A Kibernetikus osszeborzadt, mikor keze megcsuszott a sikos acelon, es a leny csupasz borehez ert. A test cuppano hangot adva, tehetetlenul az oldalara fordult. Hatraugrottak. Valaki felkialtott.
Mint egy gigaszi, hosszukas osztrigabol, ugy logott ki ket osszesimulo, vastag, rancos hus-koteg kozul egy ketkaru torzsecske. Sajat sulyanal fogva egyre lejjebb csuszott, gocsortos ujjacskai egeszen a padloig ertek. Nem volt nagyobb egy gyermek felsotestenel. Megnyult, halvany-sarga hartyaszalagokon fuggott, egyre lassabban himbalozott, aztan megallt. A Doktor szanta ra magat eloszor, hogy odalepjen. Megfogta a puha, sokizuletu kar veget, es a halvanyan erezett, apro torzs felemelkedett, megmutatva szem nelkuli, lapos arcocskajat, tatongo orrlyukaival es egy elharapott nyelvhez hasonlo huscafattal ott, ahol az embernek a szaja van.
— Az Eden-lako… — mondta tompan a Vegyesz. A Mernok szolni sem tudott a megrendulestol, leroskadt a generator hengerere, es anelkul, hogy tudott volna rola, folyvast a ruhajaba torolgette a kezet.
— Hat egy leny ez vagy ketto? — kerdezte a Fizikus.
Kozelrol nezte, amint a Doktor ovatosan megerinti a tehetetlen kis torzs mellet.
— Ket leny egy testben, vagy egy leny kettoben… Vagy talan valami szimbiozis… Nem lehetetlen, hogy idonkent szetvalnak.
— Ugy, mint az a remseg a fekete szorszallal? — borzongott meg a Fizikus. A Doktor csak bolintott, es folytatta a vizsgalodast.
— De annak a nagynak nincs se laba, se szeme, se feje, se semmije! — szolalt meg a Mernok.
Ragyujtott egy cigarettara, pedig sohasem dohanyzott.
— Az majd kiderul — mondta a Doktor. — Gondolom, nem ellenzitek, hogy felboncoljam? Ugy is fel kell darabolni, maskepp nem tudjuk kivinni innet. Segithetne valaki, de… nem lesz tul kellemes munka. Ki vallalkozik?
— En.
— Majd en — szolalt meg majdnem egyszerre a Koordinator es a Kibernetikus.
A Doktor felallt.
— Ha ketten lesztek, meg jobb. Most osszekeresem a szukseges eszkozoket, az is eleg soka fog tartani.
Meg kell jegyeznem, hogy itteni tartozkodasunk kezd tul bonyolultta valni. Ha ez igy megy tovabb, egy hetig fog tartani, mig kipucol-juk a ciponket. Semmit sem tudunk befejezni, amit elkezdtunk.
A Mernok es a Fizikus kiment a folyosora.
A Koordinator a mutobol visszajovet, mar gumikotenyben es felturt ruhaujjal, megallt mellettuk.
Nikkeltalcat hozott, tele sebeszeti eszkozokkel.
— Tudjatok, hogy nem mukodik a tisztito — mondta. — Ha dohanyozni akartok, menjetek fol.
Felmentek hat az alagutba, a Vegyesz csatlakozott hozzajuk, minden eshetosegre magaval vitte a sugarvetot is, amelyet a Mernok a gephazban hagyott.
Magasan allt a kis, lapos nap, a messzesegben a felhevult levego ugy remegett a homok felett, mint a kocsonya. Leultek a hosszu arnyeksavba, amelyet a ferde urhajotest vetett.
— Nagyon fura allat ez, es igazan nem ertem, hogy tudta beinditani a generatort — mondta a Mernok. Vegigsimitotta arcat, a szakalla mar nem szurt. Mindannyian szakallat eresztettek, pedig folyton hajtogattak, hogy borotvalkozni kellene, de valahogy senkinek sem jutott ra ideje.
— De most, oszinten szolva, annak orulok a legjobban, hogy a generator egyaltalan aramot adott.
Ez azt jelenti, hogy legalabb a tekercseles ep.
— Es a zarlat? — jegyezte meg a Fizikus.
— Az semmi, kiment az automata biztosito, szora se erdemes. A mechanikus resz ripityara torott, de majd valahogy megcsinaljuk. Csapagyakbol van tartalek keszletunk, csak meg kell keresni. Persze elmeletileg a tekercselest is ossze lehetett volna hozni, de igy, puszta kezzel — beleoszul tunk volna. Most azt hiszem, egyszeruen azert nem tudtam raszanni magam, hogy alaposan korulnezzek, mert feltem, hogy teljesen ripityara ment minden, es tudjatok, mit jelentene az.
— A reaktor — kezdte a Vegyesz. A Mernok elfintorodott.
— A reaktor, az mas teszta. Majd arra is sor kerul.
