lekerdezesbol.
Na persze ha valoban szeretnem kideriteni Olga szemelyazonossagat.
Kitoltottem a konyakot, aztan nekialltam varakozni. Olga vagy ot perc multan lepet ki a furdoszobabol, menet kozben szaritgatta hajat a torulkozovel. A farmeromat es a, puloveremet viselte.
Nem mondhatni, hogy teljesseggel atalakult… de mindenesetre joval szimpatikusabbnak tunt.
— Koszonom, Anton. Nem is kepzeled, micsoda elvezet ez…
— El tudom kepzelni.
— Az keves. A szag, Anton, az egett szag… Mar majdnem megszoktam fel evszazad alatt — Olga ugyetlenul a hokedlira ereszkedett. Folsohajtott: — Nem epp szerencses helyzet, de momentan orulok a valsaghelyzetnek. Meg ha nem is kegyelmeznek meg, de legalabb lehetosegem van a mosakodasra…
— Maradhatsz ebben az alakban, Olga. Megyek es veszek. valami rendes ruhat.
Olga osszegyurte a torulkozot es az ablakparkanyra dobta. Folsohajtott:
— Lehet, hogy a kovetkezo mosakodast mar meg sem erem. Akarcsak azt, hogy konyakot igyam… Egeszsegedre, Anton!
— A tiedre!
A konyak jofele volt. Elvezettel izlelgettem, dacara a fejemben zsongo kaosznak. Olga egyhajtasra kiitta, fintorgott egyet, am udvariasan kozolte:
— Nem rossz.
— Miert nem engedi a fonok, hogy normalis alakot olts?
— Nem all hatalmaban.
Vilagos. Ezek szerint nem a teruleti irodanak tudhato be a buntetese, hanem felsobb szinten rendelkeznek felole.
— Azt kivanom, hogy jarj szerencsevel, Olga. Hogy ne kovess el… meggyozodesem, hogy reg megvaltottad bunodet.
A no megvonta vallat.
— En is szeretnem hinni. Tudataban vagyok, hogy konnyen valtok ki egyutterzest, mindazonaltal a buntetes igazsagos. Egyebkent meg… forditsuk komolyra a szot!
— Am legyen!
Olga hozzam hajolt az asztal folott. Sugasa titokzatosan hangzott:
— Oszinten megmondom: beleuntam. Kotelidegeim vannak, de igy nem lehet elni. Egyetlen eselyem, hogy olyan fontossagu kuldetest vigyek sikerre, ami utan a vezetosegnek nem marad mas valasztasa, mint hogy megkegyelmezzenek.
— Hol terem effele kuldetes?
— Mar meg is van. Es harom szakaszbol all. A kissracot megvedelmezzuk, es a Feny oldalara zsuppoljuk. A vampircsajt megsemmisitjuk.
A hangjabol hatarozottsagot lehetett kierezni, es egyszeriben hinni kezdtem Olganak. Megvedelmezzuk es megsemmisitjuk. Kulonosebb fonnakadasok nelkul.
— Amde mindez aprosag, Anton. Egy ilyesfajta akcio teged magasabbra emel, de engem nem ment meg. A lenyeg: az a leanyzo a fekete forgeteggel.
— Mar rajta vannak, Olga. Engem… bennunket pedig felreallitottak.
— Nem gond. Ugysem boldogulnak.
— Tenyleg? — kerdeztem ironikusan.
— Nem boldogulnak. Borisz Ignatyjevics nagyereju magus. Amde mas teruleteken tud igazandibol ervenyesulni. — Olga gunyorosan hunyoritott. — En pedig egesz eletemben a pokol attoreseivel foglalkoztam.
— Szoval ezert a harc! — villant be vegre.
— Hat persze. Bekeidoben a gyulolet nem vet ekkora hullamokat. Az a rohadek Adolf… sok hive volt, de mar az elso haborus ev alatt folperzseltek volna. Egesz Nemetorszaggal egyetemben. Sztalin helyzete mas volt, iszonyu sokan istenitettek… az hatasos pajzs. Anton, en csak egy egyszeru orosz no vagyok… — egy pillanatra folvillano mosolya elarulta Olga viszonyulasat sajat „egyszerusegehez” —, az elozo haboru alatt egyvegteben azzal foglalkoztam, hogy tulajdon orszagom ellensegeit igyekeztem ovni a megatkozastol. Mar csak ezert is kegyelmet erdemelnek. Elhiszed?
