Az, hogy itt talalta a fiut, nem lepte meg. Kulonben is nagyon nyugodtnak tunt.
— Jo estet. — Jegor hol ra, hol pedig ram nezett. — Anton most a maga testeben van?
— Pontosan.
— Maga szimpatikus nekem. Es honnet ismer engem?
— Akkor lattalak, amikor egy kevesbe szimpatikus testben voltam. Most pedig megbocsass, de Antonnak nagy gondjai tamadtak. Meg kell oldanunk oket.
— Elmenjek? — Jegor mintha bizony elfelejtette volna, hogy az iment eppenseggel erre keszult.
— Igen. Es ne haragudj, de nemsokara meleg lesz itt, folottebb forro lesz a helyzet.
A kissrac ram nezett.
— A Nappali Orseg vadaszik ram — vilagositottam fol. Moszkva osszes Setetje.
— Miert?
— Hosszu tortenet. Ugyhogy tenyleg sipirc haza!
Mindez meglehetosen durvan hangzott, Jegor pedig elkomorodvan bolintott. A peronra sanditott — a szerelveny pont akkor futott be.
— De ugye megvedik magat? — megiscsak nehezere esett beazonositania, hogy ki kinek a testeben talalhato. — A maguk Orsege?
— Megprobaljak — felelte Olga kellemesen. — Most pedig eredj, kerlek! Keves az idonk, es egyre csak fogy.
— Viszontlatasra.
Jegor sarkon fordult es a szerelvenyhez szaladt. Harom lepes utan kiert a nemtorodomseg korebol, mire majdnem folloktek.
— Ha itt marad a fiu, bizton allitom, hogy a mi oldalunkra all — szolt Olga a nyomaba nezve. — Jo lenne megnezni annak valoszinuseget, miert kereszteztetek egymas utjat a metroban.
— Veletlen.
— Nincsenek veletlenek. Eh, Anton, valaha konnyeden kiismertem magam a valosag egyenesei kozt, akarha nyitott konyvbol tennem.
— Eppenseggel most nem jonne rosszul egy jovobelatas.
— Igazi jovobelatas rendelesre nem keszitheto. Rendben, dologra! Szeretned visszakapni a testedet?
— Igen. Meghozza rogton.
— Ahogy akarod. — Olga kinyujtotta a karjat — az en karomat —, es vallon ragadott. Hulye egy erzesem tamadt, ambivalens. Alighanem ugyanezt erezhette meg, mert elmosolyodott. — Kellett neked ilyen hamar belebonyolodnod, Anton! Olyan speci terveim voltak ejszakara…
— Talan bizony adjak halat Duvadnak, hogy keresztulhuzta a szamitasaidat?
Olga osszpontositott, a mosolygast is abbahagyta.
— Rendben. Munkara!
Hattal alltunk egymasnak,karunkat oldalso kozeptartasba emeltuk. Elkaptam Olga ujjait, a sajat ujjaimat.
— Add vissza, ami az enyem! — mondta Olga.
— Add vissza, ami az enyem! — ismeteltem.
— Geszer, visszaadjuk adomanyodat.
Osszerezzentem, folfogvan, hogy Olga a fonok titkos nevet hasznalta. Meghozza micsoda nevet!
— Geszer, visszaadjuk adomanyodat! — ismetelte meg elesen Olga.
— Geszer, visszaadjuk adomanyodat!
Olga az osi nyelvre valtott, beszede kellemesen eneklo volt, ugy ejtette ki a szavakat, mintha az anyanyelven szolna. Am a fajdalom raebresztett, mennyire nehezere is esik a magikus erofeszites, mely osszessegeben nem volt tulzottan nagymervu, mintegy a masodik fokozatu ero szintjen mozgott.
Az alakvaltas olyan, akar a rugo megfeszitese. Tudataink csupan azon energianak koszonhetoen tartozkodtak az idegen testekben, melyet Borisz Ignatyjevics Geszer plantalt belenk. Eleg lemondani a befektetett energiarol — es visszanyerjuk elobbi alakunkat. Ha valamelyikunk elso szintu magus lenne, hat fizikai kontaktusra se lenne szukseg, mindezt a tavolbol is veghez lehetne vinni.
Olga hangja egyszer csak folvijjogott: az elutasito formula veget skandalta.
