foltoro fenysugarakat es az ateresztopont megvilagitott bodejat.
Csupan ket dolgot nem ertettem az egesz jatekban, amit most az Orsegek uztek egymassal — marmint az Orsegek vezetosege.
A homalyba tavozott — ki volt valojaban, s kinek az oldalan all? Figyelmeztetett vagy ram akart ijeszteni?
A Jegor nevu srac — veletlen vagy sem a talalkozasunk? S ha nem veletlen — akkor mi lehet mogotte: sorsgoc volt ez az egesz, vagy pedig Zavulon soron kovetkezo huzasa?
A homalyvilag lakoirol szinte semmit se tudtam. Az is lehet, hogy maga Geszer se tudott rola.
Jegorrol viszont erdemes eltoprengeni.
Most meg egy le nem osztott lap a jatekban. Meg ha csak a legkisebb erteku is, viszont tromf, akarcsak mi mindannyian. S olykor a kis tromfokra is szukseg van. Jegor mar jart a homalyban — eloszor amikor probalt meglatni, masodszor — a vampircsaj elol menekulve. Oszinten megmondva nem epp a legjobb leosztas. Mindket esetben a felelem vezette, es, mit tagadjuk, a jovoje majdhogynem eldontetett. Parszor meg ellebecolhat az ember es a Masfele mezsgyejen, amde utja a Setetekhez vezet.
A legjobb, ha szembenezunk az igazsaggal.
Minden valoszinuseg szerint Jegor Setet. Es annak semmi jelentosege, hogy egyelore hetkoznapi jofiu. Ha sikerul elve megusznom, elofordulhat, hogy valamely talalkozasunk alkalmaval iratai megmutatasara kell folszolitanom, vagy pedig magamat kell majd igazolnom.
Zavulon minden bizonnyal kepes hatni ra. Ugyanarra a pontra iranyitja, ahol en is vagyok. Ebbol pedig az kovetkezik, hogy az en tartozkodasi helyemmel is teljes egeszeben tisztaban van. En viszont keszen allok erre.
Epp csak volt-e ertelme a mi „veletlen” talalkozasunknak?
Ha figyelembe vesszuk, amit az operator mondott: a VDNH korzetet egyelore nem fesulik at — akkor igen. Eljatszhattam volna a pajkos gondolattal, hogy folhasznalom a fiut — elrejtozom nala otthon vagy pedig segitsegert kuldom. Akar mar indulhatok is a hazahoz. Igy van?
Tul bonyolult. Szerfolott. Enelkul is konnyu lenne elkapniuk. Valamit kihagytam a szamitasbol, mondhatni a legfontosabbat.
Az ut fele indultam, immar vissza se nezve a toronyra, melyet ma a Setetek diszlet-hadmuveleti torzse szallt meg, s majd megfeledkeztem az or-magus megcsonkitott testerol, amely most valahol itt hever a kornyeken. Mit akarnak tolem? Mit? Kezdjuk ezzel.
Legyek csali. Essem a Nappali Orseg csapdajaba. Meghozza ugy, hogy ketsegem se legyen onnon bunossegem felol; es ez gyakorlatilag mar meg is tortent.
Aztan pedig — Szvetlana nem birja ki. Meg tudjuk vedeni ot magat es a szeretteit is. Epp csak onnon donteseibe nem tudunk beleavatkozni. S ha nekiall engem menteni, kiszabadit a Nappali Orseg tomlocebol, elragad a Torvenyszekrol, akkor elpusztitjak: gyorsan, habozas nelkul. Az egesz jatszmat az o ideges reagalasara epitettek. Az egesz jatekot reges-reg kiagyaltak, amikor a Setet magus Zavulon megsejtette az eljovendo Hatalmas Varazslono folbukkanasaban a nekem szant szerepet is. Es azzal elkeszitettek a kelepceket. Az elso nem jott be. A masodik mar ram tatotta ragadozo pofajat. Es meglehet, hogy egy harmadik szinten les ram.
De akkor hogy jon a kepbe egy legenyke, aki egyelore keptelen magikus kepessegeivel elni?
Megalltam.
De hisz o Setet, nemde?
Es ki gyilkol mifelenk Seteteket? Gyonge, ugyetlen, onmaguk fejleszteset elhanyagolo Seteteket?
Mi ertelme, ha meg egy hullat varrnak a nyakamba?
Nem tudom. Azzal viszont teljesen tisztaban voltam, hogy a srac elkarhoztatott, s a metrobeli talalkozas nem volt veletlen. Vagy ujbol latomasom tamadt a jovot illetoen, vagy a kirakojatek egy ujabb darabja ugrott a helyere.
Jegor el fog pusztulni.
Folideztem, ahogy szemoldoket rancolva nezett ram a peronon, midon egyszerre szeretett volna kerdezni valamit, ugyanakkor legszivesebben lehordott volna, hogy a soron kovetkezo alkalommal szemembe vagja az Orsegekrol szolo igazsagot, amelyre tul koran jott ra. Ahogy elfordult es a szerelveny fele szaladt.
