amelyet a kormanyzatiak kotelezove tettek szamukra. Belegazolt a sekely part menti vizbe. Devi eltunt egy palmafa mogott, es szariban jott elo, a karjan hozta az overallt. Ellie-nek egy Dorothy Lamour-film jutott eszebe. Eda elovarazsolta kis vaszon fejfedojet, vilagszerte ez volt a kulonos ismertetojele. Ellie rovid kis sorozatokat vett fel roluk a videoval. Ha majd otthon nezik, olyan lesz, mint egy amator csaladi film. Aztan o is bement a vizbe Xihez es Vaygay-hez. A viz szinte meleg volt. Elvezetes delutan volt, es ha az ember meggondolja, roppant kellemes valtozatossag az alig tobb mint egy oraja otthagyott hokkaidoi tel utan.
— Latom, mindenki hozott valami szimbolikus targyat — mondta Vaygay. — Csak en nem.
— Hogy erti?
— Sukhavati es Eda nemzeti viseletuk darabjait. Xi rizsszemeket. Valoban, a rizs ott volt egy kis muanyag zacskoban, Xi a huvelyk— es a mutatoujja kozott tartotta. — Maga a palmaagat. De en, en semmit nem hoztam, se jelkepesen, se emlekeztetoul a Foldre. En vagyok itt az egyetlen valodi materialista, es semmit nem hoztam magammal a fejemen kivul.
Ellie nyakan a kezeslabas alatt ott volt az erem. Most kigombolt folul egy-ket gombot, es elohuzta a lancocskat a fuggovel. Vaygay ranezett, Ellie megmutatta neki.
— Gondolom, Plutarkhosz — mondta Vaygay egy perc mulva. Bator szavak a spartaiaktol. De ne feledje, a csataban a romaiak gyoztek.
Abbol, ahogyan ezt mondta, Ellie arra kovetkeztetett, hogy Vaygay azt hiszi, der Heertol kapta az ermet. Melegseggel toltotte el, hogy Vaygay nem lelkesedik Kenert — az esemenyek igazoltak —, es hogy Lunacsarszkij ilyen rendithetetlenul orzi a maganyat. Belekarolt.
— Olni tudnek egy cigarettaert — mondta Vaygay kedvesen, es magahoz szoritotta Ellie karjat.
Kis obol partjan uldogeltek. A hullamtores halk feher zaja az Argusra emlekeztette Ellie-t, es felidezte benne, hogyan fulelt eveken at a kozmoszbol erkezo zorejekre. A nap mar jocskan tul volt a delelon, lefele hanyatlott az ocean folott. Jobbra oldalogva egy rak araszolt el mellettuk, szeme billegett a kocsanyokon. Rakokon, kokuszdion meg a keveske magukkal hozott ennivalon gond nelkul elelhetnek egy ideig. Labnyomokat, a sajatjaikon kivul nem fedeztek fel a fovenyen.
— Szerintunk a dolog oroszlanreszet ok vegeztek — fejtette ki Vaygay a sajat es Eda velemenyet arrol, amit az ot ember tapasztalt. — A projektnek mindossze annyi volt a szerepe, hogy valami kis redo-felet hozzon letre a ter-idoben, ahova az alagutjukat csatlakoztathatjak. Ebben a sokdimenzios geometriaban nagyon nehez lehet a ter-ido ilyen paranyi redojet felfedezni. Meg nehezebb racsatlakozni.
— Azt akarja mondani, hogy megvaltoztattak a ter geometriajat? — Igen. Azt mondjuk, hogy a ter topologiai szempontbol nemszimplan kapcsolodik. Tudom, hogy Abonnemanak nem tetszik ez a hasonlat, de olyan ez, mint egy sik, ketdimenzios felulet, ez az aktiv sik. Valamifele csorendszer koti ossze a masik ketdimenzios felulettel, a passziv sikkal. Az egyik sikrol a masikra belathato idon belul csak a csoveken keresztul lehet atjutni. Na marmost, kepzeljek el, hogy az aktiv sikon levok leengednek egy csovet, a vegen csatlakozoval. Igy letrejon egy alagut a ket sik kozott, felteve, hogy a passzivak is segitenek azzal, hogy az o sikjukon letrejojjon egy apro redo, ahova a cso csatlakozhat.