Egy pillanatig semmi se tortent. Aztan egy gorcsos rangas futott vegig rajtam, osszerandultam, a szemem elott egyszerre minden elmosodott es elszurkult, mintha a homalyba melyulnek. Egy pillanatra folvillant az allomas — teljes egeszeben, a poros szines uvegablakok, a piszkos padlo, az emberek lassu mozgasa, az aurak szivarvanya ket vonaglo test, mintha egymason lettek volna keresztre feszitve.
Aztan beletaszitodtam, belenyomodtam, beleszorultam egy testburokba.
— A-a-a — nyogtem, mikozben a padlora estem, az utolso pillanatban tamaszkodva a karomra. Izmaim rangatodztak, a fulem csongott. A visszateres joval kenyelmesebbnek bizonyult — talan mert nem a fonok vezette le.
— Jol vagy? — kerdezte bagyadtan Olga. — Hu, te aztan nagy gazember vagy!
— Mi? — kerdon neztem a lanyra.
Olga epp a homlokat rancolta, mikozben foltapaszkodott:
— Azert beugorhattal volna, mar elnezest, a vecere.
— Ahhoz Zavulon beleegyezese kellett volna…
— Rendben, fatylat ra. Anton, van meg ugy egy negyedorank. Meselj!
— Mit?
— Amire rajottel. Gyerunk! Nem mero passziobol szeretted volna visszanyerni a tested, velhetoen egy tervet is kidolgoztal.
Bolintottam, aztan folegyenesedtem, leporolva osszekoszolodott tenyeremet. Lepaskoltam a farmerom terdet is. Honaljamat szoritotta a tulsagosan szukre vett szij, mely a pisztolytaskat tartotta — lazitani kene rajt’. A metroban mar eleg kevesen jartak, a nagy emberfolyamok levonulttak. Viszont a tobbieknek, leven immaron nem kellett a tomegben valo lavirozassal torodniuk, hirtelen ideje tamadt a gondolkodasra: aurak szivarvanyai villantak, idegen erzelmek utorezgesei sodrodtak felem.
Mennyire megnyestek Olga kepessegeit! Az o testeben erolkodnom kellett ahhoz, hogy meglassam az emberi erzesek titkos vilagat. Pedig hat ez annyira egyszeru — egeszen egyszeru… Meg csak buszkelkedni sem lehet vele kulonosebben.
— Nem kellek en a Nappali Orsegnek, Olja. Egyaltalan nem. Hetkoznapi, atlagos magus vagyok.
Bolintott.
— Amde megis ellenem inditottak vadaszatot. Efelol nincs ketseg. Ezek szerint nem preda, hanem csali vagyok. Ahogy Jegor is csaliva lett, amikor Szveta valt predava.
— Es erre csak most jottel ra? — Olga a fejet ingatta. — Hat persze. Csali vagy.
— Szvetlana miatt?
A varazslono bolintott.
— Csak ma ertettem meg — vallottam be. — Egy oraval ezelott, amikor Szveta, ellenallast akarvan kifejteni a Nappali Orseggel szemben, egyszeriben otos szintu erofokozatra emelkedett. Kapasbol. Amint elkezdodott volna az osszecsapas… menten megolik. Hisz bennunket is konnyu iranyitani, Olja. Az embereket kulonfele iranyokba lehet rancigalni, a Johoz es Gonoszhoz, a Seteteket pedig sajat galadsagaikkal lehet lepre csalni: az onimadat, a hatalomehseg es a dicsosegszomj reven. Bennunket meg a szeretettel lehet bevenni. E teren oly vedtelenek vagyunk, akar a gyermekek.
— Igen.
— A fonok kepben van? — kerdeztem. — Olja?
— Igen.
A szavakat ugy preselte ki magabol, mintha a torkat szorongatnak. Nem hiszem el! Az evezredeket megelt Fenyparti magusok eppenseggel nem szoktak szegyenkezni. Oly gyakran mentettek meg a vilagot, hogy kivulrol fujjak az osszes erkolcsi kibuvot. A Hatalmas Varazslonok nem szoktak szegyenkezni, akkor sem, ha nagysaguk immaron a multe.
Elnevettem magam.
— Olja, te elsore vagtad? Ahogy befutott a tiltakozas a Setetektol? Ellenem folytatnak hajtovadaszatot, mikozben a cel az, hogy ravegyek Szvetlanat az elszakadasra?