„Ugye megvedik magat?”
„Megprobaljak.”
Hat persze, megprobaljak. Mind egy szalig Duvadot hajkurasszak.
Ime hat a valasz!
Tenyerem koze szoritott fejjel megalltam. Feny es Setet, milyen ostoba is vagyok! Szornyen naiv!
Amig Duvad eletben van, a csapda nem kattan ra. Nem; eleg, hogy pszichopata vadasznak allitanak be, egy vadorzonak a Fenypartiak reszerol. Az igazi Duvadot is el kell pusztitaniuk.
A Setetek — vagy legalabbis Zavulon — tudjak, ki is o valojaban. Sot, mi tobb — hatalmukban all iranyitani. Predakat vetnek ele — olyanokat, akikbol nincs kulonosebb hasznuk. S Duvad most nem csupan soron kovetkezo osszecsapasara keszul: fejest ugrott a harc kellos kozepebe. Csak ugy dolnek ra a Setetek mindenfelol: eloszor az alakvalto no, aztan magus az etteremben, most pedig a fiucska. Alighanem olyba tunik szamara, hogy a vilag megorult, hogy hamarosan; eljon az Apokalipszis, hogy a Setet erok megszalljak a vilagot. Nem szeretnek a helyeben lenni…
Az alakvalto nore azert volt szukseg, hogy ovast emelve tiltakozhassanak nalunk, illetve demonstralhassak, kit vettek tuz ala, kire is iranyul valojaban a tamadas.
A Setet magusra azert, hogy teljesen bekeritsenek, hogy joguk legyen formalisan is vad ala helyezni vagy letartoztatni.
A fiura azert, hogy vegre-valahara elpusztithassak a szerepet immaron letudo Duvadot. Az utolso pillanatban beavatkozni, tetten erni a tetem folott, megolni, elejet veendo a szokesnek es ellenallasnak: hisz nincs tudataban annak, hogy szabalyok szerint harcolunk, soha nem adna meg magat, nem reagalna a szamara ismeretlen „Nappali Orseg” folszolitasara.
Duvad halala utan pedig nem marad valasztasom. Vagy belemegyek az emlekezet kiforditasaba, vagy a homalyba tavozom. Akarhogy is lesz, Szvetlana elveszti az onuralmat.
Osszehuztam magam.
Hideg van. Megiscsak hideg van. Azt hittem, hogy a tel teljesen kimult, am ez csalokanak bizonyult.
Foltartott karral megallitottam az elso kocsit. A sofor szemebe neztem es parancsba adtam:
— Indulas!
Az impulzus annyira eros volt, hogy meg csak meg sem kerdezte, hova is kell mennie.
A vilag a vegehez kozeledett.
Valami megmozdult, nekilodult, az osi arnyak megmoccantak, elfeledett nyelvek tompa szavai hangzottak fol, remeges futott vegig a foldon.
A vilag fole tornyosult a Setet.
Makszim az erkelyen allt, cigizes kozben fel fullel Lena raplizasat hallgatta. Immaron orak hosszat be nem allt a szaja, miutan a megmentett lany kiugrott a metronal. Makszim mindazt visszahallhatta, amit csak el tudott kepzelni magarol — meg meg egy kicsit abbol is, amit mar nem…
Azt, hogy egy vadbarom es szoknyapecer, aki kepes golyozaporba maszni egy hosszucombu, helyes pofikaert, Makszim higgadtan turte. Azt, hogy szemtelen gazember, aki tulajdon felesege jelenleteben kokettal holmi szakadt es ronda lotyoval — mar egy fokkal eredetibben hangzott. Kulonosen, ha figyelembe vesszuk, hogy a varatlan utassal alig nehany szot valtott…
Most viszont mero badarsag kovetkezett. A felesege varatlan kikuldeteseket idezett fol, meg azt a ket esetet, amikor reszegen jott haza — valoban reszegen. Megsaccolta lehetseges szeretoi szamat, remes korlatoltsaggal es puhanysaggal vadolta, ami visszaveti szakmai elomenetelet es a legminimalisabbnak tekintheto anyagi javak elereset.
Makszim hatrasanditott a valla folott.
Furcsa, de Lena meg csak fol se huzta magat kulonosebben. A borkanapen uldogelt, szemkozt a meretes Panasonic tevevel, es egyre csak beszelt, beszelt, majdhogynem oszinten.
Tenyleg igy gondolja mindezt?
Hogy egy halom szeretoje lenne? Hogy az ismeretlen lanyt a jo alakjaert mentette meg, nem pedig a levegoben futyulo golyok miatt? Hogy szegenyesen elnek, nyomorogva? Mikozben harom evvel ezelott vettek ezt a csodas lakast, ugy berendeztek, akar egy babahazat, es raadaskepp karacsonykor Franciaba utaztak?
