ralattak a Vegara. Es mit jelenthet, hogy a szoveg a 10000-es nagysagrendu oldalszamokkal kezdodik? Lehet, hogy az elso 10 000 oldal elveszett? Lehet, hogy csak az elmaradott Foldon szokas a konyvek oldalszamozasat 1-gyel kezdeni? Lehet, hogy a folyamatos szamok megsem oldalszamozast jelentenek, hanem valami mast? Vagy pedig — es ez a gondolat aggasztotta Ellie-t leginkabb — valamilyen alapveto, elore nem lathato kulonbseg lenne az emberi gondolkodasmod es az idegeneke kozott? Ha igy lenne, az nagyon megnehezitene a konzorciumnak az Uzenet megerteset, fuggetlenul attol, van-e hozza kulcs vagy nincs.
Az Uzenet pontosan ismetlodott, sehol nem hianyzott belole semmi, es senki sem ertett belole egyetlen hangot sem. Marpedig teljesen valoszinutlennek tunt, hogy a kuldo civilizacio, mely minden mas tekintetben olyan korultekintonek bizonyult, epp a megfejtes kulcsarol feledkezett volna meg. Az olimpiai adas visszakuldese, a Gep belso elrendezese teljesen emberszabasu gondolkodasmodra vallott. Nem valoszinu, hogy miutan ennyi faradsagot fektettek a Gep megtervezesebe es a tervek elkuldesebe, ne gondoskodtak volna arrol is, hogy az emberek meg is erthessek. Csak az lehet, hogy az emberek valamit nem vesznek eszre. Lassan altalanossa valt a velemeny, hogy a palimpszesztnek van egy negyedik retege is. De hol?
Ellie egy ido utan ugy dontott, hogy segitsegre van szuksege.
A Tulaj kiserot kuldott elejuk, feltunes nelkul jutottak be Enlil Kapujan. Az allambiztonsagiak a kiseret ellenere — vagy tan eppen miatta — resen voltak.
A Nap meg nem aldozott le teljesen, de a sikatorokban mar rez olajmecsek pislakoltak, itt-ott faklyalang vilagitotta meg az utat. Egy olivaolajbolt bejaratanak ket oldalan egy-egy oriasi amfora allt, kenyelmesen elfert volna bennuk egy jol megtermett ember. A ceger feliratok ekirast ideztek. Egy kozepuletet csodalatos relief diszitett: oroszlanvadaszat Asszurbanipal idejebol. Amikor Asszur Templomahoz ertek, a tomegben mozgolodas tamadt, es a kisero utat tort nekik. Ellie-nek most kituno kilatasa nyilt a faklyak megvilagitotta ut vegen magaslo Zikkuratra. Sokkal fensegesebb volt, mint a kepeken, lelegzetelallito. Hirtelen harcias dallam harsant, valamilyen szokatlan rez hangszeren fujtak, lovas harci szeker duborgott el mellettuk, rajta harom ferfi, a kocsihajto frigfai sityakban. Ahogyan a Genezisnek a mult kodebe veszo torteneteit kozepkori festmenyeken abrazoltak, ugy burkoltak felhomalyba alacsonyan jaro felhok a Zikkurat csucsat. Istar Utjarol egy mellekutcacskaba fordultak, es odaertek a Zikkurathoz. A maganliftben a kisero a legfelso gombot nyomta meg, “Negyven”, ez allt rajta. Nem szam, hanem igy, betuvel kiirva. Aztan, hogy senkiben ne maradhassanak ketsegek, felvillant egy uvegtablan: “Az istenek”.
Hadden ur azonnal itt lesz. Kivan-e inni valamit, amig varakozik? Mivel eszebe jutott a hely rossz hire, Ellie inkabb nem kert semmit. Innen fontrol belatta egesz Babilont — oriasi latvany, ahogy mindenkitol hallotta is. Fantasztikus rekonstrukcioja egy hajdan volt kor reg romma lett pompas varosanak. Napkozben egyik busz erte a masikat, muzeumlatogatok, neha iskolasgyerekek is, es rengeteg turista ozonlott be Istar Kapujan, korhu jelmezbe bujtak, kezdodhetett az idoutazas. Hadden a teljes nappali bevetelt New York City es Long Island jotekonysagi intezmenyeinek adomanyozta. A nappali Babilon-nezesek rendkivul nepszeruek voltak, reszben azok kozott, akiknek tisztes lehetoseget nyujtott, hogy korulnezhessenek a helyen, ahova ejszaka eljonni almukban sem juthatott volna eszukbe. Vagyis hat — almodozni azert talan almodoztak rola.
