vegleg megnyugtatta. Mint ilyen korulmenyek kozott altalaban, egyre duhosebb lett.
Maga sem vette eszre, hogy kozben legalabb haromszaz lepesre eltavolodott a raketatol. A jar-gany elesen lefekezett, a Doktor kikialtott:
— Szallj be!
Odaszaladt, felugrott a szabad ulesre, felretolta a hordot, es erezte, hogy ures. Az utasokra nezett — ugy latszott, nincs semmi bajuk. Elorehajolt, megerintette a sugarveto csovet — hideg volt.
A Fizikus ures pillantassal valaszolt kerdo tekintetere. Nem szolt hat semmit, amig meg nem erkeztek az urhajohoz. A Mernok elesen vette a kanyart, a centrifugalis ero a karfahoz nyomta a Koordinatort, az ures viztartalyok csorompoltek, aztan a kocsi megallt az alagut bejarata elott.
— Kiszaradt a viz? — kerdezte kozonyos hangon a Koordinator.
— Nem hozhattunk vizet — felelte a Mernok.
Hatrafordult forgoulesen. — Nem lehet eljutni a patakhoz.
Kelet fele mutatott kinyujtott kezevel.
Egyikuk sem szallt ki. A Koordinator hol a Fizikus, hol a Mernok arcat furkeszte.
— Mar eloszor eszrevettuk, hogy valami megvaltozott — mondta a Fizikus —, de nem tudtuk, mi az, es meg akartunk bizonyosodni.
— Es ha annyira megvaltozott volna, hogy viszsza se jottok tobbe? Akkor sokra megyunk a gondossagotokkal! — mondta a Koordinator. Mar nem titkolta haragjat. — No gyerunk, mondjatok el mindent, ne szavankent kelljen beloletek kihuzni!
— Valamit csinalnak ott, a patak menten is, elotte is, tavolabb is, a dombok korul, a volgyekben, a nagyobb barazdak menten, tobb kilometer hosszan — mondta a Doktor.
A Mernok bolintott.
— Eloszor, mikor meg vilagos volt, csak azokat a nagy bugocsigakat lattuk, de rengeteg sokat.
Ek alaku kotelekben mozogtak, es ugy hasitottak a foldet, mintha arkokat asnanak. Csak visszafele lattuk jol ezeket az arkokat a dombtetorol, es nagyon nem tetszettek nekem.
— Mi nem tetszett rajtuk? — kerdezte szeliden a Koordinator.
— Az, hogy haromszogletuek, es mindegyik haromszog csucsa mifelenk nez.
— Hat ez gyonyoru! Es ti egy arva szo nelkul visszafordultatok? Tudod, minek nevezik az ilyen viselkedest?
— Talan ostobasagot csinaltunk — mondta a Mernok. — Biztosan igy van, de mi arra gondol-tunk, hogy ha itt elkezdunk. tanacskozni, elmen-junk-e masodszor is, es megint elkezdodnek a vi-tak, hogy ki tegye kockara azt a draga eletet, es igy tovabb… egyszoval elhataroztuk, hogy in-kabb gyorsan utananezunk a dolognak. Szamitottam ra, hogy sotetedes utan meg kell vilagitaniuk a munkahelyeket.
— Nem lattak meg benneteket?
— Majdnem biztos, hogy nem. Legalabbis semmi jelet nem mutattak. Nem tamadtak meg bennunket.
— Merre mentetek masodszor?
— Csaknem allandoan a hegygerinc menten, persze nem a gerincen, hanem egy kicsit lejjebb, nehogy a kocsi az egre rajzolodjon, es eszrevegyek.
Es vilagitas nelkul, persze. Azert tartott ilyen so-kaig.
— Tehat egyaltalan nem azzal a szandekkal mentetek el, hogy vizet hozzatok, es a tartalyokat csak azert raktatok fel, hogy becsapjatok a Ve-gyeszt?
— Nem, nem igy volt — szolt kozbe a Doktor.
Meg mindig a kocsiban ultek, a villanolampa fenyevel valtakozo sotetsegben. — Joval tavolabb akartuk elerni a patakot, a masik oldalrol, de nem sikerult.
— Miert?
— Ott is ugyanilyen munkakat folytatnak. Most sotetedes ota, valami fenylo folyadekot ontenek a godrokbe. Eleg erosen vilagit, pontosan lehetett latni.
— Mi lehet az? — A Koordinator a Mernokre nezett. Az vallat vont.
— Talan ontvenyeket keszitenek. Bar a folyadek higabb, mint a cseppfolyos fem.