Elobb aramra van szuksegunk. Aram nelkul semmit sem tudunk csinalni: A hutes szivargasat ot perc alatt meg lehet szuntetni, de meg kell forrasztani a vezetekeket. Ahhoz is aramra van szuksegem.
— Es ugy gondolod, hogy most mar hozzalathatunk a javitashoz? — kerdezte remenykedve a Fizikus.
— Persze. Elkeszitjuk a javitasok sorrendjenek tervet, mar beszeltem errol a Koordinatorral. Eloszor is legalabb egy mukodo agregatra van szuksegunk.
Kockazat nelkul persze semmire nem jutunk, mert az agregatot atomenergia nelkul kell beinditani — a fene tudja, hogyan! Hacsak kurblival nem… Az ordog vinne el… amig a villamos vezerles nem mukodik, fogalmam sincs, mi tortenik a maglyaban.
— Azzal nincs vesz, a neutronlassitok taviranyitas nelkul is mukodnek — mondta a Fizikus. — A maglya onmukodoen uresjaratra allt at. Legfeljebb az elso beinditasnal keletkezhet kicsit tul magas homerseklet, ha a hutes…
— Koszonom szepen! Szetfolyhat a maglya, es erre te azt mondod, hogy “nincs vesz”?
Egyre jobban belehevultek a vitaba, aztan elkezdtek higgadtabban is megtargyalni a dolgot, es mivel egyikuknek sem volt kedve lemenni a ra-ketahoz, a homokba rajzolgattak az abraikat. Egyszer csak az alagutbol kidugta a fejet a Doktor, es rajuk kialtott.
Felugrottak.
— No, mi ujsag?
— Bizonyos szempontbol keves, mas szempontbol sok — felelte a Doktor, aki eleg kulonos latvanyt nyujtott, mert csak a feje allt ki a foldbol, mikozben beszelt.
— Keves — folytatta —, mert barmilyen furcsan hangzik is, meg mindig nem tudom biztosan, hogy egy leny-e vagy ketto. Mindenesetre allat.
Ket veredenyrendszere van, de nem teljesen kulonvalasztva. A nagy, a hordozo, azt hiszem, ugralva vagy lepkedve mozgott.
— Ez eleg nagy kulonbseg — jegyezte meg a Mernok.
— Talan igy is, ugy is — magyarazta a Doktor. — Amit pupnak neztunk, abban az emesztorendszere van.
— A hatan?
— Az nem a hata! Hanyatt esett, amikor az aramutest kapta!
— Hogyhogy? Azt akarod mondani, hogy az a kicsi, amelyik… — A Mernok nem fejezte be a mondatot.
— Amelyik egy gyerekre hasonlit — egeszitette ki nyugodtan a Doktor —, igen, az joforman lovagolt a hordozojan… vagy mindenesetre ez is lehetseges. No, nem eppen lovagolt — igazitotta helyre magat —, tobbnyire valoszinuleg annak a nagyobbik torzsnek a belsejeben ucsorgott, van ott egy erszenyszeru feszke, az egyetlen dolog, amihez hasonlithatom, a kenguru erszenye, de a hasonlosag nagyon csekely es nem funkcionalis.
— Es feltetelezed, hogy ertelmes leny? No persze, nyilvan az — mondta a Fizikus.
— Feltetlenul ertelmesnek kellett lennie, ha ki tudta nyitni az ajtot, es becsukta maga utan, a gepek beinditasarol mar nem is beszelve — mondta a Doktor, akinek valahogy nem akarozott ki-maszni a felszinre —, csak az a bokkeno, hogy nincs idegrendszere, ugy, ahogyan mi ertelmez-zuk.
— Hogyhogy?! — dobbent meg a Fizikus.
A Doktor felvonta a szemoldoket.
— Mit csinaljak? Ez a helyzet. Vannak szervei, amelyeknek a rendelteteset nem is sejtem. Veleje van, de a koponyajaban, abban a kis koponyajaban nincsen agy. Illetve van ott valami, de minden anatomus kontarnak nevezne, ha meg akarnam gyozni, hogy az ott agy… Inkabb mirigy-felek, de mintha nyirokmirigyek lennenek. De a tudoi kozott — mert harom tudeje van — talaltam a legfurcsabbat. Valamit, ami egyaltalan nem tetszik nekem. Spirituszba tettem, kesobb majd megnezitek.
Egyelore surgosebb munka var rank.
A gephaz, sajnos, olyan lett, mint egy vagohid.
Azonnal ki kell hordani es el kell asni mindent, mert a hajoban eleg meleg van. Igazan surgos a dolog, kulonos tekintettel erre a hosegre. Te-gyetek fel sotet szemuveget, kossetek be az arcotokat, a szag nem kellemetlen, de ilyen mennyisegu nyers hus…
— Trefalsz? — sapadt el a Fizikus.