— Szoval, az aktivak kuldenek egy radiouzenetet, es kozlik a passzivakkal, hogyan kell megcsinalni a redot. Csakhogy, ha valoban ketdimenzios lenyek, hogyan kepesek ok megcsinalni a redot a sajat sikjukon?
— Ugy, hogy nagy tomeg anyagot suritenek egy pontba — mondta toprengve Vaygay.
— Dehat mi nem ezt tettuk.
— Tudom, persze. A benzelek csinaltak valahogyan.
— Figyeljenek — kezdte Eda lassan. — Ha az alagutak fekete lyukak, akkor itt kemeny ellentmondasok vannak. Einstein mezoegyenleteinek egzakt Kerr-fele megoldasaban szerepel egy belso alagut, de az instabil. A legcsekelyebb zavaro hatas felboritana, es az alagutat fizikai szingularitassa valtoztatna, amin semmi sem jutna at. Megprobaltam elkepzelni egy felsobbrendu civilizaciot, amely kepes egy osszeomlo csillag belso szerkezetet ugy befolyasolni, hogy a belso alagut stabil maradjon. De ez nagyon nehez. A civilizacionak orokre rogzitenie es stabilizalnia kellene az alagutat. Kulonosen nehez ezt elkepzelni, ha az alaguton akkora valami hullik at, mint a dodekaeder.
— Meg ha Abonnema rajonne is, hogyan lehet az alagutat atjarhatokent megtartani, akkor is felmerul egy csomo mas problema — mondta Vaygay. — Tul sok merul fel. A fekete lyukak jobban vonzzak a problemakat, mint az anyagot. Ott vannak az arapaly erok. Miszlikbe kellett volna szakadnunk a fekete lyuk gravitacios tereben. Ugy meg kellett volna nyulnunk, mint az emberek El Greco kepein, vagy annak az olasznak a szobrai… — segitseget keroen nezett Elliere.
— Giacometti — mondta Ellie. — Es svajci volt.
— Igen, mint Giacometti figurai. Aztan a tobbi problema. Foldi mertekkel merve a fekete lyukon atjutni vegtelen ideig tart, soha, soha tobbe nem terhetunk vissza a Foldre. Lehet, hogy igy is van. Lehet, hogy soha nem jutunk haza. Tovabba, a szingularitas korul pokoli a sugarzas. Ez egy kvantummechanikai instabilitas…
— Vegul pedig — folytatta Eda —, egy Kerr-tipusu alagutban fejrealt az oksag elve. Eleg egy paranyi valtozas az alagut mozgaspalyajaban, es a tulso vegen az univerzum tortenelmenek tetszolegesen korai idopontjaban kerulunk elo — mondjuk, egy pikoszekundummal az osrobbanas utan. Ami egy meglehetosen rendezetlen univerzumot jelentene.
— Figyeljenek, fiuk — szolalt meg Ellie. — Nem sokat konyitok az altalanos relativitashoz. De hat nem lattuk ezeket a fekete lyukakat? Nem pottyantunk belejuk? Nem kerultunk elo beloluk? Nem er-e tobbet egyetlen grammnyi tapasztalat egy tonnanyi elmeletnel?
— Igen, igen, tudom — Vaygay hangjaban nemi elkeseredes csengett. — Valami masrol van szo. Lehetetlen, hogy ennyire ne ismerjuk meg a fizikat. Vagy netan megis?
Az utolso, panaszos kerdes Edanak szolt, aki mindossze ennyit valaszolt: — Egy termeszetes uton keletkezo fekete lyuk nem szerepelhet alagutkent. A fekete lyukakban atjarhatatlan szingularitasok vannak.
