kretapor vastag, kemeny retegben boritotta a harom ember kezet, ruhaujjat, meg a terduket is. Borostasan, veres szemmel ultek a duplaval szemben, es nagy bogrekbol kavet ittak. A konyvtar koze-perol kivittek az asztalt, helyen a nagy elektronikus kalkulator allt.
— Hogy megy? — erdeklodott az ajtobol a Koordinator.
— Remekul. Mar ezerhatszaz fogalmat egyez-tettunk — felelte a Kibernetikus. A Doktor felallt. Meg mindig feher kopenyben volt.
— Rakenyszeritettek — mondta. — Ez sugarbeteg — mutatott a duplara.
— Sugarbeteg? i — A Koordinator belepett. — Hogyhogy?
— Atjott a radioaktiv folton, a fal nyilasaban — magyarazta a Fizikus. Felretette felig kiivott kavejat, es a gep melle terdelt.
— Mar tiz szazalekkal kevesebb a feher versejtje, mint het oraval ezelott — mondta a Doktor.
— Hialin-degeneracio, pontosan ugy, mint az embernel. El akartam kuloniteni, nyugalomra lenne szuksege, de nem hagyja magat gyogyitani, mert a Fizikus azt mondta neki, hogy ugysem hasznal semmi!
— Igaz ez? — fordult a Koordinator a Fizikushoz. Az fel sem nezett a bugo keszulekrol, csak bolintott.
— Es csakugyan menthetetlen?… — kerdezte a Mernok.
A Doktor vallat vont.
— Nem tudom! Ha ember volna, azt mondanam, hogy harminc szazalek eselye van. De hat nem ember. Kezd mar egy kicsit apatikussa valni.
De talan csak azert, mert kimerult, es reg nem aludt. Ha elkulonithetnem…
— Minek? Hiszen igy is megcsinalsz vele mindent, amit akarsz — mondta a Fizikus. Fel sem nezett, buzgon szerelt valamit a gepen bekotozott kezevel.
— Es veled mi tortent? — kerdezte a Koordinator.
— Megmagyaraztam neki, hogyan kapta a su-garbetegseget.
— Ilyen pontosan megmagyaraztad?! — fakadt ki a Mernok.
— Muszaj volt.
Egy darabig hallgattak.
— Ami tortent, megtortent — mondta lassan a Koordinator. — Jol vagy rosszul, de megtortent.
Es most mi van? Mit tudtok mar?
— Sokat.
A Kibernetikus valaszolt:
— Mar nagyon sok szimbolumunkat ismeri, foleg a matematika teruleterol. Az informacioelmeleten nagyjabol vegigmentunk. A legnehezebb ugy a duplak elektromos irasa. Kulonleges keszulek nelkul nem tudjuk megtanulni, ilyen keszulekunk pedig nincsen, es idonk sincs ra, hogy megszerkesszuk. Emlekeztek a testukbe vezetett csodarabokra? Hat kepzeljetek, az az irokeszulekuk! Amikor a dupla a vilagra jon, rogton beulte-tik a testebe azt a csovet — ahogy nalunk regen atfurtak a kislanyok fulcimpajat… Ketoldalt elektromos szerveik vannak, azert olyan nagy a testuk!
Ez a szerv valami agyfele es egyben plazmaelem, amely kozvetlenul tovabbitja a villamos tolteseket az “irovezetekbe”. A mi duplanknal a vezetek abban a drotfuzerben vegzodik a “gallerja” korul, de ez egyenileg kulonbozo. Az irast persze meg kell tanulniuk. A cso beultetese csak elokeszito lepes. Ezt a kis mutetet evezredek ota gyakorol-jak.
— Es csakugyan egyaltalan nem beszelnek? — kerdezte a Vegyesz.
— Dehogynem! Hallottatok, hogyan kohecsel?
Hat az a beszedjuk. Egyetlen “kohintes” egy egesz mondat. Erosen gyorsitott beszed. Magnoszalagra vettuk — frekvenciaspektrumra bomlik.
— Ertem! Szoval a hangrezgesek frekvencia-modulaciojan alapul a beszedjuk?
— Inkabb zorejekrol van szo. A beszedhangok zongetlenek. Zonges hangokkal kizarolag erzel-meket, hangulatokat fejeznek ki.
— Es azok az elektromos szervek… a fegy-vereik?
— Nem tudom. De megkerdezhetjuk.