— Elhiszem. — Olyba tunt nekem, hogy becsipett.
— Rohadt egy munka… mindannyiunknak az emberi, termeszet elleneben kell hatnunk, de olyan messzire kell elmennunk… Nos hat, Anton: nem fognak boldogulni. En viszont megprobalhatom. Noha en se vagyok teljesen meggyozodve arrol, hogy sikerulhet.
— Olga, ha mindez ennyire komoly, raportra kell menned…
A no a fejet razta, felresimitotta nedves hajat:
— Nem tudok. Tilos barkivel is erintkeznem, kiveve Borisz Ignatyjevicset es a feladat soran mellem rendelt tarsamat. Neki mar mindent elmondtam. Most mar csak az maradt hatra, hogy varjak. Es remenykedhetem, hogy majd boldogulok… a legutolso pillanatban.
— Es a fonok ezt nem erti?
— Ugy gondolom, hogy epp ellenkezoleg: igencsak erti.
— Szoval ez a helyzet… — suttogtam.
— Szeretok voltunk. Nagyon hosszu ideig. Sot mi tobb… baratok, ami ritkabban fordul elo… Nos, Anton. Ma megoldjuk a fiucska kontra begozolt vampircsaj kerdeset. Holnap varunk. Megvarjuk a pokol attoreset. Egyetertesz?
— Meg at kell gondolnom, Olga.
— Nagyszeru. Gondolkodj! Most viszont ideje mennem. Fordulj el…
Elkestem. Alighanem Olga maga is hibas volt ebben. Rosszul szamitotta ki, mennyi idot engedelyeztek neki.
Es tenyleg undorito latvany kovetkezett. Olga remegni kezdett, ivkent meghajolt. A testen hullam szaladt vegig: a csontjai meggorbultek, akarha gumibol lettek volna. A bore megrepedt, foltarvan verzo izomzatat. Szempillantas alatt a no egy osszegyurt huscsomova alakult, formatlan gombbe. Es ez a gomb egyre csak zsugorodott, zsugorodott, mikozben puha feher tollak nottek be…
A hobagoly felig madar, felig emberi vijjogast hallatva roppent fol a hokedlirol. Szokott helyere telepedett, a huto tetejere.
— Az ordogbe! — kialtottam, megfeledkezven minden szabalyrol es utasitasrol. — Olga!
— Tetszik? — a no hangja fuldoklon, fajdalomtol eltorzultan hangzott.
— Miert? Miert pont igy?
— Ez a buntetes resze, Anton.
Kinyujtottam a kezem, megerintettem kitart, reszketo szarnyat.
— Olga, egyetertek veled.
— Akkor hat munkara, Anton.
Bolintottam, majd kimentem az eloszobaba. Kitartam a felszerelest tartalmazo szekreny ajtajat, atleptem a homalyba — kulonben semmit se latni, csak ruhakat meg regi lim-lomot.
Egy konnyu kis test ereszkedett a vallamra.
— Mid van?
— Az onixamulettet lemeritettem. Fol tudod tolteni?
— Nem. Majdnem minden eromtol megfosztottak. Csak annyi maradt, ami feltetlenul szukseges a pokol semlegesitesehez. Es az emlekezet, Anton… egyelore megvan meg az emlekezetem… Mivel keszulsz megolni a vampircsajt?
— Nincs nyilvantartasba veve — mondtam. — Csakis nepi alkalmatossagokkal.
A bagoly kacago vijjogast hallatott.
— A nyarfakarot meg mindig hasznaljak?
— Nekem nincs belole.
— Ertem. A barataid miatt?
— Igen. Nem szeretnem, ha mindannyiszor osszerezzennenek, amikor csak atlepik a kuszobomet.
— Akkor mid van?
A teglak koze vesett uregbol elohuztam egy pisztolyt. A bagolyra sanditottam — Olga figyelmesen
