biologiai masinerian tulmenoen egy gyermeket arra, mi az, hogy szeretet? Itt van…
Ellie szemelyi hivoja csiripelni kezdett. Biztosan Ken akarja vele kozolni az olyannyira vart hireket. Ha tenyleg o az, hat jo soka tartott az ertekezlet. Mindazonaltal lehet, hogy jo hireket mond. Figyelte a folyekony kristalyon kirajzolodo betuket es szamokat: Ken hivatali telefonszama. A kozelben sehol nem latott telefonfulket, de alig par perc telt bele, le tudtak inteni egy taxit.
— Nagyon sajnalom, hogy ilyen hirtelen itt kell hagynom — mentegetozott Ellie. — Igazan nagyon erdekes volt a beszelgetesunk, es en is el fogok gondolkozni a kerdeseken, amelyeket maga tett fel nekem… De meg valamit akart kerdezni, nem?
— De igen. Hol vannak a tudomanyban biztositekok arra, hogy egy tudos ne kovethessen el bunt?
HARMADIK RESZ
A Galaxis
Rovom hat en a vegtelen tajakat
Es tudom, orokke van remeny
Annak, kit
Te formaltal a porbol,
Tarsaul az orokkevalosagnak.
Holt-tengeri tekercsek
CSUPASZ SZINGULARITAS
…a meglepetes lepcsoin megyunk fel a Paradicsomba.
Hullottak. A dodekaeder otszogletu lapjai attetszoekke valtak, a teto es a padlozat is. Alul-felul lathatova lett a szerves szilikathalos szerkezet, az erbiumtartok mintha remegtek volna a terhelestol. Mindharom benzel eltunt. A dodekaeder hosszu, sotet alagutban zuhant sebesen, az alagut szuk volt, a dodekaeder epp hogy csak elfert benne. A gyorsulas 1 g korul lehetett. Ellie arccal a menetiranynak ult, hatraszorult az ulestamlanak, szemben Devi kicsit eloredolt. Lehet, hogy megis csak kellettek volna bekotohevederek.
Nehez volt szabadulni a gondolattol, hogy a Fold kergebe furodnak, egyre beljebb tartanak, a Fold izzo, folyekony vasmagja fele. Vagy hogy esetleg egyenesen a… Ellie probalta ugy elkepzelni a valoszinutlen helyzetet, mintha a Styx folyon szallitana at oket valami kompfele.
Az alagut falan tovatuno mintazat erzekeltette a sebesseguket. Formatlan, szabalytalan, elmosodo hataru foltok voltak. A falakat nem annyira latni, mint inkabb a funkciojukat erzekelni lehetett. A sziklanak mar nehany kilometernyire a Fold felszine alatt vorosen kellett volna izzania. Voros izzasnak nyoma sem volt.
A forgo dodekaeder egyszer-egyszer hozzakoccant a falhoz, szilankokat hasitott le az ismeretlen anyagbol. A dodek maga nem serult. Hamarosan paranyi reszecskek egesz felhoje haladt a nyomukban. Mindannyiszor, amikor a dodek hozzautodott a falhoz, Ellie paranyi rugozast erzett, mintha egy lagy valami csokkentene az utkozes erejet. Egyenletes sarga feny derengett korulottuk. Az alagut neha enyhe ivben elfordult, a dodek ilyenkor engedelmesen kanyarodott. Amennyire Ellie csak latott elore, semmi sem kozeledett felejuk. Ezzel a sebesseggel eleg egy vereb, ha utkoznek, a dodek szetrobban. Es mi van, ha egy feneketlen uregben zuhannak, orokkon orokke? Ellie gyomrat gorcsbe rantotta a felelem. El akarta hessegetni a rossz gondolatokat.
Fekete lyuk, toprengett. Fekete lyuk. Egy fekete lyuk esemenyhorizontjan esem at, a rettegett szingularitasba. Az is lehet, hogy ez nem fekete lyuk, es egy csupasz szingularitasba tartok. Egy szingularitas kozeleben mar nem ervenyesul az oksag elve kizarolagosan, az okozat megelozheti az okot, az ido visszafordulhat, es valoszinutlen, hogy az ember ezt tulelhetne, nemhogy emlekezhetne ra. A forgo fekete lyukakra, probalta felidezni, amit evekkel korabban tanult, nem a pont-szingularitas, hanem a gyuru-szingularitas vagy valami meg sokkal bonyolultabb dolog ervenyes. A fekete lyuk ronda valami. A gravitacios erok olyan szornyuek, hogy ha valaki eleg ovatlan, es beleesik egy fekete lyukba, csak egy hosszu, vekony cernaszal marad belole. Szelteben is osszelapul. Szerencsere, itt ilyesmirol szo sincs. A szurke, attetszo feluletekke valt teton es padlozaton at latta, hogy a dodekaeder szerkezete lazasan dolgozik. A szerves szilikat szovedek itt beroskad, ott szetfoszlik; a beleje agyazott erbium tartok porognek, helyezkednek. A dodek belsejeben minden — Ellie-t es a tarsait is beleertve — a megszokott kepet nyujtotta. Na jo, kicsit idegesebbeknek tuntek a szokottnal. De egyikukbol sem lett hosszu, vekony cernaszal.
