Maldiv-szigetekre, Gorogbe, akar a feszkes fenebe is — ott ugyis jobban ereztuk volna magunkat —, vagy egy varoskornyeki dacsaba. A rendelkezes ertelmeben hetfo delidonel elebb kozelebe se menjunk az irodanak.
A fonok pont egy percet vart, amig minden arcon boldog mosoly omlott el, aztan hozzatette, hogy a kapott szerencses ajandekot jo lenne megszolgalni. Mondjuk hathatos munkaval. Hogy aztan ne kelljen szegyenkeznunk a celtalanul elfecserelt napok miatt. Nem veletlenul mondjak a klasszikusok: „a hetfo szombaton kezdodik”, es mivel ugyis harom nap pihenot kaptunk, a rutinmunkat leszunk szivesek letudni a hatralevo ido alatt.
Igy hat aztan letudtuk — nemelyek majd reggelig tudogattak. Ellenoriztuk a varosban marado, kiemelt felugyelet alatt allo Seteteket: mindenfele vampirok, alakvaltok, nostenydemonok es himlidercek, gyakorlo boszorkanyok, szoval az egesz effajta nyughatatlan, alsobb fokozatu gyulevesz nepseget. Mindent rendben talaltunk. A vampirok momentan nem forro verre, hanem hideg sorre szomjaztak. A boszorkanyok sem a kornyezetukben levokre probaltak rontast hozni, annal inkabb egy kis zaport Moszkvara…
Mi viszont most havajozni mentunk. Persze nem a Maldiv-szigetekre, leven a fonok kisse tulertekelte a konyvelesi osztaly bokezuseget. De hat akar 2-3 napot is a varoson kivul tolteni — kesz fonyeremeny. Szegeny onkentesek, akik a fonokkel egyutt a fovarosban maradtak — orkodhetnek eberen rogyasig…
— Haza kell telefonalnom — mondta Julja. Latvanyosan eletre kelt, amikor Szemjon a kocsiban uralkodo hoseget tengermelleki huvossegre cserelte. — Szveta, add a telcsit!
En is elveztem a huvoset. Elnezegettem a bennunket elozo kocsikat: legtobbje leeresztett ablakkal ment, mikozben belulrol irigykedve pillogtak rank, alaptalanul foltetelezve, hogy a regi kocsiban egy nagy teljesitmenyu legkondi mukodik.
— Nemsokara le kell kanyarodnunk — mondtam Iljanak.
— Tudom en azt. Egyszer mar jartam erre.
— Pszt! — szisszentette rettenetes hangon Julja, majd szaporan locsogni kezdett a telefonba. — Anyucikam, en vagyok az! Igen, mar elindultunk. Persze, hogyne! Van itt egy to… nem, sekely. Anyucikam, csak roviden, Szveta apukaja adta kolcson a mobiljat. Nem, senki mas nincs. Szvetanak? Maris.
Szvetlana osszerezzent, aztan atvette a csitritol a telefont. Komor pillantast vetett ram, en pedig igyekeztem komoly arckifejezest eroltetni magamra.
— Jo napot, Natasa neni — szolt vekony gyerekhangon Szvetlana. — Igen, nagyon orulunk. Igen. Nem, felnottekkel. Anyukam nincs a kozelben, idehivjam? Igen, atadom. Feltetlenul. Viszontlatasra.
Kinyomta a telefont, majd igy szolt elmerengon:
— Kisasszony, es mi lesz akkor, ha anyukad megkerdi az igazi kislany Szvetatol, mikepp is toltottetek a szabadnapokat?
— Szveta majd azt mondja, hogy jol…
Szvetlana folsohajtott, aztan Szemjonra nezett, mintha tamogatast remelne.
— A magikus kepessegek onos celra valo folhasznalasa belathatatlan kovetkezmenyekkel jarhat — lokte kincstari hangon Szemjon. — Emlekszem, egyszer…
— Mifele magikus kepessegek? — csodalkozott ra oszinten Julja. — Mondtam neki: hepajozni megyek a sracokkal, es megkertem, hogy falazzon. Szvetka sapitozott egy sort, aztan persze beleegyezett.
Ilja kacaraszni kezdett a volannal.
— Kell is nekem az effajta hepaj — haborodott fol Julja: nyilvanvaloan nem ertette, mi kesztette vidamsagra Iljat. — Az effele szorikazast meghagyom az emberi csemeteknek. De hat min nevettek? He?
Mindegyikunk eletenek — ertem ez alatt a jaroroket — legnagyobb reszet a munka tolti ki. Nem azert, mintha lelkes sztahanovistak lennenk — ep esszel ugyan ki reszesitene elonyben a munkat a pihenessel szemben? Nem azert, mintha olyan hude erdekes lenne nalunk dolgozni, leven tevekenysegunk legnagyobbreszt nem mas, mint unalmas, jarorozes, illetve hivatali fenekmeresztes. Egesz egyszeruen kevesen vagyunk. A Nappali Orseg utanpotlasa sokkal konnyebben zajlik, a Setetek mindegyike elbol hatalomra akar szert tenni. A mi helyzetunk viszont egeszen mas.
Amde a munka mellett mindegyikunknek megvan a maga kis darab elete is, amit oda nem adnank senkinek: sem a Fenynek, sem a Setetnek. Ez csakis a mienk. Az a darabka elet, amit nem rejtegetunk, de nem is teszunk a kirakatba, ami meg az elozo, emberi mivoltunkbol maradt.
