helyeben tucatnyi gyilkost elhamvaszthatsz! Elejet veheted egy katasztrofanak, vagy mit tudom en, egy lokalis idocsavart is megengedhetsz magadnak! Anton, ez tan nem erne annyit, mint az en ostoba csinytevesem? Nezz korul, hisz mindegyikuk eletben van! Semmire se volt idom, epphogy belekezdtem…
— Mindaz, amit mondasz, folhasznalhato ellened.
— Tudom en azt, tudom!
A szemeben konnycseppek csillogtak. Es velhetoen meg csak nem is volt ebben semmifele tettetes. A boszorkanymaz alatt tovabbra is megmaradt a leheto leghetkoznapibb lanynak. Egy szimpatikus, ijedt teremtes, akit most tevelygesen kaptak. Tan o a hibas abban, hogy a Setet utjara lepett?
Ereztem, ahogy erkolcsi pajzsom meghajlik, ugyhogy nemet intettem a fejemmel:
— Ne eroltessuk hiaba.
— Anton, kerlek, rendezzuk le bekesen! Hat tenyleg jogosultsagra van szuksegem ahhoz, hogy harmadik fokozatu beavatkozast vigyek veghez?
Ho-ho-ho — de meg mennyire! Barmely Fenyparti magus alma egy effajta carte blanche. Hogy akar csak egy pillanatig is teljhatalmu katonanak erezze magat, nem pedig egy tetves loveszarok-lakonak, aki leverten mered a feher bekezaszlora.
— Nincs jogod effajta ajanlatokat tenni — kozoltem kemenyen.
— Lesz! — Alisza intett a fejevel, majd melyet sohajtott. — Zavulon!
Kezembe szoritottam a harci amulett apro korongjat, vartam.
— Szolitlak, Zavulon! — A hangja visitasba ment at. Eszrevettem, hogy korulottunk az emberi arnyak valamivel gyorsabban kezdtek mozogni: az emberek hirtelen erthetetlen felelmet erzekeltek es azzal megszaporaztak lepteiket.
Vajon ismet el tudja erni a Setetek fejet?
Mint akkor, a Maharadzsa etteremnel, ahol Zavulon majdnem megolt Shahab Ustoraval?
De megsem olt meg. Elhibazta.
Attol fuggetlenul, hogy azt a provokaciot speciel Geszer fundalta ki, Zavulon mintha oszinten hitte volna, hogy bunos vagyok a Setetek meggyilkolasaban.
Ezek szerint voltak meg tervei velem kapcsolatban?
Vagy pedig Geszer titkon, eszrevetlenul avatkozott volna be, elharitva a ram iranyulo csapasokat?
Nem tudom. Mint mindig — most sincs elegendo informacio a kielemzeshez. Akar hetvenhet verziot is kitalalhatok, s mindegyik ellentmond a tobbinek.
Azt akartam, hogy Zavulon ne jelentkezzek. Mert akkor szepen kihoznam Aliszat a homalybol, hivnam a fonokot vagy valakit a muveletisek kozul, annak rendje-modja szerint atadnam nekik, aztan meg honap vegen bezsebelnem a premiumot… De tenyleg holmi premium most a legnagyobb gondom?
— Zavulon! — A hangjabol oszinte konyorges hallatszott. — Zavulon!
Most mar sirt, mikozben eszre sem vette. A szeme alatt elkenodott a festek.
— Hasztalan — mondtam. — Induljunk!
Es ebben a pillanatban vagy ket meternyire megnyilt a Setet Kapu.
Eloszor atjart a hideg — csontig hatoan. De ugy am, hogy szimpatiaval gondoltam vissza az emberi vilagban honolo hosegre. A moha follangolt, mikozben utcahosszat kiegett. Zavulon persze nem szandekosan egette el, csakhogy a kapu kinyitasakor annyi Ero szabadult fol, hogy a mohanak nem volt ideje foldolgozni.
— Zavulon — suttogta Alisza.
Tolem otmeternyire egy lila fenysugar vagodott az egbe a burkolatko alol. A villanas bantotta a szemet, akaratlanul is hunyoritottam, s amikor ismet odaneztem, egy szurke kodben lebego kekes-fekete buborekot lattam. A belsejebol lassacskan egy borostaval benott, pikkelyes, halvanyan emberre emlekezteto valami kaszalodott ki. Szolittatasara Zavulon a homaly masodik vagy harmadik szintjen keresztul jelent meg, melyhez kepest az itteni ido folyasa ugyanolyan lassunak tetszett, mint az embereke — szamunkra.
Egyszerre megint ereztem, ahogy elerotlenedem, pedig azt hittem, hogy mar reg tul vagyok az effelen. Azon lehetosegek, melyekkel Zavulon vagy Geszer oly konnyeden elt, nem csupan elerhetetlenek, am egyenest folfoghatatlanok voltak a szamomra.
