Magunkkal vinnenk a veget.
— Sajnalom, Presh — ugy mondta, mintha Ellie mar igy is szegyentelenul kitolta volna a nyolcorai lefekves idejet. Az bantja vajon, hogy Ellie nem akar idejeben agyba menni, vagy az, hogy nem dugaszoljak el az alagutat? — Egy darabig legalabbis csak befele haladhat rajta a forgalom — mondta. — De nincs szandekunkban hasznalni.
Ellie-nek tetszett a gondolat, hogy elszigeteltek maradunk a Vegatol. Ha a Fold netan megengedhetetlenul viselkedne, jobb, ha a buntetoexpedicio csak otvenket ev mulva erkezik. A feketelyuk-kapcsolat nyugtalanito. Hiszen egyetlen szempillantas alatt betoppanhatnak, legalabbis Hokkaidoba, de lehet, hogy barhova a Foldon. Ezt a lehetoseget nevezte Hadden mikrointervencionak. Barmilyen biztositekot is adjanak, annyi bizonyos, hogy mostantol jobban odafigyelnek rank. Nem csak nehany millio evente, alkalomszeruen kukkantanak majd ide.
Tovabb boncolgatta a rossz erzeseit. Mennyire… teologikusok lettek a dolgok. Itt vannak ezek a tavoli egbolton elo lenyek, fantasztikus tudasra kepesek, oriasi hatalom van a kezukben, aggasztja oket a sorsunk, es egy csomo mindent varnanak el tolunk. Tagadjak ugyan, de vilagos, hogy tetszesuk szerint jutalmazhatjak vagy buntethetik a Fold paranyi lakoit, elet-halal urai lehetnek. Akkor ez most miben kulonbozik a regimodi vallastol, tette fel maganak a kerdest. Rogton be is villant a valasz: csupan bizonyitek kerdese. Az o videofelvetelei, a tobbiek beszamoloi kokemenyen tanusitjak, hogy az Allomas letezik, bemutatjak, ami ott folyik, a feketelyuk- kozlekedo rendszert. Ot egymastol fuggetlen, egymast kolcsonosen igazolo tortenet fog rendelkezesre allni, fizikai bizonyitekokkal alatamasztva. Ez most teny, nem pedig mendemonda vagy hokuszpokusz.
Ellie a kiserohoz fordult, leejtette a palmaagat. A kisero lehajolt erte es visszadta neki.
— Igazan nagyon rendesen valaszoltal minden kerdesemre. Nincs valami, amire en valaszolhatnek neked?
— Nem, kosz. Minden kerdesre megadtad a feleletet az ejjel.
— Akkor ez minden? Semmi utasitas? Semmi eligazitas a bennszulotteknek a gyarmaton?
— Nem, Presh, ez nem igy mukodik. Nagykislany lettel. Magadnak kell boldogulnod. — Rosszalloan csovalta a fejet, meghitten ravigyorgott, es Ellie a mellere vetette magat, a szeme megint telefutott konnyel. Hosszu volt a bucsuoleles. Am Ellie egyszer csak erezte, amint a masik gyengeden kibontakozik a karjaibol. Eljott a lefekves ideje. Ellie elkepzelte, hogy a mutatoujjat felemelve konyorog meg egy percert. De nem akart neki csalodast okozni.
— Isten veled, Presh — hallotta. — Mondd meg edesanyadnak, hogy olelem.
— Vigyazz magadra — suttogta Ellie. Meg egy pillantast vetett Galaxis kozepen huzodo tengerpartra. Emelkedo meleglevego-kemenyben mozdulatlan szarnyu madarpar lebegett, talan viharmadarak. Amikor odaert a legzsilip ajtaja ele, Ellie visszafordult, es kialtva kerdezte:
— Mi az uzenet? A pi-ben?
— Nem tudjuk — felelte kicsit szomorkasan, es par lepest tett Ellie fele. — Talan csak egy statisztikai veletlen. Meg dolgozunk a megfejtesen.
Konnyu szello tamadt, beleborzolt Ellie hajaba.
— Hivj fel, ha megfejtettetek — mondta Ellie.
OK ES OKOZAT
Mint legyeket a pajkos gyermek, az istenek Minket ugy oldosnek, mulatva az idot.
Ki mindenhato, mindenkit feljen az.
Rettenetesen boldogok voltak, hogy visszaterhetnek. Mamoros orommel kurjongattak, ugraltak az uleseken. Olelgettek, hatba verdestek egymast. Mind az otoket siras fojtogatta. Sikerult — es nemcsak sikerult, de vissza is ternek, biztonsagosan veszik az alagutakat. A radioban az elektromos zorejek tomkelegeben egyszer csak recsegni kezdett Hokkaido. Mindharom benzel lassult. Abbol, amit hallottak, kiderult, hogy a Projekt embereinek fogalmuk sincs rola, mi tortent veluk.
