tudjuk, miert tamadott meg. Talan csakugyan valamilyen ellensegukre hasonlitunk — ezt is meg kell majd allapitani, ha lehet. Mivel a hajo megjavitasahoz hosszabb idore van szukseg, mindenre fel kell keszulnunk. Ha az itteni civilizacio eleg magas szinvonalu — es azt hiszem, igy van —, akkor az, amit tettem… amit tettunk, legjobb esetben is csak keslelteti valamelyest a folfedeztetesunket.
Most tehat elsosorban fegyverkeznunk kell.
— Mondhatok valamit? — szolalt meg a Fizikus.
— Mondjad.
— Visszaternek a Doktor allaspontjara. Igaz, hogy elsosorban erzelmi jellegu allaspont, de azert mas ervek is szolnak mellette. Ismeritek a Doktort. Tudom, hogy nem lenne elragadtatva attol, amit a javaslata mellett fel akarok hozni — de azert elmondom. Arra gondolok: egyaltalan nem mindegy, hogy milyen helyzetben kerul sor az elso kapcsolatra koztunk es kozottuk. Ha ok jonnek el hozzank, akkor… a nyomok utan jonnek.
Es akkor aligha szamithatunk kapcsolatteremtes-re. Minden bizonnyal tamadni fognak, mi pedig kenytelenek leszunk harcolni az eletunkert. De ha mi mennenk el hozzajuk, akkor valami eselye megiscsak lenne a kapcsolatteremtesnek. Strategiai szempontbol tehat jobbnak latszik a kezdemenyezes es az aktivitas, fuggetlenul a moralis megitelesektol…
— No jo, de mit jelent ez a gyakorlatban? — kerdezte a Mernok.
— Gyakorlatilag egyelore semmi sem valtozik.
Fegyverre van szuksegunk, meghozza minel elobb. Ha mar lesz fegyverunk, akkor megprobaljuk felvenni veluk a kapcsolatot — de nem azon a videken, ahol mar jartunk.
— Miert? — kerdezte a Koordinator.
— Mert nagyon valoszinu, hogy mielott elernenk a varost, harcba keverednenk. A korongokban szaguldozo lenyekkel nem tudunk kapcsolatot teremteni. Rosszabb korulmenyeket el-kepzelni sem lehet.
— Es honnan tudod, hogy masutt jobb korul-menyeket talalunk?
— Azt nem tudom, de annyit tudok, hogy eszakon es keleten nincs keresnivalonk. Legalabbis egyelore.
— Ezt fontolora vesszuk — mondta a Koordinator.
— Mi van meg?
— Uzembe kell helyezni a Vedot — mondta a Vegyesz.
— Mennyi ido kell hozza? — fordult a Koordinator a Mernokhoz.
— Nem tudom megmondani. Automatak nel-kul hozza sem ferunk a Vedohoz. Tizennegy tonna a sulya. Mondja meg a Kibernetikus.
— Ahhoz, hogy megvizsgaljam, ket napra van szuksegem. Legalabb — nyomta meg az utolso szot a Kibernetikus. — De elobb az automatakat kell megbutykolnom.
— Ket nap alatt beinditod valamennyi automatat?
— ketkedett a Koordinator.
— A csudat! Ket nap kell magahoz a Vedohoz — majd akkor, amikor mar legalabb egy automata mukodik. A javito automata. Azonkivul kell meg egy a kiemeleshez. Ezeknek az atvizsgalasa onmagaban ket nap. Persze nem tudom, sikerul-e egyaltalan uzembe helyezni oket.
— Nem lehetne kiszerelni a Vedo szivet, es egy ideiglenes pancel moge helyezni ott fenn, a hajotest moge rejtve? — kerdezte a Koordinator.
A Fizikusra nezett. Az megrazta a fejet.
— Nem. A sziv mindegyik polusa tobb mint egy tonna sulyu. Azonkivul a polusok nem fernek ki az alaguton.
— Az alagutat ki lehet tagitani.
— A csapoajton sem fernek at. A rakodoajto pedig ot meterrel a fold folott van, es elontotte a viz, mikor a tatban megrepedt a tartaly, hiszen tudod.
— Megvizsgaltad mar, hogy mennyire szennyezett az a viz? — kerdezte a Mernok.
— Meg. Stroncium, kalcium, cerium, a barium minden izotopja es amit meg akarsz. Nem lehet leereszteni, mert negyszaz meteres korzetben megmergezne az egesz talajt. Megtisztitani sem lehet, amig az antiradiatorok szuroi nem mukodnek.
— A szuroket pedig nem lehet megtisztitani mikroautomatak nelkul — tette hozza a Mernok.
