hagyta: a lovedek egy epulet falaba csapodott, egy pillanatra feher izzasig hevitve a koveket.
De hisz ez…!
Megbotlottam, elestem, aztan korulneztem. Zavulon epp ujratoltotte harci rostelyat, de nagyon lassan mozgott, mintha kozben valami folyamatosan visszatartana, fekezne.
De hisz arra hajt, hogy vegezzen velem!
Egy marek hamu se maradna belolem, ha eltalalna Shahab Ustoraval.
Ezek szerint megsem volt igaza a fonoknek. A Nappali Orsegnek nincs szuksege arra, ami a fejemben van. Csupan el akarnak pusztitani.
Setetek a nyomomban loholtak. Zavulon a fegyverevel celzott, a fonok pedig atolelven a kitorni igyekvo Szvetlanat tartotta vissza. Folpattantam es ujbol futasnak eredtem, immar annak tudataban, hogy nem sikerul elillannom. Egyedul annak orulhettem, hogy az utcan senki sem volt: az osztonos, nem tudatosult felelem felresoporte a jarokeloket, alighogy kitort a leszamolas. Senki se serul meg.
Fekcsikorgas hallatszott. Megfordulvan epp lattam, ahogy a jarorok szetrebbennek, utat engedve egy orulten szaguldo kocsinak. A sofor velhetoen azt hitte, hogy bandak kozti leszamolas kellos kozepebe csoppent, egy pillanatra megallt, aztan gazt adott.
Megallitani? Nem, keptelenseg lenne.
Felreugrottam, a jardara guggoltam, majd egy ott parkolo regi Volga moge bujtam Zavulon elol, hogy atengedjem a veletlenul odakeveredo sofort. Az ezustos Toyota elszaguldott mellettem, majd a mar ismeros athato fektusko-izzito csikorgas kisereteben egyszer csak megallt.
A vezetoules ajtaja kinyilt, s egy kez intett felem.
Ez nem lehet igaz!
Csakis a gagyi akciofilmekben fordul elo, hogy a menekulo host folveszi egy veletlenul pont arra jaro kocsi.
Mikozben ezen filoztam, mar nyitottam is a hatso ajtot, aztan bevagodtam a kocsiba.
— Indulj mar, indulj mar! — kialtotta a no, aki melle keveredtem. Persze a sofort sem kellett noszogatni, maris szaguldottunk elore. Hatunk mogott megint villant egyet, majd az Ustor ujabb toltete szaguldott felenk — a sofor oldalra kormanyozta a kocsit, hogy elengedje a langsugarat. A no folvisitott.
Ok vajon mit erzekelnek a latvanybol? Geppuskatuz? Raketaveto-ossztuz? Langszoro-lovet?
— Minek, minek alltal meg? — A no megprobalt elorenyulni, azzal a nyilvanvalo szandekkal, hogy hatbavagja a sofort. Kesz voltam ramozdulni, hogy elkapjam a kezet, am a kocsi oldalra vagodasa felredobta a not.
— Nem kene — szoltam barsonyosan, amire egy meltatlankodo tekintet volt a valasz.
Nana. Ugyan melyik no orvendeznek azon, ha egyszer csak a kocsiban teremne egy szimpatikus, amde meglehetosen zilalt ismeretlen holgyemeny, akit raadasul egy csapat folfegyverzett gengszter uldoz, s akinek kedveert a ferj bevallalja, hogy a tuz ala vett teruletre mereszkedjen?
Egyebkent a kozvetlen veszely mar elmult. Kirontottunk a Zemljanoj Valra, es immar egy folyamatos autoozonben haladtunk. Mind a baratok, mind pedig az ellensegek hatramaradtak.
— Koszonom — szoltam a sofor rovidre vagott tarkojahoz.
— Nem talaltak el? — Meg csak hatra sem fordult.
— Nem. Nagyon szepen koszonom. Miert allt meg?
— Mert egy balfek vagy! — visitotta a mellettem ulo. Az utaster masik sarkaba huzodott, erezhetoen viszolygott tolem, mintha pestises lennek.
