elozo delutan vagy egy kilometernyire felderito utat tettek, de semmi nyomat nem lattak, hogy a videk lakott lenne —, meg nem ertek oket kozvetlenul a napsugarak. Ellie feje kis homokkupacon nyugodott. Az ebredezo Devi az osszegongyolt ejtoernyos kezeslabast gyurte a feje ala.
— Nem gondolod, hogy az olyan kultura, amelynek puha parnak kellenek, roppant elpuhult? — kerdezte Ellie. — A nagy penz azokhoz megy, akik kemeny faigaba hajtjak alomra a fejuket.
Devi nevetve kivant neki jo reggelt.
Tavolabbrol a parton kialtozast hallottak. A harom ferfi integetett, aztan lehajoltak, a ket no odasietett hozzajuk.
A fovenyen egy ajto allt. Faajto, keretben, rajta rezgomb. Vagy legalabbis reznek latszott. Vasalasat feketere festettek, ket ajtofelfa, szemoldokfa es kuszob keretezte. Semmi rendkivuli nem volt rajta. Foldi szemmel.
— Kerulje csak meg, menjen mogeje — unszolta Ellie-t Xi.
Hatulrol az ajto egyaltalan nem volt ott. Ellie jol latta Edat, Vaygay-t, Xit, Devi kicsit tavolabb allt, negyuk es Ellie kozott csak a homok volt, semmi egyeb. Oldalt lepett, a sarka nedves lett a nyaldoso kis hullamoktol, de hajszalvekony fuggoleges vonalat latott csupan. Nem merte megerinteni. Megint mogeje kerult az ajtonak, meggyozodott rola, hogy semmifele arnyekot vagy fenyvisszaverodest nem lat, aztan atlepett.
— Bravo — nevetett fel Eda. Ellie megfordult, es ott talalta a csukott ajtot maga elott.
— Mit lattak? — kerdezte.
— Egy csinos holgyet, amint atsetal egy ket centi vastag zart ajton.
Ugy latszott, hogy Vaygay cigaretta nelkul is egeszen jol elvan. — Megprobaltak az ajtot kinyitni? — erdeklodott Ellie.
— Meg nem — felelte Xi.
Ellie megint visszalepett, csodalattal szemlelte a jelenseget.
— Olyan, mint… hogy is hivjak azt a szurrealista franciat? — tunodott hangosan Vaygay.
— Rene Magritte — felelte Ellie. — Es belga volt.
— Feltetelezem, abban mindannyian egyetertunk — szolalt meg Devi —, hogy ez itt nem a Fold. — Szeles mozdulattal mutatott korbe az oceanon, a parton meg az egen.
— Hacsak nem a Perzsa-obolben vagyunk, haromezer evvel ezelott, es nem dzsinnek rakoncatlankodnak korulottunk — kacagott Ellie.
— Nem dobbenetes, milyen alapos munkat vegeztek?
— De mennyire — felelte Ellie. — El kell ismerni, ertik a dolgukat. De mire valo ez az egesz? Mi lehet az, ami megerte, hogy a legaprobb reszletekre is ugyeljenek?
— Talan egyszeruen csak szeretnek alapos munkat vegezni. — Vagy egyszeruen csak el akarnak kepeszteni.
— Keptelen vagyok felfogni — folytatta Devi —, honnan ismerik ilyen jol az ajtoinkat. Gondoljak csak el, hanyfele ajto letezik. Ok vajon honnan tudhatjak?
— Talan a teve — velte Ellie. — Mar az 1974-es adasainkat is foghattak a Vegan. Az mar vilagos, hogy az o modszereikkel szinte idobe sem kerul ide tovabbitani a szamukra erdekes klipeket. Marpedig 1936 es 1974 kozott eppen eleg ajto volt lathato az adasokban. Na jo — folytatta atmenet nelkul az elozo temat —, mit gondolnak, mi lenne, ha kinyitnank az ajtot es besetalnank rajta?
— Ha azert vagyunk itt, hogy probara tegyenek bennunket — mondta Xi —, akkor az ajton tul minden bizonnyal a Probatetel var rank, valoszinuleg kulon-kulon sorban mindannyiunkra.
Xi lathatoan keszen allt a probara. Barcsak o is keszen allna, gondolta Ellie bizonytalanul.
A legkozelebbi palmak arnyeka most mar a fovenyre vetult. Szotlanul bamultak egymasra. Ugy latszott, a tobbi negy mind alig varja, hogy kinyissa az ajtot es belepjen rajta. Egyedul o erez… vonakodasfelet. Megkerdezte Edat, indul-e elsonek. Vegul is miert ne kuldjuk a legjobbat kozulunk elore, gondolta.
Eda levette a sapkajat, elegans kis mozdulattal bokolt felejuk, es az ajtohoz lepett. Ellie odaugrott hozza, es jobbrol-balrol arcon csokolta. A tobbiek is atoleltek, megszorongattak. Eda az ajtohoz fordult, kinyitotta, atlepte a kuszobot es kodde valt. Eloszor az elorelendulo laba, legvegul a kisse hatralendult keze. A nyitott ajton at csak a hullamok nyaldosta partszegely latszott. Az ajto becsukodott. Ellie az ajto moge rohant. de Edanak nyoma sem volt.