Ez az egesz persze puszta fantazialgatas — gondolta. A fekete lyukak fizikaja nem igazan az o terulete. Kulonben is, mi koze lehetne ennek az egesznek a fekete lyukakhoz? A fekete lyuk vagy primordialis kepzodmeny — az univerzum keletkezesekor jott letre —, vagy egy kesobbi korszakban, egy a Napnal nagyobb surusegu csillag osszeomlasa reven. Akkor viszont olyan eros lenne a gravitacio, hogy a kvantumhatasokat kiveve — a feny sem volna kepes kiszokni, bar a gravitacios mezo bizonyosan megmaradna. Ezert hivjak “feketenek” meg “lyuknak”. De ok nem omlasztottak ossze semmifele csillagot, es el sem birja kepzelni, hogyan csiphettek volna el egy primordialis fekete lyukat. Nem is tudja senki, hol rejtozhet a legkozelebbi primordialis fekete lyuk. Ok csak megepitettek a Gepet, es megporgettek a benzeleket.
Edara nezett, latta, hogy egy kis komputeren babral valamit. Ellie erezte a csontjain at, de hallotta a mely, csikorgo hangot is, ahogyan a dodek meg-megkarcolta a falat. Megprobalta tulkiabalni a zajt.
— Eda, maga erti, mi tortenik velunk?
— Semmit az egvilagon — Eda is kiabalt. — Sot szinte bizonyitani tudom, hogy ez az egesz egyszeruen nem tortenhet meg. Hallott mar a Boyer-Lindquist-koordinatakrol?
— Sajnos nem.
— Majd kesobb elmagyarazom.
Ellie mar a gondolatert is halas volt, hogy lesz “kesobb”.
Sokkal elobb erezte a lassulast, mint ahogyan szemmel lathatova valt. Mintha egy hullamvasut leszalloaganak vegen kiegyenesedne a palya, aztan nagyon lassan kezdene megint emelkedni. Kozvetlenul a lassulas kezdete elott az alagutban mintha egy sor bukkano es melyedes lett volna. A fenynek sem az erossege, sem a szinarnyalata nem valtozott eszrevehetoen. Ellie felkapta a kamerat, rarakta a teleobjektivet, es a leheto legtavolabbra elore celzott, de csak az alagut kovetkezo kanyarjaig latott: Az objektiven at felnagyitva latszott a fal bonyolult, szabalytalan mintazata, egy pillanatra ugy tunt, sajat fenyt sugaroz ki.
A dodekaeder az eddigihez kepest mar szinte csak araszolt. Az alagutnak nem latszott vege. Ellie arra gondolt, elernek-e egyaltalan oda, ahova tartanak, barhol is legyen. Mi van, ha a tervezok elszamitottak magukat? Es ha a Gepet megsem jol epitettek meg, valamilyen aprosagban tevedtek; Hokkaidon ugyan elegendonek latszott a technikai felkeszultseguk, de ha most kiderul, hogy megsem, az megpecseteli a vallalkozas sorsat itt… barmi is legyen ez, ahol vannak. Az is lehet, peregtek a gondolatai, mert a pillantasa a nyomukban halado, neha elejuk is kerulo reszecskefelhore esett, hogy eggyel tobbszor utkoztek a falba a megengedettnel, es a tervezettnel tobb nyomatekot vesztettek. A falak es a dodek kozott most mar mintha nagyon szuk res maradt volna csak. Es ha elakadnak ezen a sosemvolt helyen, aztan lassan elfogy az oxigenjuk? Elkepzelheto, hogy a vegaiak ennyit veszodnek velunk, es pont arrol feledkeznek meg, hogy nekunk lelegeznunk kell? Nem vettek eszre, hogyan orditoznak a nacik?
Vaygay es Eda fulig merultek a gravitacios fizika rejtelmeibe, adogattak egymasnak a kulonos szakszavakat: orvenykeltok, terjedesarnyekok renormalizacioja, idojellegu Killing-vektorok, nem-Abelian fele szelephatas- valtozatlansag, a szupergravitacio tizenegy dimenzios Kaluza-Klein-fele kezelese, na es persze Eda egyedulallo szuperegyesitese. Azt azonban egyetlen pillantasra meg lehetett allapitani, hogy ok sem igazan talalnak magyarazatot ra, valojaban mi is tortenik. Nehany ora mulva mar elobbre lennenek, gondolta Ellie. Ugy tunik, hogy
