a Foldon ismert fizikaban valoban semmi nem letezik, amit a szuperegyesites ne fogna at. Lehet, hogy ez az… alagut maga is az Eda-fele mezoegyenletek valamilyen, eddig ismeretlen megoldasa.
— Latott mar valaki csupasz szingularitast? — kerdezte Vaygay. — Fogalmam sincs, hogy nezhet ki — felelte Devi.
— Elnezest. Lehet, hogy nem is csupasz. Tapasztalnak esetleg a gondolatmenetukben valami forditott oksagot, valami meglepoen szokatlant — teljesen orult erzest —, peldaul, hogy a feldobott tojas szetvalik sargajara es feherjere…?
Devi szeme keskenyre szukult, rameredt Vaygay-re.
— Semmi baj — szolt bele gyorsan Ellie. Vaygay tul ideges, nyugtatta meg onmagat. — Ezek a szokasos kerdesek a fekete lyukakkal kapcsolatban, bar teljesen hulyen hangzanak.
— Nem a hangzas — felelte Devi vontatottan —, a kerdes a hulye. De aztan elmosolyodott. — Teny, hogy nagyszeru utazas volt. Mindannyian helyeseltek. Vaygay lazba jott.
— Ez a kozmikus szabalyozas rendkivul preciz esete — mondta. A szingularitasok meg a fekete lyukakon belul is lathatatlanok.
— Vaygay csak trefal — szolalt meg Eda. — Ha egyszer mar belul vagyunk az esemenyhorizonton, semmilyen modon nem lehet megszokni a fekete lyuk szingularitasa elol.
Devit lathatoan nem nyugtatta meg Ellie, ketkedve nezte Vaygay-t es Edat. A fizikusok kenytelenek egyre ujabb szavakat, kifejezeseket talalni a hetkoznapi tapasztalattol meroben eltero elkepzeleseikre. Altalaban igyekeznek elkerulni a nyelvujitast, inkabb valamifele hasonlosagbol indulnak ki ismert, megszokott szavakkal, legyen az barmilyen tavoli is. A masik lehetoseguk az, hogy a felfedezeseket, uj kepleteket egymasrol, tudostarsaikrol nevezik el. Ezt meg is szoktak tenni. De aki nem tudja, hogy fizikarol van szo, abban valoban ketelyek ebredhetnek elmeallapotukat illetoen.
Ellie felallt, hogy odalepjen Devihez, de ekkor Xi nagyot kialtott. Az alagut falai osszeszukultek a dodekaeder korul, preselni kezdtek elore. Kellemes ritmusban, ahanyszor a dodek annyira lelassult, hogy mar szinte allt, a falak ujra meg ujra lenditettek rajta egyet. Ellie enyhe emelygest erzett. Egyes pontokon nehez volt elorejutni, a falak kemenyen dolgoztak, az alagut hullamzott, ahogyan a falak osszehuzodtak, aztan megint elernyedtek. Masutt, kulonosen az egyenes szakaszokon, viszonylag gyorsan jutottak elore.
Nagyon messze elottuk Ellie paranyi fenypontot pillantott meg, a feny lassan erosodott. A dodekaeder belsejet kekesfeher sugarzas toltotte be. Csillogva verodott vissza az immar szinte mozdulatlan fekete erbiumhengerekrol. Noha ugy tunt, az utazas mindossze tiz vagy tizenot percig tartott, ez a vakito ragyogas elottuk oriasi ellentetben volt az eddigi bizonytalan derengessel. Most mar rohantak feleje, szaguldottak az alagutban, es egyszerre kirobbantak belole valahova, ami ugy latszott, a megszokott ur. Elottuk, ijesztoen kozel, hatalmas, kek- feher nap ragyogott. Ellie rogton tudta, ez a Vega.