Xi volt a kovetkezo. Ellie most radobbent, milyen ostobak is, hogy egy akarmilyen nevtelen invitalasnak esz nelkul, rogton engedelmeskednek. Igazan tudathattak volna velunk, mi ez az egesz, mire jo, gondolta. Az Uzenetben peldaul, vagy valamilyen formaban az utan, hogy beinditottak a Gepet. Kozolhettek volna, hogy egy foldi tengerpartot szimulalo helyen fogunk kikotni. Meg hogy szamitsunk az ajtora. Igaz, lehet, hogy a foldonkivuliek nem igazan tudnak angolul, hiszen csak a televiziobol tanulhattak. Orosz, mandarin, tamil es hauza nyelvismereteik feltehetoen meg hianyosabbak. De hat ok talaltak ki az Uzenet primszamos nyelvet, nem? Akkor meg miert nem hasznaljak? Meg akarjak orizni a meglepetes erejet?
Vaygay latta, hogy Ellie meroen bamulja az ajtot, es megkerdezte, akar-e a kovetkezo lenni.
— Kosz, Vaygay. Elgondolkoztam. Tudom, teljesen hulyen hangzik, de hirtelen az jutott eszembe: ugyan miert kell nekunk ugy tancolni, ahogy ok futyulnek? Es ha nem tesszuk meg, amit akarnak tolunk?
— Ellie, maga annyira amerikai. En bezzeg otthon erzem magam. Reg megszoktam, hogy tegyem, amit parancsolnak — foleg, ha semmi mas lehetosegem nincs. — Vigyorgott, es sarkon fordult.
— Akarmilyen vacakot azert ne fogadjon el a nagyhercegtol — szolt utana Ellie.
Magasan folottuk siraly vijjogott. Vaygay nem csukta be maga mogott az ajtot. Tul rajta megint csak a puszta partszegely latszott.
— Nincs semmi baj? — kerdezte Devi
— Nem, semmi bajom, Devi. Tenyleg. Csak szeretnek egy percre magamra maradni. Mindjart jovok en is.
— Komolyan, most mint orvos kerdezem. Rosszul erzed magad? — Remes fejfajassal ebredtem, es azt hiszem, roppant furcsakat almodtam. Nem mostam fogat, nem ittam meg a kavemat. Szivesen elolvasnam a reggeli ujsagokat is. Ezen kivul kitunoen erzem magam, hidd el.
— Na rendben, ez mar jobban hangzik. Ami azt illeti, egy kicsit nekem is faj a fejem. Akkor vigyazz magadra, Ellie. Jol jegyezz meg mindent, hogy elmeselhesd majd… legkozelebb, amikor talalkozunk.
— Mindenrol beszamolok — igerte Ellie.
Megcsokoltak egymast, es szerencses utat kivantak egymasnak. Devi atlepett a kuszobon es eltunt. Ellie-nek utolag ugy remlett, konnyu cuny-illat lebbent mogotte.
Megmosta a fogat sos tengervizzel. Van egy-ket dolog, amire kenyes. Megreggelizett kokusztejbol. Mivel vekony homokreteg telepedett rajuk, gondosan leporolta a kamerat es kis videokazetta-keszletet, amelyre mar eddig is annyi csodat rogzitett. A felcsapo hullamokban megmosta a palmaagat, ugyanugy, mint a Matuzsalem indulasa elott, Cocoa Beache-en, amikor a parton talalta.
A reggel mar kellemes meleg volt, Ellie ugy dontott, furdik egyet. Gondosan osszehajtva a palmaagra tette a ruhait, es mereszen belement a vizbe. Barhogyan is legyen, gondolta, nem valoszinu, hogy a foldonkivuliek megbotrankoznanak egy pucer noi test latvanyatol, meg ha o elegge jo karban tartja is magat. Kepzeljunk csak el egy mikrobiologust, akit szenvedelybuntenyre sarkall egy in flagranti delicto latott osztodo papucsallatka…
A hatara fekudt, az erkezo hullamtarejok lassu ritmusaban lebegett fol-le. Megprobalt elkepzelni sorban rengeteg… teret, szimulalt vilagot, vagy hogy is nevezze — mindegyik valaki hazai bolygojanak az illeto szamara legszebb zugat jeleniti meg. Sok ezernyi lehet, mindegyiknek van egboltja, idojarasa, oceanja, geologiaja, es a valoditol megkulonboztethetetlen elet virul rajta. Roppant extravagans otletnek tunt, ugyanakkor azt sugallta, hogy megis lehet jo vege ennek az egesznek. Barmennyire korlatlanok legyenek is a rendelkezesre allo eszkozok, megsem valoszinu, hogy egy ilyen hatalmas, fantasztikus tajat alkossanak pusztan azert, hogy egy vilagbol, amelynek a vegzete megpecsetelodott, ot egyedet begyujtsenek.
Masreszt viszont… A feltetelezes, hogy a foldonkivuliek allatkertet tartanak, mar szinte kozhely. Mi van, ha ez a hatalmas Allomas, a rengeteg dokkolokapuval es berendezessel, ez maga is egy allatkert? Gondolatban megjelent elotte egy kigyofeju kikialto, amint azt harsogja: — Tessek, tessek! Egzotikus allatok, mind ugy el itt, ahogy szok! — Jonnek a turistak a Galaktika minden tajarol, foleg a szunidoben. Aztan, ha egy probatetel van soron, az Allomasfonokseg ideiglenesen kikoltozteti az allatkert nyomorult parait meg a turistakat, felsoprik a fovenyt, hogy ne maradjanak labnyomok, es az ujonnan erkezett primitivek kapnak egy felnapnyi lelegzetet, kipihenhetik magukat, mielott kezdodik a kiserletsorozat.
