— Kulonfele alkatreszeket gyarto, taviranyitott uzem, amelynek a vezerlese lassacskan teljesen osszezilalodott, mert felugyelet nelkul hagytak — magyarazta a Mernok.
— Aha! Es mit gondlsz, milyen regen?
— Azt nem tudom.
— Nagyon nagy hibahatarral es nem kisebb kockazattal feltetelezhetjuk, hogy… legalabb nehany evtizede — mondta a Kibernetikus.
— De az is lehet, hogy meg regebben. Azon se csodalkoznek, ha megtudnam, hogy ketszaz eve.
— Vagy ezer eve — tette hozza kozonyosen a Koordinator.
— Mint tudod, az ellenorzo elektronikus agyak felbomlasi utemenek egyutthatoja… — kezdte a Kibernetikus, de a Mernok felbeszakitotta: — Mas elv alapjan is mukodhetnek, mint a mie-ink. Egyebkent meg azt sem tudjuk, hogy elektronikus rendszerek-e. En a magam reszerol ketelkedem benne.
Az epitoanyag nem femes, felfolyekony.
— A reszletek mellekesek — mondta a Doktor —, de mit szoltok az egeszhez? Ugy ertem, milyennek tartjatok a kilatasainkat? Mert en eleg sotetnek.
— A bolygo lakoira gondolsz? — kerdezte a Ve-gyesz.
— A bolygo lakoira gondolok.
HARMADIK FEJEZET
Keso ejszaka ertek vissza a dombocskahoz, amelynek oldalaban az urhajo teste meredezett. Hogy gyorsabban haladjanak, es elkeruljek a talalkozast a bozot lakoival, ott haladtak at rajta, ahol a novenyzetet tobb mint tiz meter szeles vagat szakitotta meg, mintha oriasi eke szantott volna vegig az erdon. A kiforgatott, mohos gorongyokon csak a paranyi, barsonyos novenykek tenyesztek.
Mire leszallt a hirtelen sotetseg, a siksag hataran mar jol latszott az urhajo ferde sziluettje, igy lampa nelkul is biztonsagosan hazaertek. Ehesek voltak, de meg inkabb faradtak, ezert elhataroztak, hogy kint ejszakaznak a satorban. A Fizikus azonban annyira szomjas volt — visszafele jovet kifogyott a vizuk —, hogy megiscsak lemaszott az alaguton a hajoba. Eleg sokaig nem jott vissza.
Mar felfujtak es kicovekeltek a satrat, amikor meghallottak a kialtasat, meg a fold alol. Az alaguthoz ugrottak es kisegitettek. A Fizikusnak reszketett a keze. Alig tudott beszelni az izgalomtol.
— Mi tortent? Nyugodj meg! — faggattak es csillapitgattak egymas szavaba vagva. A Koordinator erosen megragadta a vallat.
— Ott — mutatott a Fizikus a folottuk sotetlo hajotestre —, ott volt valaki.
— Micsoda?
— Honnan veszed ezt?
— Ki volt az?
— Nem tudom.
— Hat honnan tudod, hogy volt ott valaki?
— A… a nyomairol. Veletlenul a kormanyfulkebe mentem be… Tudjatok, tele volt folddel… es most nincsen.
— Hogyhogy nincsen?!
— Nincs benne fold. Majdnem tiszta.
— Es hova lett a fold?
— Nem tudom.
— Beneztel a tobbi terembe?
— Igen. Illetve, en… elfelejtettem, hogy a kormanyfulkeben fold volt, es eloszor meg nem is gondoltam semmire, csak inni akartam, atmen-tem a raktarba, talaltam vizet, de nem volt edeny, hat bementem a te kabinodba — nezett a Kibernetikusra —, es ott…
— Mi van ott, mondd mar?!
— Minden tele volt nyalkaval.
— Nyalkaval?
— Igen, atlatszo, ragados nyalkaval… biztosan meg rajta van a cipomon! Nem lattam semmit, csak aztan ereztem, hogy ragad a cipotalpam.
— Talan kifolyt valami a tartalyokbol, vagy valami vegyi reakcio ment vegbe. Hiszen tudod, hogy az edenyek fele osszetort a laboratoriumban.
