szereztek. Mikor abban a volgyben jartunk, meg nem tudtak rolunk, azert nem talalkoztunk ott fegyveresekkel… Hiszen aznap este jelentek meg eloszor a forgo korongok az urhajonal.
— Az a mi nagy bajunk, hogy mindeddig semmit sem fedeztunk fel az informacios halozatuk-bol — szolalt meg az egyik sarokbol a Kibernetikus. — Taviro, radio, irott szoveg, dokumentu-mok vagy barmi… Minden civilizacio letrehoz ilyen technikai eszkozoket, megorokiti veluk a tor-tenelmet es a tapasztalatait. Biztosan ez is. Csak eljuthatnank a varosba!
— A Vedovel eljuthatnank — fordult fele a Koordinator. — De akkor kitorne a harc, es nem lathatjuk elore, hogyan folyna le, es mi lenne a vege.
Ezzel tisztaban vagy, ugye?
— Hat akkor tudod, mi lenne jo? Ha egy ertelmes szakemberukkel talalkozhatnank, egy mer-nokkel vagy tudossal.
— De hogyan? Rendezzunk vadaszatot? — kerdezte a Doktor.
— Hiszen ha tudnam, hogyan! Pedig olyan egyszerunek latszik: leszallunk az idegen bolygon egesz csomo interkommunikatorral, elektronikus forditogeppel, Pitagorasz-haromszogeket rajzo-lunk a homokba, ajandekokat cserelunk…
— Hagyd abba a meseidet, jo?
Ezt a Mernok mondta. Az ajtoban allt.
— Gyertek! Mar elohivtuk a filmet.
A laboratoriumban rendeztek a vetitest, mert az volt a leghosszabb helyiseg a hajon. Amikor beleptek, a mar fixalt, de meg nedves filmszalag a forro levegovel mukodo szaritodobban forgott.
Onnan egyenesen a vetitogep dobjara kerult.
A Koordinator leult a gephez, hogy barmikor leallithassa vagy visszaforgathassa a filmszalagot, valamennyien letelepedtek, s az automata eloltotta a villanyt.
A filmszalag elso nehany metere fenyt kapott.
Aztan felvillantak a to tukrenek reszletei, majd megjelent a part. Epitett part volt, helyenkent hosszu lejtok ereszkedtek le a vizbe, folottuk szetterpesztett labu tornyok alltak, ezeket racsos szerkezetu szalagok kotottek ossze. Egy percre elet-lenne valt a kep, majd amikor ismet kivehettek a reszleteket, lattak, hogy mindegyik torony tetejen ket otlapatos legcsavar forog, ellentetes iranyban. Nagyon lassan forogtak, hiszen a kep erosen gyorsitott felvetellel keszult. A toba vezeto lejtokon targyak csusztak le, de korvonalaikat nem lehetett kivenni; ugy latszott, elmerulnek a vizben.
Az egesz mozgas nagyon lassu volt. A Koordinator visszaforgatott tiz-egynehany meter filmet, es ujra levetitette, joval gyorsabban. A targyak most gyorsan siklottak le, rezgo hurokhoz hasonlo, elmosodott, vekony csikok menten, beleestek a viz-be, a to felszinen gyuruk keletkeztek. A part szelen egy dupla allt, hattal a felvevogepnek, csak a nagy test felso resze emelkedett ki egy hordoszeru valamibol, amely folott elmosodott foltban vegzodo, vekony rud meredt az egnek.
A topart eltunt. Most racsos szerkezetu oszlo-pokra helyezett, lapos, dobozszeru targyak vonultak el a kepernyon. Tetejukon szamos olyan hordofele volt, mint amilyenben a duplat lattak a kikotoben. Ezek a hordok azonban uresek voltak, nemelyik lassan mozgott, ketto-harom ugyanab-ban az iranyban, aztan megalltak, es visszatertek elobbi helyukre.
Lassan tovabbvandorolt a kep. Feltunt a fenypontok raja; helyuket tulexponalt, fekete foltok mutattak. Tul sok fenyt kapott a film, a fekete foltokat homalyos karikak vettek korul. A foltok kozott apro alakok latszottak, madartavlatbol.
A duplak parosaval jottek-mentek, kis felsotestuket bolyhos anyag vette korul, csak a fejuk latszott ki belole, de a kep nem volt olyan eles, hogy arcvonasaikat is latni lehetett volna.
Most egyenletesen emelkedo es sullyedo, nagy tomeg jelent meg a vetitovasznon. A kep also sarka fele folydogalt, mint valami habzo szirup, duplak tucatjai kozlekedtek rajta tojasdad alapzaton allva, mintha valamit tartottak volna kis kezukben, meg-megerintettek vele a szirupszeru masz-szat, simitgattak vagy soportek. A masszabol idonkent csucsos buckak domborodtak ki, s ezekbol szurke kehelyhez hasonlo valami szokkent elo.
A kep tovabbvandorolt, de tovabbra is a mozgekony massza toltotte ki, a reszletek most nagyon jol latszottak, kozepen tobb karcsu kehely nott ki egymas kozeleben, mindegyiknel megallt ket vagy harom dupla, a kehely fole hajtotta arcat, kis ideig mozdulatlanul allt, aztan folemelte a fe-jet, es ez tobbszor megismetlodott. A Koordinator megint visszaforgatta a filmet, es gyorsabban is lejatszotta. Most ugy latszott, hogy a duplak a kelyhek belsejet csokolgatjak. A hatterben mas duplak alltak — ezeket eddig eszre sem vettek —, kis felsotestuk felig kibujt az erszenyukbol, s mintha az elobbiek tenykedeset figyeltek volna.
