tukorlapokkal boritott colop. A csillogo targy kisse imbolygott, fenyfoltokat hintett a korulotte allokra. Egyszerre csak kis idore megallt, ekkor atlatszo lett, es belsejeben egy fekvo alak valt lathatova. Valaki fojtottan felkialtott. A Koordinator visszaforgatta a filmet, megint lejatszotta, s mikor a hosszukas targy a mar ismert imbolygas utan megmutatta tartalmat, megallitotta a kepet.
Mindannyian a vetitovaszonhoz rohantak. A duplak sorfala kozott, az ures utcacska kozepen egy ember fekudt.
Halotti csond lett.
— Azt hiszem, megiscsak meg fogunk orulni — szolalt meg valaki a sotetsegben.
— Elobb azert nezzuk vegig — felelte a Koordinator.
Visszamentek a helyukre, a filmszalag peregni kezdett, a kep megrezdult es megelevenedett.
Az utcacskan, a duplak tomegenek kozepeben egymas utan siklottak el a hosszukas, koporsoszeru targyak, de most mar valami vilagos anyaggal letakarva, amely a foldet soporte, mintha vastag szovet lenne. A kep megvaltozott, ures teret mutatott, egyik oldalan ferde fallal, amelynek toveben novenycsomok nottek; maganyos dupla mendegelt az egesz kepen atvonulo barazda menten, hirtelen felreugrott, mintha megremult volna — a lassu filmen ugy latszott, mintha a felugro test a levegoben vitorlazna, forgo bugocsiga jelent meg a barazdaban, eles villanas, a kep kodbe borult, s amikor kitisztult, a dupla az oldalan fekudt mozdulatlanul. Teste majdnem fekete lett. Egyre sotetebb volt a kep, ugy latszott, a fekvo alak oszszerandul, aztan mintha kuszni kezdett volna, sotet csikok futottak.at a vetitovasznon, majd fenyes feherseg ontotte el. Igy vegzodott a film.
Amikor villanyt gyujtottak, a Vegyesz fogta a tekercseket, es a sotetkamraba ment, hogy ki-nagyitsa a legfontosabb filmkockakat. A tobbiek a laboratoriumban maradtak.
— No, most johet az ertelmezes — mondta a Doktor. — Maris szolgalhatok ket, sot harom kulonbozo magyarazattal.
— Feltetlenul ketsegbe akarsz ejteni bennunket? — fortyant fel duhosen a Mernok. — Ha tisz-tessegesen tanulmanyoztad volna a duplak fizio-logiajat, elsosorban az erzekszerveiket, akkor mar biztosan sokkal tobbet tudnank!
— Mikor csinaltam volna? — kerdezte a Doktor.
— Kollegak! — emelte fel hangjat a Koordinator. — Kezd olyan lenni a hangulat, mint a koz-mologiai intezet ulesen! Termeszetesen mind-annyiunkat megdobbentett az az emberi alak.
De hat csak mozdulatlan babu volt, alighanem valamilyen muanyagbol ontott figura. Nagyon valoszinu, hogy az informacios halozatuk utjan a bolygo minden varosaba eljuttattak a kepmasunkat, es az adatok alapjan a helyszinen emberi formaju babukat keszitettek.
— Honnan vettek a kepmasunkat? — kerdezte a Doktor.
— Hiszen ket nappal ezelott orak hosszat keringtek az urhajo korul. Modjuk volt, hogy alaposan megfigyeljenek bennunket.
— De minek csinalnak ilyen figurakat?
— Tudomanyos celokra vagy vallasi celokra…
Ezt nem tudjuk eldonteni, akarmeddig vitatko-zunk rola. Mindenesetre nincs szo megmagyarazhatatlan jelensegrol. Egy kisebbfajta telepulest lattunk, ahol kulonfele, feltehetoleg termelomunkak folynak, talan a szorakozasaikat is megfigyel-hettuk, vagy a “muveszetuket”, aztan az atlagos “utcai forgalmat”. Lattunk valami munkat a ki-kotoben meg a felulrol hullo targyak alatt, bar ezek a jelenetek eleg erthetetlenek.
— Ez a helyes kifejezes — vakkantott kozbe a Doktor.
— Talan a hadseregukbol is lattunk valamit.
Eleg jogos felteves, hogy az ezustruhasok kato-nak. Az utolso jelenet nem vilagos. Elkepzelheto persze, hogy megbuntettek valakit, amiert a bugo csigak utvonalan haladt. Lehet, hogy ezt tiltja a torveny.
— Kozlekedesi szabalysertesert helyszini ki-vegzes! Eleg szigoru nepek ezek, nem talalod? — kerdezte a Doktor.
— Miert forgatsz ki mindent a keptelensegig?
— Mert tovabbra is allitom, hogy pontosan any-nyit lattunk, amennyit a vakok lathatnanak.
— Van meg valakinek mondanivaloja, agnosz-tikus hitvallasokon kivul? — kerdezte a Koordinator.
