb reszletekig pontosan kidolgozott, haromdimenzios konstrukciova allt ossze, lassan forgott. A rejtelyes targyak kepeihez erthetetlen kepalairasok tartoztak.
Vaygay Ellie-nel is nyomatekosabban hangsulyozta a bizonytalansagokat. Mindazonaltal, mondta, szerinte most mar ketsegtelen, hogy az Uzenet egy gepezet epitesenek muszaki leirasa. Egy szoval sem emlitette, hogy eloszor benne es Arhangelszkijben merult fel, hogy az Uzenet muhelyrajzokat tartalmazhat. Ellie megragadta az alkalmat, hogy a tenyt a nyilvanossag elott leszogezze.
Az utobbi nehany honapban Ellie-nek rengeteg eloadast kellett tartania a temarol. Mar tudta, hogy mind a hozzaerto, mind a laikus hallgatosagot nagyon erdeklik az Uzenet megfejtesere tett kiserletek legaprobb reszletei is, es hogy alig varjak, hogy vegre szert lehessen tenni a rejtjelkulcsra, bar annak a letezeset is csak feltetelezni lehetett. De ez a mostani hallgatosag, ugy gondolta, bizonnyal higgadtan fogadja majd a kozleseket. Nem szamitott hat arra, ami tortent. Vaygay-jel felvaltva vettek at egymastol a szot. Amikor befejeztek, szunni nem akaro, dorgo tapsvihar rengette meg a termet. A szovjet es a kelet-europai kuldottsegek azonos utemben tapsoltak, szivveresszeruen vagy ket-haromszazszor csaptak ossze a tenyeruket. Az amerikaiak meg a tobbiek tetszesnyilvanitasa nem volt osszhangban, tapsuk feher zaj-tengerarkent, hullamokban hompolygott. Ellie-t szokatlan boldogsag fogta el, megsem tudta megallni, hogy egy pillanatra elgondolkodjon a nemzeti vonasokon. Az amerikaiak egyenisegek, az oroszoknak mindent kollektivan kell csinalniuk. Es az amerikai, jutott eszebe, ha tomegbe kerul, igyekszik a leheto legtavolabb huzodni a szomszedaitol, az oroszok meg eppen tamaszkodni
