megorultel.
3. FEJEZET
NAGYON koran ebredtem. Csond honolt, a dacsak elo csondje — vegre-valahara hus reggeli szellosuhogassal. Csakhogy ez sem orvendeztetett meg kulonosebben. Agynemum nyirkos volt az izzadsagtol, a fejem pedig hasogatott. A szomszed agyrol — harmunkra jutott egy szoba — Szemjon egyhangu horkolasa hallatszott. Egyenest a padlon, takaroba csavarodva Tolik aludt: a folajanlott fuggoagyat visszautasitotta, mondvan, hogy sajog a ’76-ban, valami bunyo soran megserult hata, es jobb, ha kemeny feluleten fekszik.
Tarkom kore font tenyerekkel ultem fol az agyban, hogy szet ne essek, annyira kivoltam. Az ejjeliszekrenyre pillantva meglepodve fedeztem fol ket aszpirint es egy uvegcse Borzsomi asvanyvizet. Vajon ki lehetett e jotet lelek?
Tegnap este harom uveggel ittunk meg ketten. Aztan jott oda Tolik. Aztan meg valaki, bor-utanpotlassal. De bort mar nem ittam. Annyi eszem meg maradt.
Bevettem az aszpirint fel uveg asvanyvizzel, aztan bamban magam ele meredve ucsorogtem, varva a gyogyszer hatasat. A fajdalom csak nem akart elmulni. Ugy ereztem, hogy mar nem birom tovabb.
— Szemjon — hivtam horogve. — Szemjon!
A magus folnyitotta egyik szemet. Eleg jo borben volt. Mintha bizony nem ivott volna joval tobbet nalam. Lam, mit tesz az evszazados gyakorlat.
— A fejem, szedd le…
— Momentan nincs keznel balta — dormogte a magus.
— Eridj mar! — nyogtem. — A fajdalmat szedned le.
— Anton, kerlek, tan nem onszantunkbol ittunk? Senki sem kenyszeritett ra, igaz? Nemde oromet leltunk benne?
A masik oldalara fordult.
Megertettem, hogy Szemjontol nem varhatok irt a bajomra. Es osszessegeben meg igaza is volt, csakhogy mar, nem birtam tovabb turtoztetni magam. Labammal kitapogattam az edzocipomet, atleptem az alvo Tolik folott es kievickeltem a szobabol.
Ket szoba allt a vendegek rendelkezesere, am a masik ajtajat zarva talaltam. A folyoso vegen azonban, a haziasszony haloszobaja nyitva volt. Miutan folkodlottek bennem Tigrincs szavai onnon gyogyito kepessegeirol, gondolkodas nelkul benyomultam.
Hat, ahogy elnezem, ma minden osszeeskudott ellenem. Nem talaltam bent. Sejteseimmel ellentetben Ignatot sem leltem odabent Lenaval. Tigrincs Juljaval aludt. A kislany ugy alukalt, hogy kozben gyermeki modon kezet-labat lelogatta az agyrol.
Most mar mindegy volt szamomra, kitol is kerjek segitseget. Odaovakodvan leguggoltam a szeles agy melle, majd suttogva hivogatni kezdtem:
— Julja, Juljenyka…
A kislany kinyitotta szemet, parat pislogott. Es egyutterzon megkerdezte:
— Masnapossag?
— Igen. — Bolintani nem mertem, mert a fejemben mintha epp egy kisebbfajta granat robbant volna.
— Uhum?
Becsukta a szemet, es szerintem ujbol elaludt, mikozben atfogta a nyakamat. Par masodpercig semmi nem tortent, aztan a fajdalom rohamosan kezdett csokkenni. Mintha a tarkomon egy rejtekcsapot nyitottak volna meg, melyen keresztul az ott folgyult zubogo mereg szepen lecsorog.
— Koszonom — suttogtam elhalon. — Juljenyka, koszonom.
— Ne vedelj annyit: minek iszik, aki nem birja? — mormolta a kislany es azzal szuszogni kezdett: tisztara mintha egy pillanat alatt atkapcsolta volna magat munka uzemmodbol alvasdiba. Erre csak a gyerekek es a szamitogepek kepesek.
Folkelven lelkesulten erzekeltem, hogy a vilag ujbol kiszinesedett. Szemjonnak persze igaza van. Felelosseggel kell birni. Am olykor egyszeruen nincs erom erre, egyaltalan nincs. Korulneztem a szobaban. A halo egeszeben a bezs arnyalatai uralkodtak, meg a bukoablak uvege is kisse szinezve volt, a hifitorony oarany, a padlon fekvo szonyeg pedig bolyhos, vilagosbarna.
