valtak le lassan a falakrol, es legurultak, mintha egy oriasi lapat csak az iment emelkedett volna ki a negyszogletes godorbol.
— Uristen… — nyogte rekedten a Vegyesz, es halalsapadtan visszaugrott a foldhanyas tetejerol.
Kis hijan elesett.
A Doktor ranezett a Koordinatorra.
— Segitesz kimaszni? — mondta.
— Persze. Mit akarsz csinalni?
A Doktor leterdelt, megkapaszkodott a godor szeleben, es ovatosan leereszkedett, igyekezve, hogy ra ne lepjen a godor aljan hevero nagy testre.
Fole hajolt, osztonosen visszatartotta a lelegzetet.
Felulrol ugy latszott, mintha a mellizmok alatt, egeszen kozel ahhoz a helyhez, ahol az izmos, nagy test rancos borenek redojebol a masik test kivalik — femrud allna ki az elettelen husbol.
Kozelrol megallapithatta, hogy tevedtek.
A borredok alol koldokszeru, kekes, vekony falu nyulvany bujt elo a testbol, a femcsovecske pedig, amelynek masik, hajlott veget eltakarta a tetem raomlo hata, behatolt ebbe a nyulvanyba.
A Doktor eloszor ovatosan megerintette a fem-csovecsket, aztan erosebben meghuzta — meg kozelebb hajolt, es eszrevette, hogy a rahuzodo boron atderengo femcso veget paranyi, szorosan egymas mellett csillogo gyongyocskek tartjak ossze a borrel, mint valami folyamatos varras.
Kis ideig tanakodott, ne vagja-e le a csovet a nyul-vannyal egyutt; lassan zsebebe nyult a kesert, meg mindig habozva, de amint folegyenesedett, eppen a lapos arcocskaba nezett, amely termeszet-ellenesen tamaszkodott a godor falahoz — es foldbe gyokerezett a laba.
Ott, ahol annak a lenynek, amelyet az urhajoban felboncolt, orrlyukai voltak, ennek egyetlen tagra meredt, kek szeme volt. Mintha ez a szem ot nezne feszult, nema figyelemmel. A Doktor felpillantott. “Mi van?” — hallotta a Koordinator hangjat, latta a Koordinator fejet feketen a felhokre rajzolodni, es megertette, miert nem lat-tak ezt fentrol: a kis fej a falhoz tamaszkodott, es csak onnet lehetett szembol rapillantani, ahol o most allt.
— Add a kezed — mondta, es labujjhegyre emelkedett. Megragadta a lenyujtott kezet, a Koordinator felhuzta, a Vegyesz segitett, kezeslabasa gallerjanal fogva huztak a Doktort, vegul is feljutott nyakig agyagosan. Osszehuzott szemmel nezett rajuk.
— Semmit sem ertunk — mondta. — Halljatok?
Semmit. Semmit! — Es csendesebben hozzatette:
— Nem tudok olyan helyzetet elkepzelni, amelyben az ember ennyire nem ert semmit.
— Mit talaltal? — kerdezte a Vegyesz.
— Csakugyan kulonboznek egymastol — mondta a Doktor. Visszamentek a kocsihoz. — Az egyiknek vannak ujjai, a masiknak nincsenek. Az egyiknek orra van, de nincs szeme; a masiknak szeme van, de nincs orra. Az egyik nagyobb es sotetebb, a masik halvanyabb, es kicsit rovidebb a teste.
Az egyik…
— Na es? — szakitotta felbe a Vegyesz. — Az emberek is kulonbozo fajtakhoz tartoznak, kulonbozoek az arcvonasaik, a boruk szine, mit nem ertesz ezen? Mas itt a kerdes: ki es miert rendezi ezeket a szornyu tomegmeszarlasokat?
— Egyaltalan nem vagyok biztos benne, hogy ezek tomegmeszarlasok — felelte halkan a Doktor.
Lehajtott fejjel allt. A Vegyesz megrokonyodve pillantott ra.
— Hogyhogy?… Hat akkor mit gondolsz?
— Semmit sem… — mondta nagy erofeszitessel a Doktor. Gepiesen, felig ontudatlanul az agyagot torolgette kezerol a zsebkendojevel. — De ezt legalabb tudom — tette hozza hirtelen kiegyenesedve. — Ne varj reszletesebb magyarazatot, de ezek a kulonbsegek nem fajtakulonbsegeknek lat-szanak. Annal sokkal fontosabb a szem es az orr, a latas es a szaglas szerve.
— A foldon vannak hangyak, amelyek meg jobban specializalodtak. Az egyiknek van szeme, a masiknak nincsen, az egyik repulni tud, a masik csak maszni, az egyik dajka, a masik harcos, en tanitsalak a biologiara?
A Doktor vallat vont.
