Egy pillanatra elhallgatott, es Ellie most baloldalt a tarkojan erezte a bizsergest. Radobbent, hogy a kiseroje a neuronjai kozott kutakodik. Kihagyott volna valamit az ejjel? Orulne neki. Azt jelentene, hogy megsem olyan tokeletesek.
… ezekrol a mi felfoghatatlanjainkrol. A pirol van szo, a kor keruletenek viszonyarol az atmerojehez. Termeszetesen jol ismered, tudod, hogy a pinek soha nem lehet a vegere jutni. Az egesz vilagegyetemben nem letezik olyan teremtmeny, legyen barmilyen okos, aki a pit az utolso szamjegyig ki tudna szamitani — mert nincs ilyen szamjegy, csak vegtelen sok szam van. A matematikusaitok eljutottak odaig, hogy kiszamitsak…
Ellie megint erezte a bizsergest.
… ugy tunik, egyikotok sem tudja… Na mondjuk, tizmilliard helyertekig. Nem fog meglepni, hogy mas matematikusok ennel tobbre mentek. Hat, tetelezzuk fel, hogy — mondjuk a tiz a huszadikon helyierteknel — valami tortenik. A veletlenszeruen valtozo szamok megszunnek, es hihetetlenul hosszu idon at csak egyesek es nullak kovetik egymast.
A labujjaval szorakozottan kort rajzolt a homokba. Ellie vart egy szivdobbanasnyit, aztan megszolalt.
— Es vegul veget ernek a nullak es egyesek? Visszater a szamok veletlenszeru valtozasa? — Mintha batoritast olvasott volna ki a szemebol, ezert gyorsan folytatta: — Es a nullak meg egyesek szama? Primszamok osszege?
— Igen, tizenegy primszame.
— Azt akarod mondani, hogy a piben egy tizenegy dimenzios uzenet van melyen elrejtve? Valaki az univerzumban a… matematika kozvetitesevel kommunikal? Dehat… igazan, segits mar! Nagyon nehez megertenem, amit mondasz. A matematikaban nem lehet onkenyeskedni. Ugy ertem, a pinek mindenutt ugyanannyi az erteke. Hogyan lehet a piben uzenetet elrejteni? Hiszen bele van szove az univerzum szovetebe.
— Pontosan.
Ellie elkerekedett szemmel bamult ra.
— Ennel meg jobb is a helyzet — mondta a kisero. — Tetelezzuk fel, hogy a nullak es egyesek csak a tizes alapu szamrendszerben jelentkeznek, habar ra fogsz jonni, hogy az osszes tobbiben is tortenik valami kulonos. Tetelezzuk fel azt is, hogy azoknak a lenyeknek, akik eloszor felfedeztek, tiz ujjuk volt. Latod mar, hogy nez ki a dolog? Mintha a pi evmilliardokon at varta volna, hogy megjojjenek a tizujju, gyors komputerekkel szamolni kepes matematikusok. Az Uzenetet alighanem nekunk szantak.
— De hat ez csak egy metafora, vagy nem? Valojaban nem a pirol es a tiz a huszadikon helyiertekrol van szo, ugye? Neked peldaul nincs is tiz ujjad.
— Nem igazan van. — A kisero ramosolygott.
— Akkor, az Isten szerelmere, mi az Uzenet?
Egy pillanatig csend volt. Aztan megmozdult a kisero keze, es az ajtora mutatott. Vidam kis tarsasag todult ki rajta.
Olyan jokedvuek voltak, mintha csak egy hosszura nyulo kirandulason lennenek. Eda egy elenk szinekbe oltozott, roppant csinos fiatal no tarsasagaban volt, a hajat a jorubafoldi asszonyok altal annyira kedvelt, selymesen fenylo kenoccsel simitotta le; Edan latszott, nagyon boldog, hogy viszontlatja. Ellie megismerte, mert Eda mutatta neki a fenykepet: a felesege volt. Sukhavati egy komoly kepu, nagy, meleg szemu fiatalember kezet szorongatta, Ellie feltetelezte, hogy Devi ferje, Surindar Gosh az, aki meg medikus koraban, nagyon regen meghalt. Xi elenk beszelgetesbe merult egy alacsony, lathatoan parancsolashoz szokott ferfivel, akinek tomott, lecsungo bajsza volt, es pompas, attort, gyongyokkel gazdagon himzett kontosbe burkolozott. Ellie jol el tudta kepzelni, amint szemelyesen ellenorzi a Kozepso Birodalom temetkezesi modelljenek kesziteset, es utasitasokat ad a higanyt toltoknek.
Vaygay egy tizenketevesforma kislany vallat fogta at, olelte magahoz, a kislany furtjei ide-oda kunkorodtak, ahogy setaltak.
— Az unokam, Nina… tobbe-kevesbe. Az en nagyhercegnom. Mar korabban be kellett volna mutatnom magukat egymasnak. Moszkvaban.
Ellie megolelte a kislanyt. Nagy megkonnyebbulessel vette tudomasul, hogy Lunacsarszkij nem a sztriptiztancosnovel jelent meg. Latta, milyen gyenged Ninahoz, es ugy erezte, jobban kedveli, mint valaha. Annyi eve ismerik egymast, es Vaygay vegig gondosan titkolta szivenek ezt a feltve orzott titkat.
— Nem voltam jo apja az edesanyjanak — vallotta be Vaygay. Mostanaban alig latom Ninat.
