szot erteni vele, de nem nagyon hiszem, hogy sikerul…
— Az egesz informacioanyagot, amit eddig osz-szegyujtottunk, le kell irni, es valahogy rendezni kell, kulonben belezavarodunk — jegyezte meg a Kibernetikus. — Meg kell mondanom. : a Doktornak biztosan igaza van, de… azok a csontvazak biztosan csontvazak voltak? Es ez az egesz historia, hogy a tomeg eloszor kozrefogott benneteket, aztan elmenekult…
— A csontvazakat ugyanolyan jol lattam, ahogy most teged latlak. Hihetetlen, de igaz. Ami pedig azt a tomeget illeti… — A Doktor szettarta a karjat.
— Tiszta orulet volt — erositette meg a Vegyesz.
— Talan felebresztettetek az egesz falut, es meg-ijedtek. Kepzeld el peldaul, hogy egy foldi szallodaba berontana egy ilyen edeni forgo korong.
Nyilvanvalo, hogy panik torne ki!
A Vegyesz konokul csovalta a fejet. A Doktor elmosolyodott.
— Nem voltal ott, hat nehez megmagyarazni.
Mondjuk, kitor a panik. De aztan, mikor mar minden ember elbujt es elmenekult, a korong ki-gordul az utcara, es akkor az egyik menekulo, meztelenul, ahogy kiugrott az agybol, reszketve a felelemtol, a korong utan rohan, es ertesere adja a korong pilotajanak, hogy vele akar menni. Ehhez mit szolsz?
— De hat o aligha kert meg benneteket…
— Nem kert meg? Kerdezd meg toluk, ha nekem nem hiszel, hogy mi tortent, mikor ugy tettem, mintha vissza akarnam kuldeni a falujaba.
Es kulonben is — mifele szalloda korul vannak sirok, nyitott sirok hullakkal?
— Haromnegyed negy van, fiuk — mondta a Koordinator —, es holnap, illetve ma, megint latogatok erkezhetnek. Egyaltalan, barmikor barmi megtortenhet. En mar semmin sem csodalkozom.
Mit csinaltatok az urhajoban? — fordult a Mer-nokhoz.
— Nem sokat, mert vagy negy orat ultunk az atomagyu mellett. Egy mikro tipusu szupravezeto elektronikus agyat atvizsgaltunk, a radioberendezes mar majdnem beindithato. A Kibernetikus majd elmondja reszletesebben. Sajnos, sok minden ripityara tort.
— Tizenhat niob-tantal diodara lenne szuksegem — mondta a Kibernetikus —, a kriotronok epek, de diodak nelkul nem tudom rendbe hozni az agyat.
— Nem szedheted ki a tobbibol a diodakat?
— Mar kiszedtem, sokat talaltam, tobb mint hetszazat.
— Tobb nincs?
— Talan a Vedoben vannak meg, ahhoz nem fertem hozza. Legalul fekszik.
— Mondjatok, egesz ejjel itt fogunk allni a ra-keta elott?
— Igazad van, gyerunk. De varjatok csak, mi lesz a duplaval?
— No es a jargannyal?
— Szomoru dolgot kell kozolnom: nem marad-hatunk tovabb orseg nelkul — mondta a Koordinator. — Az is nagy bolondsag volt, hogy eddig nem allitottunk orseget. Az elso ket orara, haj-nalig, onkentes jelentkezot kerek, aztan…
— Majd en — szolalt meg a Doktor.
— Te? Szo sem lehet rola, majd kozulunk valaki — mondta a Mernok. -Mi legalabb egy helyben ultunk.
— En meg a jarganyban ultem. Nem vagyok faradtabb nalad.
— Ne veszekedjetek. Elobb a Mernok, aztan a Doktor — mondta a Koordinator. Nyujtozkodott egyet, atfagyott kezeit dorzsolgette, a kocsihoz ment, kikapcsolta a reflektorokat, es lassan az urhajo melle tolta a jarganyt.
— Varjatok — allt meg a Kibernetikus a mozdulatlanul fekvo dupla mellett —, es ezzel mi lesz?
— Itt marad. Biztosan alszik. Nem szokik meg.
Akkor minek jott volna veletek? — mondta a Fizikus.
— De hat igy nem lehet… valahova be kellene zarni — kezdte a Vegyesz, de abbahagyta. A tobbiek egymas utan lemasztak az alagutba. Korul-nezett, duhosen vallat vont, es utanuk ment.
