Ebreszto!
Mit szolnatok egy kis show-hoz?
Villamokkal zsonglorkodjem? Igazi tuzet nyeljek? Raparancsoljak az utcakore, hogy huzodjek felre es adjon utat egy foltoro asvanyviz-szokokutnak? Meggyogyitsak par tucat nyomorekot? Levegobol elovarazsolt sutemenyekkel lakassam jol a kornyeken sertepertelo utcakolykoket?
Ugyan minek?
Hozzam vagnanak egy marek aprot a tuzgolyobisokert, melyekkel a tisztatalansagot kellene irtanom. Az asvanyviz-szokokutrol meg kiderulne, hogy csotores. Ezek a koldus nyomorekok meg amugy is egeszsegesebbek es gazdagabbak, mint a jarokelok tobbsege. Az utcakolykok pedig szerterebbennenek, mert reges-reg megtanultak: ingyensuti nem letezik.
Igen, megertem Geszert, megertem az osszes felsobb magust, akik evezredek ota kuzdenek a homallyal. Nem lehet orokke a tehetetlenseg erzesevel elni. Nem lehet orokke csak a loveszarkokban kuksolni: ez biztosabban pusztitja a hadsereget, mint az ellenseg lovedekei.
De hogy kerulok en a kepbe?
Muszaj a gyozelem zaszlajat az en szerelmembol szabni?
Es mi kozuk van ezen embereknek mindehhez?
Konnyu a feje tetejere allitani a vilagot, am ki segit az embereknek megkapaszkodni, hogy le ne essenek?
Tenyleg keptelenek lennenk barmit is megtanulni?
Tudtam, mire keszul Geszer, pontosabban mit tesz majd Szvetlana az o parancsara. Megertettem, mivel jarhat mindez, es meg azt is sejtettem, hogy a Megallapodas mifele kibuvoi igazolhatjak majd a Sors Konyvebe valo beavatkozast. Voltak informacioim az akcio idopontjarol is. Az egyetlen, amirol nem volt tudomasom — a vegrehajtas helye es targya.
Ez viszont vegzetesnek tunt.
Itt az ideje meghajolni Zavulon igaza elott.
Aztan meg toronyirant vissza a homalyba.
Az Arbat kozepeig jutottam, amikor megereztem — nagyon enyhen, az erzekelhetoseg hataran — az Ero mozgasat. A kozvetlen kozelemben magikus beavatkozas zajlott, nem valami eros, de…
Setet!
Akarmit is gondoljak Geszerrol, akarmennyire is vitaban allok vele, azert megiscsak az Ejszakai Orseg katonaja maradok.
Egyik kezemmel a zsebemben levo amuletthez nyulva elohivtam arnyekomat, es a homalyba leptem.
Huh, de elhanyagolt itt minden!
Reg nem volt szerencsem Moszkva homalybeli belvarosahoz!
A kek moha egybefuggo szonyegkent teritett be mindent. A lassan mozgo fonalak hullamzo viz mozgasanak erzetet keltettek. Vizkorok eredtek tolem — a moha egyszerre igyekezett kihorpinteni az erzelmeimet, ugyanakkor tavolabb is maszott tolem. Am a homaly aprobb stiklijei most egyaltalan nem erdekeltek.
A Naptol megfosztott eg alatti szurke terben nem voltam egyedul.
Egy pillanatra a nekem hattal allo leanyzora meredtem. Ahogy elneztem, egyszeriben megereztem, ahogy gonosz mosolyra huzodik a szam. Egy Fenyparti magushoz meltatlan mosoly. Meg hogy „nem valami eros beavatkozas”…
Harmadrendu magikus beavatkozas?
Hoppacska!
Ez nagyon is komoly, kisanyam. Ez mar olyan komoly, hogy velhetoen egy a magyarazat: megkattantal. A harmadik szint egyaltalan nem a te eronleted szerint valo, masvalaki amulettjet hasznalod.
En viszont a magam erejebol probalom meg tisztazni az ugyet.
A leanyzohoz leptem — meg csak meg sem hallotta lepteimet a puha kek szonyegen. Emberek elmosodott arnyai kusztak korulottunk, o pedig folottebb elfoglaltnak tunt.
— Anton Gorogyeckij, Ejszakai Orseg — mondtam. — Alisza Donnyikova, ezennel letartoztatom.
A boszorkany folvisitva megfordult. A kezeben egy amulett volt — egy kristalyprizma, amelyen keresztul elobb meg a jarokeloket vizslatta. Elso osztonos mozdulataval igyekezett elrejteni az amulettet, a masodikkal — engem vett volna szemugyre rajta keresztul.