Sotetedes utan a Babilon affele felnotteknek valo vidamparkka valt, csakhogy olyan hatalmas meretekben, olyan luxusszinten, olyan fantaziadusan, hogy a hamburgi Reeperbahn elbujhatott mellette. New Yorkban es kornyeken nem volt ehhez foghato latvanyossag, es persze ekkora haszonnal jaro vallalkozas sem. Mindenki tudta, hogyan vette ra Hadden a New York-i varosatyakat, hogyan lobbizta ki, hogy a helyi es az allami prostitucio-ellenes torvenyeket “enyhitsek” a szamara. Manapsag Manhattan kozepebol alig feloras vonatozassal el lehetett jutni Istar Kapujahoz. A biztonsagiak riogatasa ellenere Ellie ragaszkodott hozza, hogy vonattal menjen, es azt tapasztalta, hogy a latogatoknak legalabb egyharmada no. Itt nem voltak falfirkak, attol sem kellett tulzottan tartani, hogy kiraboljak az embert, de a feher zaj joval erosebb volt, mint a New York-i varosi metro szerelvenyein.
Hadden ugyan tagja volt a Mernoki Tudomanyok Akademiajanak, de Ellie nem emlekezett ra, hogy valaha is reszt vett volna valamelyik ulesukon, igy Ellie meg soha nem latta. Hadden arcat azonban a Reklamtanacs ellene folytatott hadjarata kovetkezteben nehany eve sokmillionyi amerikainak volt modja megismerni. “Az antiamerikai”, ez allt a cseppet sem hizelgo portre alatt. A gondolataibol felrezzent Ellie megis kicsit visszahokolt, amikor varatlanul alacsony, kover ferfi termett elotte, es a kezet nyujtotta.
— Jaj, ne haragudjon. Sohasem fogom megerteni, hogyan ijedhet meg tolem valaki.
A hangja meglepoen dallamosan csengett. Eszebe sem jutott bemutatkozni, hivo mozdulattal intett az ajto fele, amelyen az iment belepett. Ellie ugy velte, a jelen korulmenyek kozott elegge nehezen kepzelheto el, hogy valamilyen szenvedely-bunteny aldozatava valhatna, ezert szo nelkul kovette a szomszed szobaba.
Hadden egy asztalhoz vezette. Egy Babilonnal valamivel kevesbe impozans osi varosnak a legaprobb reszletekig kidolgozott, pompas modellje allt rajta.
— Pompeji — mondta Hadden magyarazolap. — Kulcspontja a stadion. Miota az okolvivast korlatoztak, Amerikaban nincs tobbe egeszseges, vert kovetelo sport. Nagyon fontos dolog pedig. Lecsapolja a felesleges merget a nemzet verkeringesebol. Minden terv kesz, minden jovahagyas megvan, es erre most ez tortenik.
— Mi az az “ez”?
— Nem engedelyezik a gladiator-viadalokat. Most kaptam a hirt Sacramentobol. Benyujtottak egy torvenyjavaslatot, hogy Kaliforniaban tilos legyen mindenfajta gladiator-jatek. Azt allitjak, tulsagosan eroszakos dolog. Bezzeg a felhokarcolok epiteset engedelyezik, pedig jol tudjak, hogy minden ilyen epitkezes soran elveszitenek ketharom embert a szerkezetszerelok kozul. Tudjak a szakszervezetek, tudjak az epittetok, megis epitik az irodahazakat az olajtarsasagoknak meg a Beverly Hillsen lakni vagyo ugyvedeknek. Persze, nalunk is ramennenek egyparan. De nalunk inkabb a haromagu szigony meg a halaszhalo jarja, nem a tor. Azok a torvenyhozok visszaelnek a hatalmukkal.
