— A dolog nem igy mukodik — felelte. — Nem ugy, mint egy hatodikos osztalyvizsga.
Az edesapja halalakor Ellie hatodikos volt.
— Nem holmi torvenyen kivuli civilizaciokra vadaszo csillagkozi seriffek vagyunk. Inkabb amolyan Galaktikus Nepessegnyilvantarto Hivatal. Informaciokat gyujtunk. Tudom, szerinted toletek nincs mit tanulni, hiszen technikai szempontbol nagyon elmaradottak vagytok. De egy civilizacionak vannak mas erdemei is a technikan kivul. — Espedig?
— Hat, peldaul a zene. Vagy a szivjosag. Ezt a szot kulonosen szeretem. Vagy az almok. Az emberek nagyon szepeket tudnak almodni, bar a televiziobol ez nem derul ki. Sok civilizacio kereskedik almokkal szerte a Galaktikaban.
— Csillagkozi kulturalis cserevel foglalkoztok? Ezert van ez az egesz? Nem tartotok tole, hogy egy tamado, verszomjas civilizacio eljut az urhajozasig?
— Mondtam, nagyra ertekeljuk a szivjosagot.
— Ha a nacik megkaparintottak volna a vilagot, a mienket, es aztan csillagkozi urjarmuveket fejlesztettek volna ki, nem avatkoztatok volna be?
— Meglepodnel, milyen ritkan fordul elo ilyesmi. Az agressziv civilizaciok hosszu tavon szinte mindig elpusztitjak onmagukat. Ilyen a termeszetuk. Semmit sem tehetnek ellene. A mi feladatunk csupan annyi, hogy hagyjuk, hadd csinaljak. Es biztositjuk, hogy mas se zavarhassa oket. Sajat maguknak kell beteljesiteniuk a vegzetuket.
— Akkor bennunket miert nem hagytatok? Ne erts felre, nem szemrehanyaskeppen mondtam. Csak kivancsi vagyok, milyen elvek szerint dolgozik a Galaktikus Nepessegnyilvantarto Hivatal. Az elso adasunk, amit fogtatok, az a Hitler-kozvetites volt. Miert vettetek fel velunk megis a kapcsolatot?
— A kepek valoban ijesztoek voltak. Kiderult beloluk szamunkra, hogy nagy bajban vagytok. Hanem a muzsika mast kozolt. Beethoven zenejebol megtudtuk, hogy van remeny. Az ilyen hataresetekben nagy tapasztalatunk van. Gondoltuk, jol jonne nektek egy kis segitseg. Tenyleg csak keveset segithetunk. Biztosan erted. Az oksag bizonyos hatarokat szab a segitsegnek.
Leguggolt a vizhez, belepancsolt, aztan a nadragjaba torulte a kezet.
Az ejjel korulneztunk a bensotokben. Mind az ototokeben. Roppant sok mindent lattunk: erzelmeket, emlekeket, osztonoket, tanult viselkedesformakat, megertest, oruletet, almokat, szeretetet. A szeretet az nagyon fontos. Roppant erdekes keverek vagytok.
— Es mindez egyetlen ejszaka eredmenye? — Ellie hangja kicsit kotekedo volt.
— Sietnunk kellett. Nagyon szoros a hatarido. — Miert, hatra van meg…
— Nem, nincs, de ha nem tudunk konzisztens kauzalitast biztositani, onmagatol alakul. Az pedig rendszerint rosszabb.
Ellie-nek halvany fogalma sem volt, mirol beszelhet.
— Konzisztens kauzalitast biztositani? Az edesapam soha nem mondott ilyesmiket.
— Dehogynem, biztosan mondott. Mar nem emlekszel, hogyan beszelt veled? Muvelt, olvasott ember volt, es egeszen kisbaba korodtol ugy beszelt — ugy beszeltem — veled, mint egyenranguval. Tenyleg nem emlekszel?
Emlekezett. Vilagosan emlekezett. Edesanyja jutott eszebe, az otthonban.
— Milyen szep fuggo — a hangja pontosan olyan volt, olyan szeretetteljes, megsem bizalmaskodo, ahogyan Ellie gyakran elkepzelte, hogy az edesapja beszelne vele, ha megerte volna az o felnottkorat. — Kitol kaptad?
— Ja, ez — Ellie megtapintotta az ermet. — Valakitol, akit tulajdonkeppen nem is igazan ismerek. De hat… ezt te most mar pontosan tudod.
A valasz kis zavart vigyor volt.
— Szeretnem tudni, mit gondolsz rolunk — Ellie hangja most hatarozott lett. — Hogy mit gondolsz rolunk valojaban.
Habozas nelkul jott a felelet. — Rendben van. Szerintem meglepoen jol csinaltatok a dolgotokat. Szinte sejtelmetek sincs a tarsadalomszervezesrol, elkepesztoen elmaradottak a gazdasagi rendszereitek, a tortenelmi elorejelzes technikajarol meg csak nem is hallottatok, es rettenetesen keveset tudtok onmagatokrol. Ha figyelembe vesszuk, milyen gyorsan valtozik a vilagotok, meglepo, hogy nem robbantottatok fel magatokat eddigre. Ezert nem irtunk le meg benneteket. Bizonyos mertekig alkalmazkodokepesek vagytok — legalabbis rovid tavon.
— Szoval ez a kepetek rolunk?
— Ez az egyik lehetseges kepunk. Azt latjuk, hogy azok a civilizaciok, amelyeknek csak rovid tavra van perspektivajuk, egy ido utan eltunnek. Ok is maguk teljesitik be a vegzetuket.
