— Tudod, mit, Jegor? Elobb mosd meg a nyakad…
Hatra sem fordulva megrazta a fejet.
— Legalabbis botorsag, ha csak a nyakadat veded. Az emberi testen ot olyan pont is van, ahol megharaphat a vampir.
— Na ne!
— Na de! Marmint ugy ertem, a ferfitesten…
Meg a tarkoja is elvorosodott.
Ot pupozott kanal cukrot szortam a cseszebe. Jegorra kacsintottam:
— Toltson, kerem, egy pohar teat ket kanal cukorral… meg a halalom elott szeretnem megizlelni…
Ugy latszik, nem ismerte a viccet.
— Es magamnak hany kanallal tegyek?
— Mennyi a sulyod?
— Nem emlekszem.
Szemre megsaccoltam.
— Tegyel bele negyet. Igy elejet veheted a hipoglukemianak.[8]
Megiscsak megmosta a nyakat, de tovabbra is szaglott a fokhagymatol. Mikozben mohon szurcsolte a teat, keressel fordult felem:
— Magyarazza meg!
Hat igen, nem egeszen igy terveztem. Mondhatni egyaltalan nem igy. A kiskolykot felugyelni, mikozben utoleri az Elhivas. Megolni vagy elkapni a vampircsaj. Es elvinni a halas fiucskat a fonokhoz — o meg majd csak szeret ejti, hogy alaposan elmagyarazzon mindent.
— Regmult korokban… — Ciganyutra ment a tea. — Ugy hangzik, akar egy mese kezdete, nemde? Csakhogy ez nem mese.
— Hallgatom.
— Rendben. Inkabb massal kezdem. Letezik az emberi vilag. — Fejemmel az ablak fele intettem, az aprocska udvarra es az uttesten araszolo autokra. — Ott van. Korulottunk. Es a tobbseg nem kepes tullepni a hatarain. Mindig is igy volt. Am idonkent megjelenunk a szinen mi. A Masfelek.
— Es a vampirok?
— A vampirok is Masfelek. Igaz, ok masfele Masfelek, a kepessegeik pedig mar jo elore eldontettek.
— Nem ertem. — Jegor a fejet razta.
Hat igen, nem vagyok egy gyamalkat. Nem tudom, de nem is akarom magyarazgatni az elcsepelt igazsagokat…
— Ket saman, miutan alaposan belakott a bolondgombabol, veri a csorgodobokat — mondtam. — Reges-reg, meg az osidokben. Egyikuk a maga becsuletes modjan teszi bolondda a vadaszokat es a vezert. A masik saman pedig latja, amint az arnyeka, mely ott remegett a barlang padlatan, egyszer csak alakot olt, kitolti a teret es teljes magassagaban kiegyenesedik. Csupan egy lepes kell, es belep az arnyekba. Belep a homalyba. Es ezek utan kovetkezik a legerdekesebb. Erted?
Jegor hallgatott.
— A homaly megvaltoztatja a belepot. Ez egy masfajta vilag, mely az emberekbol Masfeleket csinal. De hogy mive leszel… az csupan toled fugg. A homaly egy fektelen folyo, mely egyszerre minden iranyba folyik. Dontsd el, kive akarsz valni a homalyvilagban. De gyorsan am, mar nem maradt sok idod.
Most aztan vegre megertette. A fiu pupillai osszeszukultek, s a bore is sapadtabb lett egy arnyalatnyival. Jofele stresszreakcio, mondhatni kapasbol a muveletisek koze lehetne utalni…
— Mik kozul lehet valasztanom?
— Te? Akarmive. A valod meg nem oltott vegleges alakot. Es tudod, melyek az alapveto valasztasi lehetosegek? A Jo es a Gonosz. A Feny es a Setet.
— Es te… te jo vagy?