Vajon mennyi ido telhetett el? Ellie az orajara nezett. Egy nap biztosan, ami azt jelenti, hogy atleptek a 2000. evbe. Melto modon. Hat meg, ha az otthoniak megtudjak, ami tortent. Bizakodoan veregette meg a mikrokazettak tucatjait rejto tartot. Ha elohivjak oket, hogy meg fog valtozni a vilag!
A benzelek kozotti es koruli vakuum megszunt, a legnyomas helyreallt. Nyiltak a legzsilip ajtajai. A radioban a hogyletuk felol erdeklodtek.
— Priman vagyunk! — kialtotta a mikrofonjaba Ellie lelkesen. — Engedjetek ki. Nem fogjatok elhinni, mi tortent velunk!
Az ot ember kitodult, tularado orommel udvozoltek tarsaikat, akikkel egyutt alkottak meg a Gepet. A japan muszakiak koszontottek oket, a projekt hivatalnokai siettek felejuk.
— Ahogy nezem — mondta Devi halkan Ellie-nek —, itt mindenki ugyanabban a ruhaban van, mint tegnap. Nezd csak Peter Valerian szornyu sarga nyakkendojet!
— Peter orokke azt hordja — legyintett Ellie. — A felesegetol kapta. — Az oramutatok 15 ora 20 percen alltak. A Gepet tegnap delutan harom ora korol inditottak be. Szoval nem sokkal tobb volt huszonnegy oranal…
— Milyen nap van ma? — kerdezte. Ertetlenul neztek ra. Valami nem stimmel.
— Az Isten szerelmere, Peter, milyen nap van ma?
— Hogy erti? — kerdezte vissza Valerian. — Pentek. 1999. december 31. Szilveszter. Erre gondolt? Ellie, rosszul van?
A legelejen kell kezdenie, mondta Vaygay Arhangelszkijnek, de ki sem nyitja a szajat, amig egy cigarettat nem kapott. A Projekt-vezetok es a Gep Konzorcium kepviseloi tulekedtek korulottuk. Ellie latta, amint der Heer utat tor maganak kozottuk.
— Innen toletek nezve mi tortent? — kerdezte Ellie, amikor Ken hallotavolsagba jutott.
— Semmi. A vakuumrendszer mukodni kezdett, a benzelek felporogtek, letrehoztak az elektromos toltest, elertek az eloirt sebesseget, aztan ugyanez lejatszodott forditva.
— Ezt hogy erted?
— A benzelek lelassultak, a toltes megszunt, a vakuum is, a nyomas helyreallt, a benzelek megalltak, es kijottetek. Az egesz talan ha husz percig tartott, es mikozben a benzelek forogtak, nem volt veletek radiokapcsolatunk. Tapasztaltatok valamit egyaltalan?
Ellie felnevetett. — Ken, oregfiu — mondta —, lesz mit meseljek neked.
A projekt szemelyzete szamara estelyt rendeztek, hogy megunnepeljek a Gep-inditast, meg a nem mindennapi Szilvesztert es Ujevet. Ellie es utitarsai nem vettek reszt az estelyen. A televiziok csupa unnepi rendezvenyt, paradet, kiallitasok megnyitasat, visszatekintest, elorejelzest, allamfok optimista beszedeit sugaroztak. Ellie elkapta a most is udvozult mosollyal az arcan nyilatkozo Utsumi apat nehany mondatat. De Ellie- nek nem volt ideje ilyesmire. Az Otok elmenyeinek toredekeibol a projekt igazgatosaga gyorsan levonta azt a kovetkeztetest, hogy Ellie-nek es tarsainak volt idejuk rajonni, hogy a dolog valahol felresikerult. Mire eszbekaptak, mar el is kulonitettek oket a tomegtol, kormanyhivatalnokok es a konzorcium emberei minel elobb hallani akartak, mit tapasztaltak. Ugy talaltak, jobb, ha mind az otukkel kulon-kulon beszelgetnek.
Der Heer es Valerian egy kis targyaloteremben ultek le Ellie-vel. Masok is voltak meg ott a projekt emberei kozul, koztuk Vaygay egy korabbi tanitvanya, Anatolij Goldmann. Ellie megtudta, hogy a Vaygay-jal folytatott beszelgetesen az oroszul tudo Bobby Bui kepviselte az amerikaiakat.
Udvariasan hallgattak Ellie-t, Valerian idonkent batoritoan kozbekerdezett. De nehezen tudtak kovetni. Minel tovabb beszelt, annal nyugtalanabbaknak latszottak. Ellie lelkesedese egyaltalan nem ragadt at rajuk. Meg azt is nehezen tudtak elfogadni, hogy a dodekaeder husz percig tavol lett volna, nem hogy egy napig. Hiszen a benzelek kulso oldalan elhelyezett rengeteg muszer, amelyek mindent filmre vettek, semmilyen rendkivuli esemenyt nem rogzitett. Mindossze annyit tortent, magyarazta Valerian, hogy a benzelek felgyorsultak az eloirt forgasi