A Mernok egy gumimatracot tett az atomagyu melle, es leult, de mivel erezte, hogy rogton el-nyomna az alom, inkabb felallt, es fel-ala jarkalt.
A homok halkan zizegett a laba alatt. Keleten szurkulni kezdett az eg, a csillagok elhalvanyultak, es mar nem hunyorogtak. Melyen beszivta a tiszta, hideg levegot — megprobalta kierezni be-lole azt az idegen szagot, amelyet akkor ereztek, amikor eloszor leptek ki a bolygo felszinere, de mar nem talalta. A kozelben fekvo Eden-lako oldala egyenletesen emelkedett es sullyedt. A Mer-nok hirtelen eszrevette, hogy a leny mellebol hoszszu, vekony csapok nyulnak ki, es megragadjak az o labat. Remulten osszerandult, megbotlott, majdnem elvagodott — es kinyitotta a szemet.
Ugy latszik, jartaban aludt el. Mar vilagosabb volt. Keleten bolyhos felhocskek sorakoztak ferde vonalban, mint egy hosszu ecsetvonas, a felhocsik vege lassan rozsassa valt, az eg homalyos szurkeseget kek szin valtotta fel. Az utolso, fenyes csillag is eltunt. A Mernok megallt, es nezte a horizontot. A szurke felhok aranyvorosse valtak, peremuk felizzott, rozsaszinbol es hofeherbol osz-szeolvadt fenycsik szokkent fel az egre — a bolygo lapos pereme hirtelen behorpadt, ahol a sulyos, voros korong felbukkant mogotte. Mintha a Fol-don lett volna.
Elmondhatatlan ketsegbeeses fogta el.
— Valtas! — harsant fel mogotte a Doktor hangja. A Mernok osszerezzent. A Doktor nezte es mosolygott, a Mernok hirtelen meg akart neki koszonni valamit, megmondani, hogy… maga sem tudta, mit — valami hallatlanul fontosat, de nem tudta megfogalmazni. Megrazta a fejet, visszamo-solygott a Doktorra, es lemaszott a sotet alagutba.
NYOLCADIK FEJEZET
Deltajban ot barnara sult arcu es nyaku, derekig meztelen ferfi fekudt a raketa arnyekaban, a feher hajotest alatt. Korulottuk edenyek es alkatreszek hevertek, egy satorponyvan hanyodtak a ledobalt zubbonyok, cipok, torulkozok, a nyitott termoszbol friss kave illata szallt, a siksagon lassan kuszott vegig a felhok arnyeka, beke es nyugalom honolt a videken. Ha par lepesnyire toluk ott nem kuporog az urhajo alatt egy mozdulatlan, csupasz leny, a jelenet holmi foldi taborozasra emlekeztetett volna.
— Hol van a Mernok? — kerdezte a Fizikus.
Lustan felkonyokolt, es az egre nezett. A hofeher, tornyos gomolyfelho a napszemuvegen keresztul is vakitotta.
— A konyvet irja.
— Mifele konyvet? Ja ugy, a javitasok jegyzeket?
— Azt. Biztosithatlak, hogy terjedelmes es izgalmas mu lesz!
A Fizikus odapillantott.
— Jokedvu vagy? Orulok neki. Tudod, hogy mar majdnem begyogyult a sebed? Azt hiszem, a Foldon nem gyogyulna be ilyen gyorsan.
A Koordinator megerintette homlokan a hegesedo sebet, es felvonta a szemoldoket.
— Lehet. A hajo steril volt, es az itteni bakteriumok artalmatlanok, legalabbis mirank nezve.
Rovarok meg, ugy latszik, egyaltalan nincsenek.
En legalabbis egyet sem lattam, es ti?
— A Doktor feher lepkei — dunnyogte a Fizikus.
Meg beszelni is lusta volt ebben a hosegben.
— Az csak hipotezis.
— Es mi nem hipotezis ezen a bolygon? — kerdezte a Doktor.
— Az, hogy mi itt vagyunk — felelte a Vegyesz.
Hanyatt fordult. — Tudjatok mit — sohajtotta —, nem bannek mar nemi kornyezetvaltozast…
— En sem — jegyezte meg a Doktor.
— Lattad, hogy kipirult a bore, mikor nehany percig a napon ult? — vetette kozbe a Koordinator. A Doktor bolintott.