Megint valtozott a kep. A massza szele latszott, sotet vonal keretezte, s mellette forgo korongok kozlekedtek. Ezek a korongok sokkal kisebbek voltak az eddig latottaknal, lassan es mintegy szaggatottan forogtak, a racsos karok latszolag ugrasszeruen mozdultak tovabb — ez persze csak a filmen latszott igy, a jelenseget az okozta, hogy a forgo elemek mas-mas allasban kerultek az egyes filmkockakra.
A forgalom egyre elenkebbe valt a kepen, bar a lassitott vetites miatt ugy tetszett, mintha ez a forgalom egy nagyon suru, zsufolt gocban bonyolodna le. Feltunt az, amit a filmezok “belvarosnak” veltek. Arkok suru haloja volt, ezekben az arkokban kulonos, rovid oldalukon lekerekitett, a masikon laposan elvagott, hordoszeru alkotmanyok haladtak minden iranyban. Mindegyikben duplak szorongtak, nemelyikben ot is, masokban csak ketto. Legtobbnyire harmasaval utaztak.
Ugy remlett, kis felsotestuket szalagfele veszi korul, s ez a szalag a hordo-jarmu kulso oldalan folytatodik, de lehet, hogy ez csak arnyek volt. A lemeno nap nagyon hosszu arnyekokat rajzolt, ez megnehezitette a reszletek felismereset. Az arkokat kecses formaju, racsos szerkezetu hidak iveltek at. A hidakon itt-ott egy helyben forgo, nagy bugocsigak alltak, a forgas ezuttal is bonyolult kormozgasok es sugariranyu mozgasok sorozatara esett szet, mintha az izelt labak valami lathatatlan dolog utan kapkodnanak. Az egyik bugocsiga abbahagyta a forgast, es erosen csillogo anyagba oltozott duplak szalltak ki belole. A fekete-feher filmen nem lehetett megallapitani, ezustos-e az oltozekuk. Amikor a harmadik dupla szallt ki, ho-malyos valamit huzva maga utan, a kep megvaltozott. Kozepen vastag kotel haladt at, ez sokkal kozelebb volt a felvevogephez, mint a hatter. A kotel vagy csovezetek enyhen himbalozott, vegen keskeny szivar logott, s ebbol csillogo valamik hullottak, mint a falevelek, de ezek az apro targyak sulyosak lehettek, mert nem libegtek a levegoben, hanem femgolyokkent zuhantak le; odalent pedig egy homoru feluleten hosszu sorokban alltak a duplak, es vezna kezukbol allandoan apro szikrak repultek a fold fele. Teljesen erthetetlen volt az egesz, mert a felulrol hullo targyak suru zapora nem jutott el az odalent allokig, hanem mintha utkozben szetfoszlott volna. A kep lassan tovabbhaladt, szelen mozdulatlanul fekudt ket dupla, egy harmadik kozeledett hozzajuk, akkor az elobbi ketto lassan folemelkedett. Az egyik erre-arra hajladozott — behuzott felsotestevel olyan volt, mint egy cukorsuveg. A Koordinator visszaforgatta a filmet, ujra meginditotta, es amikor a fekvo testek feltuntek, leallitotta. Megpro balta elesebbre allitani a kepet, aztan a vetitovaszonhoz ment egy jokora nagyitouveggel.
A nagyitouvegen at csak osszefolyo, nagy foltokat latott.
Sotet lett — itt vegzodott az elso filmtekercs.
A masodiknak az elejen ugyanez a kep tunt fel, csak egy kicsit mas szogbol es sotetebben, nyilvan gyengult a megvilagitas, es ezt mar a teljesen nyitott fenyrekesz sem ellensulyozta. A ket dupla lassan elment, a harmadik felig fekvo helyzetben hevert a foldon. Rezgo csikok vonultak at a vetitovasznon, a felvevogep mozgasa olyan gyors volt, hogy semmit sem lehetett kivenni; aztan nagy halo jelent meg a kepen, otszogletu szemekkel, mindegyikben egy dupla allt, nemelyikben ketto.
A halo alatt egy masodik, elmosodott halo remegett; hirtelen rajottek, hogy az elso valosagos, a masodik pedig az arnyeka a foldon. A talaj olyan sima volt, mintha betonhoz hasonlo anyag boritana. A halo szemeiben alldogalo duplak buggyos, sotet oltozeket viseltek, amelyben vaskosabbnak es szelesebbnek latszottak. Csaknem valamennyien ugyanazokat a mozdulatokat vegeztek: attetszo anyagba burkolt kis felsotestuk lassan ide-oda hajladozott, s ez a kulonos tornagyakorlat rendkivul lassu utemu volt. A kep remegni kezdett, megdolt, egy darabig megint rosszul latszott, egyre sotetedett is. Feltunt a halo pereme: kotelekkel volt kifeszitve, az egyik kotel egy ferden allo, nagy, mozdulatlan korongnal vegzodott. Tavolabb ugyanolyan “utcai” forgalom zajlott, mint ami-lyet mar lattak — hordoszeru jarmuvek haladtak mindenfele, duplakkal megrakva.
A felvevogep meg egyszer a halora siklott, most a masik oldalrol, aztan tovabbvandorolt, gyalogos duplak tuntek fel, egeszen felulrol nezve; parosaval kacsaztak, tavolabb egesz tomeg latszott, a tomeget hosszu, keskeny utcacska valasztotta kette. Kozepen vastag kotel siklott elmosodott kerekeken, a kotel egyik vege kifutott a kepbol, masik vege csillogo-villogo, hosszukas targyat hu zott, olyasfelet, mint egy hosszu, szogletes kristaly vagy egy
