— Lattam. Ez vagy azt jelenti, hogy eddig nem tartozkodott a napon, vagy azt, hogy valamilyen ruhat viselt, vagy…
— Vagy?
— Vagy valami mast, nem tudom, mit…
— Nem is allunk rosszul — mondta a Kibernetikus, felnezve egy teleirt papirrol. — Henrik azt igeri, hogy szerez diodakat a Vedobol. Tegyuk fel, hogy holnap befejezem a butykolest, es minden rendben lesz. Akkor estere mar mukodik az elso automatank! Azt raallitom a tobbire, ha csak harmat hoz rendbe, mar megkezdodhet a munka.
Beinditjuk a darukat, a kotrogepet, aztan meg egy het, felallitjuk a raketat es… — nem fejezte be.
— Hogyhogy? — szolalt meg a Vegyesz. — Azt kepzeled, hogy csak ugy egyszeruen beszallunk a hajoba, es elrepulunk?
A Doktor elnevette magat.
— Az urhajozas az emberi kivancsisag edes-gyermeke! — mondta. — Hallottatok? A Vegyesz mar nem is akar elmenni innet!
— Csakugyan, Doktor, mi van a duplaval?
Egesz nap mellette ucsorogtel!
— Hat igen.
— No es? Ne titkolozz! Eppen eleg rejtely van ezen a bolygon…
— Nem titkolozom en. Barcsak tudnek valami titkot! Egyszeruen ugy viselkedik… mint egy gyerek. Mint egy szellemileg visszamaradt gyerek. Megismer. Odajon, ha hivom. Ha megtaszitom, leul. A maga modjan.
— Levitted a gephazba. Ott hogyan viselkedett?
— Mint egy csecsemo. Semmi sem erdekelte.
Amikor lehajoltam a generator mogott, es ezert nem latott, veritekezni kezdett a felelemtol. Ha ugyan az veritek, es ha ugyan felelmet jelent…
— Tud egyaltalan beszelni? Hallottam, hogy gagyog neked.
— Artikulalt hangokat nem ad ki. Magnoszalagra vettem a hangjat, es elemeztem a frekvenciakat.
Hallani hallja a hangot, vagy legalabbis valaszol ra. Az egesz dolog egyszeruen nem fer a fejembe… Ez a joszag bargyu, ijedos es felenk, marpedig ilyenekbol all az egesz tarsadalom, hacsak ez nem valami kulonleges peldany… De hat az igazan furcsa veletlen lenne…
— Talan meg fiatal. Hatha mindjart ilyen nagyok?
— O, nem, nem fiatal. Az meglatszik rajta, a boren, a rancain, a redoin. Ezek altalanos biologiai torvenyszerusegek. A talpai is, marmint azok a nyulvanyok, amiken jar, egeszen kemenyek, el-szarusodottak. Szoval semmikeppen sem gyerek, ahogyan azt mi ertjuk. Egyebkent ejjel, amikor hazafele jottunk, bizonyos dolgokat hamarabb vett eszre nalunk, es sajatosan reagalt peldaul arra a tukorkepre a levegoben, amirol meseltem. Felt.
Attol a… falujuktol is felt. Kulonben miert menekult volna el onnet?
— Hatha meg lehetne valamire tanitani. Hiszen gyarakat meg forgo korongokat epitenek, hat nyilvan ertelmes lenyek… — mondta a Fizikus.
— Ez nem az.
— Varjal csak! Tudod, mi jutott eszembe? — konyokolt fel a Vegyesz. Felult, es leverte konyokerol a ratapadt homokszemeket. — Es hatha ez… gyagyas? Szellemileg visszamaradott? Vagy.
— Ja, ugy gondolod, hogy az ott… elmegyogyintezet? — mondta a Doktor. O is felult.
— Gunyolodsz velem?
— Miert gunyolodnek? Lehet eppenseggel egy elszigetelt telep, ahol a betegeiket tartjak.
— Es kiserleteznek rajtuk — tette hozza a Ve-gyesz.
— Te kiserletnek nevezed, amit lattal? — kapcsolodott be a beszelgetesbe az eddig hallgatag Koordinator.
— Nem itelem meg erkolcsi szempontbol. Hogyan tehetnem? Hiszen semmit sem tudunk — felelte a Vegyesz. — A Doktor talalt ott az egyik hullaban egy csovecsket, hasonlo volt abban a testben is, amelyet felboncolt…
— Ertem. Tehat az, amelyik bemaszott a raketaba, szinten onnan jott? Megszokott, es ejnek idejen idefutott?
— Miert ne? Talan lehetetlen?
