Talan ezert nem akarodzik kompromisszumosan megoldani az ugyet? Nem pedig a Setettel kotendo egyezsegben rejlo veszelyek okan? Alisza az eroprizma bevetesevel azon ugykodott, hogy az emberek kozul valakinek kiszivja az eletenergiajat. Ez harmad- vagy negyedfoku magia. En pedig egy masodfoku beavatkozasra leszek foljogositva. Ez pedig sok — nagyon sok. Gyakorlatilag foler egy globalis befolyassal! Teszem azt a varosban egy allo napig egyetlen buncselekmenyt sem hajtanak vegre. Egy zsenialis es egyertelmuen jotekony lelemeny. Hanyszor, de hanyszor lett volna szukseg az Ejszakai Orseg torteneteben egy harmad-negyedfoku beavatkozasra, de nem volt hozza jogunk, ugyhogy talalomra kellett cselekednunk, aztan meg retteghettunk a valaszcsapas miatt!
Itt meg egy masodfoku beavatkozas lehetosege hever, gyakorlatilag ingyer’.
— A Feny legyen tanu szavaidra — mondtam. Es azzal kinyujtottam kezemet Zavulon fele.
Meg soha nem kellett torzsokos eroket tanuul hivnom. De tudtam, hogy ehhez nincs szukseg semmifele specialis igezetekre. Mellesleg arra vegkepp nem sok garancia volt, hogy a Feny majd leereszkedik a mi csip-csup dolgainkhoz.
A kezemben egyszeriben egy feher tuzszirom lobbant fol.
Zavulon elfintoritotta az arcat, de nem huzta el a kezet. Amikor kezfogassal is megpecseteltuk egyezsegunket, a Setet es a Feny tenyereink kozott osszetalalkozott. Fajdalmas szurast ereztem, mintha egy tompa tuvel doftek volna at a testem.
— Az egyezseg megkottetett — szolt a Setet magus.
O is elfintoritotta az arcat. Ot is atjarta a fajdalom.
— Abban remenykedsz, hogy hasznot huzol ebbol? — kerdeztem.
— Persze. Mindig mindenbol igyekszem hasznot huzni. Es ez altalaban osszejon.
Azert olyan nagyon nem latszott Zavulonon, hogy annyira orulne az egyezsegnek. Barmire is szamitott egyezsegunk kovetkezteben, teljesseggel maga sem hitt onnon sikereben.
— Megtudtam, hogy mit miert hozott a keleti futar Moszkvaba.
Zavulon egy kicsit elmosolyodott:
— Csodas. Folottebb feszelyez a helyzet, es nagyon jo tudni, hogy most mar mas is osztozik nyugtalansagomban.
— Zavulon! Volt mar valaha is pelda arra, hogy az Ejszakai es Nappali Orsegek egyuttmukodtek? Fajsulyos ugyekben, nem pedig holmi renegatok es pszichopatak elcsipese kapcsan?
— Nem. Barmely egyuttmukodes egyertelmu vereseg lenne valamelyik fel szamara.
— Ezt figyelembe veszem.
— Am vedd!
A vegen meg lealltunk itt udvariaskodni egymassal. Mintha bizony nem ket szembenallo ero magusairol, a Feny hiverol s a Setet szolgalojarol lenne szo, hanem teszem azt egymas irant bekeszereton viselteto ismerosokrol.
Ezek utan Zavulon Alisza mozdulatlan testehez lepett, konnyeden folkapta es azzal atvetette a vallan. Arra szamitottam, hogy kilepnek a homalybol, am ehelyett a Setetek feje, miutan megdobott egy leereszkedo mosollyal, belepett a kapun. Ami egy pillanatig meg lathato volt, aztan kezdett eltunedezni. En pedig az ellenkezo iranyba indultam.
Csak most fogtam fol, mennyire elfaradtam. A homaly szereti, ha beleje lepnek, am azt meg annal is jobban, ha mindekozben rangatodznak is. A homaly egy kiehezett ribanc, aki barkinek orul.
Kivalasztvan egy helyet, ahol kevesebb ember volt, egy svunggal kikeveredtem onnon arnyekombol.
A jarokelok tekintete a szokott modon felrerebbent. Pedig de sokszor is talalkoztok egy nap soran velunk, emberek… Fenypartiakkal es Setetekkel, magusokkal es alakvaltokkal, boszorkanyokkal es gyogyitokkal. Neztek rank — de keptelenek vagytok meglatni. Legyen hat eztan is igy!
Evszazadokig vagy akar evezredekig is elelunk. Nagyon nehez megolni bennunket. Es azon problemak, melyekbol joforman az emberi elet all, szamunkra csak annyi, mint egy elsos kisdiak lehangoltsaga a fuzetebe firkalt holmi kusza palcikak folott.
De mindennek megvan a fonakja is. Szivesen cserelnek veletek, emberek. Csak vennetek el a keszsegemet, mely lehetove teszi, hogy eszrevegyem az arnyekot es belepjek a homalyba. Vigyetek az Orseg vedelmet es a kepesseget, hogy megvaltoztassam a korulottem levok tudatat.