— Zavulon! — Karjait tovabbra is a hata mogott tartva Alisza a csudas szornyeteghez vetette magat. Hozzabujt, arcat a szuros pikkelyek koze furta. — Segits, segits rajtam!
Velhetoen Zavulon nem azert jelent meg demoni mivoltaban, hogy hatast gyakoroljon ram. Emberi alakjaban egy percig sem birta volna a homaly melyebb retegeiben. Marpedig alighanem orak hosszat tartott az utja, de meglehet, tan nehany napba is beletelt.
A szorny szuk szemevel vegignezett rajtam. A pofajabol hosszu villas nyelv kigyozott elo, mellyel vegigsimitott Aliszan, hajan feher nyalkacsoppeket hagyva maga utan. Karmos mancsaval allon ragadta Aliszat, majd ovatosan folemelte a fejet — a tekintetuk ekkor talalkozott. Az informaciocsere gyorsan lezajlott.
— Ostoba! — fakadt ki a demon. Nyelve visszacsusszant osszecsapodo agyarai kozt a pofajaba, mikozben majdnem raharapott. — Te moho ostoba!
Hat igen. Most mar tenyleg ugy nez ki, hogy ugrott a harmadfoku beavatkozasra valo jogom.
A demon rovid farka vegigvagott Alisza labain, szetszakitotta annak selyemruhajat es a foldre dontotte. A demon szemei follobogtak — egy kek ragyogas fonta korbe a boszorkanyt, mire az kove dermedt.
Nem ugy nez ki, hogy barki is segithetne Aliszan.
— Zavulon, kerem, elvezethetem a letartoztatott szemelyt? — kerdeztem.
A szorny gorbe labain ingadozott. Karmai hol elobukkantak, hol pedig visszahuzodtak az ujjain. Aztan tett egy lepest, kozem es a mozdulatlan leany koze allva.
— Kerem, igazolja vissza a letartoztatas jogossagat — szoltam. — Ellenkezo esetben kenytelen leszek erositest kerni.
A demon transzformalodni kezdett. Testenek aranyai megvaltoztak, a pikkelyek folszivodtak, a farka visszahuzodott, penisze pedig immar nem hasonlitott egy szogekkel kivert bunkora. Aztan a ruha is megjelent Zavulonon.
— Varj, Anton!
— Megis, mire varjak?
A Setet magus arca tovabbra is kifurkeszhetetlen maradt. Demoni mivoltaban minden bizonnyal joval tobb erzelmet mutatott fol, vagy legalabbis nem tartotta szuksegesnek palastolni oket.
— Megerositem az Alisza altal tett folajanlast.
— Tessek?!
— Ha nem terelodik hivatalos utra az ugy. Ebben az esetben a Nappali Orseg elfogadja barmely beavatkozasodat… a harmadik fokozatig bezarolag.
Teljesen komolynak tunt.
Nyeltem egyet. Egy ekkora hordereju igeretet kapni a Nappali Orseg fejetol…
— Soha ne higgy a Seteteknek!
— Barmely beavatkozas, masodik fokozatig bezarolag.
— Ennyire kerulned a botranyt? — kerdeztem. — Vagy pedig ennyire szukseged van a lanyra?
Zavulon arcan gorcsos rangas futott vegig:
— Szuksegem van ra. Szeretem ot.
— Nem hiszem el.
— Mint a moszkvai Nappali Orseg feje, arra kerem magat, Anton jaror, hogy rendezzuk el az ugyet bekesen. Ez lehetseges is, leven a gyamsagom hatokorebe tartozo Alisza Donnyikovanak nem volt erkezese komoly kart okozni az embereknek. Probalkozasanak kompenzalasakepp — elobbi szot Zavulon kulon kihangsulyozta —, mivel egy harmadfoku Setet magikus beavatkozassal kivant elni, a Nappali Orseg beleegyezik barmely Fenyparti beavatkozasodba, masodfokig bezarolag. Nem kerem jelen egyezseg titkositasat. Semmilyen mertekben sem korlatozlak cselekedeteidben. Hangsulyozom: kihagasaert Alisza jaror peldas buntetesben reszesul. A Setet legyen tanu szavaimra!
Egy alig erzekelheto remeges. Fold alatti morajlas, egy kozelgo orkan bogese. Zavulon tenyereben egy aprocska fekete golyobis termett, s azzal porogni kezdett.
— Rajtad a sor — mondta Zavulon.
Megnyalvan ajkaim az igezesbe dermesztett Aliszara neztem. Akarki akarmit mond, megiscsak egy mocsadek. Raadasul meg nemi szemelyes elszamolnivalonk is akad.