— Mivel szallitottak oda?
— Semmivel. Leraktak valamit a barazdak menten, feltetelezem, hogy esovezeteket, de biztos nem vagyok benne.
— Csovezeteken szivattyuzzak at a cseppfolyos femet?!
— En csak azt mondom, amit a sotetben lattam, tavcso nelkul, pocsek megvilagitasban. Mindegyik godor belseje vakit, mint egy higanyego, korulotte pedig minden sotet. Kulonben sem mentunk soha ugy hetszaz meternel kozelebb hozzajuk.
A villanolampa kialudt, egy percig nem lattak egymast, aztan megint vilagos lett.
— Azt hiszem, ezt el kell oltani — pillantott fel a Koordinator. — Megpedig surgosen — tette hozza.
— No mi van? — A sotetsegben a hang forrasa fele neztek, es mikor megint kigyulladt a lampa, a Vegyeszt pillantottak meg az alagut bejarataban. A kocsihoz futott, gyors kerdesek es valaszok peregtek, kozben a Mernok lement, es kikapcsolta a gephazban az aramot. A lampa utolsot villant, aztan sotet lett. Igy meg jobban latszott a derengo feny az eg aljan. Most del fele huzodott.
— Annyian vannak, mint a nyu — mondta a Mernok, mikor visszatert, es megallt a raketa mellett, a tavoli fenyt nezve. Arcat szurkere fes-tette az egyenletes derenges.
— A bugocsigak?
— Nem, a duplak. Lattuk oket a vilagito folyadek fenyeben. Nagyon sietosen dolgoztak, biztosan megsurusodik a folyadek, mikor kihul. A haromszog ket oldalara valami racsfelet epitettek.
Az eleje, marmint a felenk fordulo oldala uresen maradt.
— Es most mi lesz? Itt varjuk olbe tett kezzel, hogy… — kezdte a Vegyesz emelt hangon.
— Szo sincs rola — vagott kozbe a Koordinator.
— Mindjart megvizsgaljuk a Vedo berendezeseit.
Egy darabig szotlanul neztek a tavoli fenyt.
Nehany erosebb fellobbanast lattak.
— Le akarod engedni a vizet? — kerdezte komoran a Mernok.
— Amig nem muszaj, addig nem. Mar gondol-kodtam a dologrol. Megprobaljuk kinyitni a rakodoajtot. Ha a jelzolampak azt mutatjak, hogy a nyitoberendezes mukodik, rogton visszacsukjuk az ajtot, es egyszeruen varunk. A kiprobalasnal csak nehany millimeterre nyilik ki, legrosszabb esetben kiomlik husz-harminc liter viz. Ilyen kis sugarszennyezett folttal meg konnyen megbirkozunk. Viszont tudni fogjuk, hogy barmelyik pillanatban kijuthatunk a Vedovel, es szabadon manoverezhetunk.
— A legrosszabb esetben mibelolunk is csak egy folt marad — morogta a Vegyesz. — Kivancsi vagyok, mire megyunk ezekkel a kiserletekkel atomtamadas eseten.
— Haromszaz meterre a nulla ponttol a keramit mar kibirja.
— Es ha a robbanas szaz meterre lesz?
— A Vedo szaz meterrol is kibirja a robbanast.
— Foldbe asva — helyesbitett a Fizikus.
— No es? Szukseg eseten beassuk magunkat.
— Ha a robbanas negyszaz meterre lesz is, a rakodoajto kitagul a hosegtol, es nem jutunk ki!
Meg fogunk foni, mint a rakok!
— Ertelmetlen dolgokat beszelunk. Egyelore meg nem potyognak a bombak, es kulonben is, mondjuk ki vegre: az urhajot ugysem hagyhatjuk el. Ha elpusztitjak, kivancsi vagyok, mibol csinalunk ujat!
A Mernok szavai utan csond lett.
— Varjatok csak — kapott hirtelen a fejehez a Fizikus —, hiszen a Vedobol hianyoznak a diodak!
A Kibernetikus kiszedte.
— Csak az iranyzo automatabol. Automata nel-kul is lehet celozni. Kulonben is, tudod: ha az ember antiprotonokkal lo, nyugodtan melleje is talalhat, a hatas ugyanaz lesz…
— Ide figyeljetek… Kerdeznek valamit — szolalt meg a Doktor. Mindenki fele fordult.
— Mi van?
— Semmi kulonos, csak azt akartam kerdezni, hogy mit csinal a dupla…
Egy pillanatnyi csond utan harsogo kacagas tort ki.