Egy kezdetleges szextans es a karoraik segitsegevel megprobaltak megallapitani a lenyugvo nap szogsebesseget. Azt talaltak, hogy 360 fok huszonnegy ora alatt, vagyis ugyanannyi, mint a Foldon. Ameddig meg eleg magasan jart a nap, szetszedtek Ellie kamerajat, es a lencse reven tuzet gyujtottak. Ellie gondosan biztonsagba helyezte a palmaagat, nehogy kesobb a sotetben valaki tuzrevalonak nezze. Xirol kiderult, hogy remekul ert a tuzrakashoz. Ugy ultette oket, hogy a tuz szelarnyekban legyen, csendesen parazslott.
Elobukkantak a csillagok. Mind ott volt, a Foldrol jol ismert, osszes csillagkep. Ellie vallalta az elso orseget, mig a tobbiek aludtak, vigyazott a tuzre, nehogy kialudjon. Latni akarta, hogyan kel fel a Lyra. Par ora mulva meg is latta. Az ejszaka kristalytiszta volt, a Vega rezzenestelenul ragyogott. Abbol, hogy felismerte a deli feltekerol lathato csillagkepeket, a mozgasukbol es abbol, hogy latta, a Goncolszeker melyen, kozvetlenul az eszaki latohatar folott ragyog, kikovetkeztette, hogy a tropusi ovezetben vannak. Ha ez az egesz csak utanzat, gondolta kozvetlenul elalvas elott, hat alaposan meg kellett dolgozniuk erte, akik csinaltak.
Furcsa alma volt. Az Otok ruhatlanul — aminek nem voltak tudataban — viz alatt uszkaltak, hol szarvasagancskorallok kozott lebegtek lustan, hol sziklarepedesekbe siklottak le, melyeket a kovetkezo pillanatban hinar boritott el. Ellie egyszer kibukkant a viz szinere. Dodekaeder formaju szerkezet siklott alacsonyan a viz folott. Fala atlatszo volt, Ellie dhotis es szarongos embereket latott benne, ujsagot olvastak, vagy kozonyosen beszelgettek. Ellie visszabukott a viz ala. Ahova tartozott.
Noha ugy tunt, az alom mar regota tart, egyikuknek sem okozott gondot, hogy lelegezzenek. Vizet lelegeztek be-ki. Semmi kenyelmetlenseget nem ereztek, ugy uszkaltak, akarha halak lettek volna. Vaygay kicsit emlekeztetett is egy halra — talan fureszes sugerre. Telepumpalhattak oxigennel a vizet, gondolta Ellie. Az alom kellos kozepen egy eger jutott eszebe, egy fiziologiai laboratoriumban latta egyszer, oxigennel dusitott vizzel teli palackban, ahol lathatoan nagyon jol erezte magat, meg uszas-fele mozdulatokat vegzett apro mellso labaival. Hosszu farka tekergozott mogotte a vizben. Ellie emlekezni probalt, mennyi oxigen kellett a kiserlethez, de ehhez tulsagosan meg kellett volna eroltetnie magat. Egyre kevesebbet gondolkozom, allapitotta meg. Nagyon helyes. Tenyleg.
Tarsai most mar hatarozottan halakra hasonlitottak. Devi uszonyai attetszoek voltak. Bizonytalan, kicsit ijeszto, de erdekes erzes volt. Ellie remelte, hogy folytatodik, es majd rajon, mi is ez. De mire a valaszt keresni kezdte volna, mar a kerdes is szertefoszlott a fejeben. Meleg vizet lelegezni, gondolta. Vajon legkozelebb mit fognak kitalalni?
Ellie olyan zavarodottan ebredt, hogy fizikai szedulest erzett. Hol van? Wisconsin, Puerto Rico, Uj-Mexiko, Wyoming, Hokkaido? Esetleg a Malakkai-szoros? Lassan ocsudott. Csak annyit tudni, hogy valahol a Tejut- galaxisban, a Fold 30 000 fenyevnyi sugaru korzeteben. Ez alighanem tajekozatlansagi vilagcsucs, gondolta. Kinzo fejfajasa ellenere felnevetett. A mellette alvo Devi mocorogni kezdett. Mivel a partszegely enyhen emelkedett —