— Mert nem vagyok balfek — szolt nyugisan a ferfi. — Mi bajuk magaval? Rendben, nem az en dolgom.
— Meg akartak eroszakolni — kottyantottam talalomra. Ha ugy vesszuk, csodas sztori. Nemi eroszak, egyenest az etteremben, az asztalon: ez mar nem is Moszkva — annak minden gengsztermurijaval egyetemben —, hanem egy cseho valahol a Nagyon Vad Nyugaton…
— Hol tegyuk ki?
— Itt. — A metrolejarat folott izzo nagy „M” beture neztem. — Hazaevickelek.
— Elvihetjuk hazaig is.
— Nem kell. Koszonom, mar igy is erejen folul segitett.
— Rendben.
Nem allt le vitatkozni, sem pedig gyozkodni. A kocsi lefekezett, en pedig kiszalltam. A nore neztem, aztan megszolaltam:
— Nagyon halas vagyok mindenert.
A no horkantott, aztan kapta magat, es becsapta az ajtot.
Nos tehat.
Megis — az effele esetek is bizonyitjak, hogy valami ertelme csak van a munkanknak.
Akaratlanul is megigazitottam a hajamat, aztan leporoltam a farmeromat. A jarokelok figyelmes pillantasokat vetettek ram, de nem hokoltek hatra: ezek szerint annyira azert nem nezek ki rosszul.
Mennyi idom maradt? Ot perc, talan tiz, amig az uldozok a nyomomra akadnak. Vagy a fonoknek sikerult foltartoztatnia oket?
Jo lenne. Mar csak azert is, mert alighanem most mar kezdem kapiskalni, mi is zajlik valojaban.
Es van eselyem. Ha megoly paranyi is, de megiscsak egy esely.
A metro fele indultam, menet kozben elovettem Olga retikuljebol a mobiltelefont. Mar epp az o szamat akartam hivni, aztan nemi szitkozodas utan a sajatomat potyogtem be.
Ot bugas, hat, het.
Megszakitvan a hivast inkabb a sajat mobilomat tarcsaztam. Ezuttal Olga rogton folvette.
— Hallo? — szolt bele elesen egy ismeretlen, rekedtes hang. Az en hangom.
— En vagyok az, Anton — rikkantottam. A mellettem elhalado srac meglepetten nezett felem.
— Bunko!
Egyebet nem is vartam Olgatol.
— Hol vagy, Anton?
— Epp keszulok a fold ala.
— Arra meg raersz. Miben segithetek?
— Kepben vagy mar?
— Igen. Parhuzamosan Borisszal is kommunikalok.
— Vissza kell kapnom a sajat testemet.
— Hol talalkozzunk?
Egy pillanatig elgondolkodtam.
— Azon az allomason, ahol megprobaltam leszedni az orvenyt Szvetlanarol.
— Ertem. Borisz elmagyarazta. Csinaljuk ugy, hogy plusz harom megallo a metro-korgyurun, folfele es balra.
Aha, a halozaton mericskel.
— Vilagos.
— Az allomas kozepen. Husz perc mulva ott vagyok.
— Rendben.
— Vigyek valamit?
— Igen. Onmagamat. A tobbit pedig rad bizom…
Kinyomtam a telefont, aztan meg egyszer korulneztem, es megindultam az allomas fele.
4. FEJEZET
A NOVOSZLABODSZKAJA allomas kozepen alltam. Megszokott jelenseg e nem tul kesei oran: egy no alldogal, tan a pasijat varja, de az is lehet, hogy a baratnojet.
Az en esetemben mindkettot.
A fold alatt nehezebben talalnak meg, mint a felszinen. Itt meg a Setetek legjobb magusai sem tudjak bemerni az auramat — at a talaj retegein meg az osregi sirokon, melyekre Moszkva epult, a tomeg kozepette, az emberek feszult aradataban. Persze az allomasokat se nagy kunszt atfesulni: eleg lenne mindegyikre egy Masfelet