A Koordinator, aki egyik beszelorol a masikra nezett, megjegyezte:
— Sok mindent “nem lehet”, de sebaj, ezt is jo volt felsorolni. Terjunk vissza a fegyverekre.
Maradnak hat az atomagyuk, igaz?
— Azok nem agyuk — mondta kisse ingerulten a Mernok. — Ne altassuk magunkat. A Doktor olyan larmat csapott korulottuk, mintha eppen atomhaborut akarnank itt kirobbantani. Dusitott oldatot fecskendezhetunk beloluk, de a hatotavolsaguk hetszaz meter sincsen. Kezi locsolok, es kesz.
Raadasul veszelyesek a kezelo szamara, ha nincs rajta pancel. A pancel pedig szazharminc kilo.
— Csupa nehez holmi van ezen a hajon — mondta a Koordinator olyan hangon, hogy senki sem tudta, gunyolodik-e. — Elvegezted a szamitast, ugye? — fordult a Fizikushoz.
— El. Van meg egy ilyen varians is: ket folyadekveto, egymastol legalabb szaz meterre, ugy lo, hogy a ket folyadeksugar a celpontban keresztezze egymast. A ket mennyiseg kulon-kulon alatta marad a kritikus mennyisegnek, de a ketto egyutt tullepi, es bekovetkezik a lancreakcio.
— Ilyesmivel el lehet jatszadozni a gyakorloteren — mondta a Vegyesz. — Tabori korulmenyek kozott az ilyen pontossag elkepzelhetetlen.
— Szoval egyaltalan nincs is semmifele atomagyunk? — kerdezte a Kibernetikus megrokonyodve.
Elorehajolt. Elfutotta a mereg. — Hat akkor mire volt jo ez az egesz vita, ez a veszekedes, ez a marakodas, hogy harcba induljunk-e szornyu fegyvereinkkel, vagy sem? Meg egyetlen lepessel sem jutottunk elobbre!
— Igaz, sok mindent fejetlenul csinalunk — mondta valtozatlan nyugalommal a Koordinator.
— Illetve csinaltunk eddig — tette hozza. — De tovabb mar nem engedhetjuk meg magunknak ezt a luxust. Nem egeszen ugy van, ahogy mondod — pillantott a Kibernetikusra —, mert itt van az atomagyu felhasznalasanak elso variansa: ha kilojuk a tartaly tartalmanak felet, a celpontban bekovetkezik a robbanas. Csak lehetoleg jo fedezekbol kell loni, es mindig a maximalis tavolsagra.
— Szoval mielott tuzet nyitnank, egy meter melyen be kell asni magunkat a foldbe?
— Legalabb masfel meter melyen, ketmeteres mellved moge — kozolte a Fizikus.
— Akkor ez csak alloharcban johet szoba. Me-netben egy fityinget sem er — mondta megvetoen a Vegyesz.
— Megfeledkezel a helyzetunkrol — vagott viszsza a Koordinator. — Szukseg eseten egy ember fedezi az atomagyuval a tobbiek visszavonulasat.
— Anelkul, hogy meteres loveszarkot asna?
— Ha nem lesz ra ido, akkor anelkul.
Egy darabig hallgattak.
— Mennyi hasznalhato vizunk van meg? — kerdezte a Kibernetikus.
— Nem egeszen ezerketszaz liter.
— Az nagyon keves.
— Nagyon keves.
— Akkor most konkret javaslatokat kerek — szolalt meg a Koordinator. Sapka formaju feher kotesen voros folt jelent meg. — Celunk az, hogy megmentsuk magunkat es… a bolygo lakoit.
Csond lett. Egyszerre csak minden fej egy iranyba fordult. Halk zene hallatszott a fal mogul. Jol ismert, lassu dallam.
— Nem ment tonkre a keszulek?… — suttogta csodalkozva a Kibernetikus. Senki sem valaszolt.
— Varok — ismetelte a Koordinator. — Senki?
Akkor igy dontok: a felderito utakat folytatjuk.
Ha a korulmenyek lehetove teszik, hogy felvegyuk a kapcsolatot a bolygo lakoival, minden tolunk telhetot megteszunk, hogy ez a kapcsolat bekes es barati legyen. Vizkeszletunk roppant csekely. Pillanatnyilag nem tudunk vizet hozni, mert nincs szallitoeszkozunk. Meg kell tehat osztanunk a feladatokat. A legenyseg fele allandoan az urhajoban fog dolgozni, a masik fele kimegy felderiteni. Holnap elkezdjuk a jargany javitasat es az atomagyuk felszereleset. Ha elkeszul a kocsi, mar este elindulunk vele. Ki akar mondani valamit?
— En — szolalt meg a Mernok. Gornyedten ult, arcat kezebe temetve, mintha ujjai resen at a padlot bamulna. — A Doktor maradjon a raketanal…
