— Felelj a kerdesre!
Egy karlenditessel egyszerre langra lobbantottam koros-korul a kek mohat. Eleg volt, ezentul a felelem, fajdalom, ketsegbeeses alapjan fogunk jatszani. Eleg volt a konyoruletbol, a joindulatbol meg a beszedbol.
Ez a Setet.
— Parancsba adtak, hogy jelentselek le, illetve lehetoseg szerint probaljalak meg elpusztitani.
— Nem foltartoztatni? Hanem kifejezetten elpusztitani?
— Igen.
— Elfogadom a valaszt. A kapcsolattartas eszkoze?
— Telefon, sima telefon.
— Ide vele!
— A zsebemben van.
— Dobd ide!
Benazva matatott a zsebeben — sebesulese nem halalos, s a magus ellenallokepessegenek szintje meglehetosen magas volt meg, viszont pokoli kinokat allhatott ki.
Olyat, ami neki dukalt.
— Mi a szam? — kerdeztem miutan elkaptam a mobilt.
— Az elsodleges gyorshivas gombon van.
A keszulek kis kepernyojere pillantottam.
Az elso szamjegyek alapjan a masik telefon akarhol lehet. Egy ugyanilyen mobil.
— Ez a hadmuveleti torzs? Pontosan hol talalhato?
— En nem… — A pisztolyra nezve elhallgatott.
— Emlekezz! — batoritottam.
— Azt mondtak, hogy ot percen belul ideernek.
Szoval igy.
Hatrapillantottam, az egbolt hatteren ego ture. Meglehet, igen, teljes mertekben lehetseges.
A magus megmozdult.
Nem szandekosan provokaltam azzal, hogy levettem rola a szemem. Amde mikor a zsebebol elohuzott egy palcat — durva, rovid, lathatoan nem a sajat keze munkaja, hanem holmi keszen vett gagyi —, egyszeriben megkonnyebbultem.
— Na? — kerdeztem miutan megdermedt, s csak nem szanta ra magat a fegyverhasznalatra. — Gyerunk!
A srac hallgatott, nem mozdult.
Ha ram tamad — hat beleuritem az egesz toltenytarat. Es ennek mondhatni vegzetes hatasa lenne. Amde biztos kaptak kikepzest arra az esetre, ha Fenypartiakkal keverednek konfliktusba. Es most megertette, hogy nehezemre esik megolni, igy fegyvertelenul es vedtelenul.
— Mi lesz mar, ellenszegulsz vegre? — szoltam. — Borisz! Szukafattya, akkor bizony nem voltal zavarban, amikor masok sorsat tetted tonkre, amikor vedtelenekre tamadtal! Na? Gyerunk!
A magus megnyalta az ajkat — a nyelve hosszu volt es kisse elagazott. Egyszerre megertettem, mifele homalyalakot vesz fol elobb vagy utobb, es egy csapasra megundorodtam.
— Megadom magam, s irgalmadra bizom magam, jaror. Joindulatert es targyalasert esedezem.
— Lefogadom: alighogy elmegyek innet, rogvest kapcsolatba lepsz a tieiddel — mondtam. — Vagy a kornyezetedbol annyi erot szippantasz ki, hogy reanimalodj es elvergodj a telefonig. Nemdebar? Hisz mindketten tudjuk.
A Setet elmosolyodott es megismetelte:
— Joindulatert es targyalasert esedezem, jaror!
Kezemben lobaltam a pisztolyt, mikozben a folenyesen vigyorgo arcot figyeltem. Keszek arra, hogy orokke esedezzenek. Es soha nem adakoznak.
— Mindig is annyira nehezemre esett megerteni tulajdon kettos erkolcsunket — mondtam. — Oly nehez es kellemetlen. Ezt csak idovel ertheto meg, marpedig abbol nekem most keves van. Amikor onigazolast kell kiotolni. Amikor nem lehet mindenkit megvedeni. Amikor tudod, hogy egy kulonleges ugyosztalyon naponta irjak ala az emberekre szolo licenceket, akiket a Setetnek vetnek aldozatul. Bosszanto, ugye?
A vigyor menten leolvadt az arcarol. Ugy ismetelte, mintha igezet lenne:
— Joindulatert es targyalasert esedezem, jaror.