Ellie szerette volna megkerdezni, hogy valojaban mit erez az emberek irant. Kivancsisagot? Rokonszenvet? Vagy erzesrol szo sincs, egyszeruen csak vegzi a munkajat? A szive — vagy a mi szivunknek megfelelo belso szerve — legeslegmelyen ugy gondol rank vajon, mint mi… a hangyakra? De keptelen volt a kerdest feltenni. Tulsagosan felt a valasztol.
A hanghordozasaban, beszede apro jellegzetessegeiben igyekezett legalabb valami halvany utalast talalni arra, ki is lehet az, aki az edesapjanak alcazza magat. O, Ellie hatalmas mennyisegu kozvetlen tapasztalatot szerzett az emberi lenyekkel; az Allomasfonokoknek erre mindossze kevesebb, mint egy nap allt rendelkezesukre. Szeretetre melto, felvilagositasokkal keszsegesen szolgalo alarcuk mogott nem lehetne-e megpillantani valamit a valodi enukbol? De nem lehetett. Abbol, amit mondott, termeszetesen kiderul, hogy nem az o edesapja, es ezt leplezni sem probalja. De minden mas tekintetben nagyon hasonlitott Theodore F. Arroway-hez, aki elt 1924 es 1960 kozott, kereskedo volt, szereto ferj es apa. Ellie-nek vaskezzel kellett uralkodnia magan, hogy ne boritsa el tularado erzelmekkel ezt a… masolatot. Enjenek egy resze rettenetesen szerette volna megkerdezni, mi is tortent vele azota, hogy felment a Mennyorszagba? Hogyan latja most az Udvozito eljovetelet es az udvozulest? Keszul valami kulonleges az ezredfordulora? Vannak emberi kulturak, amelyek azt tanitjak, hogy az udvozultek hegycsucsokon es fellegek kozott elik tovabb tulvilagi eletuket, esetleg barlangokban vagy oazisokban, de emlekezete szerint arrol meg soha nem hallott, hogy ha az ember eleteben nagyon-nagyon jo volt, akkor a halala utan tengerparti fovenyre kerul.
— Van meg ido ra, hogy feltegyek par kerdest, mielott… akarmit is kell aztan csinalnunk?
— Persze. Egyre vagy kettore meg biztos jut idonk. — Mondj valamit a szallitorendszeretekrol.
— Jobb otletem van — vagta ra. — Megmutatom. Most rogton.
Az egbolt kilyukadt, amobaszeru fekete folt terjedt szet, eltakarta a napot es egyre tobbet az eg kekjebol.
— Ez aztan a trukk — Ellie-nek tatva maradt a szaja.
Laba alatt valtozatlanul ott volt a homokos partszegely. Belemelyeszthette a labujjait a fovenybe. A feje felett pedig… a Kozmosz. Ugy tunt, magasan a Tejut-galaxis felett vannak, latni lent a rendszer spiralszerkezetet, elkepzelhetetlen sebesseggel zuhannak feleje. Kiseroje targyilagos hangvetellel, az Ellie-nek jol ismert tudomanyos nyelvezettel fuzott magyarazatot a porgo latvanyhoz. Megmutatta az Orion spiralkarjat, ebben a korszakban ott helyezkedett el a Nap. Beljebb, mitologiai jelentoseguk csokkeno sorrendjeben ott volt a Sagittarius Kar, a Norma/Scutum Kar, es a Harom Kiloparsec Kar.
Egyenesek bonyolult halozata jelent meg, a kozlekedorendszer kepe, amelyen Ellie-eket is szallitottak. Olyan volt, mint a kivilagitott terkep a parizsi Metroban. Igaza volt Edanak. Az allomasok mindegyiket egy-egy csillagrendszerbe helyeztek, amelyben kis tomegu kettos fekete lyuk volt. Ellie tudta, hogy a fekete lyukak nem szarmazhattak a massziv csillagrendszerek szokasos fejlodeset kisero csillagosszeomlasokbol, mert ahhoz tul kicsik. Lehet, hogy primordialisak, az Osrobbanas maradvanyai, egy elkepzelhetetlenul oriasi csillaghajo fogta be es vontatta el oket a celallomasra. De az is lehet, hogy valahogyan osszekapartak oket. Meg akarta kerdezni, de a lelegzetelallito sebessegu utazas egyre tartott meg.
Korulbelul a Galaxis kozepen izzo hidrogenkorong forgott, es benne molekularis felhok gyuruje tartott kifele, a Tejut peremere.
Kiseroje megmutatta neki a rendezett mozgasokat a hatalmas Sagittarius B2 molekularisfelho-rendszerben, amely evtizedeken at volt radiocsillagasz kollegai egyik kedvelt vadaszterulete, komplex szerves molekulakra vadasztak benne. A kozepponthoz kozelebb meglattak egy masik oriasi molekularis felhot, aztan a Sagittarius A Westet, azt az intenziv radiohullam-forrast, amelynek megfigyelesevel maga Ellie is foglalkozott az Arguson.
Kozvetlen szomszedsagaban pedig, a Galaxis kellos kozepen, Ellie ket hatalmas fekete lyukat latott meg, szenvedelyes gravitacios olelesbe zarva. Tomeguk egyenkent otmillio Napet tette ki. Naprendszer-meretu gazfolyamok omlottek beloluk. A galaxis kellos kozepen ket fantasztikus nagysagu — Ellie egy pillanatra fennakadt