— Ne beszelj butasagokat! Inkabb vilagitsatok ide a cipomre.
A fenyfolt lefele vandorolt, es megvilagitotta a Fizikus cipojet, amely helyenkent ugy fenylett, mintha szintelen lakkreteg lenne rajta.
— Ez meg nem bizonyitja, hogy valaki jart ott — mondta gyenge hangon a Vegyesz.
— Hat persze, hiszen ebbol meg en sem jottem ra! Fogtam egy bogret, es visszamentem a raktar-ba. Ereztem, hogy ragad a cipotalpam, de nem torodtem vele. Megittam egy ako vizet, aztan visszafele jovet eszembe jutott, hogy benezek a konyvtarba, nem is tudom, miert. Valahogy nyugtalan voltam egy kicsit, de meg semmire sem gondoltam. Benyitok, bevilagitok, es tiszta az egesz padlo — nyoma sincs a foldnek! En magam hordtam oda a foldet, hat ez rogton eszembe jutott, es akkor jottem ra, hogy hiszen a kormany-fulkeben is fold volt!
— Es aztan? — kerdezte a Koordinator.
— Aztan semmi, aztan felrohantam.
— Talan meg ott van… a vezerloteremben vagy a masik raktarban — mondta halkan a Kibernetikus.
— Nem hinnem — dunnyogte a Koordinator.
A lampa, amelyet a Doktor lefele iranyitott, csak a fold egy darabjat vilagitotta meg. Dobbenten alltak korul a Fizikust, aki meg mindig lihegett.
— Lemenjunk, vagy mit csinaljunk? — toprengett hangosan a Vegyesz, de latszott rajta, hogy nem nagyon lelkesedik a lemenesert.
— Mutasd meg egyszer a cipodet — szolalt meg a Koordinator.
Figyelmesen megnezte a borhoz tapadt szaraz, csillogo reteget. Majdnem osszeutottek a fejuket a Doktorral, aki ugyanakkor hajolt le. Egymasra neztek. Egyikuk sem szolalt meg.
— Valamit tenni kell — jelentette ki elszantan a Kibernetikus.
— Hiszen nem tortent semmi. Az itteni fauna valamelyik peldanya bemaszott a hajoba, es mi-utan nem talalt semmit, ami erdekelne, eltunt — mondta a Koordinator.
— Biztosan egy foldigiliszta, mi? Csak eppen akkora, mint egy capa vagy ket capa — haborgott a Kibernetikus. — Azt mondd meg: mi tortent a folddel?
— Ez csakugyan furcsa. Talan…
A Doktor elhallgatott, es jarkalni kezdett az alagut nyilasa korul. A lampa fenye mutatta tavolodo alakjat. A fenyfolt hol kozelrol vilagitotta meg a foldet, hol tavolabb keresgelt valamit a sotetben.
— Megvan! — kialtott fel hirtelen a Doktor. — Megtalaltam!
Odafutottak. Egy nehany meter hosszu foldhanyas folott allt, amelynek lenyomott felszinet helyenkent csillogo, vekony hartya boritotta.
— Ugy latszik, ez csakugyan valami foldigiliszta — motyogta a Fizikus fojtott hangon.
— Eszerint megis a raketaban kell ejszakaznunk — dontott hirtelen a Koordinator. — Eloszor atkutatjuk, a biztonsag kedveert, aztan becsuk-juk az ajtajat.
— Oregem, az reggelig fog tartani! — jajdult fel a Vegyesz. — Meg egyszer sem jartuk vegig valamennyi helyiseget!
— Hiaba, meg kell csinalni.
Sorsara hagytak a felfujt satrat, es leereszked-tek az alagutba.
Lassan multak a negyedorak. Vegigjartak a ha-jot, minden zugba es szogletbe bevilagitottak.
A Fizikus szerint a vezerloteremben a muszerfalak roncsai nem ott vannak, ahol voltak, de ebben senki sem volt biztos. Aztan meg a Mernoknek tamadtak ketsegei, hogy az alagutasashoz hasznalt szerszamokat olyan helyzetben hagyta-e, ahogyan most vannak.
— Mindegy — turelmetlenkedett a Doktor —, ne jatsszunk detektivesdit, mindjart ket ora lesz!