— Momentan nem vagyok jaror — mondtam.
A pisztoly megrandult, kopogo hang kisereteben lomhan mozgasba lendult a zavar, ahogy a toltenyhuvelyeket kopdoste kifele. A lovedekek ugy araszoltak a levegoben, akarha egy apro duhos darazsraj lettek volna.
Csak egyszer kialtott fol, aztan ket lovedek cafatokra tepte a koponyajat. Amikor a pisztoly az utolso csattanas utan elhallgatott, lassan, gepiesen tarat csereltem.
Egy szetszaggatott, torz test hevert elottem. Mar kezdett elotunni a homalybol, s vele egyutt a Setet sminkje is lemosodoban volt a fiatal arcrol.
Vegighuztam kezemet a levegoben, mikozben a teren atfolyo valamit igyekeztem lerantani es megragadni — valami olyat, ami megfoghatatlan. A Setet magus abrazatarol vettem masolatot.
Holnapra megtalaljak. Egy joravalo, derek, mindenki altal szeretett ifjut. Akit bestialisan meggyilkoltak. Mennyi Gonoszt hoztam most a vilagra? Mennyi konnyet, elkeseredettseget, vak gyuloletet? Mifele fonal ered innet a jovobe?
Ugyanakkor: mennyi Gonoszt oltem meg? Hany ember el majd tovabb es jobban? Mennyi konnynek vettem elejet, mennyi duh folgyulemlese marad el, mennyi gyulolet nem maradt megszuletetten.
Meglehet, hogy most hagtam at ama korlaton, amelyen nem szabad atlepni.
Meglehet, hogy most latom csak a kovetkezo hatart, amelyen muszaj tullepnem.
Visszasullyesztettem pisztolyomat a tokjaba es kileptem a homalybol.
Az Osztankinoi Tevetorony tukent furodott az egboltba.
— Jatsszunk eztan szabalyok nelkul! — mondtam. — Semmi, de semmi szabaly.
Azonnal sikerult kocsit fognom, meg csak altruisztikus rohamot se kellett kivaltanom a soforben. Talan azert, mert most mar a halott Setet magus abrazatat viseltem — egy folottebb popec abrazatot?
— Irany a tevetorony! — nyilvanitottam ki ohajomat, mikozben a szakadt Zsigaba kaszalodtam. — Es gyorsan, ha kerhetem, meg zarora elott erjunk oda!
— Mulatni mesz? — vigyorodott el a volan mogott ulo szikkadt ferfi, aki szemuvegeben kisse Surikra[35] emlekeztetett holmi regi vigjatekokbol.
— De meg mennyire — feleltem. — De meg mennyire.
5. FEJEZET
A TEVETORONYBA meg be lehetett menni. Vettem egy jegyet, kulon felarral, hogy az etterembe is bemehessek, majd atvagtam a tornyot ovezo zold mezon. Az utolso 50 meteren az ut egy gyatra kis vedoteto alatt vezetett. Jo lenne tudni, hogy ugyan minek epitettek? Csak tan nem hullik olykor betonmorzsalek az osdi epuletrol?
A vedoteto az ateresztopont kis bodejahoz vezetett. Folmutattam az igazolvanyomat, atleptem a femkereso detektor patko alaku kapujan — amely mellesleg nem is mukodott. Ennyit tesz az osszes formalitas, ez kepezi a strategiai objektum vedelmet.
Egyszeriben ketsegek vettek erot rajtam. Szo se rola, eleg kulonos otlet volt idejonni. A kozelben nem erzekeltem Setetek tomeges elofordulasat. Ha pedig megis itt voltak, akkor eleg jol lepleztek magukat — ezek szerint masod-harmadszintu magusokkal fogok koccanni. Kifejezetten ongyilkosbarat magatartas…
A torzskar. A Nappali Orseg hadmuveleti torzse, melyet a hajtovadaszat, az ellenem iranyulo hajtovadaszat koordinalasa celjabol allitottak fol. Kinek kellett volna meg jelentenie a follelt predarol a tapasztalatlan magusnak?
Most viszont magam masztam el a torzskarig, oda, ahol legalabbis egy tucat Setet nyuzsog, koztuk
