Keptelenseg!
— Lehet, hogy nem hasonult? — zarta le a fonok. — A kepessegei pedig csak idoszakosan jelentkeznek…
— Tavasszal es osszel, tisztara mint az elmebetegeknel…
— Igen, Igor, teljesen igazad van. Tavasszal es osszel. Most viszont, a frissen elkovetett gyilkossag utan, maradnia kellett valamino magikus lenyomatnak. Van egy kis eselyunk. Nem sok, de van. Munkara.
— Es mi a celunk, Borisz? — kerdezte kivancsian Szemjon.
Volt, aki mar folcihelodott, most azonban visszafordultak.
— A cel: hogy a Seteteknel elobb talaljuk meg Duvadot. Megvedjuk, kitanitjuk, s a mi oldalunkra allitjuk. A szokasos modon.
— Mindent ertek. — Szemjon folkelt.
— Anton es Olga, legyetek szivesek ittmaradni! — vetette oda a fonok es az ablakhoz lepett.
A tavozok tekintetukben leplezetlen kivancsisaggal pillantgattak ram. De meg egy kis irigyseggel is. Ha kulonleges feladat akad, az mindig erdekes. A terem vegebe pillantva eszrevettem Olgat — mosolyra huztam a szamat, mire o is visszamosolygott.
Most mar nyomaiban sem emlekeztetett arra a mezitlabas, szurtos fiatal nore, akit a tel derekan konyakkal kinaltam a konyhamban. Csodas frizura, egeszseges borszin, a szemeben pedig… nem, a hatarozottsag akkor is jelen volt mar, most viszont raadaskepp meg egy kis kacersag, buszkeseg is bujkalt a tekinteteben.
Elengedtek a bunteteset. Meg ha csak reszben is.
— Anton, nem tetszik nekem, ami most itt zajlik — mondta a fonok, hatra sem fordulva.
Olga megvonta a vallat, majd pedig felem bolintott: feleljek en.
— Borisz Ignatyjevics, ezt hogy erti?
— Nem tetszik a Nappali Orseg altal felenk tolmacsolt tiltakozas.
— Nekem se.
— Nem erted. Felek, hogy a tobbiek sem Olga, legalabb te kapiskalod, mirol is van szo valojaban?
— Folottebb kulonos, hogy a Nappali Orseg evek ota keptelen a gyilkos nyomara akadni.
— Igen. Emlekszel Krakkora?
— Sajnos igen. Ugy veled, hogy fol akarnak ultetni?
— Nincs kizarva… — Borisz Ignatyjevics ellepett az ablaktol. — Anton, te is ugy veled, hogy az esemenyek esetleg effele iranyt vesznek?
— Nem egeszen ertem — motyogtam valaszkepp.
— Anton, tegyuk fol, hogy a varosban tenyleg ott boklaszik ez a Duvad, a maganyos gyilkos. De nem hasonult. Idonkent elotornek belole a kepessegei… ha raakad egy-egy Setetre, vegez vele. Vajon kepes lenne ratalalni a Nappali Orseg? Szomoru, de hidd el, hogy… kepes ra. Akkor viszont ott a nagy kerdes: vajon miert nem kapcsoltak le, hogy aztan kiiktathassak? Elvegre pusztulnak a Setetek!
— Csak a selejtje — kockaztattam meg.
— Helyes. A jatszma soran folaldozni a gyalogokat: ez a hagyomany resze… — A fonok megakadt, elkapva tekintetemet. — Az Orseg hagyomanyaba belefer.
— Az Orsegek hagyomanyaba — jegyeztem meg epesen.
— Rendben, Orsegek — ismetelte meg fasultan a fonok. — Folfrissited az emlekezetemet… Gondoljuk csak vegig, hova is vezethet egy effajta kombinacio! Az Ejszakai Orseg egyontetu elmarasztalasa holmi hanyagsagban? Ugyan mar! Felugyelnunk kell a Setetek viselkedeset, az ismert Fenypartiakkal pedig be kell tartatnunk a Megallapodast, nem hajkuraszhatunk holmi titokzatos maniakusokat. Ez bizony a Nappali Orseg sara…
— Ezek szerint a provokacio celja… egy bizonyos konkret szemely lenne?
— Remek, Anton. Emlekszel, mit mondott Julja? Egy effele akciot a mieink kozul csakis egy behatarolt kor tud vegigvinni. Ez bizonyithato. Tegyuk fol, hogy a Nappali Orseg elhatarozta: megvadol valakit a Megallapodas megszegesevel. Azzal, hogy torzsallomanyu munkatars, kovetkezeskepp ismeri a Megallapodast, igy tehat itelkezesi es megtorlasi gyakorlata onbiraskodasnak tekintheto.