— Es azok a csontvazak? — vetette kozbe a Fizikus. Arca elarulta, hogy nem tartja tul meggyozonek a Vegyesz kovetkezteteset.
— Hat… nem tudom. Talan igy orzik meg a halottaikat, vagy talan azzal gyogyitanak, hogy ezt megmutatjak… Valami lelki sokkolasra gondolok.
— Na persze. Es Freudjuk is van — mondta a Doktor. — Inkabb hagyd abba, oregem. Es ne mondd, hogy az a csontvazraktar a szellemvasut a Vidam Parkban. Oriasi letesitmeny az! Komoly vegyipar kell hozza, hogy a csontvazakat azokba az uvegtombokbe foglaljak. Talan valami gyar?
De mit termel?
— Az nem szamit, hogy ebbol a duplabol semmit sem tudsz kiszedni — jegyezte meg a Fizikus. — Probalnal csak megtudni valamit a foldi civilizaciorol a mi egyetemi portasunktol.
— Szoval ez egy tokkelutott portas? — kerdezte a Vegyesz, es mind nevetni kezdtek. Hirtelen abbahagytak a nevetest. A dupla folottuk allt.
Butykos ujjacskait mozgatta a levegoben, fejet lelogatta, lapos kis arca remegett.
— Mi ez?! — dadogta a Vegyesz.
— Nevet — mondta a Koordinator.
Most mar valamennyien eszrevettek, hogy a kis felsotest aprokat randul, mintha a nevetestol razkodna. Az ormotlan nagy talpak egy helyben topogtak. A rameredo ot szempar lattan a leny lassan lecsillapodott, egyikukrol a masikukra nezett kek szemevel, hirtelen behuzta felsotestet, kezeit, fejet, meg egyszer kikukkantott az izomresen, aztan visszacammogott a helyere, es csendes szusszanassal a foldre ereszkedett.
— Ha ugyan ez nevetes — suttogta a Fizikus.
— Meg az sem jelent semmit. A majmok is ne-vetnek.
— Varj — mondta a Koordinator. Sovany, nap-barnitott arcaban elenken csillogtak a szemei. — Tegyuk fel, hogy naluk sokkal nagyobb a vele szuletett kepessegek biologiai szorodasa, mint nalunk. Egyszoval vannak olyan retegek… csoportok… kasztok, amelyek alkotomunkat vegeznek, es van nagyszamu egyed, aki semmifele munkara nem alkalmas… egyaltalan semmire. Es ezeket a hasznalhatatlan egyedeket…
— Lemeszaroljak. Kiserleteznek rajtuk. Meg-eszik oket. Ne ijedj meg, kimondhatsz mindent, ami eszedbe jut — felelte a Doktor. — Nem nevet ki senki, mert minden lehetseges. Csak, sajnos, az ember nem mindent tud megerteni abbol, ami lehetseges.
— Varjal. Mi a velemenyed arrol, amit mondtam?
— Es a csontvazak? — szolt kozbe kurtan a Ve-gyesz.
— Ebed utan szemlelteto taneszkozoket keszitenek, iskolai szertarak szamara — magyarazta a Kibernetikus kesernyes fintorral.
— Ha elmondanam neked mindazokat az elmeleteket, amelyek tegnap ota eszembe jutottak — mondta a Doktor —, otszor olyan vastag konyv lenne belole, mint amit Henrik kormol, ha nem is olyan rendszeres. Srackoromban ismertem egy oreg urhajost, aki tobb bolygot latott, mint ahany haja szala volt, pedig meg egyaltalan nem volt kopasz… El akarta meselni nekem, milyen a taj, nem tudom mar, melyik holdon. Ott ilyenek vannak, mondta, es szettarta a karjat, ilyen nagyok, es ilyenek vannak rajtuk, es emigy van, az eg pedig mas, mint nalunk — mas es ilyen, folyton ezt ismetelgette, aztan vegul elnevette magat, es legyintett. Aki meg nem volt az urben, annak nem lehet elmondani, milyen az, amikor az ember a semmiben fugg, es a csillagok vannak a laba alatt — pedig akkor meg csak eltero fizikai korulmenyekrol van szo! Itt meg egy idegen civilizaciorol, amely legalabb otven evszazada fejlodik. Legalabb! Es mi nehany nap utan meg akarjuk erteni!
— Nagyon kell igyekeznunk, mert ha nem ert-juk meg, az… sokba kerulhet nekunk — jegyezte meg a Koordinator.
Kis ideig hallgatott, aztan hozzatette:
— Es szerinted mit kellene csinalnunk?
— Azt, amit eddig — felelte a Doktor —, de a siker eselyet olyan csekelynek tartom, mint egy a tizezerhez…
