ujjai megragadtak a folia veget. A letekert folia hosszu lappa simult ki. A dupla maga ele tartotta, mintha at akarna adni nekik. A Koordinator es a Mernok egyszerre nyujtotta ki erte a kezet. Osszerezzentek, a Mernok halkan felkialtott. A dupla meglepettnek latszott, nehanyat kohintett, arcan hullamzott az atlatszo fatyol.
— Villamos toltes, de nem tul eros — magyaraz-ta a Koordinator a tobbieknek, es ujra megfogta a folia szelet. A dupla elengedte. Alaposan szemugyre vettek a lampafenyben az aranyfenyu feluletet: teljesen sima es ures volt. A Koordinator talalomra megtapintotta egy helyen, es megint gyenge aramutest erzett.
— Mi ez?! — dormogte a Fizikus, kozelebb hajolt, tobbszor vegigsimitotta a foliat, ujjait ezernyi apro aramutes erte, inai csak ugy rangatoztak.
— Adjatok grafitport! — kialtott fel. — Ott van a polcon!
Kiteritette a foliat az asztalon, nem banta, hogy kezen az izmok kellemetlenul rangatoznak az apro tuszurasoktol; a Kibernetikus odaadta a grafitport, a Fizikus gondosan telehintette a foliat, es lefujta a folosleget.
Az aranyszinu feluleten rendszertelenul szet-szort, fekete pontocskak ertelmetlen abraja maradt.
— A Lacerta! — kialtott fel hirtelen a Koordinator.
— Az Alfa Cygni!
— A Lyra!
— A Cepheus!
A duplahoz fordultak, aki nyugodtan nezte oket. Szemukben diadal ragyogott.
— Csillagterkep! — mondta a Mernok.
— Hat persze.
— No, vegre helyben vagyunk! — szolt a Koordinator szeles mosollyal. A dupla kohintett.
— Elektromos irasuk van?
— Ugy latszik.
— Hogyan rogzitik a tolteseket?
— Nem tudom, talan elektret.
— Biztosan elektromos erzekszervuk van!
— Lehet.
— Fiuk… Nyugalom! Rendszeresen kell csinalnunk — mondta a Koordinator. — Mivel kezdjuk?
— Rajzold fel neki, honnan jottunk.
— Helyes.
A Koordinator gyorsan letorolte a tablat, felrajzolta a Centaur csillagait, egy kicsit gondolkodott, mert olyan projekcioban kellett abrazolnia a Tejutrendszernek azt a reszet, ahogyan az Edenrol latszik; nagy pontot rajzolt, ez jelkepezte a Si-riust, felrajzolt meg egy tucat kisebb csillagot, majd a Goncolszeker videken egy kereszttel jelezte a Napot. Onmagara mutatott, aztan a tarsaira, egy kezmozdulattal korbemutatott az egesz helyisegen, majd kretaval ismet a keresztre bokott.
A dupla kohintett. Elvette a kretat, kis felsotestet nagy nehezen a tablahoz hajtotta, es harom ponttal kiegeszitette a Koordinator rajzat: az Aquila Alfajaval es a Protion kettos rendszerevel.
— Csillagasz! — kialtott fel a Fizikus. Es halkabban hozzatette: — Kollega…
— Konnyen lehetseges! — felelte a Koordinator.
— Most gyerunk tovabb! — Nagy rajzolas kezdodott. Az Eden bolygo es az urhajo palyaja. A gaz-csovaba belepo urhajo. Az osszeutkozes (nem voltak benne biztosak, hogy a rajz kellokeppen tisztazza-e a katasztrofa korulmenyeit, de pillanatnyilag nem tudtak jobb magyarazattal szolgalni).
Az urhajo befurodasa a talajba (a rajz a domb keresztmetszetet abrazolta a befurodott raketaval).
Innen mar nehezebb volt tovabbhaladni. Megalltak.
A dupla nezte a rajzokat, es kohecselt. Idon-kent kozelebb hajolt a tablahoz: Aztan az asztalhoz cammogott. A gallerja korul fuggo zold fonadekbol kihuzott egy vekony, hajlekony drotocskat, lehajolt, es villamgyorsan rajzolni kezdett vele az aranyfoliara. Eleg sokaig rajzolgatott, aztan hatrabb lepett. Behintettek a foliat grafitporral.
Nagyon furcsa dolog tortent. Mar a folosleges por lefujasa kozben mozogni kezdtek a kirajzolodo vonalak. Eloszor nagy felkor tunt fel, benne ferde oszlop. Azutan egy kis folt kuszott a felkor fele.
Egyre nagyobb lett. Felismertek: a rajz, ha se-matikusan es pontatlanul is, a Vedot abrazolta.