— Ezt viszont eleg konnyu megcafolni. Ha meglesz Duvad…
— Es ha a Setetek elobb talaljak meg? Es ha nem verik nagydobra?
— Alibi?
— Es ha a gyilkossagok akkor tortentek, amikor az alibi hibadzik?
— Torvenyszek, teljeskoru kihallgatassal — mondtam komoran. Persze semmi jo nincs a hajanal fogva elorangatott beismeresben…
— Egy eros magus, marpedig ezeket a gyilkossagokat egy eros magus kovette el, meg a torvenyszek elol is el tud rejtozni. Nem tudja atverni, de el tud rejtozni. Annal is inkabb, Anton, mert olyan torvenyszekrol van szo, melyben a Setetek is benne vannak, igy hat muszaj lesz ezt tennie. Kulonben tulsagosan is sok tudas kerulne az ellenseg birtokaba. Marpedig ha a magus elzarkozik a nyomozastol, akkor automatikusan bunosnek nyilvanitjak. Az osszes ezzel jaro kovetkezmennyel egyetemben… mind ra, mind pedig az Orsegre nezve.
— Komor kepet festett most, Borisz Ignatyjevics — ismertem be. — Folottebb. Majdhogynem annyira komor, mint az, amelyet meg a telen vazolt nekem, almomban. A hatalmas ereju Masfele-kisfiu, meg aztan a pokol attorese, amely romba donti egesz Moszkvat…
— Ertem. De akkor sem hazudok neked, Anton.
— Mit kell veghezvinnem? — kerdeztem egyenesen. — Hisz ez nem az en profilom. Segitsek az elemzoknek? Hisz anelkul is mindent foldolgozunk, amit csak osszehordanak.
— Anton, azt akarom, hogy nezz utana: a mieink kozul ki johet szamitasba mint celpont? Kinek van alibije az osszes ismert eset idejere, s kinek nincs?
A fonok zakoja zsebebe sullyesztette a kezet es egy DVD-t vett elo:
— Fogd… ez a haromeves periodus teljes anyaga. Negyunk vonatkozasaban, engem is beleertve.
Nyeltem egyet, mikozben atvettem a lemezt.
— A jelszovedelem leveve. De magad is megertheted, hogy ezt senkinek sem szabad latnia. Az informacio masolasahoz nincs jogod. A szamitasokat es a vegkovetkezteteseket rejtjelezd, es ne sporolj a jelkulcs hosszan…
— Szuksegem lenne egy segitore — szolaltam meg batortalanul. Olgara pillantottam. Kulonben meg, ugyan mifele segitseg lenne: szamitastechnikai ismeretei nagyjabol a „Heretic”, „Hexen” es effele jatekokban valo jartassagara korlatozodnak.
— A ram vonatkozo adatokat szemelyesen ellenorizd! — A fonok keslekedett a valasszal. — A tobbi vonatkozasaban bevonhatod Anatolijt. Rendben?
— Es nekem mi lesz a dolgom? — erdeklodott Olga. — Ugyanaz, epp csak szemelyes kerdezoskodes utjan. Ha teljesen oszinte akarok lenni: kihallgatasok utjan. Velem kezded. Aztan johet a tobbi harom.
— Rendben, Borisz.
— Lass neki, Anton! — bolintott a fonok. — Lass neki most azonnal! A tobbi feladatodat pedig bizd a csajszikra, majd csak boldogulnak valahogy.
— Turjam at netan az adatokat? — kerdeztem. — Es ha kiderul, hogy valakinek nincs alibije… krealjak neki?
A fonok a fejet ingatta:
— Nem. Nem ertettel meg. Nem akarom, hogy hamisitvanyokat krealjal. Arrol akarok meggyozodni, hogy a mieink kozul senkinek sincs koze ezekhez a gyilkossagokhoz.
— Meg ilyen aron is?
— Igen. Mert ezen a vilagon nincs lehetetlen. Anton, munkank szepsege valojaban abban nyilvanul meg, hogy rad bizhatok akar egy ilyen feladatot is. Te pedig teljesited. Az egyes szemelyek mibenletere valo tekintet nelkul.
Valamiert nyugtalansagot ereztem, de bolintottam, es az ajto fele indultam, a kincset ero lemezt szorongatva. Az utolso pillanatban fogalmazodott meg bennem a kerdes, amit visszafordulva fol is tettem:
— Borisz Ignatyjevics…
A fonok es Olga abban a pillanatban elhuzodtak egymastol.
— Borisz Ignatyjevics, ezen negy szemelyrol talalhatok adatok?
— Igen.
— Magarol, Iljarol, Szemjonrol…