Van, aki utra kel, a legelso adando alkalommal. Ilja peldaul a hagyomanyos utazasokat kedveli, Szemjon pedig a banalis autostoppolast. Annak idejen egy kopejka penz nelkul eljutott Moszkvatol Vlagyivosztokig valami rekordido alatt, viszont nem regisztraltatta le a Kotetlen Utazasok Ligajaban, mivel az ut soran ket alkalommal is bevetette magikus kepessegeit.
Ignat, meg aztan persze nem csak o, csakis szexualis kalandozasok formajaban tudja elkepzelni a kikapcsolodast. Ezen a korszakon majd mindegyikunk atmegy — a Masfelek szamara joval tobb lehetoseget tartogat az elet, mint az embereknek. Az, hogy az emberek akaratlan, am annal erosebb vonzodast ereznek a Masfelek irant, meg ha nem is eroltetjuk ezt — kozismert teny.
Sorainkban nagyon sok gyujto akad. A jambor tollkes-, kulcstarto-, belyeg- es ongyujtogyujtoktol kezdve az idojaras-, illat-, aura- es igezetgyujtokig bezarolag. Valamikor automodelleket gyujtottem, oriasi penzeket koltottem holmi ritka darabokra, melyek csak par ezer megszallott szamara birtak ertekkel. Most meg az egesz gyujtemenyem ket kartondobozba van elcsomagolva. Ideje lenne raszannom magam, hogy az utcara hurcoljam es a homokozoba szorjam az egeszet, hadd oruljenek a gyerekek.
A vadaszok es horgaszok szama is meglehetosen magas. Igor es Garik hobbija az extrem sport kategoriajaba sorolando sikloernyozes. Az edes Galja leany, a mi folosleges programozonk bonszaj-kerteszkedessel foglalkozik. Osszessegeben tehat alaposan igenybe vesszuk az emberiseg altal folhalmozott gazdag szorakozas- keszletet.
De hogy mi a hobbija Tigrincsnek, akihez mellesleg epp most tartunk, meg csak nem is sejtettem. Ezt legalabb annyira szerettem volna tudni, mint kiszakadni a nagyvarosi kemencebol. Altalaban rogton kiszurod valaki „heppjet”, ha egyszer beteszed otthonaba a labad.
— Messze van meg? — nyuszogte hisztisen Julja. Mar letertunk az autopalyarol es vagy ot kilometert zotyogtunk a folduton, egy kis udulofalu meg egy sekely patak menten.
— Mar majdnem odaertunk — feleltem, miutan osszeneztem magamban a Tigrincs altal nekunk hagyott ut kepet.
— Azaz teljes egeszeben megerkeztunk — mondta Ilja es felrezokkentette a kocsit, egyenest a fak koze. Julja foljajdult, eltakarva arcat a tenyerevel. Szvetlana nyugisabban reagalt — maga ele nyujtotta karjait, folkeszulve az utkozesre.
Kocsink a suru susnyakoson meg az athaghatatlan, szel-dontotte fak kepezte akadalyokon atszaguldva egy tomor falkent allo fasorba vagodott. Az utkozes azonban elmaradt. Atszokkentunk a bubajon es egy pompas aszfaltuton talaltuk magunkat. Elottunk a tavolban egy tavacska tukre csillogott, melynek partjan egy ketszintes teglahaz allt, magas keritestol ovezve.
— Ami szamomra elkepeszto az alakvaltokban — mondta Szvetlana —, az a rejtozkodeshez valo vonzodasuk. Nem eleg, hogy bubajjal alcazta magat, raadasul itt van meg ez a kerites is.
— Tigrincs nem alakvalto! — haborodott fol a kislany. — Hanem modosulo-magus!
— Az egy es ugyanaz — mondta lagyan Szveta.
Julja Szemjonra nezett, lathatolag tamogatas remenyeben. A magus folsohajtott:
— Lenyegeben Szvetanak igaza van. A szuk tartomanyra specializalt harci magusok is alakvaltok. Csak masfajta Jegy alatt. Ha Tigrincs kicsit mas hangulatban van, amikor eloszor lep a homalyba, hat Setet lesz belole, egy alakvalto. Nagyon keves ember letezik, akiknel elore el van dontve minden. A dolgok rendje, hogy folyik a harc. Folkeszites a hasonulasra.
— Es velem hogy volt? — kerdezte Julja.
— Mar meseltem — dormogte Szemjon. — Eleg konnyen ment.
— Tanarok es szulok enyhe remoralizacioja — szolt kuncogon Ilja, mikozben leallitotta kocsijat a kapunal. — S a kisleanyt egy csapasra elontotte a szeretet es josag a korulotte levo vilag irant.
— Ilja! — utasitotta rendre Szemjon. O volt Julja oktatoja, meglehetosen lusta oktato, aki gyakorlatilag nem avatkozott bele az ifju varazslono fejlodesebe. Most viszont szemmel lathatoan nem tetszett neki Ilja folos svihaksaga.
Julja lelemenyes kislany volt, s az Orseg komoly remenyeket taplalt iranyaban. De azert akkorakat nem, hogy Szvetlanaehoz hasonlo iramban hajtsak vegig holmi erkolcsi fejtorok labirintusan, mint azt Szvetlanaval, a leendo Hatalmas Varazslonovel tettek.