Lehajolt, elohuzott a papirlapok kozul egy nagy abrat, amelyen egy dupla vazlatos, fuggoleges keresztmetszete latszott, ramutatott ket hosszukas, szakaszosan tagolt szervre, es a mikrofonhoz hajolva megkerdezte:
— Fegyver?
A gep masik oldalan, a fekvo duplaval szemben levo hangszoro megreccsent. A dupla, aki az uj emberek lattan kisse folemelte csenevesz felsotestet, egy pillanatig mozdulatlan maradt, aztan kohecselni kezdett:
— Nem — fegyver — recsegte a hangszoro. — Sok bolygofordulat — regen — fegyver.
A dupla megint kohintett.
— Biologiai — fejlodes — csokevenyszerv — masodlagos — civilizacios adaptacio — recsegte monoton gephangjan a hangszoro.
— Ejha! — dunnyogte a Mernok. A Vegyesz osszehunyoritott szemmel, feszulten figyelt.
— Hat csakugyan! — tort ki akaratlanul a Koordinator. Aztan osszeszedte magat. — Hogy allnak a tudomannyal? — kerdezte.
— A mi szemszogunkbol eleg furcsan — mondta a gep mellett terdelo Fizikus. Felallt. — Nem tudom megszuntetni ezt az atkozott recsegest — szolt oda a Kibernetikusnak. — A klasszikus fizikabol sokat tudnak — folytatta aztan. — Optika, villamos-sagtan, mechanika, az utobbi sajatos modon osszekapcsolodik a kemiaval, talan mechanokemianak lehetne nevezni. Ebben erdekes eredmenyeik vannak.
— No?! — lepett elore a Vegyesz.
— A reszleteket majd kesobb. Mindent rogzitettunk, ne felj. Ugyanebbol a kiindulopontbol, mas iranyban haladva tovabb, jutottak el az informacioelmelethez. De azzal, nehany kulonleges intezmenyt kiveve, tilos foglalkozni. A leggyen-gebb pontjuk az atomkutatas, foleg a mag-kemia.
— Varj csak… hogyhogy tilos? — csodalkozott a Mernok.
— Egyszeruen nem szabad ilyen kutatasokat folytatni.
— Ki tiltja meg?
— Ez bonyolult kerdes. Mi sem ertjuk — szolalt meg a Doktor. — A tarsadalmi viszonyaik a leg- homalyosabbak.
— Atomkutatassal szerintem azert nem foglal-koznak, mert boven vannak egyeb energiaforrasaik — jegyezte meg a Fizikus.
— Egyszerre csak egy temarol beszeljunk, ha lehet! Mi van azokkal a tilos kutatasokkal?
— Uljetek le. Kerdezzuk tovabb — mondta a Kibernetikus. A Koordinator a mikrofonhoz hajolt, de a Kibernetikus visszatartotta.
— Varj! Az a baj, hogy minel bonyolultabb szerkezetu egy mondat, annal kevesbe boldogul a kalkulator a nyelvtannal. Azonkivul, azt hiszem, a hanganalizator nem eleg szelektiv. Valasz helyett sokszor csak rebuszokat kapunk. Egyebkent mindjart meglatjatok.
— A bolygon — sok dupla van — mondta lassan, tagoltan a Fizikus. — Milyen a duplak sokasaganak — dinamikus strukturaja?
A hangszoro kettot vakkantott es elhallgatott.
A dupla eleg sokaig nem valaszolt. Aztan rekedten kohintett.
— Kettos — dinamikus struktura. Kettos — re-lacio — nyekeregte a hangszoro. — Egesz bolygo — kozpontilag — kormanyzott tarsadalom.
— Nagyszeru! — kialtott fel a Mernok. Roppant izgatott volt, akarcsak a Vegyesz es a Koordinator, hiszen ok csak most kapcsolodtak be a munkaba. A masik harom kozonyos arccal, mozdulatlanul ult; talan mar nagyon faradtak voltak.
— Ki kormanyozza a tarsadalmat? Ki van a csucson, egy szemely vagy egy csoport? — kerdezte a mikrofonhoz hajolva a Koordinator. A hangszoro recsegett, bugo jel hallatszott, a keszulek muszerfalan kilendult egy piros mutato.
— Rossz a kerdes — magyarazta a Kibernetikus.
— A kalkulator szotaraban nincs megfeleloje az olyan szokepnek, hogy “a csucson”. Varj, majd en megprobalom.
Elorehajolt.
