pontosan az „oszd meg es vedelmezd” elvet kovetve…
A fonok fejet csovalva folsohajtott. Egy kivulallo akar azt is hihette volna, hogy meg lett szegyenitve.
— Es valamiben megsertetted ezt az elvet?
— Nem. Es ezert elszurtam a feladatot.
— Hogyan szurtad el?
— Eloszor… — Egy kitomott feher hobagolyra bandzsitottam, ami az egyik uvegezett polcon allt. Most akkor megmoccantotta a fejet, vagy nem? — Eloszor is elpazaroltam az amulett toltetet egy fekete forgeteg hiabavalo semlegesitesere…
Borisz Ignatyjevics a homlokat rancolta. Lesimitotta a hajat.
— Rendben, akkor hat kezdjuk ezzel! Tanulmanyoztam a kepet, es hacsak nem szinezted ki…
Felhaborodottan ingattam a fejem.
— Elhiszem. Nos hat, egy effajta forgeteget amulettel leszedni keptelenseg. Emlekszel a besorolasi osztalyokra?
A fenebe! Miert is nem futottam at a regi jegyzeteimet?
— Meggyozodesem, hogy nem emlekszel. Nem baj, ez a forgeteg ugyis tullog a mezei besorolasokon. Sehogy se boldogultal volna vele… — A fonok athajolt az asztalon, es titokzatos hanglejtessel sugta: — Es hat, tudod…
Fuleltem.
— Meg nekem se sikerult volna, Anton.
A vallomas varatlanul ert, es hirtelenjeben nem talaltam szavakat. Abbeli hitunk, hogy a fonok abszolute mindenre kepes, sosem hangzott el nyilvanosan, de makacsul tartotta magat az iroda munkatarsai kozt.
— Anton, egy ekkora erovel biro forgeteget… csakis a letrehozoja szuntethet meg.
— Meg kell talalni… — mondtam bizonytalanul. — Kar a leanyert…
— Nem o itt a lenyeg. Nem csupan o.
— Miert? — kottyantottam kozbe, aztan gyorsan helyesbitettem magam: — Nemde le kell allitani a Setet magust?
A fonok folsohajtott.
— Lehet, hogy licence van ra. Lehet, hogy teljes mertekben joga volt atkot terhelni ra… Meg csak nem is a magus a lenyeg. Egy ekkora ereju fekete forgeteg… emlekszel, amikor telen lezuhant egy repulo?
Osszerezzentem. Nem mi szurtuk el, meg aztan az egesz leginkabb a joghezagoknak volt koszonheto: a pilota, akire az atkot terheltek, nem boldogult az iranyitassal, es a menetrend szerinti jarat lakotombokre zuhant. Artatlan emberek eleteinek szazai…
— Az effajta forgetegek nem kepesek iranyitottan mukodni. Csajszikam elkarhoztatott ugyan, de nem esik holmi tegla a fejere egy tetorol. Valoszinubb, hogy folrobban egy haz, kitor egy jarvany, netan veletlenul atombombat dobnak Moszkvara. Ez itten a baj veleje, Anton.
A fonok hirtelen megfordult, es megsemmisito pillantast vetett a bagolyra. Mire az gyorsan behuzta szarnyat, es uvegszemeben kialudt a csillogas.
— Borisz Ignatyjevics… — szoltam rettegessel telten. — Ez az en vetkem…
— Vilagos, hogy a tied. Csak egyvalami menthet meg, Anton. — A fonok a torkat koszorulte. — A szanalomnak engedelmeskedve teljesen helyesen cselekedtel. Az amulett nem tudta teljesen elcsapni az orvenyt, am ideiglenesen elodazta a pokol attoreset. Most van 24 ora elonyunk, vagy akar meg 48 is… Mindig azt vallottam, hogy a meggondolatlan, de joravalo tettek tobb hasznot hajtanak, mint a vegiggondolt kegyetlensegek. Ha nem hasznalod az amulettet… hat mostanra fel Moszkva romokban heverne.
— Akkor hat mit tegyunk?
— Megkeressuk a csajszit. Megovjuk… eroinktol telloen… Egy-ket alkalommal tan meg sikerul destabilizalni az orvenyt. Ezen ido alatt pedig fol kell kutatnunk a magust, aki rabocsatotta az atkot, hogy ravegyuk az orveny letoresere.
Bologattam.