Ovakodott tole, hogy kozvetlenul a teleobjektiven at nezze; ezt meg a Nappal sem tanacsos megtenni, pedig a Nap nem ennyire izzo, halvanyabb a fenye. A lencse segitsegevel feher papirlapra vetitette ki a csillag kepet. Ket nagy napfoltcsoportot latott, es a gyuru sikjaban mintha valamilyen anyag sotetebb arnyekat velte volna felfedezni. Letette a kamerat, kinyujtotta a karjat, a kezevel eltakarta a Vega korongjat, es most meglatta a csillag korul a kiterjedt, tundoklo koronat, amely eddig beleveszett a ragyogasba.
Arnyekolo kezenek vedelmeben vizsgalni kezdte a csillagot korulvevo tormelekgyurut. Miota csak megkaptak a primszamokbol allo Uzenetet, vilagmeretu vita folyt a Vega-rendszer termeszeterol. Mivel itt most a Fold bolygo csillagaszait kepviselte, Ellie nagyon remelte, hogy nem fog hibazni. Egy sor videofelvetelt keszitett. Mar csaknem a gyuru sikjaban voltak, a tormelekaradat itt megszakadt, egy darabon puszta volt az ur a csillag korul. Hatalmas meretehez kepest a gyuru meglepoen vekony volt. Ellie ki tudott venni halvany szinarnyalat-kulonbsegeket a gyurukon belul, de gyurureszecskeket nem lehetett megkulonboztetni. Ha fennall valamilyen merteku hasonlosag a Szaturnusz gyuruivel, akkor egy par meternyi atmeroju reszecske mar oriasinak szamitana. Lehet, hogy a Vega gyurui teljesen porszemekbol, sziklatormelekbol es jegszilankokbol allnak.
Ellie hatrafordult, hogy lassa, honnan jottek. Feketeseget latott korkoros feketeseget, feketebbet a bakacsin barsonynal, sotetebbet a legsotetebb ejszakanal. Az egyebkent — ahol a kulonos jelenseg nem fedte el — jol lathato Vega gyuru-rendszer egy resze eltunt mogotte. Ellie megfeszitett figyelemmel vizslatta a teleobjektiven at, es mintha a feketeseg kellos kozepebol halvany, bizonytalan fenyek villodztak volna. Hawking-sugarzas? Nem, annak ehhez tulsagosan hosszu a hullamhossza. Vagy a Fold bolygo fenye szaguldana meg mindig az alagutban? A feketesegen tul ott van Hokkaido.
Bolygok. Hol vannak a bolygok? Vegigjartatta a teleobjektivet a gyurun, kereste, vannak-e beleagyazodott bolygok — vagy legalabb az Uzenetet kuldok valami nyomat. Figyelmesen vizslatta a gyuruben tatongo puszta reszeket, mutat-e valami arra, hogy ott vannak, akik kepesek voltak a gravitaciot ugy befolyasolni, hogy a tormelekaradat megszakadjon. De semmit sem talalt.
— Sehol egy bolygo? — kerdezte Xi.
— Sehol. Csak nehany nagy ustokos farkat latom, elegge kozel vannak. De semmit, amit bolygonak tarthatnek. A gyurukbol viszont tobb ezer lehet. Amennyire meg tudom allapitani, mind tormelekbol all. Ugy tunik, a fekete lyuk hatalmas rest utott bennuk. Mi most a resben vagyunk, lassan keringunk a Vega korul. A rendszer nagyon fiatal — legfeljebb nehany szazmillio eves lehet —, es egyes csillagaszok szerint meg nem lehetnek benne bolygok. De akkor honnan jott az adas?
— Lehet, hogy ez nem is a Vega — mondta Vaygay. — A radiojelek a Vegarol jonnek, de az alagut valamelyik masik csillagrendszerbe visz.
— Lehet, de akkor fura veletlen, hogy annak a masik csillagnak a szinhofoka azonos a Vegaeval — kekes, latjak —, es ugyanaz a tormelekrendszere is. Marpedig az, ebben a fenyozonben meg lehet allapitani a konstellaciobol. En meg mindig tizet teszek egy ellen, hogy ez a Vega.
— De hat akkor hol vannak? — kerdezte Devi.