— Nekem — mondta a Fizikus. — Ugy latszik, a duplak csak kivetelesen jarnak gyalog. Erre vall az is, hogy ilyen ormotlan a testuk, es ilyen aranytalanul kicsinyek a vegtagjaik, foleg a karjuk.
Azt hiszem, roppant tanulsagos lenne, ha megprobalnank felvazolni azt a lehetseges torzsfejlodest, amely ilyen felepitesu egyedekhez vezetett.
Biztosan eszrevettetek, milyen elenken gesztiku-laltak. De azokkal a vezna kezecskekkel egyik sem cipelt terhet, egyik sem huzott vagy tolt valamit, pedig egy foldi varosban mindig latni ilyesmit.
Az is lehet tehat, hogy a kezuk mas celokat szolgal.
— Milyeneket? — kerdezte erdeklodve a Doktor.
— Nem tudom. Ez a te szakmad. Mindenesetre sok feladat van meg itt. Talan elhamarkodott dolog volt, hogy mindjart a tarsadalmuk felepiteset probaltuk megerteni ahelyett, hogy alaposan tanulmanyoztuk volna az egyedeket.
— Ebben igazad van — mondta a Doktor. — A ke-zuk… igen, ez biztosan nagyon fontos kerdes.
A torzsfejlodes is. Meg azt sem tudjuk, emlosok-e. Raszannek egypar napot, hogy valaszoljak ezekre a kerdesekre, de felek; hogy azt nem tudom megmagyarazni, ami az egesz filmbol a legjobban meglepett.
— Es mi az? — kerdezte a Mernok.
— Az, hogy egyetlen maganyos jarokelot sem lattam. Egyet sem. Nem vettetek eszre?
— Egy azert volt… a legvegen — mondta a Fizikus.
— Hat eppen ez az.
A Doktor szavait hosszu hallgatas kovette.
— Meg egyszer meg kell neznunk a filmet — szolalt meg kisse habozva a Koordinator. — Azt hiszem, a Doktornak igaza van. Nem voltak maganyos jarokelok. Legalabb kettesevel jartak. Am-bar a legelejen, varj csak! A kikotoben csak egy dupla volt.
— De az abban a hordoszeru gepezetben ult — mondta a Doktor. — A korongokban is egyedul ulnek. En a gyalogosokrol beszelek. Csak a gyalogosokrol.
— Keves gyalogos volt.
— Par szaz biztosan. Kepzeld el egy foldi varos utcajat madartavlatbol. A maganyos jarokelok aranya biztosan nagy lesz. Egyes orakban ok al-kotjak a tobbseget. Itt pedig egy sincs.
— Mit jelenthet ez? — kerdezte a Mernok.
— Sajnalom — razta meg a fejet a Doktor —, most en kerdezek.
— Az. is egyedul volt, aki veletek jott… — jegyezte meg a Mernok.
— De tudod, milyen korulmenyek kozott.
A Mernok nem valaszolt.
— Nezzetek — szolalt meg a Koordinator —, az ilyen vitakbol egykettore meddo szocseples lesz. Nem folytattunk rendszeres kutatomunkat, mert nem vagyunk tudomanyos expedicio. Mas gondjaink voltak, a puszta letunkert kellett har-colnunk. Most el kell terveznunk a tovabbi teen-doket. Holnap beindul a kotrogep, ez mar biztos.
Lesz osszesen ket automatank, ket felautomatank, a kotrogep es a Vedo, amely a raketa kiemeleseben is segithet, persze kello ovatossaggal. Nem tudom, ismeritek-e a tervet, amelyet a Mernokkel kidol-goztunk. Az eredeti elkepzeles az volt, hogy az urhajot eloszor vizszintes helyzetbe juttatjuk, az-tan fokozatosan felallitjuk, megpedig ugy, hogy ledongolt folddel tamasztjuk ala. Ezt a modszert alkalmaztak mar a piramisok epitesenel is. De most uj otletunk van: megfelelo nagysagu darabokra vagjuk az “uvegfalunkat”, es abbol epitunk allvanyzatot. Anyag van bosegesen, es mar tudjuk rola, hogy magas hofokon olvaszthato es for-raszthato. Ha sikerul megvalositani ezt a tervet es felhasznalni az anyagot, amelyet az Eden-lakok akaratlan jotekonysagbol rendelkezesunkre bocsatottak, akkor az egesz folyamat joval kevesebb idot vesz majd igenybe. Nem lehetetlen, hogy harom nap mulva elindulhatunk. Varjatok meg — tette hozza, latva, hogy szavai nagy hatast keltettek —, ezek utan most mar feltennem a kerdest: elinduljunk?
— Igen — mondta a Fizikus.
— Nem! — kialtotta csaknem ugyanakkor a Ve-gyesz.
— Meg nem — szolt a Kibernetikus.
Kis ideig hallgattak. A Mernok es a Doktor meg nem nyilatkozott.