— Mindenekelott… Masfele vagyok. A Jo es a Gonosz kozti elteres a hetkoznapi emberek vonatkozasaban lelheto fol. Ha a Fenyt valasztod es Fenypartiva leszel, akkor nem veted be kepessegeidet holmi szemelyes haszonszerzes erdekeben. Ha a Setetet valasztod, akkor ez lesz szamodra a normalis. De meg a fekete magus is kepes betegeket gyogyitani es follelni a nyom nelkul eltunteket. A feher magus pedig megtagadhatja segitseget az emberektol.
— Akkor nem ertem… miben van a kulonbseg?!
— Majd megerted. Megerted, ha valamelyik oldalra allsz.
— En aztan nem fogok sehova sem allni!
— Mar keso, Jegor. Jartal a homalyban, es maris valtozol. Meg par nap… es mar el is kotelezodsz.
— Ha a Fenyt valasztod… — Jegor folkelt, toltott meg maganak a teabol. Eszrevettem, hogy most eloszor forditott nekem hatat aggodalom nelkul. — Es te ki vagy? Magus?
— Egy magus tanitvanya. Az Ejszakai Orseg irodajaban dolgozom. Erre is szukseg van.
— Es mire vagy kepes? Mutasd, szeretnem ellenorizni!
Tessek, minden ugy zajlik, ahogy a nagykonyvben meg van irva. Jart a homalyban, am az nem gyozte meg. Holmi csip-csup vasari mutatvanyok joval meggyozobbek.
— Figyelj!
Kinyujtottam fele a kezem. Jegor megallt, igyekezett folfogni, mi is tortenik. Aztan a cseszere nezett.
A teabol mar nem szallt fol a goz. A tea joforman ropogott, leven zavaros-barna jeghengerre valtozott, belefagyott tealevel-darabkakkal.
— Jaj — mondta a fiu.
Termodinamika — az anyag folotti uralkodas legegyszerubb resze. Utat engedtem ujbol a Brown-mozgasnak, mire a jeg azon nyomban folforrt. Jegor, elejtven cseszejet, folkialtott.
— Elnezest — folpattantam es megragadtam egy rongyot a mosdokagylon. Leguggoltam, hogy foltoroljem a linoleumon kepzodott tocsat.
— Mindig csak a gond van ezzel a magiaval — mondta a fiu. — Kar a cseszeert.
— Na varj csak!
Az arnyek elebem szokkent, beleptem a homalyba es szemugyre vettem a szilankokat. Meg emlekeztek az ep allapotra, es a cseszenek egyaltalan nem kellett volna ily gyorsan e „megtort sorsra” jutnia.
A homalyban maradva kezemmel egy kupacba kotortam a szilankokat. Nehany apro szilankocska meg kozelebb is araszolt keszsegesen a tuzhely alol.
Kilepven a homalybol Jegor ele tettem a feher cseszet.
— Mar csak a teat kell beletoltened.
— Kiraly! — latszott, hogy ez az apro trukk eros benyomast gyakorolt a fiura. — Es ezt barmelyik holmival meg lehet csinalni?
— Majdhogynem barmelyikkel, mar ha holmirol van szo.
— Anton… es ha valami egy hete torott ossze?
Akaratlanul is elmosolyodtam.
— Nem. Bocsass meg, de mar tul keso van hozza. A homaly eselyt nyujt, de hamar, nagyon hamar elni kell vele.
Jegor elkomorodott. Erdekes — vajon mit torhetett ossze egy hettel ezelott?
— Most mar elhiszed?
— Ez magia?
— Igen. A leheto legprimitivebb. Joforman nem is kell tanulni.
Alighanem kar volt ezt mondanom. A fiu szemeben apro lang gyulladt. Maris mericskelte sajat kilatasait. A kis haszonleso.
Feny es Setet…
— Es egy tapasztalt magus kepes masfele dolgokra is?
— Meg en is kepes vagyok ra.
— Es embereket iranyitani?
Feny es Setet…
— Igen — mondtam. — Igen, kepesek vagyunk ra.
— Es mindebben gyakoroljatok is magatokat? Akkor miert ejtenek tuszokat a terroristak? Hisz a homalyon