Barcsak megadhatnatok nekem azt a nyugalmat, amelytol orokre megfosztattam!
Egyszer csak oldalba taszitottak, felrelokve az utbol. Egy eros testfelepitesu, kopaszra nyirt csavo, mobillal az oven es aranylanccal a nyakaban megveto pillantassal vegigmert, morgott valamit a foga kozt, majd imbolyogva megindult az utcan. Karjaba csimpaszkodo nocskeje nem tul sikeresen megprobalta leutanozni a tekintetet, melyet piti gazemberek szoktak vesztegetni a „luzer palimadarakra”.
Tiszta szivbol elnevettem magam.
Biztos jol kinezhettem — tenyleg volt mit eszrevetelezni rajtam!
Ahogy ott allok az utca kozepen, hat ranezesre kapasbol azt lehet hinni, hogy a papundeklin arusitokat bamulom, akik gagyi rezszobrocskakat, allami vezetok abrazataval ellatott matrjoska-babakat meg hamisitott hohloma-arukat[49] probalnak meg elsozni.
Jogomban allna folrazni ezt az egesz utcat. Vegrehajtani egy globalis remoralizaciot — s azzal a tarfeju mehetne apolonak egy lelkibetegeket kezelo korhazba, a nocskeje meg rohanna a palyaudvarra, hogy sikeresen elfeledett oregecske anyukajahoz utazzek, aki valahol videken tengodik.
De jo lenne jot tenni — nagyon viszket a tenyerem!
Eppen ezert nem szabad.
Legyen szivem tiszta s kezem forro, am a fejemnek akkor is hidegnek kell maradnia.
Egy hetkoznapi jaror vagyok, ha ugy tetszik — sorkatona. Nincs es nem is lesz bennem oly ero, mely Geszernek es Zavulonnak adatott. Talan ennek koszonhetoen van sajat ralatasom a tortentekre. Es meg a varatlan ajandekot — jogosultsagomat a Fenyparti magiara — sem tudom folhasznalni. Ez egy olyan jatszmaban lehetseges csupan, melyet a fejem folott folytatnak.
Az egyetlen eselyem — ha kilepek a jatszmabol.
Es magammal viszem Szvetlanat is.
Igen, ezzel meghiusitani az Ejszakai Orseg oly regota keszulo tervet! Igen, tobbe mar nem leszek muveletis! Egy hetkoznapi Fenyparti magussa kellene valnom, aki csupan erejenek toredeket hasznalja. Es ez meg a jobbik eset — a rosszabbik, ha az orokos homaly var ram.
Ma, ma ejfelkor.
Hol? Es kicsoda? Vajon kinek a Sors Konyvet nyitja meg a varazslono? Olga szerint tizenket esztendeig keszitettek elo az akciot. Tizenket esztendon at kerestek a Hatalmas Varazslonot, aki kepes kezebe venni a jo idokre tartalekolt kretat. Alljunk csak meg!
Legszivesebben az egesz Arbatra szoloan foluvoltottem volna — hogy en mekkora barom vagyok! Am az arcom igy is epp eleg sokatmondo lehetett.
Minek mindent szavakba onteni, ami ugyis leolvashato a fizimiskamrol?
A felsobb magusok tobb lepessel elore gondolkodnak. Az o jatszmaikban nincsenek veletlenek. Vannak kiralynok es vannak gyalogok. De folos babuk nincsenek!
Jegor!
A kissrac, aki majdnem egy engedely nelkuli vadaszat aldozata lett. Aki aztan emiatt olyan lelkiallapotban lepett be homalyba, ami a Setet oldalra taszitotta. A fiucska, kinek sorsa nem dontetett el, kinek auraja meg orzi a csecsemo sokszinuseget. Igen, folottebb ritka eset, meg is hokkentem, amikor eloszor meglattam.
Meghokkentem, aztan meg elfelejtettem. Azt is ugy kellett megtudnom, hogy potencialis kepessegeit mestersegesen folerositette a fonok: azert, hogy felrevezesse a Seteteket, meg azert is, hogy Jegor, ha csak kicsit is, de ellent tudjon allni a vampiroknak.
Igy is maradt meg bennem — egy szemelyes kudarcnak, hisz elsokent en allapitottam meg rola, hogy Masfele, aki, ugyanakkor, ha csak ideiglenesen is, jo ember, egyszersmind egy leendo ellenfel a Jo es Gonosz orok harcaban. S csak valahol nagyon melyen, emlekezetem legaljan maradt meg eldontetlen sorsanak tudata.
Meg akarki is lehet belole. Egy lehetseges szetfolyo jovo. Egy nyitott konyv. A Sors Konyve.
Szoval o lesz az, aki Szvetlana szine ele all, mikor o kezebe veszi a kretat. Meghozza keszseggel all majd elebe — ha Geszer korultekinton es komolyan elmagyarazza neki, mi is zajlik tulajdonkepp. Marpedig magyarazni, azt tud — az Ejszakai Orseg fonoke, Moszkva Fenypartijainak feje, az osidok hatalmas magusa. Geszer majd beszel