— Mindenki reszt vesz a kutatasban — vetette oda hanyagul a fonok. — Visszahivtam a fiukat a szabadsagrol, reggelre itt lesz Ilja es Szemjon Ceylonrol, delre pedig a tobbiek is. Europaban most rossz az idojaras, igy hat megkertem a kollegakat az ottani hivatalban, hogy segitsenek, de amig szetoszlatjak a felhoket…
— Reggelre? — Egy pillantast vetettem az oramra. — Az meg egy teljes nap.
— Nem, mostanra — felelte a fonok, tudomast sem veve a deltajban kint vilaglo naprol. — Te is reszt veszel a kutatasban. Lehet, hogy megint mazlid lesz… Folytassuk a hibaid kielemezgeteset?
— Hat erdemes erre vesztegetni a draga idot? — kerdeztem felenken.
— Nem vesztegetjuk, afelol nyugodt lehetsz. — A fonok folkelt, a polcokhoz lepett, kezebe fogta a kitomott baglyot, majd az asztalra helyezte. Rogton vilagos lett, hogy tenyleg ki van tomve, es annyi elet sincs benne, mint egy premgallerban… — Folytassuk a vampirokkal es az aldozatukkal!
— Elengedtem a vampircsajt. Es a fiuk sem kaptak el — erositettem meg bunbanoan.
— Csak ne szerenykedj! Derekasan helytalltai a kuzdelemben. A fo gond az aldozat…
— Igen, a fiucska emlekezete megmaradt. De ugy eliszkolt…
— Anton! Ebredj! A fiucskat jo par kilometer tavolsagbol csaltak lepre az Elhivassal! Gyamoltalan babukent kellett volna a kapualjba lepnie! Es amikor a homaly elmulik… onkivuletbe kellett volna esnie! Anton, hisz ha mindezek utan meg kepes volt mozogni… hat kiemelkedo magikus potenciallal kell birnia!
A fonok elhallgatott.
— Hulye vagyok.
— Nem. Te aztan tenyleg begyoposodtel a laborban. Anton, ez a fiucska elvileg akar meg nalam is erosebb lehet!
— De hat…
— Hanyagold a hizelgest, ha kerhetem…
Az asztalon megcsorrent a telefon. Alighanem surgos hivas lehetett: kevesen ismerik a fonok kozvetlen szamat. En peldaul — nem ismerem.
— Hallgass! — parancsolta a fonok a vetlen keszuleknek, mire az elnemult. — Anton, meg kell talalni a legenyket. A meglepett vampircsaj onmagaban nem veszelyes. Vagy utolerik a fiuk, vagy egy sima jaror kapja el. De ha kiszivja a sracot… vagy ami meg rosszabb, magahoz teszi hasonlatossa… Nem tudhatod, valojaban mire kepes egy teljeserteku vampir. A maiak… jo ha szunyogok egy Nosferatu-fele mellett. Es o meg csak nem is a legjobb volt kozuluk, ha kerkedett is ezzel… Ugyhogy fol kell kutatni a fiucskat, kivizsgalni, es… a lehetosegekhez kepest… bevonni az Orseg munkajaba. Nincs jogunk atengedni a Setet oldalra, kulonben vegkepp osszeomlik az egyensuly Moszkvaban.
— Ezt vehetjuk parancsnak is akar?
— Engedely — mondta komoran a fonok. — Jogom van effele parancsokra, de hat magadtol is erted.
— Tudom — feleltem halkan. — Mivel kezdjuk? Pontosabban kivel?
— Ahogy tetszik. Alighanem megiscsak a leanyzoval. De probald meg elokeriteni a fiucskat is!
— Maris induljak?
— Elobb aludd ki magad!
— Alaposan kialudtam magam, Borisz Ignatyjevics…
— Nem hinnem. Legalabb meg egy orat javaslok.
Semmit sem ertettem. Tizenegykor keltem ma, rogton az irodaba teptem, teljesen fittnek ereztem magam, csak ugy duzzadtam az erotol.
— Kapsz egy segitotarsat. — A fonok ujjaval csettintett a kitomott bagoly elott. A madar kiterjesztette szarnyat, es meltatlankodo vijjogasba fogott.
Nyeltem egyet, mielott raszantam magam a kerdesre:
— Ez meg ki? Vagy inkabb mi?
— Miert erdekel? — kerdezte a fonok, mikozben a bagoly szemet vizslatta.
— Talan hogy eldontsem, akarok-e vele dolgozni.
A bagoly ram nezett, es azzal sziszegni kezdett, akar egy folboszult macska.
— Helytelen a kerdesfeltevesed. — A fonok a fejet ingatta. — Hajlando lesz-e