Elkapvan a kezet arra kenyszeritettem, hogy lealljon. Egy pillanatig egymas mellett alltunk, mikozben fokozatosan erositve a nyomast, kitekertem a boszorkany csuklojat. Egy hasonlo esemenysor ferfi es no kozt elegge szegyenletesen nezett volna ki. Mifelenk, a Masfelek koreben a fizikai eronlet zaloga nem a nemi hovatartozasban rejlik, es meg csak nem is a kigyurt izomzatban. Az Ero mindenutt jelen van — a homalyban, a bennunket korulvevo emberekben. Nem lehet tudni, mennyit termelt ki a kornyezo vilagbol Alisza, nagyon is lehetseges, hogy nalam tobbet.
Am tetten ertem a helyszinen. Es mas jarorok is a kozelben lehettek. Egy Orseg munkatarsaval szemben megnyilvanulo ellenallas, aki raadasul hivatalosan is kozolte a letartoztatas tenyet — elegendo indok arra, hogy akar helyben is megsemmisitsek az ellenkezot.
— Nem tanusitok ellenallast — szolt Alisza es kitarta tenyeret. A prizma puhan a mohara pottyant — az pedig szinte folforrt, kavargott, beboritva a kristalyamulettet.
— Ero-prizma? — kerdeztem szonokian. — Alisza Donnyikova, maga harmadrendu magikus beavatkozast hajtott vegre.
— Negyedrendut — felelte gyorsan.
Erre csak megvontam a vallam.
— Harmad vagy negyed, mondhatni reszletkerdes. Akkor is Torvenyszek lesz belole, Alisza. Rafaragtal.
— Nem tettem semmit. — A boszorkany nagyon iparkodott nyugodtnak latszani. — Rendelkezem szemelyre szabott engedellyel a prizma viselesere. Nem helyeztem uzembe.
— Alisza, barmelyik felsobb magus siman leveszi errol a ketyererol az osszes infot.
Leeresztett kezzel arra kesztettem a mohat, hogy szetnyiljon, a prizmat pedig a tenyerembe ugrasztottam. Hidegnek bizonyult, folottebb hidegnek.
— Meg en is ki tudom olvasni belole a tortenetet — mondtam. — Alisza Donnyikova, Masfele, Setet, a Nappali Orseg boszorkanya, negyedszintu eronlet, ezennel hivatalosan is vaddal illetem a Megallapodas megsertese okan. Esetleges ellenallas kifejtese alkalmaval kenytelen leszek magat megsemmisiteni. Tegye hatra a kezet!
Engedelmeskedett. Es egyszerre beszelni kezdett, gyorsan, meggyozoen, mindazt beleadva a hangjaba, amivel csak rendelkezett:
— Anton, varj… kerlek, hallgass meg! Igen, kiprobaltam a prizmat, de ertsd meg, eloszor biztak ram ekkora ereju amulettet! Anton, hisz nem vagyok annyira ostoba, hogy Moszkva kozepen tamadjak az emberekre, meg aztan mi szuksegem is lenne ra? Anton, hisz mindketten Masfelek vagyunk! Rendezzunk le mindent inkabb bekesen. Anton!
— Mifele bekerol beszelsz? — kerdeztem, zsebembe sullyesztve a prizmat. — Gyerunk!
— Anton, egyezzunk ki harmad- vagy negyedszintu beavatkozasban! Legyen egy akarmilyen harmadszintu beavatkozas, mely a Feny erdeket szolgalja! Nem olyan, mint az en buta jatszadozasom e prizmaval, hanem egy teljeserteku beavatkozas!
Panikolasanak okait nagyon is meg tudtam erteni. Mondhatni igencsak bukta-szaga van az ugynek. Itt kerem a Nappali Orseg munkatarsa sajat onos celjaibol csapolja meg az emberek eleterejet — es ez mar meglehetosen meretes botrany! Aliszat majd kulonosebb ingadozas nelkul atengedik nekunk.
— Nincs jogosultsagod effajta kompromisszumok kotesere. A Setetek vezetosege kenytelen lesz visszakozni igeretedet illetoen.
— Zavulon igazolja majd!
— Igazan? — Elbizonytalanodtam hangjanak hatarozottsaga hallatan. Valoszinusithetoen Zavulon szeretoje. Akkor is meglepo. — Alisza, hisz annak idejen kotottem mar veled bekemegallapodast…
— Persze, hisz en magam javasoltam, bocsatanank meg beavatkozasodat.
— Es aztan mi lett belole? — elmosolyodtam. — Emlekszel?
— Most mas az alaphelyzet, hisz en szegtem meg a torvenyt. — Alisza lesutotte szemet. — Jogod lesz egy ellencsapasra. Neked tan nem kell engedely egy harmas szintu Fenymagiahoz? Vagy barmely Fenyparti magiahoz? Kettucatnyi gazembert remoralizalhatsz ezen az aron, de ugy am, hogy egyenest szenteletuekke valnak! Allto
