— Mind a harman… — a Doktor a szavakat kereste — meg voltunk rendulve. Lattuk elesni az al-dozatokat. Ezek a duplak nem voltak meztelenek.
Rongyos ruhafele volt rajtuk, talan a harcban rongyolodott ossze, de ebben nem vagyok biztos.
Szemunk lattara pusztult el valamennyi, vagy csaknem valamennyi. Es elozoleg mi is majdnem megfulladtunk. Hat igy volt. Aztan Henrik a vezetek folytatasat kereste, ha jol emlekszem. Igaz?
A Mernok bolintott.
— Igy mentunk le az erdobe, es ott meglattuk azokat az ezustoket. Valami alarcot viseltek. Biztosan legszuros alarcot. Rank lottek, nem tudom, mivel. Kialudt az egyik fenyszoronk. Ugyanakkor a nagy bugocsiga elindult. Oldalba akart tamadni bennunket. Mindenesetre kijott a bokrok kozul. Akkor… Henrik… sortuzet nyitott.
— Az erdore?
— Igen.
— Az… ezustokre?
— Igen.
— Es a bugocsigara?
— Nem. Az nekirohant a Vedonek, es osszetort.
Persze nagy tuz keletkezett… A novenyeket a robbanas pillanataban kiszaritotta a hohullam, ugy egtek, mint a papir.
— Ellentamadassal nem probalkoztak az ezus-tok?
— Nem.
— Nem is uldoztek benneteket?
— Nem tudom. Nem hinnem. A forgo korongok alighanem utolertek volna.
— Azon a terepen nem. Rengeteg szurdok, vizmosas, horhos van ott. Olyan, mint a Foldon a Jura-hegyseg, meszkosziklak, gorgetegek — magyarazta a Mernok.
— Ertem. Es aztan egyenesen hazajottetek?
— Majdnem egyenesen, kicsit eltertunk kelet fele.
Nehany masodpercig csendben ultek. A Koordinator felemelte a fejet.
— Sokat megoltetek?
A Doktor a Mernokre nezett, es latva, hogy az nemigen akar valaszolni, o felelt:
— Sotet volt. Ok az erdoben rejtozkodtek. Legalabb husz ezust ruhat lattam megcsillanni. De beljebb, a suruben is derengett meg valami. Tobben is lehettek.
— Azok, akik ratok lottek, biztosan duplak voltak? Nem valaki mas?
A Doktor tetovazott.
— Mondtam, hogy a felsotestukon valami pan-celt vagy sisakot viseltek. De az alakjukbol, a nagysagukbol, a mozgasukbol itelve duplak voltak.
— Mivel lottek ratok?
A Doktor hallgatott.
— Valoszinuleg nem femes lovedekkel — mondta a Mernok. — Legalabbis ez volt a benyomasom.
Nem vizsgaltam meg a talalatok helyet, egyaltalan meg se neztem. De az volt az erzesem, hogy a lovedek atutoereje csekely.
— Igazad lehet — helyeselt a Fizikus. — En fu-tolag megneztem a fenyszorokat. Nincsenek at-love, inkabb csak behorpadtak.
— Az egyik akkor tort el, amikor osszeutkoz-tunk a bugocsigaval — magyarazta a Vegyesz.
— Most beszeljetek a szobrokrol. Milyenek voltak? — kerdezte a Koordinator.
A Doktor igyekezett leirni oket, amennyire csak tudta. Amikor a feher figurakra kerult sor, elhallgatott, aztan halvany mosollyal megjegyezte:
— Sajnos, itt megint csodot mond az elbeszelo kepessegem…
— Negy szem? Nagyon domboru homlok? — ismetelte lassan a Koordinator.
— Igen.
— Faragott szobrok voltak? Kobol? Vagy fem-szobrok? Vagy gipszontvenyek?
— Nem tudom megmondani. Gipszontvenyek biztosan nem; eletnagysagnal sokkal nagyobbak, ha erre gondolsz. Azonkivul… a formaik, az aranyaik sem termeszetesek. Azt mondanam, hogy… — elharapta a szot.
— Milyenek?
— Idealizaltak — mondta ki habozva a Doktor. — De lehet, hogy csak ram tettek ilyen hatast.
Egyebkent nagyon rovid ideig neztuk oket, es az-tan annyi minden tortent… Persze megint egesz csomo analogia kinalkozik. Temeto. Szerencsetlen uldozottek. Rendorseg. Razzia. Mergesgaz-fecskendo. A rendorokon gazalarc. Szandekosan hasznalok ilyen meghatarozasokat, mert csakugyan az lehetett a benyomasunk, hogy ez tor-tent, de tudni nem tudjuk. A bolygo egyes lakoi a szemunk lattara megoltek mas Eden-lakokat.