A rendkivul eles szemu Xi szotlanul, kutatva bamult felfele — at a szerves szilikon szerkezeten, az attetszove valt otszogletu lapokon, messze a gyuru sikja fole. Ellie tekintete kovette Xiet. Igen, ott volt valami, csillogott a napfenyben, es kiveheto volt szogletes formaja. Ellie most a teleobjektiven at figyelte. Hatalmas, szabalytalan sokszog volt, minden oldalan…, valami kerek? Kor? Korong? Tal?
— Itt az objektiv, Qiaomu, nezzen bele. Mit lat?
— Aha. A partnerei. Radioteleszkopok. Alighanem sok ezer, rengeteg iranyra allitva. Nem egy vilag, csak egy berendezes. Egymasnak adogattak a teleobjektivet. Ellie igyekezett uralkodni a turelmetlensegen, de alig gyozte kivarni, hogy ujra belenezhessen. A radioteleszkopok kialakitasanak alapelveit tobbe-kevesbe meghatarozzak a radiohullamok, de Ellie megis csalodast erzett. Hogy egy civilizacionak, amely fekete lyukakat kepes eloallitani, vagy legalabbis felhasznalni valamifele hiper-relativisztikus szallitasra, olyan radioteleszkopjai legyenek, amelyek a foldi ember szamara is felismerhetok, meg akkor is, ha a mertekaranyok egeszen masok… Ez valahogy a vegaiak elmaradottsagara vallott… fantaziahianyra. Azt Ellie megertette, hogy miert elonyos a teleszkopokat a csillag sarkai folott athalado koron keringetni. Ez a legbiztonsagosabb, kiveve keringesenkent ket alkalommal, amikor fennall a veszelye, hogy tormelekkel utkoznek. Hanem a mindenfele, szerte a vilagegyetemre iranyulo sok ezer teleszkop latvanyabol arra lehetett kovetkeztetni, hogy behatoan figyelik az egboltot. Tenyleg olyan az egesz, mint egy hatalmas Argus. Szamtalan fejlodoben levo vilag esetleges televizios adasaira, katonai celu radarhalozatara vadasznak, es talan mas olyan kezdetleges radiojelekre is, amilyeneknek a letezeserol a Foldon meg nem is hallottak. Jo volna tudni, gyakran talalnak-e valamit, vagy esetleg evmilliok ota tarto figyelesuk elso eredmenye volt a Fold? Fogadobizottsagnak mindenesetre semmi nyoma. Lehet, hogy egy ilyen jelentektelen kis videki kuldottseg erkezese nem is eri meg, hogy odafigyeljenek?
Amikor visszakerult hozza a kamera, Ellie igyekezett rendkivul gondosan beallitani. Be akarta mutatni a Nemzeti Tudomanyos Alapitvanynak, mit is jelent valojaban az, hogy radiocsillagaszat. Torte a fejet, hogyan lehetne a sokszogu vilag meretet megallapitani. A teleszkopok ugy boritottak el, mint balna hatat a kagylok. Ott, ahol a gravitacio nulla, egy radioteleszkop akarmekkora is lehet. Ha majd a filmet elohivtak, Ellie meg tudja hatarozni a szogmeretet (nehany ivperc lehet), de a letesitmeny linearis, valodi mereteirol csak akkor alkothatnak fogalmat, ha kiderul, milyen tavol van toluk. Ellie mindenesetre osztonszeruen erezte, hogy nagyon messze.
— Ha nincsenek itt vilagok — mondta Xi —, akkor nincsenek vegaiak sem. Itt senki nem el. A Vega csak egy orbode, ahol a hatarorok kicsit melegedhetnek.
— Ezek a radioteleszkopok — nezett fel rajuk — a Nagy Fal ortornyai. Nehez osszetartani egy galaktikus birodalmat, ha korlatot szab a fenysebesseg. A fonok kiadja a parancsot a helyorsegnek, hogy verjenek le egy felkelest. Tizezer ev mulva meg is tudja, mi tortent. Nem jo. Nagyon lassu. Igy aztan teljhatalmat kell adni a