Nagy bagolyszemevel meroen bamult Ellie-re, es o is megkinalta itallal, de Ellie most sem fogadta el. — Szoval, maga a Geprol akar velem beszelni, es en is a Geprol akarok beszelni magaval. Kezdje maga. Akarja tudni, hol a rejtjelkulcs?
— Segitseget akarunk kerni attol a nehany embertol, aki esetleg hozza tudna szolni a dologhoz. Gondoltuk, hogy mivel maga rekorder a talalmanyok teren — es mivel a szovegfelismero chipjenek is resze van a felismeresben, hogy az Uzenet ismetlodik —, hogy talan kepes lenne a vegaiak fejevel gondolkodni, es rajonni, hogy az o helyukben maga hova tette volna a rejtjelkulcsot. Tudjuk, hogy nagyon elfoglalt, es elnezeset kerem, hogy…
— Ne, ne, hagyja. Nincs miert. Az igaz, hogy sok a dolgom. Rendbe akarom tenni az ugyeimet, mert nagy valtozasok elott allok…
— Az evezredfordulo miatt? — Ellie elkepzelte, amint Hadden szetosztogatja a szegenyek kozott az S.R. Hadden and Companyt, a Wall Street-i brokerkozpontot; a Genetic Engineering Inc.-et; a Hadden Cyberneticst; es a Babilont.
— Nem egeszen errol van szo. Nem. Jo jatek volt toprengeni egy kicsit. Jolesett, hogy hozzam fordultak. Alaposan megnezegettem a diagramokat. — Az iroasztalra mutatott, ahol egymas hegyen-hatan hevert a nyolc kotet. — Csuda dolgok vannak bennuk, de nem hiszem, hogy a rejtjelkulcs valahol itt rejlene. Semmikeppen sem a diagramokban. Tulajdonkeppen nem tudom, miert gondoljak, hogy a kulcsnak benne kell lennie az Uzenetben? Talan a Marson vagy a Pluton hagytak, vagy az Oort felhoben, es majd csak evszazadok mulva akadunk ra. Amit most tudunk, az az, hogy van egy csodalatos Gep, megvannak a muszaki rajzai, es van hozza vagy harmincezer oldalnyi magyarazoszoveg. Azt azonban nem tudjuk, kepesek lennenk-e megepiteni a szerkezetet, ha el tudnank olvasni. Ezert varunk nehany evszazadot, kozben fejlesztjuk a technikankat, annak biztos tudataban, hogy elobb vagy utobb meg tudjuk majd epiteni. Az, hogy nincs a kezunkben a megfejtes kulcsa, osszekot bennunket a jovo generaciokkal. Az emberiseg kapott egy feladvanyt, amelynek a megoldasahoz generaciok kellenek. En ezt nem talalom olyan szornyu gondolatnak. Jot tehet nekunk. Talan hibat kovet el azzal, hogy annyira keresi a rejtjelkulcsot. Lehet, hogy jobb lenne, ha nem talalna meg.
— Szo sem lehet rola! Meg kell talalnom a kulcsot, minel hamarabb. Nem tudhatjuk, meddig varhatunk vele. Ha leteszik a kagylot, mivel semmi valasz a vonalban, az rosszabb, mintha soha nem is hivtak volna.
— Hat, lehet, hogy igaza van. En mindenesetre annyi mindenfele lehetosegen gondolkoztam, amennyi csak kitelt tolem. Mondok majd maganak egy csomo kevesse eredeti otletet, utana pedig egy teljesen eredetit. Az elso a kevesse eredetik kozul: a rejtjelkulcs benne van az Uzenetben, de egeszen mas adatkozlesi sebesseggel erkezik. Tetelezzuk fel peldaul, hogy orankent egy bittel jott valamilyen informacio — felfedeztek volna?
— Teljesen biztosan. Minden esetben rutinszeruen ellenorizzuk az esetleges hosszu idotartamu vetelt is. De ha orankent egy bittel erkezne, az is csak — lassuk, mennyi — tiz, legfeljebb huszezer bit, aztan az Uzenet