Ellie vegignezett a tarsasagon. Az Allomasfonokseg mind az otoknek azt hozta el, akit az illeto a legmelyebben szeret. Lehet, csupan az volt a celjuk, hogy konnyebben lehessen szot erteni az idegen, ijesztoen mas fajjal. Ellie mindenesetre orult, hogy egyikuk sem a sajat pontos masolataval cseveg.
Mi lenne, ha visszaterven a Foldre, ott is meg tudnank ezt csinalni, toprengett. Ha minden titkolozasunk es kepmutatasunk ellenere kenytelenek lennenk azzal megjelenni a nyilvanossag elott, akit valoban a legjobban szeretunk. Erdekes elkepzelni, hogy ez lehetne egy ujszeru tarsadalmi erintkezes kezdete a Foldon. Mindent megvaltoztatna. Ellie lelki szemei elott megjelent az egyik nem kepviseloinek tomege, amint a masik nem egyetlen kepviseloje korul tolonganak. Vagy emberfuzerek. Egy nagy “H” vagy “Q” betu. Laza 8-asok. Rogton kiderulnek a legmelyebb erzesek, csak ra kell pillantani a geometriai alakzatra — amolyan tarsadalomlelektanra alkalmazott altalanos relativitaselmelet. A rendszer gyakorlati kivitelezese nagy nehezsegekbe utkozne, de tobbe senki sem hazudhatna szerelmet, szeretetet senkinek.
Bar udvariasak voltak, latszott, hogy a Gondnokokat surgeti az ido. Nem sok maradt beszelgetni. Mar latszott a dodekaeder zsilipenek bejarata, nagyjabol ott volt, ahova eloszor megerkeztek. A szimmetria kedveert vagy talan valamilyen dimenziokkozi megmaradasi torveny kovetkezteben az ajto viszont eltunt. Sorban mindenki mindenkit bemutatott egymasnak. Ellie tobb szempontbol is hulye helyzetnek erezte, hogy angolul magyarazgatja Qin csaszarnak, kicsoda is az edesapja. De Xi kotelessegtudoan tolmacsolt, es a tobbiek is olyan komolyan szorongattak egymas kezet, mintha, mondjuk, egy kulvarosi kiskocsmaban futottak volna ossze veletlenul. Eda felesege kimondott szepseg volt, es Surindar Gosh tekinteteben a targyilagos szemrevetelezesnel tobb volt. Ugy latszott, Devit nem zavarja; lehet, hogy csak az elismerest novelte benne a tokeletes masolat irant.
— Miutan beleptel az ajton, hova kerultel? — kerdezte tole Ellie halkan.
— A Maidenhall Way negy-tizenhatba — felelte Devi. Ellie ertetlenul nezett ra.
— London, 1973. Ott eltunk Surindarral.
Fejevel a ferfi fele intett. — Mielott meghalt volna.
Ellie kivancsi volt, o vajon hol talalta volna magat, ha atlepi a kuszobot ott a fovenyen. Talan Wisconsinban, az otvenes evek vegen. De mivel o a megrendelesre nem allt elo, utana kellett jonnie, megkeresni. Wisconsinban nemegyszer megtette.
Edanak is beszeltek egy transzcendens szamban melyen rejtozo uzenetrol, de az o eseteben nem volt szo sem pi-rol, sem e-rol, a termeszetes logaritmus alapjarol, hanem szamoknak egy Ellie altal soha nem hallott osztalyarol. Tekintve, hogy a transzcendens szamok sora vegtelen, soha nem fogjak megtudni, milyen szamokat kellene majd megvizsgalniuk a Foldon.
— Rettenetesen szerettem volna maradni, es dolgozni a teman mondta Eda halkan Ellie-nek. — Es az volt az erzesem, hogy el is kelne nekik a segitseg — valamilyen otlet a megfejtes modszerere, ami nekik eddig nem jutott eszukbe. De azt hiszem, szemelyes ugyuknek tekintik a feladatot. Nem akarjak megosztani masokkal. Es ha realis akarok lenni, fel kell teteleznem, hogy nem is vagyunk hozza eleg okosak, hogy segithessunk nekik.
Nem fejtettek meg a pi-ben rejlo uzenetet? Az Allomasfonokseg, a Gondnokok, uj galaxisok tervezoi nem tudtak rajonni egy uzenetre. amely ott van a kezuk ugyeben mar vagy egy vagy ket galaxisfordulat ota? Ennyire bonyolult lenne az uzenet, vagy esetleg ok nem…
— Ideje hazaterni — apja nagyon kedvesen mondta.
Szivet tepo erzes volt. Ellie nem akart menni. A palmaagra meredt. Ujabb kerdesekkel probalkozott.
— Hogy erted azt, hogy “hazamenni”? Megint felbukkanunk valahol a naprendszerben? Hogyan kerulunk vissza a Foldre?
— Meglatod — felelte. — Erdekes lesz.
Atfogta Ellie derekat, gyengeden vezette a legzsilip nyitott ajtaja fele.
Mintha az esti lefekveshez indulnanak. Agyafurtnak kell lenni, okosakat kell kerdezni, akkor meg egy picit fenn lehet maradni. Be szokott jonni, kicsit legalabbis.
— A Fold most mar be van kapcsolva a halozatba, nem? Mindket iranyban. Ha mi haza tudunk menni, ti is el tudtok ugrani hozzank egy pillanat alatt. Es tudod, ez engem nagyon idegesit. Miert nem vagjatok el a kapcsolatot?