A felkorbol eltunt egy darab. A Vedo bement az igy keletkezett nyilason. Most minden eltunt — a grafitpor egyenletesen szorodott szet a folian.
Aztan hirtelen csillagterkeppe formalodott. A csillagok kozott, nagy vonalakban felvazolva, egy dupla alakja jelent meg. A mogottuk allo leny kohintett.
— O az — mondta a Koordinator.
A csillagok eltuntek, most csak a dupla latszott.
Aztan a dupla tunt el, es megint a csillagterkep jelent meg. Ez negyszer ismetlodott. A grafitpor most, mintha lathatatlan fuvallat iranyitana, megint a kis darabon nyitott felkort rajzolta elejuk.
A felkor nyilasahoz apro dupla kozeledett, mintha a foldon kuszna. Bement a nyilason. A felkor eltunt. Az urhajo ferde oszlopa megnott. A hajotest aljan nyitott ajto latszott. A dupla az ajto alatt felegyenesedett, es bemaszott az urhajoba. A rajz eltunt, a grafitpor rendszertelenul szetszorodott.
Ez volt a kozolt informacio vege.
— Hat igy jott be… A rakodoajton! — mondta a Mernok. — Hanem azert nagy hulyek vagyunk, hogy nyitva felejtettuk.
— Varj csak! Tudod, mi jutott eszembe? — kialtott fel a Doktor. — Ezek talan nem is minket akartak bezarni a fallal, hanem azt akartak megakadalyozni, hogy az oveik — teszem azt, a tudosaik — kapcsolatot teremtsenek velunk!
— Latod, az lehet!
A vendeghez fordultak. A dupla kohintett.
— No, ebbol eleg volt — mondta a Koordinator.
— Nagyon kellemesen elcsevegtunk, de most mar lassunk munkahoz! Rendszeresen kell hozzafog-nunk, nem igy osszevissza. Azt hiszem, kezdjuk a matematikaval. Ez a Fizikus dolga lesz. Matematika, termeszetesen metamatematika is. Anyagelmelet. Atomfizika, energetika. Aztan: informacioelmelet, az informacios halozat elmelete. Az informaciok kozlesenek es rogzitesenek modjai. Ezzel egyutt: mondatalkoto funktorok, mondat- funkciok. Nyelvtani szerkezet, szemantika. Fo-galomalkotas. Az alkalmazott logikak tipusai.
Nyelv. Szokincs. Ez mind a te dolgod — fordult a Kibernetikushoz. — No, es amikor mar meglesz az osszekoto hid, akkor jon a tobbi. Anyagcsere, taplalkozasmod, a termeles jellege, a kozossegi relaciok formai, reagalasmodok, szokasok, tarsadalmi megoszlas, csoportkonfliktusok es igy to-vabb. Ezzel mar nem fogunk annyira sietni. Egyelore — fordult a Kibernetikushoz es a Fizikushoz — kezdjetek ti. Megfeleloen be kell allitani a forditogepet. Segitsegul ott vannak a filmek, ott a konyvtar, szedjetek ossze mindent, amire szuksegetek lehet.
— Azzal kellene kezdeni, hogy az egesz hajot megmutatjuk neki — mondta a Mernok. — Nem gondolod? Sok mindent megtudhatna rolunk, azonkivul latna, hogy semmit sem titkolunk elotte.
— Az utobbi kulonosen fontos — helyeselt a Koordinator. — De… amig nem tudunk szot erteni vele, addig ne vigyetek a mutobe, nehogy valami felreertes tamadjon. No gyerunk, mutassuk meg neki a hajot. Hany ora?
Hajnali harom volt.
TIZENHARMADIK FEJEZET
Az urhajo bejarasa eleg sokaig tartott. A duplat kulonosen az atommaglya es az automatak erdekeltek. A Mernok rengeteg vazlatot rajzolt neki, csak a gephazban negy jegyzettombot fogyasztott el. Az automatat a, vendeg oszinte csodalattal nez-te. Alaposan megszemlelte a mikrohalozatot, es amulva vette tudomasul, hogy az egesz egy cseppfolyos heliummal hutott tartalyba merul; szupravezetos kriotrion-agy volt, kulonosen gyors reakciokhoz. De ugy latszik, megertette, mire szolgal a hutes, mert rendkivul hosszan kohecselt, es nagy elismeressel tanulmanyozta a vazlatokat, amelyeket a Kibernetikus rajzolt. Ugy tunt, a villamos kapcsolasok kerdeseben hamarabb megertik egymast, mint abban, hogy milyen gesztussal vagy szimbolummal jeloljek a legegyszerubb szavakat.