Azt hiszem, ez az egyetlen ketsegtelen teny. De kik a gyilkosok, es kik az aldozatok? Pontosan egyforma lenyek, vagy kulonboznek egymastol?
— Es ha kulonboznek, akkor mar minden vilagos? — kerdezte a Kibernetikus.
— Nem. De… akkor megint adodik egy lehetoseg. Bevallom, a mi szempontunkbol eleg hatborzongato. Mint tudjuk, az ember a legszigorubban eliteli a kannibalizmust. De a majomhus fogyasztasat moralistaink altalaban nem tekintik szornyusegnek. Es ha a biologiai fejlodes itt ugy alakult, hogy az emberhez hasonloan ertelmes lenyek es a fejlodes allati fokan megmaradt lenyek kozott sokkal kisebb a kulso kulonbseg, mint az ember es az emberszabasu majom kozott? Ebben az esetben akar azt is feltehetjuk, hogy egy vadaszat tanui voltunk…
— Es az az arok a varos hataraban? — fortyant fel a Mernok. — Azok is vadasztrofeak, mi? Bamulom az ugyvedi fifikaidat, Doktor!
— Amig nem tudjuk biztosan…
— Itt van a filmunk — szakitotta felbe a Ve-gyesz. — Nem tudom, miert, de eddig semmit sem lattunk a rendes, hetkoznapi eletbol ezen a bolygon. Ezek a filmek vegre az atlagos, mindennapi eletet mutatjak, legalabbis ez volt a benyomasom…
— Hogyhogy? Hat nem lattatok semmit? — csodalkozott a Fizikus.
— Nem. Nagyon kellett sietnunk, mert eppen lement a nap. A tavolsag eleg nagy volt, nyolcszaz meter, vagy meg tobb, de ket tekercs filmunk van, es mind teleobjektivval keszult. Hany ora? Meg nincs ejfel! Rogton elohivhatjuk.
— Add oda a Feketenek — mondta a Koordinator. — Hanem a masodik automatank… Doktor, Mernok, latom, hogy kiborultatok, csakugyan po-csek zsakutcaba jutottunk, de azert…
— Mindig igy kell vegzodnie a fejlett civilizaciok talalkozasanak? — mormolta a Doktor. — Nagyon szeretnek valaszt kapni erre a kerdesre.
A Koordinator megrazta a fejet, felallt, es levette az asztalrol a borospalackot.
— Eltesszuk egy mas alkalomra… — mondta.
Amikor a Mernok es a Fizikus kiment megnez-ni a Vedot, a Vegyesz pedig elhatarozta, hogy mindenesetre szemmel tartja a film elohivasat, a Koordinator megfogta a Doktor karjat, tavolabb setalt vele a megdolt konyvespolcok kozott, es halkan megkerdezte:
— Mondd csak, nem lehetseges, hogy azt a fej-vesztett menekulest a ti varatlan megjelenesetek okozta? Hatha csak benneteket akartak megtamadni es nem a menekuloket?
A Doktor rameredt.
— Ez egyaltalan nem jutott eszembe — ismerte be. Eltunodott. — Nem tudom — mondta vegul. — De nem valoszinu… Nagyon sikeruletlen tama-das lett volna, hiszen mindjart az… oveik ellen fordult… Persze — tette hozza kiegyenesedve —, az egeszet maskeppen is lehet magyarazni. Igen, most mar vilagosan latom. Tegyuk fel: valami vedett teruletre hatoltunk be. A menekulok lehettek, mondjuk, zarandokok, bucsujarok, mit tudom en. Az orseg, amely ezt a teruletet vedi, akkor hozta a fegyveret, marmint azt a fecskendot, a szobrok koze, amikor a Vedo megallt. Igen, de a gaz elso hullama egesz hatarozottan a duplakat erte, es nem minket… Jo, tegyuk fel, hogy ez, az o szempontjukbol, szerencsetlen veletlen volt.
Akkor… igen. Igy is lehetett.
— Tehat nem zarhatod ki ezt a feltevest?
— Nem. Sot, minel tovabb gondolkodom rajta, annal inkabb ugy talalom, hogy eppen olyan jogosult, mint az elso magyarazatunk. Hiszen az is lehet, hogy mindenhova orseget allitottak, miutan a jelenletunkrol tudomast