— Mindenre talalsz egy kesz semat, amelyet a Foldrol hoztal — felelte. — Ha valamelyik reszlet, valamelyik teny nem illik bele, akkor egyszeruen elhajitod. Pillanatnyilag nincs ra bizonyitekom, de tudom, egyszeruen tudom, hogy ennek semmi koze sincs a fajtakulonbsegekhez vagy egy faj differencialodasahoz. Emlekeztek arra a csodarabkara vagy ture, amelyet a boncolasnal talaltam? Persze mindannyian azt gondoltuk, velem egyutt, hogy azt a lenyt, mit tudom en, meggyil-koltak, vagy meg akartak gyilkolni. Pedig van egy nyulvanya, egy szivoka vagy ilyesmi, es az a cso abba van beultetve. Ahogyan az embernek gegemetszesnel csovet vezetnek a gegejebe. Persze ennek semmi koze a gegemetszeshez, mert nincs gegeje azon a helyen. Nem tudom, mi ez, semmit sem ertek, de ezt az egyet legalabb tudom!
Beszallt a kocsiba, es megkerdezte a Koordinatort, aki a masik oldalrol kerulte meg a jarganyt, hogy a helyere uljon:
— Es te mit mondasz?
— Hogy tovabb kell mennunk — felelte a Koordinator, es megfogta a volant.
HETEDIK FEJEZET
Sotetedett. Nagy ivben megkerultek a lejtot — nem epitmeny volt, aminek veltek, hanem egy magmafolyo ellaposodo vege. Az egesz magmafolyot csak most pillantottak meg: a volgy felso szintjerol ereszkedett le a lejtokon, tucatnyi megszilardult vizesest alkotva, masutt pedig gorge-tegekre toredezve. A hegyoldal aljat femzuzalekhoz hasonlo, hepehupas reteg boritotta, csak feljebb, ahol meredekke valt, alltak ki ebbol a kopar retegbol a csupasz sziklaszirtek.
Szemben par szaz meteres szurdok nyilt a felhokbe nyulo hegylanc falaban. A szurdok feneket zegzugosan repedezett, szaraz agyagfold boritotta, a hegyoldalakat pedig, amennyire a felszakadozo felhokon at lathattak, feketes novenyi reteg: Az olmos esti felhomalyban a megdermedt folyo — bizonyara egy vulkankitores maradvanya — nagy gleccsernek latszott mozdulatlan hullamainak csillogo falaival.
A volgy sokkal tagasabb volt, mint felulrol nez-ve veltek. A szurdokon tul a volgy elagazott, oldalaga laposan vezetett tovabb a ciposzeru magma-nyelvek menten, jobboldalt karejos lejtokkel emelkedett a csaknem teljesen kopar talaj, kulonallo, szurke felhocskek usztak el folotte. Meg magasabban, elottuk, a katlan melyebol idonkent fel-morajlott a kitoro gejzir, amelyet most eltakart a sziklas hegyoldal. Ilyenkor az elnyujtott, tompa moraj az egesz volgyet betoltotte.
A szinek lassan elfakultak, a formak elmosodtak, mintha vizbe merulne a taj. A messzesegben rotes, meredek falak vagy sziklaszirtek rajzolodtak ki a kocsi elott, labirintusukon halvany feny derengett, mintha a lemeno nap sugarai vilagitanak meg — pedig a napot eltakartak a felhok.
Kozelebb, az egyre szelesedo szurdok mindket oldalan szabalyos sorban bunkoszeru, sotet kolosszusok meredeztek — nagyon magas, vekony leggombokre hasonlitottak. Mire az elsoket elertek, mar besotetedett, es a nagy epitmenyek ar-nyekaban meg sotetebb volt. A Koordinator bekapcsolta a reflektorokat, es a harmas fenykeven kivul egy csapasra olyan sotet lett, mintha hirtelen leszallt volna az ejszaka.
A tomor salakpadokon meg-megzokkentek a kerekek, kodarabok csikorogtak, mint az uveg, a reflektorok korbejartak a felhomalyban, a tartalyok vagy tornyok falai higanyszeruen csillantak meg a fenykeveben; az agyagfold vegleg elmaradt mogottuk, dermedt lavahoz hasonlo, enyhen domboru feluleten haladtak tovabb, a melyedesekben feketello sekely tocsak sisteregve frocskoltek szet a kerekek alol. A felhokre pokhalovekony, fekete szerkezet rajzolodott, amely hidkent kotott ossze ket egymastol vagy szaz meterre levo, henger alaku tornyot. A reflektorok fenyeben nehany feloldalra dolt gepezet csillant meg. Domboru alju-kon fogazott nyilasok voltak, a fogakra korhadt fucsomok tapadtak. Megalltak, szemugyre vettek a gepeket. Lattak, hogy mar regota hasznalatlanul hevernek, a femlemezeket megette a rozsda.
A levego egyre nyirkosabb lett, a henger alaku kolosszusok kozul fuvo legaramlat emelyito buzt es egett szagot hozott. A Koordinator csokkentette a sebesseget, es a legkozelebbi torony fele kanyarodott. Oldalt helyenkent toredezett, sima burkolat vezetett a torony labahoz, ket oldalan hornyolt, ferde fallal. Az epitmeny laban hosszu; szurokfekete vonal latszott, ez egyre nott, szelesedett, es bejaratnak bizonyult. A bejarat felett a hengeres