Osszessegeben nem rossz. Ide persze nem hivtak at.
Halkan az ajtohoz lopodztam, es amikor mar joforman kint voltam, hallottam meg Julja hangjat:
— Kapok egy Snickerst, rendben?
— Akar kettot — egyeztem bele.
Vissza is fekhettem volna, am az agynemuvel kapcsolatos emlekeim meglehetosen kellemetlenek voltak. Mintha eleg lenne lefekudnom — s a parnaban rejtozo fajdalom ujbol ram vetne magat… Epp csak beneztem a szobaba, folkaptam a farmeromat es az inget, s a kuszobon allva fololtoztem.
Tenyleg mindenki alszik? Tigrincs kint koborol valahol, s biztos akad olyan is, aki egy uveg itoka tarsasagaban reggelig is elcsevegett.
Az elso emeleten volt meg egy kis hall, ahol Danyilat meg a tudomanyos reszlegnel dolgozo Nasztyat vettem eszre, amint bekesen alszanak egy kanapen, ugyhogy sietosen visszahuzodtam. Megcsovaltam a fejem: Danyilanak volt egy nagyon kedves, szimpatikus felesege, Nasztyanak pedig egy idosebb ferje, aki fulig szerelmes volt bele.
Bar, meg kell hagyni, hogy csak emberek voltak.
Mi pedig — Masfelek, a Feny onkentesei. De hat nincs mit tenni, az erkolcsunk is eltero. Tisztara mint a fronton, holmi harcteri romancok es apolonok vilagaban, akik nem csupan a korhazi agyban vigasztaljak a tiszti es sorkatonai allomanyt… A haboruban tulsagosan elesen erzed az elet izet.
Mindezeken folul a konyvtarszoba is itt helyezkedett el. Benne Garikot es Faridot fedeztem fol. Na ok aztan tuti, hogy atdumaltak az egesz ejszakat egy uveg pia mellett, mellesleg szolvan nem is egy uvegrol lehetett szo… Es egyenest a karosszekekben aludtak el, velhetoen nem is olyan reg: Farid elott az asztalon egy picit meg fustolgott a pipaja. A padlon stocokban alltak a polcokrol leszedett konyvek. Valamirol hosszadalmasan vitatkozhattak, erveles gyanant irokat es koltoket sorakoztattak fol, meg filozofusokat es torteneszeket.
Lefele indultam a fabol valo csigalepcson. Csak akad mar valaki, akivel megoszthatom e csendes reggel oromet?
A nappaliban is aludt mindenki. A konyhaba pillantva se talaltam senkit, kiveve egy a sarokba huzodo kutyat.
— Foleledtel? — kerdeztem.
A terrier kivicsoritotta a fogat es panaszosan nyusziteni kezdett.
— De hat megis, ugyan ki kert meg arra tegnap, hogy harcba szallj? — A kutya melle guggoltam. Elvettem egy darab kolbaszt az asztalrol: a jol nevelt allat egymaga nem vallalkozott ilyesmire. — Fogd!
Az allat pofaja a tenyerem folott csattant, es a kolbasz egy harapasra eltunt.
— Legy jo: amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten — magyaraztam. — Es ne kucorogj a sarokban!
Nem, de most tenyleg — csak lelek mar ebren valakit.
Magamhoz vettem egy darabka kolbaszt. Mikozben elragcsaltam, keresztulmentem a nappalin es beneztem a dolgozoszobaba.
Itt is aludt mindenki.
A sarokkanape meg kihuzott allapotaban is keskenynek bizonyult. Ezert aztan folottebb szorosan fekudtek egymas mellett. Ignat kozeputt, szetvetett izmos karjaival, edesdeden mosolyogva. Lena a bal oldalahoz simult, egyik kezevel Ignat dus szoke sorenyebe kapaszkodva, a masikat pedig atvetette a fiu mellkasan, ra a mi kis donjuanunk masik partnernojere. Szvetlana arcat valahova Ignat borotvalt honaljahoz furta, keze pedig a felig lecsuszott takaro ala nyult.
Nagyon alaposan es ovatosan csuktam be az ajtot.
A kis etterem baratsagos volt. A Tengeri Farkas, amikepp neve is sugallta, elsosorban haleteleirol volt hires, no meg a szimpi „hajos” enteriorjerol. Raadasul egesz kozel volt a metrohoz. Marpedig ez a nem epp
